Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1956-11-15 / 11. szám
10 1956 november. "KRÓNIKA1, MOST NEGYVEN ÉVE____ Negyven évvel ezelőtt, egy esős, ködös, szomorú novemberi estén ütötte szivén Magyarországot a hir, hogy Első Ferenc József visszaadta lelkét Teremtőjének. Lapunk más helyén közöljük Rákosi Jenő, az akkori idők újságíró-fejedelme lapjának, a Budapesti Hírlapnak vezércikkét, amely klasszikus irásmüvészettel és kristályos éleslátással ecseteli a mérhetetlen csapást, amelyet Ferenc József halála jelentett a nemzetre. De idősebb évjáratú honfitársaink nagy és gyönyörű élményként, hálásan, melegen emlékeznek vissza Ferenc József uralkodásának a kiegyezés utáni áldásos félszázadára, a minden téren tüneményes fejlődésre, fellendülésre, bőségre, nemzeti tekintélyre, amelynek akkor a nemzet minden tagja, gazdag és szegény részese, élvezője volt. Az 1896-os Millenium ünnepén Ferenc József egy boldog nemzet boldog királya volt és 1914-ben királyával szeretetben teljesen egybeforrt nemzetre virradt rá a pétervári cári külügyminisztériumtól felidézett világháborús tragédia. . . . Ferenc József boldog félszázada, hatalmasan virágzó korszaka visszatérésének vágya él a magyarság szivében. Öregek erről regélnek gyermekeiknek, az uj nemzedéknek. ... A magyar nép erről álmodja legszebb álmait. Adja Isten, de tegyünk meg magunk is mindent, hogy valóra váljanak! ADOPTÁLJUK EGY SZABADSÁGHŐS ÁRVÁJÁT! Számtalan magyar szabadsághős esett el a forradalomban, aki árvagyermeket hagyott hátra. A második D. P. törvény értelmében nagyszámú árvagyermek vándorolhat be az Egyesült Államokba. Máris jelentkeztek úgy amerikaiak, mint amerikai magyarok, hogy adoptálják egy hősi halált halt szabadsághős árváját, sőt olyan nagyszivü jelentkező is akad, aki kettőt hajlandó kihozatni és adoptálni. Sértés volna minden magyar iránt, ha e felhíváshoz bármily agitáló szót fűznénk hozzá. Ékesszólásnál ékesebben önmagáért beszél minden igaz magyarhoz! FEGYVERSZÜNET ÉS SEMMI MÁS. Israel azon a cimen, hogy az egyptomi Fadayeen terrorista különítmények ismételten betörtek területére és gyilkoltak, október 27-én támadást intézett Egyptom ellen. Mihamar elfoglalta a Gaza-szegélyt és a Sinai félszigetet, egyben pedig megközelítette a Suez-csatorna zónáját. Egy nappal később Anglia és Franciaország azon indokolással, hogy életérdekeiket védik meg Nasser önkényével szemben és miután az Egyesült Nemzetek Nasser makacssága miatt nem tudott előbbrejutni a Suez-kérdés megoldásában, megtámadták Egyptomot és sikerült elfoglalniok Port Said kikötőt és a csatorna-zóna egyik részét. Az Egyesült Államok azonban nem helyeselte, hogy az Egyesült Nemzeteken kivül és fegyveres akcióval akarnak megoldást teremteni, a Szovjet pedig a leghatározottabban a» szerződésszegésével a békebontást elkezdő Nasser oldalára állt. Makában Angliában a Labor Party és természetesen a kommunisták hevesen állást foglaltak Eden ellen. Az Egyesült Nemzetek biztonsági tanácsa október 28-án az Egyesült Államok javaslatára békés megoldás mellett foglalt állást, Anglia és Franciaország azonban megvétózták a határozatot. November 5-én Eden bejelentette, hogy kész fegyverszünetre és a csatorna elfoglalt zónája kiürítésére, ha az Egyesült Nemzetek “rendőri haderőt” küld a csatorna-zónába. E haderőt az E. N. már meg is szervezte 17 kisebb nemzet katonáiból. Létszáma 3000-6000 között van. Szerepe ideiglenes és csupán arra terjed ki, hogy az angol és francia haderő kivonulását biztosítsa és arra felügyeljen. Franciaország nem tehetett mást, követte Angliát, Israel pedig nem akart egymaga harcolni. Egyptom és Israel elfogadták a fegyverszünetet. • « • Anglia és Franciaország nemcsak az E. N. nyomása, de a Szovjetnek Nasser érdekében való fenyegető fellépése következtében is határozta el magát a fegyverszünetre. November 4-én Bulganin orosz miniszterelnök levelet intézett Eisenhower elnökhöz és felhívta, hogy a Szovjet és az Egyesült Államok, mint fő atomhatalmak fogjanak össze az Egyesült Nemzetek égisze alatt a közelkeleti háború megszüntetésére. Bulganin oly messzire ment Egyptom védelmében, hogy a Szovjet és az Egyesült Államok fegyveres beavatkozását kivánta a támadó Anglia és Franciaország ellen, ha tizenkét órán belül nem szüntetik be hadműveleteiket. A Fehér Ház ezt a javaslatot, mint “képtelenséget” elutasította. Nyilatkozata azt mondja, hogy a Szovjet — vonja vissza csapatait Magyarországról és csak azután beszéljen a távolkeleti háború befejezésének szükségéről. (Eisenhower ismételten kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem kíván beavatkozni a középkeleti viszályba.) Bulganin levele helyenként homályos szövegezésű és arra engedett következtetni, hogy ha Amerika nem csatlakozik közös akcióhoz, beavatkozik a suezi háborúba, esetleg “önkéntesek” küldésével. Lényegben azonos szövegű levelet küldött Eden és Mollet miniszterelnököknek is. Az Edennek szóló levélben “barbár légi támadásokkal” vádolja Angliát és rakéta háborúval fenyegeti meg. Eden visszautasította a sértést. Utóbb Shepilov orosz külügyminiszter külön is fenyegette Angliát és Franciaországot, hogy ha a háborút nem fejezik be, rakéta fegyverekkel vívott háború kockázatának teszik ki magukat. Javaslatot küldött az E. N. biztonsági tanácsának, hogy adjon felhatalmazást ily közös orosz-amerikai fegyveres beavatkozásra. A biztonsági tanács azonnal tárgyalta a javaslat napirendre tűzése kérdését és kimondta, hogy a javaslatot nem is veszi tárgyalás alá. # * * Bulganin november 10-én közölte, hogy nagyszámban jelentkeznek “önkéntesek” és azokat szükség esetén Egyptom segítségére fogja küldeni. A kínai kommunisták is “önkénteseket” ajánlanak fel Egyptomnak. A Szovjet e ténykedéseivel nagyon növelte befolyását Egyptomra és az arab országokra. Israel előbb kérdést intézett Washingtonhoz, hogy a Szovjettel való háború esetén segítségére jönne e és amikor elutasító választ kapott, kötelezte magát a Sinai félsziget kiürítésére. A Nasser által elkövetett szerződésszegésnek ügyében a helyzet nem változott a fegyverszünet következtében és Nasser újólag kijelentette, hogy a csatorna tulajdonjogi hatáskörébe továbbra sem enged beleszólást másnak. A suezi jogsérelem helyrehozatala tehát nem jutott előbbre és a rövidéletü háború csak ártott a magyar szabadságharc ügyének, a világpolitikában háttérbe szorítva azt. A magyar nép hősies harca Október 31-én este a televízió közvetítette Dwight D. Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke beszédét a magyar nép szabadságharca. ügyében. “Kelet-Európábán uj nap hajnala dereng. Eljövetele nem volt gyors, se nem könnyű. A második világháború után a Szovjet Unió haderejét felhasználva kényszeritette Kelet-Európa népeire az általa kiválasztott kormányokat — Moszkva szolgáit. Politikai pártra való tekintet nélkül az Egyesült Államok politikája változatlanul az volt, hogy ez a helyzet megszűnjék. Igyekeztünk betartani az Egyesült Nemzetek háború alatt tett fogadalmát, hogy ez országok, amelyeken harcoló seregek vonultak át, ismét megismerjék a szuverénitást és önkormányzatot. Ezt a politikát azonban nem vihettük keresztül az erőszak használatával. Az ilyen erőszak Kelet Európa népeinek, valamint az Egyesült Nemzetek kötelező alapelveinek legjdbb érdekeivel ellenkezett volna. De segítettünk abban, hogy a népekben a szabadságért való reményt ébren tartottuk. Ezen túl nem volt nekik szükségük arra, hogy a nemzeti függetlenség és személyes szabadság értékéről tőlünk kapjanak oktatást. Mert az amerikai függetlenségi harc idején sokan jöttek közülük országunkba, hogy segítsenek bennünket célunk elérésében.” (Az elnök itt a lengyel Pulaski Casimire és a magyar Kovács Mihály ezredesre célzott.) “A közelmúltban e népek akaratának nyomása a nemzeti függetlenségért egyre követelőbb lett. Nehány héttel ezelőtt Lengyelország népe a szabadsághoz való büszke és örökös odaadásssal megmozdult, hogy az uj kormányzathoz való békés átmenetet biztosítsa. És ez az új kormány, úgy látszik, igyekezni fog valóban a lengyel népet szolgálni. Napjainkban pedig az egész világ figeli a magyarországi drámai eseményeket, ahol ez a bátor nép, mint a múltban oly gyakran tette, életét áldozza a külföldi uraktól való szabadulásért. Még nem tudjuk, hogy ezeket a feltett szándékokat valóban keresztül lehet vinni. De két dolog világos. Először» e két ország népének lelkessége és áldozata a szabadság nevében igazi ígéretet hozott, hogy a szabadság fénye nem sokára megvilágítja ezt a sötétséget. És másodszor: ha a Szovjet Unió igazán, őszintén cselekszik bejelentett szándékai alapján, a világ a legnagyobb lépést fogja látni az igazság, a bizalom és a nemzetek közti megértés felé, a mi napjainkban. Ezek a tények. Hogyan fogadta az amerikai kormány ezeket a tényeket? Ma, úgy látszik, uj Magyarország emelkedik ki a küzdelemből, olyan Magyarország, amely meg fogja ismerni, — reméljük és szivünkből kívánjuk —
