Krónika, 1956 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1956-11-15 / 11. szám

IM'iih i 8 "KRÓNIKA’ 1956 november. inkább szaporodnak a kézzel-fogható bizonyítékok ennek a politikának abszurditásáról. TITO ESZKÖZE MOSZKVA POLITIKÁJÁNAK! Ha meg­felel az orosz elgondolásnak, akkor minden fővárosban lesznek titoista erők. Egyébként nem! Egy reális politikának Titoval MOSZKVA PERSPEKTÍVÁJÁBAN kell számolnia, ő az ESZKÖZ, mellyel a Szovjet megkísérli, hogy kimászhasson középeuropai politikájának út­vesztőjéből. Tárgyilagos szemlélő előtt jelenleg Keleteuropa, különösen a DUNAMEDENCE helyzete már első pillanatra kedvező. A Szovjet­méreg ereje alábbhagyott. A Tito-féle talmi-Szovjetizmus már nem egyenlő értékű PÓTLÉK csupán. Egy Duna-államnak az 1955-ben történt kiürítése alaposan felbátorította a szabadságért dolgozó erőket. A szabad Europa ma joggal nevezhető Rajna-Europának, mert a Rajna életfolyama és tengelye exisztenciájának. Ami a Duna Kelet­nek, az a Rajna Nyugatnak. Ez a Rajna-Europa erejével, egységével és tekintélyével arra hivatott, hogy a hamarosan jelentkező konjunk­túrát kihasználja. Oly időszakban élünk, melyben a háború veszedelme kiközösithető lesz és Europa uj nagyságát lehet megalapítani. Strassburgból nézve, — meg kell mondanom, — Europa több gyengeséget, mint erőt mutat. A közgazdasági tényezőket természete­sen nem lehet figyelmen kívül hagyni, de ne feledjük, hogy közgazda­ság eqyedül méq nem alkotott orszáqokat. Orszáqokat csak eqy naqy GONDOLAT tud teremteni. Ez folyik most az Europa-Mozgalomban. Eddig az óráig ez a Rajna-Europa még nem bátorkodott fel annyira, hogy magát nyíltan és félreérthetetlenül a mi földrészünk Piemontjának jelentse ki. A jelen pompás perspektívájában hiánya egy határozott politikai iránynak, melynek célja EURÓPA SZABADSÁ­GÁT MEGSZEREZNI, — ne hagyja sokáig kihasználatlanul ez időket! A KREML ERŐSSÉGE CSAK A SZABAD EUROPA GYENGESÉGÉN MÚLIK! Ha Europa egységes, a probléma egészen más. A VASFÜGGÖNYTŐL KELETRE MÉG ELÉG NAGY A NYOMÁS AHHOZ, HOGY SPONTÁN, LELKES FELKELÉSEK SZERVEZET ÉS ELŐKÉSZÍTÉS NÉLKÜL IS ALAPJUKBAN RÁZZÁK MEG AZ OTTANI BÁBKORMÁNYOKAT. Az erőszak uralma — mint a Szovjeté, — sohasem fogja bevallani belső gyönge­­ségét. EUROPA JÖVŐJÉNEK KULCSA NEM A KREMLBEN, SEM BELGRÁDBAN VAN, HANEM NYUGATON! A döntés a Rajna mellett fog történni. A történelem fényénél el kell ismernünk, hogy előttünk csak egy nagyon egyszerű alternativa áll: reintegráció vagy háború. A TERMÉSZET NEM ENGED MAGA FELETT ERŐSZAKOT. MESTERSÉGES HATÁROK RÖVID ÉLETŰEK. AMIT YALTA CSINÁLT, NEM MARADHAT MEG ÖRÖKKÉ! Vagy visszanyeri Europa a maga természetes határait vagy a Szovjet masírozik előre az Atlanti Óceánig. Más megoldás nincs. Ma még kezünkben van a tárgyalás szabályainak diktálása. A mostani fejlődés Rajna-Europának kezébe játszotta az iniciativát (kez­deményezést) és lehetőséget, hogy maradandó megoldást érjen el há­ború és pusztulás nélkül. A KEGYELEMNEK ezen órái azonban nem tartanak sokáig! « e « Az előadás hatalmas számú és magas értelmi színvonalú közön­sége az iránymutató előadás után, felállva, lelkesen ünnepelte Őfelsé­gét, akinek tiszteletére előzetesen bankett volt. Az előadáson több magyar vett részt: Hennyey Gusztáv vezér­­ezredes, Kóródy Katona János volt képviselő, Kölley volt tábornok és felesége, Ujlaky György ezredes, Panajoth Albert és felesége, Bar­na őrnagy, Bocsáry-Spur volt képviselő és felesége. A magyarok az előadás után odavonultak Őfelségéhez és büszke szeretettel gratuláltak. (A beszédet lefordította Kóródy Katona János volt ország­gyűlési képviselő.) És megmozdult a föld.,, Irta: SOMSSICH LÁSZLÓ. Vannak események, amelyek, mint a földrengés hullámai, elön­tenek és elpusztítanak mindent ami utjukba kerül. Éjjelenként fenyegető morajlás előzi meg őket: embert és állatot egyaránt rette­gésben tartanak. Odahaza, Magyarországon, több, mint tiz éve morajlik a föld az orosz megszállás alatt. Amikor október 23-án, kedden délután, munkások és gimnazista és egye­temista diákok végigvonultak a pesti utcákon a magyar Himnuszt és a szózatot énekelve, senki sem sejtette, hogy néhány óra múlva ugyanezek a fiuk és lányok lesz­nek azok, akik karöltve a magyar munkásokkal úgy fognak harcol­ni és úgy fognak a hazáért az orosz ágyuk tüzében meghalni, hogy az egész világ csodálni és bámulni fogja őket. Egy Budapestről Bécsbe utazó kereskedő szemtanúként számol be elsőnek arról, hogy 15 és 16 éves lányokat látott Pesten Mo­lotov palackokkal orosz tankokat robbantani és az United Press bu­dapesti tudósítója azt táviratozza meg a nagy világlapoknak, hogy a Rákóczi utón egy fiatal fiukból és lányokból álló csoportot látott, egymás kezét fogva, apró, nemzeti szinü zászlókkal a szovjet tankok elé menni, — amelyek könyörte­lenül elgázolták őket. A budapesti amerikai követség egyik tagja ta­núja egy Szabadság téri tüntetés­nek, ahol az egyik környező épü­let ablakában egy idős, rokkant, beteg férfi jelent meg hálókabát­ban, kezében a hosszú évek alatt elrejtett nemzeti szinü lobogóval, mikor a tömegnek ledobja a tömeg megragadja s mint egy szent erek­lyét viszi tovább. És ez a soha nem látott tömeg egyszerre csak elözönli az utcákat és a tereket, az egész országban, a városokban és a falukban és egyszerűen nem veszi tudomásul, hogy orosz tankok lövik a védte­len embereket. Rablás és foszto­gatás, minden háború velejárója, sehol sem látható. John McCor­mack, a New York Times buda­pesti tudósítója leírja, hogy vala­hol a Király utca tájékán egy ék­szerésznek a boltja mellett ment el és a betört kirakat mögött ott látta a jegygyűrűket és órákat, mert másfajta ékszert most Pesten nem lehet árusítani. Zsidóellenes, antiszemita tünttésekre sehol sem kerül sor. A “Szabad Kossuth Rá­dió" budapesti adása szerint a ma­gyar zsidóság, november 2-án, hűségnyilatkozatot tesz a “Nem­zeti Forradalom” vezetői kezébe. A tömeg csak az AVO rendőrko­­pói után, a “patkányok” után ku­tat. Ha megtalálják őket, a lábuk­nál fogva akasztják fel és úgy ve­rik agyon azokat, akiket senki sem sajnál. “Magyar asszonyok, férfiak és gyerekek harcolnak Magyaror­szág szabadságáért” táviratozza az' Associated Press Budapestről és bámulattal adózik ugyanebben a sürgönyében azoknak a magyar orvosoknak és orvosnőknek, akik sokszor kötőzőszerek és orvossze­rek nélkül operálnak éjjel-nappal úgy, hogy az orosz csapatok a vö­röskeresztes kocsikat, a betegszál­lítókat és kórházakat kíméletlenül lövik. Egy amerikai újságíró az egyik kórházban, a sok sebesült között egy 14 éves kisfiút talál. “Hogy kerültél ide?” kérdi tőle. A gyerek elmondja, hogy egy teherautó ment el mellettük. “Azt mondták, hogy Szabad Magyarországért harcolnak — folytatja — s aki akar, az csatlakozzon hozzájuk. Mi azonnal csatlakoztunk. És egy géppuskát kaptam, de Lajos, aki már 16 éves, elvette tőlem s nekem csak egy puskát hagyott. Ez nem volt Ínyemre de a kommunista diákszervezetben megtanítottak, hogy kell lőni.” * * * * * A Mária Terézia (most Kilián György) laktanyát magyar kato­nák én önkéntesek védik hat na­pig tartó véres, súlyos, nehéz, ke­mény harcban. (Mikor az oro­szok, most már másodszor özönlik el Pestet, újra ez a laktanya lesz az ellenállás központja.) Az egyik parancsnok vitéz Király Béla, ve­zérkari őrnagy. Király Bélából, a kaposvári állomásfőnök fiából, majd a csongrádi hídfő hősi vé­dőjéből, aki a háború után Rákosi ellenes merényletet szervez s ezért halálra ítélik és a halálos ítéletet csak évek múlva változtatják meg életfogytiglanra, — nemzeti hős lesz. Ő az egyik vezetője a hatna­pos harcnak a laktanya védelmé­ben s bajtársai között gyári mun­kások, egyetemisták és 14-15 éves fiuk és lányok vannak, akik kor­mosán, feketén, beesett, karikás, de ragyogó szemekkel kerülnek elő a harcokból és az amerikai új­ságíróknak, akik egyszerűen nem akarják elhinni, hogy ők is forra­dalmárok, a szmébe nevetnek és azt mondják nekik: “Amerika szép ország és nagyon jó ország, de miért nem segít nekünk?” És az újságíróknak egyszerre csak na­gyon felmelegedik a szivük és úgy írnak ezekről a gyerekekről, mint a világ legnagyobb hőseiről. Ki­rály Bélával a nagy külföldi hír­ügynökségek interviewkat csinál­nak és csodálkozva írják le, mikor a vezérkari őrnagy igy nyilatkozik előttük:“Parancsot adtam, hogy az AVO rendőröket bíróság elé kell vinni s mielőtt biró elé nem kerül­nek nem lesz bántódásuk.” * * * “Édes fiaim! Ott akarom foly­tatni a munkámat és a kötelessé­gem teljesítését, ahol nyolc évvel ezelőtt abba hagytam,” mondja Magyarország Hercegprímása fel­szabadítóinak, amikor azok, élü­kön mint a N. Y. Times irja, dr. Lukács Ivánnal, október 30-án, délután négy órakor, a felsőpeté­nyi rabkórházból, a volt Almásy kastélyból kiszabadították: A prí­mást a magyar fiuk két elrabolt szovjet tankkal hozzák fel Pestre féltve minden lépését és addig őr­zik, amig az oroszok megszegve ígéretüket, hogy legalább is addig amíg Nagy Imre kormánydelegá­ciójával folynak tárgyalások, nem lesz senkinek sem bántódása, Pes­tet bombázni kezdik és a Primás a budapesti amerikai követségben keres és talál azonnal menedéket. A két legnagyobb kincsünk, a ma­gyar Szentkorona és Mindszenty József, ezentúl mindkettő most már amerikai oltalom alatt áll! Ugyanaznap, mikor a herceg­prímás első beszéde a szabad bu­dapesti rádióban elhangzik, az orosz csapatok újból elözönlik az országot. Miskolc előtt magyar parasztasszonyok fekszenek le a poros országúira, hogy a közeledő orosz tankok ne hatoljanak be a békés városba. A kommunista tan­kok dübörgésében, amikor a por­felhő elszáll, csak nagy, véres fol­tok maradnak az utón. Henry Giniger, a New York Times kü­lön tudósitó ja, táviratozza meg az eseményeket lapjának New York­ban; tőle közvetlenül vesszük át őket. Ugyanez az újságíró leírja azt is, hogyan akartak kommunista csapatok az István úti kórházba, Budapesten befészkelődni. De az ápolónők, fiatalok és öregek, ösz­­szefognak és ultimátumot intéznek az oroszokhoz. “Egy tapodtat se mozduljanak, mert egy szálig vé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom