Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-12-15 / 12. szám
1955 december. “KRÓNIK A” 3 Az állami élet alapelvei Irta: OTTÓ TRÓNÖRÖKÖS. gotai keresztfa áldozati Bárányának ünnepét az erdei fenyőfa ünneplésével akarják helyettesiteni. Ez a törekvés azonban hiábavaló. A magyar templomok talán soha nem voltak még annyira zsúfoltak karáisonyi ünnepek alkalmával, mint azóta, hogy hivatalos hatalommal igyekeznek megrontani az ünnep valódi értelmét és értékét. Hiszen sok magyar újság beszámol újra és újra erről az igazságról. Meg kell tanulni mindenkinek az örök igazságot, hogy Krisztus Urunk az egyetlen megtartó erő: “És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” (Ap. Csel. 4:12.) "ÉS LAKOZÉK MI KÖZÖTTÜNK.. ” Betlehem városának egyik legnagyobb nevezetessége az a templom, amelyet a földé a jászolbölcső fölé építettek, amelyben a kisded Jézust születése után Mária elhelyezte. E sorok írója 1933 őszén volt tanulmányúton a Szent földön és drága emlékei közé tartozik az a látogatás, amelyet a jászolbölcső templomában tett. A zarándokok serege jóformán az egész ismert világból újra és újra megjelenik ebben a templomban, hogy tisztességet tegyen annak, aki egykor a jászolbölcsőben bepólyálva feküdt. Amikor e sorok irója tisztességet tett e szent he| lyen, vele együtt ott voltak nemcsak fehér, hanem afrikai és ázsiai zarándokok is. Ha valahol, úgy itt a jászolbölcső mellett érzik a különböző fajok és népek azt a nagy testvériséget, amelyet hirdetett az isteni Mester. Az isteni Mester azonban nemcsak lakozott az emberek között, amikor testben járt ezen a földön, hanem örök szállást keres minden időkre, minden emberi szivben. Tanításának legmélyebb értelme az, hogy az ő isteni lelkének kell átjárni minden ember szivét-lelkét. Az idei Karácsony hadd figyelmeztesse különös erővel a népek sorsát intéző hatalmasokat erre a nagy igazságra! Krisztus lelkének ott kell lakozni az emberi szivekben és lelkekben. E nélkül pusztulás vár az egész emberiségre. "ÉS LÁTTUK AZ ő DICSŐSÉGÉT, MINT AZ ATYA EGYSZÜLÖTTJÉNEK DICSŐSÉGÉT .. .” Az ószövetségi próféták közül Ésaiás volt az, akinek Isten megengedte, hogy belásson a jövő titkaiba és meglássa mindazt, a dicsőséget, amit Krisztus eljövetele fog elhozni az egész világra. így beszél erről Ésaiás próféta: "Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy felemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek urának buzgó szerelme mivelendi ezt!” Krisztus országának dicsőségét Isten gyermekei ma is meglátják. Ott van az az ország minden egyes szivben, amely elfogadta Megváltójának az élő Krisztust. Krisztus országával szemben a Sátán fiai egy egész más országot építenek, amelynek nincs semmi isteni, sem pedig igaz emberi alapja. A történelmi materializmus az ő jelszavuk. Semmiben hinni nem szabad, ami nem anyag s ami kézzel meg nem fogható. Teljességgel elvetik még a legegyszerűbb isteni törvényeket is, amelyek az ember méltóságáról szólnak, vagy azt hirdetik, hogy Istennek gyermeke minden ember és egymásnak testvére. A karácsonyi ünnepkörben talán legvilágosabban kitűnik ennek a materialista világnézetnek minden szörnyűsége. Hiszen nyomorba és pusztulásba hajt népeket és nemzeteket. Itt csak néhány sort idézek erre vonatkozólag egy most érkezett magyar leveléből: “Sajnos, ilyen a helyzet az egész vonalon: tombol az önkény és az erőszak. A végsőkig felfokozott az elkeseredés, mindenki várvavárja, mikor üt a szabadulás órája. Alig van hive a rendszernek még a párton belül is. Aki a fazék közelébe jut, igyekszik lefölözni a hasznot a maga javára, nem törődve az országgal, melyet olyan mélységbe taszítanak, hogy ki tudja, mikor lesz fölemelkedés onnan.” “AKI TELJES VALA KEGYELEMMEL ÉS IGAZSÁGGAL.” A szeretet apostola, János a testté lett Igéről, Krisztus Jézusról állapítja meg, hogy kegyelemmel és igazsággal vala teljes. Ha olvassuk az evangéliumokat, újra és újra megragadja lelkünket Krisztus Urunk jelleméből a kegyelem. Gyógyításainál újra és újra ezt a kegyelmet gyakorolja. Hallatszik az isteni biztató szó áldott ajakáról: “Megbocsáttattak néked a te bűneid.” Erről az isteni kegyelemről azonban legvilágosabban beszél az a történet, amely a Krisztussal együtt megfeszített gonosztevőkről szól: “A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazza őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, mindet is! Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-é te? hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljössz a te országodban! És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: ma velem leszel a Paradicsomban.” Krisztusban az örök isteni Lélek öltött testet. Ezért tudjuk, hogy maga az örökkévaló Isten is kegyelmes. Újra és újra megszánja az elesett embert. Fölemeli és szivére öleli. Ennek a mi mai világunknak is, amely részben elhajolt Istentől, az egyetlen reménysége, hogy Isten kegyelemmel tejb jes és újra magához öleli az elesett embert. Az idei Karácsony hadd hirdesse ezt a bibliai igazságot! * * # János azonban nemcsak a kegyelemről beszél, hanem az igazságról is. Néha-néha közvetlenül kapunk hirt a vasfüggöny mögötti szörnyű állapotokról, szegény magyar A trónörökös most megjelent Döntés Európáról című könyvéből. (Megszerezhető az Amerikai Magyar Kiadónál (Köln Postfach 322 W. Germany.) Ara 6 DM. (SÍ.50.). SZABADSÁG ÉS ÁLLAM. Világunk süllyedésének legveszedelmesebb tünetei között alig van szembeötlőbb, mint a szabadság fogalmának sorvadása. A 19-ik század a szabadság, egyenlőség és testvériség jelszavával indult. A francia forradalom hatása alatt egy derülátó korszak abban a hiszemben élt, hogy az autonóm ember immár biztosan megéri a szabadság és demokrácia örök haladását. A múlt formáit megsemmisítették s remélték, hogy letűnésükkel bekövetkezik az addig soha el nem ért fejlődés. Az 1914-ig terjedő évek látszólag igazat adtak ennek a derűlátásnak. Ezután az első világháború katasztrófája következett és vele a jelenkori szabadságkorlátozásokig vezető szakadatlan süllyedés: igazolványok, útlevelek, személyazonossági lapok,a gazdasági szabadság vége, lajstromozások, egészen a gyüjtőtáborokig, tömegkiirtásokig és elhurcolásokig, A most fejlődő fiatal nemzedék a szabadságot csak hallomásból ismeri és sok tekintetben már nem is érti meg. A fiatalság korszakunk szimbólumai, a tilalomfák között nőtt fel és már nem is sejti, hogy valamikor az ember nagykorúsága idején a mindenható állam nem hazánkról. Akik nagynehezen kiszabadulnak onnan, élőszóval mondják el mindazt a szörnyűséget, amely rátelepedett az egész magyar hazára. Ezek az élőszóval való bizonyságtételek az igazságról beszélnek. Az egyetlen erő, amely megtartja a kereszthordozó magyarságot, az isteni igazságban való hit. Az a mélységes meggyőződés, hogy el kell jönni újra az igazság korszakának, amikor uj életre támadhat az egész magyar nemzet. ÁLDÁSOKBAN GAZDAG ÜNNEPET ADJON AZ ISTENI KEGYELEM! Talán nincs a világnak még egy népe, amelynek olyan nagy szüksége volna arra, hogy hittel és reménységgel ünnepeljen, mint a magyar nemzet. Nemcsak az óhazában élő és szenvedő magyarságnak és testvérnépeinek kell megőriznie hitét és reményét a szebb és jobb jövőben, hanem mindazoknak, akik e nagyvilág minden részébe szétszórattak az ősi földről. “És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk és láttuk az ő dicsőségét mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.” (János 1:14.) Az apostol eme szavaival kívánunk a testvérek mindegyikének áldásokban gazdag ünnepet! vezette őt a bölcsőtől a sírig és ő egymaga határozhatott sorsa felett. Ennek az uj nemzedéknek felnövekedésével dől el, hogy visszatérünk-e a szabadsághoz, avagy pedig az emberiség évszázados rabszolgaságba és gyámoltsági állapotba süllyed. A szabadság hanyatlása a távoli múltban gyökerezik. Rousseaunak a renaissance elvilágiasodott bölcseletén alapuló “Contrat Social”-ja megjelenésével indult meg. Az egyetlen időhöz kötött tényező — a nép — korlátlan szuverénitásának gondolata, az államba a totalitás elemét vezette be, amely mind szélesebb köröket vont maga körül. Mert amig a szuverenitás nem volt határtalan, amig a jogot nem lehetett időbelileg korlátolt forrásból származtatni, addig nem létezett totalitás az állami életben és a jog, valamint az emberi szabadság védve voltak, legalább lényegükben. Halálos veszedelmet jelent a szabadságra, ha elvilágiasodott totalitárius hatalom kerül uralomra az államban. Mert egy totalitárius elem a rákos kelevényhez hasonló: állandóan terjeszkednie kell, amig meg nem mérgezi az egész szervezetet. Totalitarizmus és szabadság hosszabb ideig egy síkon nem élhet egymás mellett. Szembetűnő volt a totalitarizmus diadalmenete az utóbbi évtizedek folyamán. A szabadság kénytelen volt hátrálni és védelmi helyzetbe szorult. És ma már oda jutottunk, hogy az u. n. liberális és demokrata országokban is veszély fenyegeti a szabadság utolsó maradványait. Az emberi szabadság évről-évre mindjobban eltűnik és védelmezői száma fogy; az emberek nem, vagy túl későn értik meg, hogy máris rabszolgákká váltak sok tekintetben. A nyugati államokban — nem is szólva a népi demokráciákról, melyek már elérték azt a fokot, amelyen a totalitarizmus nyíltan mutatkozik — a totális erők a hatalomhoz vezető utat akként biztositják maguknak, hogy a propagandának, a szabadság védelmezői által fel nem ismert, legjobb módszereivel dolgoznak. A totalitarizmus nyílt és burkolt híveinek sikerült a legkedveltebb jelszavakat a maguk számára biztosítani, értelmüktől megfosztani és valóságos értelmüknek éppen az ellenkezőjére fordítani. Manapság a szabadság védelmezője "reakciós”, a totalitarizmus utegyengetője "haladó”. Az egyéni szabadság fokozatos korlátozását szabadságnak hívják, az ellene való harcot ellenben obszkurantizmusnak, vagy különleges előjogok védelmezésének. A pártérdeket újra állami érdeknek minősitik, a pártdiktatura elleni küzdelmet viszont hazafiság hiányának vagy éppenséggel hazaárulásnak. A divatos propaganda minden módszerével terjesztett e hazugság odáig vezetett, hogy a szabadság védői közül immár igen sokan elkedvetlenedve, feladták a küzdelmet. Beteg állami életünkben a bármily
