Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-11-15 / 11. szám
1955 november. ‘KRÓNIK A” 11 Milyen lesz Magyarország gazdasági Mit látott a N. Y. Times bécsi szerkesztője helyzete felszabadulás esetén? Budapesten (Befejező rész) A legjobban megnövelt nehéziparnak nem lesz munkája s nagy leépítésre és tömeges munkáselbocsátásra fog sor kerülni. Hasonlóképpen más iparágaknál is jelentős elbocsátások lesznek s ezek következménye a felszabadult Magyarország legsúlyosabb problémája, egy nagyarányú munkanélküliség, amelyet még csak fokozhat a hazatérő emigránsoknak a száma. Nem vitás, hogy a természetellenesen megnövelt iparnak vissza kell fejlődnie, ami annyit is jelent, hogy jelentős számú ipari munkásnak kell visszatérnie a mezőgazdaságba. A természet gazdasági folyamat a mezőgazdaságból az iparba történő munkásáramlás; a fordított folyamat önmagától nem áll elő s ennek következtében szűk ségszerüsége krízist fog jelenteni. Baj továbbá, hogy az ipar felesleges munkaereje gyakorlatilag az oroszok kivonulása után azonnal mutatkozni fog, mig a mezőgazdaság a legjobb esetben is csak évről-évre fokozatosan tud majd több munkaerőt foglalkoztatni. Másrészt kétségtelen, hogy a gazdasági élet számos szektora vissza fogja tudni szerezni vagy kapni a szovjet megszállás következtében elvesztett külföldi piacát s további fejlődésre is nyílik kilátás, de ki fog tudni segíteni a talpraállásban, ha az oroszok a termelési eszközöket és gépeket magukkal viszik, vagy elpusztítják? Az ipar talpraállása nem becsülhető fel olyan könnyen, mint a mezőgazdaságé, mert a talpraállás ideje iparágankint nagyon különböző lehet. Ha bízunk a külföld hathatós támogatásában, talán egy kis optimizmussal remélhetjük, hogy iparunk rövidebb idő alatt, 11/2-2 év alatt nagyjából újra talpraállhat s ekkor hozzávetőlegesen ugyano' lyan lehetőségek és nehézségek előtt fog állni, mint a második világháború előtt. Fentiek után általánosságban elmondhatjuk, hogy a megszállás és esetleges háború után szegény, elpusztított és kifosztott ország fog előttünk állni. Hosszú békére lenne szükség, hogy az ország lakossága áldozatos munkával széthúzás nélkül dolgozhassék az ország újjáépítésén és saját életkörülményei javításán. Csak néhány gondolatot ezzel kapcsolatban. Az ország vasúthálózata elhasznált, elöregedett állapotban van, a közúti hálózat egészen elmaradott, még a betonozott főközlekedési utak is keskenyek, nem beszélve a többi, végleges burkolattal el sem látott útról. Az ország villamosítását a kommunistáknál sokkal nagyobb mértékben kellene folytatni mindaddig, amig minden községbe eljutna a villanyvilágítás. A városok és községek vízszolgáltatását és szennyvízelvezetését is fokozatosan ki kellene építeni. Az iparban nagyarányú modernizálást kellene végrehajtani a termelési költségek csökkentésére. A mezőgazdaságban intenzív munkára és könnyen elhelyezhető termények termelésére áttérni és minél több uj mezőgazdasági üzemet létesíteni. Minderre a lehetőség adva van azáltal, hogy a Jóisten Magyarország földjét annyi sok természeti kinccsel áldotta meg, sokkal többel, mint számos nyugateurópai országot s hogy az ország területét szorgalmas, igénytelen, munkaszerető nép lakja. IV. A jelenleg szabad földön élő magyarság — ellentétben az otthoniakkal — már most készülhet az ország ujjáépitésére akkor is, ha pillanatnyilag még az emigráció gondjaival küzködik is. Minden jelenleg külföldön élő magyar igyekezzék szorgalmas kemény munkával arra, hogy megélhetése biztosításán túl valami kis tökét is gyüjthessen lassankint magának, hogy ne legyen senki sem, aki majd üres kézzel megy haza. Egyetlen hazatérő se várjon az otthoniaktól támogatást, ne keressen régi sérelmekért orvoslást, ne akarjon régi pozíciót visszafoglalni, hanem ellenkezőleg igyekezzék minél több olyat hazavinni magával, amivel az otthoniakat segítheti. Ha valaki most elrabolt földjére akar visszatérni, akkor vigyen magával annyi tőkét haza, amennyivel gazdagságát újra felszerelheti és mások segítsége nélkül megindíthatja a termelést. Legyen minél több magyar, aki saját, önálló üzem, vagy vállalat létesítésére tér vissza s az ehhez szükséges tőkét is viszi magával. Minden külföldi segítségnél, legyen az segély, vagy kölcsön, többet ér a sajátmagunkkal hazavitt tőke. De ez egyben morális kötelesség is. Mert bár mindannyian szén védéseknek vagyunk ikitéve, de az otthon élők szenvedései kétségtelenül súlyosabbak az idegen országokban élők nehézségeinél. A szabad földön élő magyarok már most gondoljanak arra, hogy most megszerzett külföldi kapcsolataik alkalmasak legyenek arra, hogy az uj Magyarország politikai, tudományos, gazdasági, üzleti, művészeti nemzetközi kapcsolatainak kiindulópontjai lehessenek s az uj Magyarország minél gyorsabban visszafoglalhassa régi becsült helyét az európai népek közösségében. Mint a fentiekből kitűnik, a takarékos élet, a tőkegyűjtés az emigrációban már most az ország jövő újjáépítését szolgálja. A hazatéréssel kapcsolatban mindenki tartsa szem előtt, hogy azzal a szándékkal és hozzá kész tervekkel térjen haza, hogy minél több otthoni munkáskéznek igyekszik majd elfoglalságot adni ahelyett, hogy hazatérésével a munkanélküliek szomorú seregét növelné. De az anyagiak mellett nem szabad a szellemi értékekről sem megfeledkezni, mert mindaz a tudás és tapasztalat, amit az emigrációban sikerült megszerezni, szin tén elengedhetetlenül szükséges lesz ahhoz, hogy kiki a legcélszerűbben tudja felhasználni a hazavitt javait. BENEDEK BÉLA. John MacCormack a N. Y. Times Bécsben élő, keletközépeurópai szerkesztője a New York Timesben tiz cikkben számolt be októberi, budapesti útjáról. Legutóbb 1948-ban járt a magyar fővárosban és most, hogy a Szovjet uj taktikája következtében könynyebben adnak beutazást külföldi újságíróknak, sikerült bejutnia Budapestre, több vezetővel beszélgetett és megnézhetett egyes intézményeket is. BESZÉLGETETT HEGEDŰS “MINISZTERELNÖKKEL’' Többi közt beszélgetést folytatott Hegedűs András miniszterelnökkel, akit paraszti származású, alacsony sovány és sápadt embernek ir le. Hegedűs dr. Sik Endre első helyettes külügyminiszter, volt washingtoni követ társaságában fogadta. Kijelentette, hogy Magyarország folytatja nehéziparának kiépítését, már készülve az 1956-os uj ötéves tervre, (amely a rabországok ipari termelését moszkvai központi irányítás alá helyezi. Szerk) A mezőgazdasági kollektiv gazdálkodás terén, még nem hozták be teljesen a hátrányokat, melyeket Nagy Imre volt miniszterelnök azon rendelkezése következtében szenvedett, mellyel megengedte a kolchozokból való kilépést. “De, úgymond, a javulás halad és a kolchozok erősebbek, mint valaha". (Azon gazdák, akik visszatérnek vagy újonnan lépnek be a kolohozba, adókedvezményeket és gazdasági kedvezéseket kapnak, szemben azokkal, akik ragaszkodnak a magángazdálkodáshoz. Szerk.) Hegedűs, kijelentette, hogy Mindszenty bíboros hercegprimás “egy egyházi épületben tartózkodik és nem hisszük, hogy fontos vagy érdekes volna, valaki meglátogatja e vagy sem”. MacCormack nem írja, de a cikkből kivehető. hogy beszélgetni akart a prímással. de nem adtak engedélyt. Hegedűs a továbbiakban támadta a Vatikánt, hogy “ellentéteket támaszt az állam és egyház között,” stb. Hegedűs azt állította, hogy a mezőgazdasági termelés annyira javult, hogy nemcsak nincsen szűk ség gabona bevitelre, mint az utóbbi években történt Franciaországból, hanem feleslegek vannak, amiket exportálhatnak. Eldicsekedett azzal, hogy a Tiszavidéken nagy rizstermelést honosítottak meg. Hegedűs szerint ez évben 55.000 család lépett be a kolchozokba. ISMÉT RÁKOSI VAN FELÜL. A cikksorozat egyik fejezetében McCormack “Rákosi helyreállította szerepét Magyarországon” címmel azt írja, hogy Rákosi Mátyás újra bírja az egész párttagság bizalmát, amely Nagy Imre “eretneksége” megoszlatott. MasCormack szerint Rákosinak az a szerencséje, hogy az idei termés jelentékenyen jobb, mint volt az utóbbi években és az ellátás némikép javult úgy a városokban, mint a vidéken. Az ipari termelésben kiesés van, amit, mondja Rákosi, Nagy Imrének és társainak “az a megalomániás rögeszméje” okozott, hogy Magyarország nem alkalmas hely vas- és acélipar kiépítésére, hanem ehelyett a fogyasztási cikkek termelésére kell súlyt fektetni. MacCormack megállapítja, hogy a fogyasztási cikkekben sem volt sokkal nagyobb a kínálat Nagy Imre alatt, mint most és nem lehet nagy különbséget látni a nehézipar akkori és mostani termelési eredményei között. Úgy látja, most nagyobb a fegyelem, mint volt Nagy Imre alatt. Nagy Imre zavaros helyzetet hagyott hátra, mert nem volt ideje terveket megvalósítani, rövid miniszterelnökségének javát azzal kellett eltöltenie, hogy viaskodjék a pártban levő, szigorúan elméleti “mély-kommunistákkal”, akik helytelenítették engedményeit. Nagy Imrének nem esett bántódása és most is Budapesten él. McCormack ismerteti a munkások gyenge jövedelmi viszonyait is és annak, hogy családok megélni képesek, abban keresi főmagyarázatát, hogy igen sok nő kény télén munkába járni a család gondozása helyett. MI LETT AZ EGYKOR VIDÁM BUDAPESTBŐL. . . MacCormack a továbbiakban beszámol arról, hogy “az egykor vidám Budapest most unalmas, szürke város benyomását teszi. A budai részen számos romház van, de Pesten is egyes helyeken még látni az ostrom nyomait. Látni uj gyárakat, házcsoportokat, kórházakat és kulturházakat is. Környékbeli helyek hozzácsatolásával két milliós “Nagy Budapestet” csináltak 23 kerülettel, azonban Budapestről kitelepítették vagy kegyetlenül deportálták azokat, akiket munkájuk vagy állásuk nem köt a fővároshoz.” (Foly. köv.) LEGUTÓBBI ELŐFIZETÉSEK Hálásan köszönjük a következő előfizetéseket: R. M. Cleveland $2.00, Dr. T. D. Cleveland $3.00, K. S. Sacramento $2.00, L. M. Port Colborne $2.00, G. A. L. London $2.50, Sz. P. Cleveland $5.00, T. S. Hayworth $2.00, A. F. Lancaster $2.00 • PAULA NUN! • páratlanul értékes SZAKÁCS és ÁLMOSKÖNYVE amerikai mértékegységekre megírva 1. SZAKÁCSKÖNYV 2. HÁZITANÁCSADÓ 3. ÁLMOSKÖNYV Egy födél alatt. Rendelje meg azonnal Deluxe kiadás ______________ $5.00 Rendes kiadás.................................. $3.75 MATHILD PAULA MISEK 2828 E. 125th STREET CLEVELAND 20, OHIO, Külföldre csakis készpénz vagy mc ney order ellenében küldjük