Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-09-15 / 9. szám
8 "KRÓNIKA" 1955 szeptember AÁ y\a -i <r 1 B XXX C 1- t, J 1 cs 13 a MM D r' t f 4 ■ '3 31 E XI r 0® ® 0 © ® ® G AA GY 3 * * * H \ \ 1 l.iX 1 i r.t t f A rovásírás jelel. A jelek alakja az idők J VYi fi K. .{ovo Q VZ/lVí*. 1-. ÁA AA LY 0 0 000 M 1 á -8 re fKjscxx N ) 3 0 Ny DD3 o,6 0 D D 3 D 0 9 öé> <20 0 XX 6 ^ ^ 3 ß’M / H H M H s /IA A 3 sz T TY Ul'j üö v z ZS 103 y xxxxx WWW n n s 3 0 miM YT.YY v. sorrendje lehetőleg a történeti fejlődést tün. rovásirásos emlékeket is Ilyen tanulságos összerovás az alábbi: Jelentése: Albert. (Az e betű itt is hiányzik!) Természetesen az összerovások alkotásának túlzásbavitele, épugy mint a magánhang zók kihagyásának szertelen alkalmazása, igen sok félreértésre adhat alkalmat. Egyik 16. századbeli feljegyzés szerint a rovásírás eredetileg főként levelezésben volt használatos. De már a 10. században feljegyezte az egyik keleti krónikás, hogy a törökök főkirálya, ha vezéreinek ízen, hasított nyíl fájába rovatja a jeleket, amelyeket vezérei ismernek. Sőt az is feljegyezte, hogy ugyancsak rovott jelekkel irt a kaukázusi királyok egyike is. Készültek azonban hosszabb feliratok is vésett betűkkel. * A nemzeti élet legapróbb kincseit is számontartó és megbecsülő cserkészek kötelessége elsősorban a magyar rovásírás megismerése. Nagyon nemes szórakozás is egyben a vele való foglalkozás. Érdekesebb ez az irás akármelyik kitalált titkos Írásnál! És ezzel az írással szent titkot véshetünk lelkünk márványába: hogy őseink már a legrégibb történeti időben is az emberi műveltség igen magas fokán állottak. Múltúnk miatt is helyünk van tehát a legműveltebb népek sorában. , Mindszenti Szvoboda Béla dr. Ezeréves évfordulóra: LECH MEZEJE 955 AUGUSZTUS 10. Nemzeti életünkben vannak dicsőséges és gyászos napok is, amikor összeszorul a szivünk és megremeg a lelkünk. Hatalmas, véres légiók jelzik kemény magyarsorsunkat, annak útjait a metteni, a merseburgi, a lechi-csatáktól a doni tragédiánkig! S ha ma, mélyebben belenézünk és történelmi távlatban elemezzük a lech-mezei harcunkat, úgy igen tanulságos meglátásokhoz jutunk el! Sokat írtak a Lech-i csatavesztésünkről, de annak nagyobb vonalait és elrejtett erőit egyoldalúan, vagy a vezérek széthúzására, avagy a harcosok kis létszámához vezették vissza. Pedig, akik jobban belenéznek a Vérbulcsu és Lehel vezérek fatális sorsába, azok igen mély sorscsapást, avagy történelmi küldetést vehetnek észre. Ugyanis, Lech mezején három nagy és erőteljes hatalmi törekvéseknek áldozatai voltak: Vérbulcsu és Lehel! Minden bizonnyal Cyrilhez és Methódushoz kell visszamennünk, hogy megértsük a bizánci, a szláv és a germán elgondolásokat, az ujonan feltűnt magyarsággal szemben! Cyril és Methódus meglett görög* ügyvédek voltak, akik bejárták Krimet is, ahol Cyril, de eredetileg: Ágoston! megtanulta az ó-szláv nyelvet és megszerkesztette írását, amit ciril-irásnak nevezett el, amitől származik, a későbbi Cyril neve is! Hazatérve, Bizáncon át, de szláv megbízatásban, misszionáriusok lettek, de főleg, csak a déli és az északi szlávokat pasztorálták! Munkájuk kezdete Kr. u. 886-895 terjedt, ami annál érthetetlenebb, mert hisz Pannóniában már András Apostol, Szt. Jeromes, Szt. Márton évszázadokkal előbb megtérítették, az itteni pannonokat, dalmátokat és a megmaradt avarokat, amit igazolnak, hogy Cyril és Method jöttekor, Crál (Esztergom), már érsekség és Nyitra püspökség volt! Akik ismerjük az akkori kort, jól tudjuk, hogy Lajos germán herceg uralkodott Bécstől: Keletre, Cralig és Dél- Keletre, a mai Mórig. Az egyik megyei kormányzója volt, Bratislav, aki a Pozsony vidékén töltött be germán megbízatást. Cyril és Method, itt találtak támogatóra, akik nagy ambícióval szervezték a Pozsony s Trencsén vidékén elszórt szlávokat, amikor is Lajos látva a szláv-tendenciát, Cyrilt elitélik és mint eredeti Ágoston, kénytelen Rómába visszavonulni, ahol meg is halt, mint felszentelt püspök! Methódus okosabb lehetett, mert az első germán felébredést megúszta, de későbbi politikai szervezkedési miatt, újra és újra börtönbe került! Ha jól megvizsgáljuk a Cyril és Method missziókat s hogy egyedül a szlávok ismerték el őket mint a szlávság védőszentjeit és a nyugati szlávság megszervezőit, úgy, azon nal világos lesz, hogy inkább a krimi-szláv küldetést teljesítették, mint a bizáncit! Valójában mind a kettőt, amikor az elvágott déli és észak-nyugati szlávokat öntudasitották, összefogták a germán törekvések ellen! Bratislav megbízatása is véget ért Cyrillel és többé sose hallunk szláv kormányzócskákról! A germánok, ettől az időtől fogva gyanús szemmel néztek Keletre! A második titkos forrás, amit csak a bécsi titkos levéltárak tártak fel (1947), hogy ebben az időben a hunok maradékai, igen erősek voltak a Vágtól Keletre s igen meglepő tény, hogy Árpád vezérünket is, apósa, Egyőd hunvezér hívta be, akinek a lányát is elvette feleségül! Minden bizonnyal a Methód-féle szervezkedés lehetett az egyik döntő oka és valóban 893-ban Árpádot, már ott látjuk, Vereckénél, bár előbb is megjárta, ezt az utat, amit bizonyítanak a Metten-i bencések Krónikái Kr. u. 888-ból: " a hunok és magyarok 888 március 5-én feltüzelték apátságunkat és végig pusztították a vidéket”. (Metten, Bencés Krónika) A harmadik nem kevésbbé fontos tényező volt, hogy Augsburgban, Frigyes mainzi érsek elnöklete alatt, nagy-synodust tartottak a germán érsekek és püspökök (3 érsek és 20 püspök), amin az észak olaszországi püspökök is résztvettek. (952 augusztus hó). Nagy Ottó császár is hozzájárult reformokhoz és tervekhez. Ez bántotta a bizánci császárságot és igy érthető, hogy magas rangokkal tüntették ki Vérbulcsut és Lehelt is, aminek a hátterében észre kell vennünk, Bizánc aljas és beugrató terveit és elrejtett szándékait! Tagadhatatlan, hogy Vérbulcsu jól látta a germán veszélyt, amely Nyugatról fenyegette, annál is inkább, mert Ottó nyíltan esküt tett “a magyarok kiirtására”. Ennek okait keresve megtaláljuk: Mettent, Szent Gallent, Merseburgot és a dicsőséges 954. évi győzelmes hadjáratot, amikor először kerültünk bele az európai népek litániájába: a sagittis hungarorum, libera nos Domine”-a magyarok nyilaitól, ments meg Uram minket! Vérbulcsu 954-es hatalmas méretű és mesteri diadalmai felrázták a szomszéd népeket! Bizánc is rétégéit, de a keleti szlávok is, valamint a germánok! Azon sem lehet csodálkozni, hogy Róma is nehéz napok előtt állott és gyötrő gondjai voltak, Vérbulcsuval kapcsolatban! Hova indul legközelebb, avagy kihez csatlakozik, európai hatalma zenitjén? így gyűl tak ki a germán elkeseredések lángjai és fogták össze a haragnak szédületes erőit, a Lech mezején! Vérbulcsu és Lehel 955-ös hadjáratát, csak a bizanci-beugratással lehet megmagyarázni! Erre enged következtetni a többi Vezérnek merev elzárkózása, avagy inkább, mint szomszédok közelről, jobban ismerték a bolgár, a bizánci és a keleti szlávok titkos aspirációit, amiért, már egyizben, oly nagy árat fizettek, Etelközben, a bessenyők és kunok alattomos rajtuk ütése miatt, ahol, mintegy háromezer magyar családot irtottak ki, vagy hurcoltak el! Ilyen véres-leckéket nem felejtettek el a déli és a keleti gyepük vezérei, hiszen ők voltak nagyobb veszélyben, Vérbulcsu 954 győzedelmes és gazdag-zsákmányu hadjárata után! Ezek a reális meglátások és leselkedő ellenségek tartották visz sza a többi Vezért, hogy 955-ben újra hadba szálljanak a germánok ellen! Vérbulcsu nagyobb vonalakon jól látott, bölcsen lemérte a nyugati germán veszélyt, de elhamarkodta és nem ismerte fel a megbosszantott germánok haragját! A germánokat tüzelték, a többi beijedt népek is, de másrészt komolyan számoltak, azzal a hadászati ténnyel, hogy egy újabb vereségük az európai prezstizsüket nyirbálja meg, sőt Vérbulcsu hatalma alá kerülhetnek! Hatalmas arányaiban lemérve a 954. vesztes háborújukat és Vérbulcsu európai nagyságát, méltán mondhatjuk,
