Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1955-09-15 / 9. szám

1955 szeptember “KRÓN1K A” 5 VITA-FORIJM Magyar egység Érdemes erre reávilágitani, mi­vel az emigrációs magyarság ezt különböző módon értelmezi. Nézetem szerint a "magyar egy­ség" kifejezés csak három lénye­ges kérdésre vonatkozhat, mely kérdésekben, úgy hiszem, hogy minden magyar ugyanazon állás­pontot képviseli, tekintet nélkül ar ra, hogy egy felszabadulás után milyen belpolitikai irányzatot kí­ván majd támogatni, valamint ar­ra, hogy a felszabadulás után szándékozik e hazatérni vagy sem. A három lényeges kérdés, me­lyekben nem hiszem, hogy a ma­gyarok között felfogásbeli kü­lönbség lenne, az alábbi: 1. A kommunizmus elleni meg­alkuvásnélküli küzdelem. 2. Minél hatásosabb propagan­da kifejtése Magyarország mielőb­bi felszabadítása érdekében. 3. Történelmi és földrajzi ada­tokkal alátámasztott propaganda kifejtése az 1000 éves határok visszaállítása érdekében egy uj Európa rendezésnél. Minden ember a saját fejével gondolkozik és a felfogását önma­ga alakitja ki, melyből még az egység kedvéért sem hajlandó en­gedni, kivéve, ha meggyőződik ar­ról, hogy tévedett. Ezt figyelem­­bevéve, nem is lehet senkitől sem azt' kivánni, hogy a fentemlitett három lényeges kérdéstől eltekint­ve, elfogadjon egy reákényszeri­­tett egységes felfogást, melynek a célkitűzéseit, nézete szerint, a magyar nemzetre hátrányosnak, sőt esetleg károsnak is tartja? A demokrácia egyik lényeges pontja a szabad véleménynyilvá­nítás, mely azonban egyáltalában nem zavarja meg a demokratikus nemzetek egységét alapvető és a nemzetükre nézve életfontosságú kérdésekben. Minden demokrati­kus államban több párt alakul és működik, hiszen pártképzés nélkül el sem képzelhető egy igazán de­mokratikus állam. Az időszakos választások előtt az egyes pártok a nemzet elé terjesztik a programm jukát és a nemzet ezen program­­mok meghallgatása és mérlegelése után, hozza meg a választások al­kalmával a döntését arról, hogy mit kíván, illetve melyik pártra kí­vánja reábizni az ország vezetését és sorsát. A szabadföldön élő "osztályön­tudatosok” élénk tevékenységet fejtenek ki a jövendő Magyaror­szág belpolitikai irányzatával kap­csolatban. Ezen tevékenységük természetesen bizonyos ellentevé­kenységet von maga után, mert a teljes passivitás csak az ő javukra válna. Ha nem teszünk egyebet, csak kritizáljuk őket elvi síkon, már akkor is bizonyos mértékig belpolitikai tevékenységet fejtünk ki. Egy nemzet szabad döntésének egyik alapfeltétele az, hogy min­denki SZABADON nyilváníthas­sa a véleményét. Nem is abban van a hiba, hogy szabadföldön élő magyarok bizonyos jövőbeli kérdéseket megbeszélnek, sőt eset­leg azokról vitatkoznak is, hanem abban, hogy a legtöbben a más véleményen levőket a magyar nemzet és a sajátmaguk ellenségei­nek tekintik és még a nagy közös célok érdekében sem hajlandók velük összefogni, továbbá abban, hogy a felmerülő nézet és felfo­gásbeli különbségeket nyilváno­san annyira kiélezik, hogy a nagy­hatalmak, melyek segítsége nélkül nem igen számíthatunk a felszaba­dításra, úgy Ítélik meg a helyze­tet, hogy a szabadföldön élő ma­gyarok, még az országra és nem­zetre nézve legfontosabb kérdé­sekben sem akarnak közös tevé­kenységet kifejteni. Itt reá kell mutatnom arra, hogy a demokra­tikus nagyhatalmak nem fogadnak és nem is fogadhatnak el olyan képviseleti szervet, mely kizárólag egy és ugyanazon pártállásu egy­­nekből alakult meg. Ez szöges el­lentétben állna a demokratikus alapelvekkel. Ha egyszer majd Magyarország felszabadul, úgy akkor a magyar nemzet összessége fog dönteni sza­bad választások utján az összes személyi és tárgyi vonatkozású kérdésekben és a nemzet összessé­ge fogja meghatározni Magyaror­szág újjáépítésének az irányzatát is. Az természetes, hogy, a nem­zet, mielőtt meg fogja hozni a dön­tését, meg fogja hallgatni az egye­sek által a nemzet elé terjesztett­­programokat. Annyi bizonyos azonban, hogy a magyar nemzet döntése, elsősorban a jelenleg el­nyomatás alatt álló, illetve otthon szenvedő, zömtől fog függeni. Ha figyelembe vesszük az ösz­­szes felsorolt körülményeket, úgy ajánlatos lenne, ha a szabadföldön élő magyarok a jövőbeli belpoliti­kai vitáiknál, legalább is szordinót tennének a hangjukra és belpoli- . tikai pártállásra való tekintet nél­kül a három felsorolt nagy és lé­nyeges kérdésben egységet mutat­nának a nagyhatalmak felé. Ez korántsem jelentené azt, hogy bár- . kinek is fel kellene adnia a jövő­beli belpolitikai irányzat kérdésé­ben elfoglalt álláspontját és senki- . sem kívánja azt, hogy bárki is megtagadja a meggyőződését. A szabadföldön élő magyarok közül, tartozzon az illető bármi­lyen belpolitikai irányzatú cso­porthoz, senkinek sincs joga a ma­gyar nemzet összessége nevében semmiféle kötelezettséget sem vál- . lalni. Van azonban egy kötelezett­ség, melyet mindenkinek vállalnia kell, még pedig az, hogy egy fel­­szabadulás után, a magyar nemzet demokratikus alapon fog szabad választások utján dönteni az ösz­­szes kérdésekben. Ne ítéljünk el tehát senkit sem, aki a demokratikus elvek szem­­előttartásával, más belpolitikai ál­láspontot foglal el. El kell azonban ítélnünk azokat, akik a demokrati­­küs elvekkel szemben, a diktatúra bármilyen formájára törekszenek, valamint azokat is, akik moralis téren követnek el hibákat mozgal­makkal kapcsolatban. Tévedni emberi dolog s nincsen ember hiba nélkül, de ha valaki ADENAUER MOSZKVAI ÚTJA. Lapunk zártakor Adenauer nyugatnémet kancellár Moszkvá­ban van, hogy eleget tegyen a Szovjet három hónap előtti meghívá­sának. A német egyesítés számára próbálja megnyerni a Szovjetet, de kijelentette a Szovjet-vezetőknek, hogy nem kiván külön megegyezni velük, hanem rábízza a Nagy Négyre, akik annakidején az országot kettéosztották, hogy októberi genfi konferenciájukon létrehozzák az egyesítést. Csak a diplomáciai kapcsolat felvételére történt megegyezési de Anenauer Bulganinhoz irt levélben leszögete, hogy a mai határokat és a Szovjetzóna bábkormányát nem ismeri el. A Szovjet nem hajlandó az egyesítéshez hozzájárulni, amig Nyugat-Németország tagja a NATO-nak és Nyugati Unionnak és nem lesz “semleges”. « * # Adenauer moszkvai látogatásával egyidejűleg nyilvánosságra került, hogy a nyugati szövetségesek egymásközt kölcsönös biztonsági szerződés tervével foglalkoznak, amelyet tizennégy ország ima alá, egyrészről az Egyesült Államok és a Nyugati Union tagországai, másrészről a Szovjet és több rabországa, köztük Magyarország. A szerzödésterv szerint ha a németek megtámadnák a Szovjetet vagy a rabországokat, a Nyugat a megtámadott ország segítségére megy. (Az Egyesült Államok, mint a NATO-egyezménynél, ha a kongresz­­szus jóváhagyja a hadbalépést.) Ha ez a terv a megvalósulás állapotába kerülne, nem szabadna, hogy a rabországok nevében az erőszakkal hatalomba került kommu­nista kisebbségi kormányok írják alá, hanem előbb nemzetközi ellen­őrzés alatti szabad választásokat kellene tartani. Csak az e választá­sok alapján létrejött népakarati többséget képviselő uj kormány volna hivatott arra, hogy a nemzet nevében aláírja a szerződést, mert ha a kommunista bitorlókormány írja alá, egyértelmű volna Magyarország rabsorsa meghosszabbításával, Yalta kijátszásának, a mai helyzetnek jóváhagyásával és napjainkra való állandósulásával, ami szöges el­lentétben állna a nyugati szövetségesek eddigi álláspontjával és azon nyilatkozataival, melyek szerint nem írnak alá oly szerződést, mely .meghosszabbítaná vagy állandósítaná a rabországok balsorsát. idejében és férfiasán belátja a té­vedést és hibáját, úgy afelé nyújt­sa ki mindenki a kezét a legna­gyobb megértéssel és szeretettel. Aki az országra és nemzetre annyira fontos három kérdésben sem hajlandó az ő belpolitikai fel­fogásától eltérő, de demokratikus alapon álló magyarokkal együtt­működni, sőt azokat a nemzet és önmaga halálos ellenségének te­kinti, vagy aki mozgalmakkal kap­csolatban moralis téren folytatja a hibák sorozatainak az elköveté­sét, az saját maga zárja ki önma­gát a nagy célok érdekében any­­nyira szükséges összmüködésből. Boronia, 1955 szeptember. VITÉZ RAPAICS DEZSŐ. AZ AMERIKAI SAJTÓ A MAGYAR NÉP IGAZSÁGÁÉRT. A Szent István ünnepét meg­előző hetekben hol ennek, hol an­nak az angolnyelvü nagy újság­nak a vezércikkoldalát valameny­­nyiünk fájó szivéhez közelálló kép ékesítette. A mesterkézre valló rajz kis családot ábrázol a vas­függönyön túl, amint az ezeréves Magyarország körvonalaihoz ha­sonlító töviskoszoruval övezetien az ég felé tekint apa, anya és gyermek. A háttérben a kétes ér­tékű genfi négyhatalmi értekezle­tet érzékelteti egy hófedte hegy­csúcs, mig a magasságból fény­csóva irányul a csapdába szorult kis családra, ezzel a felírással: “Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek­nek országa. . . ” Az Amerikai Magyar Szövetség hálával tartozik a John F. Dile irányítása alatti chicagói National Newspaper Syndicate hírszolgá­lati vállalatnak azért, bogy L. D. Warren festőművész rajzát nagy­számú amerikai napilapban, több millió példányszámban hozta for­galomba. A World from the Highest “Summit” cimü képet lapunk más helyén közöljük. Mindenki, aki $2.— évi tagdiját beküldi az Amerikai Magyar Szö­vetségnek, díjtalanul kapja meg a National Newspaper Syndicate e 8x10 inch méretű Ízléses külsejű különlenyomatot a Szövetség köz­pontjától (527 Mill Building, NW. Washington 6, D. C.) MAGYAR BANKETT KNOW­­LAND TISZTELETÉRE. William F. Knowland republi­kánus szenátusi vezető tiszteletére az Amerikai Magyar Szövetség keleti osztály New York egyik szállodájában október 3-án disz­­bankettet rendez. A banketten a szenátor, aki a magyar felszabadulás ügyének egyik leglelkesebb amerikai párt­fogója szintén résztvesz és beszé­det fog mondani. A bankett a Delmonico szálló­ban (Park A ve. és 51st St.) lesz. A részvételi jegy $6.50. Aki csak teheti, menjen el, hogy a magyar­ság minél impozánsabb keretet adjon kiváló jóakarója mondani­valói számára. Jegyek rendelhetők Jager Lajos new yorki elnöknél, 422 E. 92nd Street, New York 28, N. Y. LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újság­árusoknál, az East 79-ik és 86-ik uccákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint a Kere­kes-féle könyvkereskedésben (208 E. 86th St.) és Kosmos könyvbolt­ban, 1582 First Ave. is kapható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom