Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1955-05-15 / 5. szám

1955 május KRÓNIKA” 11-ik OLDAL társaságnak, törvényes Habsburg uralkodó, vagy más dinasztiából származó királlyal az élén, az min­denkinek" az egyéni joga, felfogás dolga, de ugyankkar az ellenvéle­ményen állókat sem lehet ettől a jogtól megfosztani, különösképpen , azonban nem lehet és nem illik meggyanúsítani azokat egy olyan lapban, amely egyházi jellege folytán minden politikai vélemé­nyen levő egyén hitbeli sajtókép­viseletének jelenti ki magát. Na­gyon csúnya volna pld. azt állíta­ni, hogy Tildyi Zoltán államfői mivoltát református lelkészi minő­sége tette kívánatossá a reformá­tusok szemében, amint hogy azt Sem lehet senkinek a rovására írni, (hogy II. Józsefet, aki a magyar­ságot az egységes monarchiába akarta mindenáron beolvasztani, a protestánsok mégis kegyelettel említik, mert a javukra szóló Türelmi Rendeletet kiodta. “Quod uni justum, alteri aequum” Jogta­lan, sőt 'helytelen, ha a szóban le­vő lap azokat, akik a legitim uralkodó hívei, korlátoltsággal, vagy haszonvárással gyanúsítja. A lelki pásztorkodás terén sokkal fontosabb feladatok vannak, mint a napi politika. Elvégre nem a Habsburgok zárták be pld. az ős­régi sárospataki, pápai, nagyenye­­di ref. kollégiumokat. « # * Most 150 évvel ezelőtt a húsz éven át vérben úszott Európa nagynehezen megszerzett békéjét zavarta meg ismét I. Napoleon császár, aki úri száműzetéséből visszatérve ismét a világ fölött akart uralkodni. Akkor Becsben 'három úgynevezett abszolút ural­kodó tanácskozott a világbéke helyreállításáról, negyediknek egy alkotmányos ország, Anglia kikül­döttje nem kevésbbé korlátlan ha­talommal, ötödiknek azonban az a legyőzött állam, amely miután ki­irtotta az uralkodópárt, az egész uralkodóosztályt, húsz évig állt fegyverben, nem a saját jogos nemzeti aspirációinak a megvaló­sítása érdekében, hanem hogy más nemzeteket leigázzon. Az a bizo­nyos, annak idején annyira kár­hoztatott kongresszus, a legna­gyobb urak képviselői, annak az osztálynak, azoknak az uralko­dóknak, amelyet, akiket a franciák földig alázták, családjuk több tag­ját vérpadra vitték, nem titkolódz­­tak. de nem is diktáltak, meghall­gatták a legyőzötteket is és igazán méltányos békét adtak, amely az egész emberiségnek száz esztendő­re biztosított zavartalan fejlődést. Nem terelték csordamódra a né­peket más karámokba, nem en­gedélyeztek népcseréléseket, más modern békeszerszámokat, len­gyeleknek ősi földjük helyett más­nak a földjét, sőt a győztesek kö­zött levő cár ellenzésére is bizo­nyos szélesebb autonómiát is. Ezek a tények a legmegfelelőbb bi rálatai a Yaltában 1945-ben tör­ténteknek, ahol a két nagy demok­rácia jobban mondva azok, akik a két nagy ember mögött a ku­lisszákat tologatták, mindenben behódolt annak, akit Hitler után méltán emlegetnek a huszadik század egyik legnagyobb véreske­­zü zsarnok elnyomójának. A két kongresszus munkájának és ered­ményeinek az összehasonlítása a legjobb bírálata Yaltának, ahol a pár évvel azelőtt még olyannyira felmagasztalt Atlantic Charternek még a nevét sem volt tanácsos em­líteni. * * # Norvégiát tudvalevőleg előbb Dánia tartotta évszázadokig lei­­gázva, utána meg Svédország. Most ötven éve nyerte el csak az a kis lakosságú ország a teljes függetlenségét, azóta uralkodik ott Hakon király és aranyjubileu­mára épp oly lelkesen készülődik a szocialista kormány, mint maga a nép. valószínű, hogy azt a szo­cialistát, aki Hakon helyett köz­társaságot ajánlana, maguk a szo­­ciálisták közösítenék ki maguk kö­zül. Épp oly lelkesen ünnepük, mint a mily mélyen gyászolták a múlt évben Astrid trónörökösnőt. senkinek sem jutna eszébe a ki­rálynak felhányni, hogy a dán ki­rályi család tagja, Astrid ellen felhozni, hogy a svéd király uno­kája. Talán másütt is helyesebb lenne felhagyni a múltak felhány­­torogtatásával. Elvégre Ferenc József alatt mégis talán jobb volt. mint Pasics, Benes, Bratianu, sőt talán mint Rákosi Mátyás alatt is. K - S. tmmf mm* JM* s—* #»•* HÍREK AUSTRÁLIÁBÓL. Ausztrália miniszterelnöke, R. G. Menzies, három havi külföldi útjáról hazatért Australiába. Mr. Menzies több országban, többek között, az USA-ban is, Australiá­­ra, de ezentúl az egész szabad vi­lágra nézve is igen fontos és je­lentős tárgyalásokat folytatott. Mr. Menzies választókerülete, Kooyong (Vic.), április 1-én a Balwyn Parkban szabadtéri fák­lyás gyűlés keretében ünnepelte meg a miniszterelnök eredmény­­dús útjáról való visszatérését. Ezen gyűlés első szónoka: J. G. Robinson, a kooyongi választási bizottság elnöke, meleg szavakkal üdvözölte a miniszterelnököt és a gyűlésen megjelenteket. Ezután Mr. Menzies tartott rendkívül ér­dekes beszámolót az útjáról és a jelenlegi helyzetről. A miniszter­­elnök beszédjét követőleg H. E. Holt, a bevándorlási s munkaügyi miniszter mondott egy beszédet, melyben többekközött méltatta a miniszterelnök elévülhetetlen ér­demeit és szeretettel emlékezett meeg az uj állampolgárokról és a New Austrálokról. Az ünnepély hivatalos részének a lebonyolítása után, amikor a miniszterelnök lejött az emelvény­ről, a gyűlésen megjelent uj állam­polgárok és uj australok nevében vitéz Rapaics Dezső köszönte meg a miniszterelnöknek a demokrácia és Australia biztonsága érdekében kifejtett tevékenységét és biztosí­totta őt arról, hogy a gyűlésen megjelent uj állampolgárok és New Australok sziklaszilárdan ál­lanak mögötte. A miniszterelnök köszönetét fejezte ki a bizalomért. A Sydney-i Regnum Marianum a márciusban megtartott közgyű­lésen elhatározta, hogy a jövőben kizárólag csak római katholikus szerv lesz, mely a Sydney-i Érsek alá fog tartozni. Eddig a Syd­ney-i Regnum két részből állott, mégpedig egy kizárólag egyházi vonatkozású szervből és egy ké­sőbb létesített polgári szervből. Az előbb említett közgyűlés elha­tározta, hogy a polgári szerv lé­tesítésére kapott engedélyt vissza fogják adni az engedélyező austral hatóságnak és egy 10 tagból álló bizottságot . választott, mely a Sydney-i magyar katolikus pappal együtt ki fogja dolgozni a Regnum uj alapszabályait és azt a Sydney-i érsek elé fogja terjeszteni. A Reg­num meg kívánja őrizni a kizáró­lagos katholikus mivoltát és ebből kifolyólag semmiféle más egyesü­lettel nem fog társulni. A Sydney­ben levő úgynevezett Regnum­­ház a jövőben vagy kizárólag a Regnum céljait fogja szolgálni vagy eladásra fog kerülni. LEVELEKBŐL NÉHÁNY MEGJEGYZÉS. V. ADONYI: “A MAGYAR­KATONA A II. VILÁGHÁBO­RÚBAN” KÖNYVÉRE. Nemes szellemben megirt, hősi Annelesek, történelmi tettek vo­nulnak el az olvasó lelkében. Erő­feszítések, egyéni bátorságok, vérbenfogant csaták megrázó ál­dozatai a könyv értékei. ítéletei, megállapitásai, következtetései azonban három nagy lélektani dolgot nélkülöznek: 1. Kihagyta a B-listák legitimis­ta hátterét és igy egyben elkalló­dott érvei között az uj hadsereg felállításának legmélyebb pontja! A szegedi-gondolat épitő terveibe s főleg kivitelezésébe, igy csú­szott bele, olyan fatális és katonai hiba, amit semmiféle magyarázat­tal elfogadhatóvá tenni nem le­het! Ezt a meggondolatlan császár vágást, még a bolsik sem követték el. amit igazol: Timosenkonak, Zhukownak, Szokolovszkynak, Budgeninnek, Vorosilovnak . . . mai jelenléte is! Egy nemzet had­seregében, főleg, amely nem poli­tizált, királyhüségéért nem szaba­dott volna B-listára kerülni, ami­kor Lilla-Palotaszállók épültek, súlyos milliókkal a legveszedel­mesebb tűzfészkek tőszomságá­­ban! (Diósgyőr!) 2. Az újonnan felállított hadse­regünk harcászati tapasztalata, igy igen nagy és komoly száza­lékban kiesett, a megmaradhattak sem mertek és tudhattak, olyan töretlen akarattal és elszánással dolgozni, képezni és oktatni, mint­ha a királyság komoly légkörében lennének honvédségi tisztek, vagyis, ahogy írták, de nem lehe­tett megtenni: magyar királyi hon­védség! A magyar honvédet, de főleg a paraszt ősi lelkületét min­dig gyanú és bizalmatlanság töl­tötte meg, amikor e fából-vaska­­rika kormányzóságot hallotta és “dumáltak” neki! Jól tudta, hogy a csehek, a románok és a szerbek is rettegtek a királyunktól, amit Groza, oly lakonikusan megirt: “egy gondunk volt, hogy mi lesz, La a magyarok visszahozzák a királyukat?” Csak gondoljon visz­­sza v. Adonyi vk. őrnagy, azokra a paraszti megmozdulásokra: a Nyírségen, Szabolcsban, Dunán­túlon. amikor 1935-1936-ban az osztrákok is restaurálni akartak! Ezrével indultak a paraszt kocsik, szekerek Nyírbátorba (ezt magam is láttam, 1936 julius 26-án!) és az ottani zsidóság is követelte: “mikor hozzák vissza az apostoli királyt, nem tudjuk, kinek fize­tünk adót!" Gondoljon vissza az 1935-ös képviselő választásokra, ahol a munkásság nagy része ki­rálypárti volt. A zsidóság, Zsedé­­nyi, még 1939-ben is legitimista programmban látták a II. Világ­háború kitörésének elakasztását! Hitler bosszúja, hogy büszkén be­vonul a “Császár-városba”, sose valósult volna meg, ha mi is csat­lakozunk Dolfusshoz! Olvassa el a külföldi újságokat, ebből az idő­ből! Az osztrák megszállást nem érti, nagy vonalon! 3. A fennti két dologból érthető lesz az is, hogy Gömbös Gyula jóindulatú, de kislátókörü embe­rünk lehetett hadügyminiszter, egy v. Rátz Jenő korában! Ez rántotta magával, azt a borzalmas hibát is, hogy mellőzött, vagy gyenge mi­nősítésű -törzstisztek kerültek ki az élet-halál harcunkba, akik mi­att p. o. oly lenézett, lekezelt lett a “megszálló hadosztályok” harci cselekménye, mostoha elbánása! S igy következett be, a másik tra­gédiánk, hogy, akik veszélyesebb partizán-területeken, még is meg­maradtak (háromszor volt feltöltve az 53. gyalogezred!) be lettek vet­ve, amikor a doni-vonalunk össze­omlott! Aki ismeri a honvéd lel­kületét, harmadszori behívásának elhibázott oktondiságát, az ócska felszerelést, az ő harcainak pesti lefitymálását, azok másképen írták volna meg: a doni csatát! Itt, csak a hadbiztosok “kurski nagy ma­gazinjairól” szerettünk volna kis­ded dolgokat olvasni és úgy meg­szellőztetni a Vizkeletyek, Zoko­­nyiak, Pósfayak, Massányiak hősi halálát! Ezek feltárásával igazabb és mélyebb lett volna a könyv, mert hisz, ma már nem titkolják Yaltát sem! Nekünk sem ártott volna kissé fellebbenteni a hibákat ügyesen takaró lepleket! A hon­véd, úgy is tudja s ha könyvben látná, ma, ő is magába térne és el-elmélkedhetne, a hősök tette­iről, de a maga paslizásairól is! Hiányoljuk: Massányi hősihalálá­nak kihagyását! Ez a kulcs az egész II. Világháborúnk őszinte megértéséhez! EGY DÓNI HARCOS. A Krónikának oly hosszú időn át való pontos elküldéséért a leg­­hálásabb köszönetemet fejezem ki s kérem Főszerkesztő Urat, hogy a jövőben sem feledkezzék meg rólam, mert hontalan életem, sok­szor reménytelen vergődése közt uj erőt, reményt és hitet ad a to­vábbi küzdelemhez. Isten áldása legyen nemes mun­kájukon s jöjjön el mielőbb a fel­támadás napja édes hazánkra s hősiesen szenvedő népünkre! Passau, Bajorország, 1955 már. Krescencia Fleger. EMIGRÁCIÓNK ÉRDEKES KÖN Y VUJDONSÁGAI: HORTHY MIKLÓS: "Emlékirataim" .1.....5.00 (kanadai) $ KÁLLAY MIKLÓS “Hungarian Premier” (angolul) .................. 7.00 (kanadai) $ SULYOK DEZSŐ: “A trianoni béke és következményei” 5.00 (kanadai) % Megrendelhetők ‘‘money order”-rel HELICON BOOK SERVICE Box 96, Toronto, Ont, Canada.

Next

/
Oldalképek
Tartalom