Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-05-15 / 5. szám
4-ik OLDAL "KRÓNIKA” 1955 május benesi propaganda sikerének okait és megismerjük módszereit. Rajtunk áll, hogy többé ne szolgáltassunk ürügyeket hasonló hamis hangulatkeltések alátámasztására és megfelelő eszközöket vegyünk igénybe a megtévesztettek felvilágosítására. Ha mindazt, amit idekint tanultunk, megszívleljük és apáink s a magunk mulasztásaiból bátran és őszintén levonjuk a következtetéseket, bizalommal nézhetünk az uj Europa-rendezéssel kétségtelenül elkövetkező ujrafelvételi tárgyalás elé, amelyen a tartós béke érdekében, minden igaz ügynek, tehát a magyarság ügyének is győzni kell. Kállay Miidós: “Itt az idő a szabad földön élő magyarok nagy összefogására!” Kállay Miklós volt magyar miniszterelnök, akit Magyarország 1944 március 19-én bekövetkezett német megszállása visszavonulásra kényszeritett, három napos látogatást tett Torontóban, mely a város magyar életének kiemelkedő eseménye volt. Április hó 22-én Torontó polgármestere külön fogadást tartott tiszteletére, de másnap is részt vett a torontói magyar társadalmi vezetőknek a volt magyar miniszterelnök tiszteletére adott diszebédjén. Ugyanaz nap este Kállay Miklós a Magyar Helikon vendége volt, az egyesület hivatalos inkorporálásának megünneplésére rendezett vidám estén. A látogatás eseménye, melyről a torontói angol sajtó is részletesen megemlékezett, a Veterans Hallban elmondott nagy beszéd volt, melyben Kállay mintegy 600 főnyi magyar közönség előtt vázolta a világhelyzet fejlődésével előálló aktuális magyar feladatokat. Kállay Miklós beszéde elején az utolsé száz esztendő magyar fejleményeit taglálta, melynek ellentétei szolgáltatják a kulcsot jelen tragédiánk megértéséhez. ‘‘Vessük ki e múltból azt, ami elválaszt — mondotta, —” de gondosan őrizzük meg belőle mindent, ami maradandó érték s ami összeköt. Nemzeti létünk két pozitívuma a tett és az ellenállás, amely a közben bekövetkezett kudarcokkal szemben is, a magyar jövő legbiztosabb záloga marad. Az első világháború legtragikusebb következménye a dunai államok egységének szétrombolása volt. A magyar katona nem lett a Monarchia bomlasztója, mint ahogyan azt sokan várták, hanem derekasan küzdötte végig az első világháborút, mert kötelességszerüen érezte, hogy a Monarchia megvédése a magyarság vitális érdeke. A felszabadítás mellett a magyarság főproblémája ma a Kárpát-medence és ezen túl a Duna-medence egységének a visszaállitása. A magyar nemzet nagyhatalmi szerepre hivatott Európának ebben a részében, mert csak igy teljesítheti történelmi küldetését. Nem mehetünk bele tehát egy olyan elképzelésbe, amely hatalmas szláv túlsúlyával minket kisebbségi sorsba kényszerit (“Intermarium”). Elsősorban az osztrákokkal kell unióra lépnünk, mert Ausztria a mi kapunk Nyugat felé. Ezért az osztrák államszerződés '(‘‘Staatsvertrag”) küszöbön álló megkötése sorsdöntő lehet Mar gyarország szempontjából is. Ha az oroszok kivonulnak Ausztriából, a szabadság nyugatról jövő •szele szabadabban fog fújni hazánk felé a réseken keresztül s ezen az sem változtathat, hogy a hurok most megint erősebben szorul az otthon maradottak nyakán. De a párisi békeszerződésben vállalt kötelezettségénél fogva az orosznak Magyarországról is ki kell vonnia csapatait az osztrák szerződés létrejötte után. Bármit tehet az orosz ennek ellensúlyozására, bármilyen kifogással élhet a lépés halogatására, a már előzőleg vállalt elkötelezettség érvényén ez nem változtathat. A külföldön élő szabad magyarok egy milliós tömegére vár most a feladat, hogy a világnak mindenütt és szüntelenül a fülébe kiáltsa, hogy itt az idő Magyarország szabadságának a helyreállítására. Egy ilyen magyar akciónak azonban csak akkor lesz sikere, ha az a külföldi magyarság egységes, nagy, impozáns megnyilvánulása lesz. Sajnos azonban, a magyar emigráció nincs megszervezve. Az idő sürget az összefogásra. Meg kell egyeznünk közösen elfogadott célkitűzésekben, mert e nélkül erős átütő erejű egység el nem képzelhető. Akik egy ilyen megmozdulásból ki a magyar közösségből. Csak magyarnak kell lennünk ennek az e9Ységnek a megvalósításához, megértő, hü, becsületes magyarnak, vállalva bátran a magyar sors minden keservét és ambícióját. Magyarország történelme folytán volt már hasonló szomorú helyzetben; de még a török hódoltság legnagyobb kiterjedésekor is volt egy perem Magyarország, volt egy független Erdély, amely a magyar nemzeti ambiciókat töretlenül megőrizte. Ma egy talpalatnyi hely sem szabad az ősi földből, de 1.000.000 magyar él szétszórva a világban; rájuk vár ma annak a feladatnak a teljesítése, amit a XVI. és XVII. században a perem-területek láttak el. Milliónyi magyar szabadon hallathatja szavát az elnyomottak érdekében és szabadon szervezkedhet a haza felszabadítására. Rajtunk áll, hogy milyen lesz az a felszabadult Magyarország. Mindenütt ott kell lennünk, ahol magyarokról van szó. Legyünk a rab nemzet megalkuvás nélküli szószólója, de itt az emigrációban is tartsunk össze kevésbbé szerencsés helyzetben lévő testvéreink szerető támogatásával és nemzeti értékeink ápolásával. A tisztességes emigráns sajtót és irodalmat csak a mi áldozatos segítségünk tarthatja fenn. Ha minden magyar csak egy magyar könyvet vásárol meg évente, az emigráns irodalom és Íróink kérdése már meg van oldva. Ellenségeink ezt a munkát nálunk jobban végzik el. Nemcsak hogy nem szabad elmaradnunk mögöttük, de messze fel is kell múlnunk őket teljesítményeinkkel. Az otthon maradt magyar nép legfőbb feladata ma a magyar élet fenntartása. Éljen minél több magyar a Duna-Tisza táján, hogy számunk is hozzá járuljon a felszabadulás után történelmi pozíciónk visszaszerzéséhez. A legújabb népszámlálás statisztikai adatai bizonyítják, hogy népünk biológiai erejére nyugodtan építhetünk. A felszabadulás biztosan bekövetkezik és nem késhet túl soká. A bolsevizmus ereje az egész világon, de főleg Európában dekadenciában van; maga a Szovjet birodalom túl van méretezve; 200 millió lakosából legalább 100 millió a jelenlegi rendszernek és az uralkodó népnek ellensége. A nélkül, hogy az ellenség erejét lebecsülné, a Nyugat teljes bizalommal nézhet egy esetleges fegyveres erőpróba elé. A Szovjet is tudja ezt és ezért semlegességi atmoszféra kialakítására törekszik Európában tekintettel egy távolkeleti konfliktus lehetőségére. Az osztrák államszerződés kérdésében tanúsított hirtelen engedékenység is ezt bizonyitja. Természetes, hogy mindenki fél az atomháború borzalmaitól, hogy a háborút senki sem akarja, hiszem azonban, hogy háború nélkül is lehet győzni mondotta Kállay Miklós —,” mert megingathatatlan lelki felkészültség, a lelkek egyesitett erejének atomja háború nélkül is meghozza a győzelmet. BORSI TIVADAR kanadai tudósitó. napjára * * * Irta: P. SZELÉNYI IMRE. Megremeg a kezem, hevesebben ver a szivem és az Apokalipszis véres víziói villódzanak szomorú lelkemben! Nagy idők hősei száguldanak Csaba-vezér történelmi csillagutján s a titokzatos magyarégboltról örökmécsek szórják ránk biztató ragyogásukat. A mai beborult viharfelhők nehéz drapériái mögött, valakik élnek, valakik virrasztanak fölöttünk s a jövőnk fel-fellobbanó pásztáin, varázslatos nemzeti erők, titokzatos, ősi lélekgravitációk suhannak fel! Magyar meteorok, magyar hősök, akiknek mágikus erejük él és hat, sőt emlékeztet! Emlékeztet nemcsak Muhira, Mohácsra, Világosra és a Donra, de kigyujtják riadt szemünket, tétovázó lelkünket: a Lech-mezei hősök, a Dugonics Tituszok, a sztrecsnói piros-virágok, a szolnoki-váczi-nagysarlósi és szolnoki csaták, a doberdói halálerdők és a limanovai rohamok halhatatlanjai, majd a Tatárhágó-Buda-Dunaföldvár és a Rába-i nagyjaink, fiaink, áldozataink! Tragikus és hősi, megrázó és büszke légiók. Titeket idézünk! Hősök Napján! Idézünk azért, mert Bennetek lobbant a legmagasabbra a nemzeti erők titka, a turáni álmok legmélyebb ereje és egyben múltúnk nagy áldozata! Titok, erők és áldozatok! Titok: a nemzeti küldetésünk, amit felsőbb erők és hatalmak oltottak bele őseink harcaiba és hihetetlen meneteikbe, amikor az ujhazát keresték! Valami vitte, hajtotta őket az áldott Duna-Tisza medencébe, a Kárpátok csodás koszorúja alá, ahol “élnünk, vagy halnunk kell!” Ez a titok lett történelmi szent-jegyünk és küldetésünk! Titokban maradt múltúnk, titokzatos lett nyelvünk és titkok szegélyezik ezeréves fennmaradásunk markáns kereteit is! Pusztultunk, vesztünk, sokszor, mint “oldott-kévére” rárohanta keleti-déli vihar, de csak megdobálta kévéinket, véres rendjeinket, elpusztítani nem bírta! Ha ázott- “szénarendek” lettünk volna csak, úgy sose lehettünk volna: szentek és hősök unokái! A titok; őseink imáiban, ihletett dalaiban és fennmaradásunkban bontakozott ki! A hősök: — nemcsak testileg — a nemzet válogatott fiaiból rekrutálódtak, a titok, titokzatos erőket is adott, prófétai nagyságokat, örökre bennünk és velünk élő példaképeket: az igricekben, a rodostói magányban és a turini remetékben! Volt bennük, valami titokzatos láng, ami téren és időn keresztül, nerazedékről-nemzedékre hősien megmaradt! Mi, nem felejtettük el múltúnkat, mert azok a legszentebb értelemben: tűzhelyek, őseink, eleink maradtak! Hiába minden vád, hogy “túlságosan érzelmi és tragikus nemzet vagyunk”, ez a vád, idegen vád, mert a mi magyar-titkunkat nem érti: sem London, sem Párizs, seem Moszkva! Ahogy a vértanuk véréből a nagy Tertulliánus, azt mondotta: semen eristianarum a vértanuk vére lett, a kereszténység magva, ugyan igy lett a mi Hőseink véreégő és lobogó áldozat a hazánk oltárán, amely a Kárpátok tiszta szirtjein, az Al-Duna véres medrénél lobogott és védett mindent, ami magyar és nyugati kultúra, civilizáció és fejlődés! így lesz a mi magyar titkunk, Európa-titka s a mi Hőseink, a magyar horizonton túl is kell, hogy éljenek és elismertessenek! Amikor Trianonban a magyar-titkot nem tisztelték, nem honorálták, akkor a könnyelmű európerek elvesztették a történelmi nevet, az államférfiaknak kijáró megbecsülést! Ebek harmincadjára dobták oda a magyarság titkos fennmaradásának és hősi helytállásának nagyszerűségét s botor aggyal, emberi spekulációkkal keverték meg a természetben ezer év óta megnyilatkozó isteni-akaratot! Ezért idézünk Benneteket, Hőseink, hogy lássunk és láttassunk, ha már egyszer a bolsi-harsonák, halálmezők és börtönök halálsikolyai felrázták
