Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-03-15 / 3. szám
'1955 március. "KRÓNIK A” 5-ik OLDAL öccse, gr. Pálffy Sándor:. Vilmos bácsi, az almáspincében lévő hölgyeket se hagyják magukra. Még be sem fejezte szavait, éles sikoly hallatszik felülről: Vilmos bácsi, segitség! A katonák rátaláltak a lányok búvóhelyére s már húzták őket kifelé. Vilmos püspök felrohan a lépcsőkön, felrántja a nagy csapóajtót s feltartott kezekkel, “Hinaus, Hinaus” kiáltással ront az előcsarnokba, ahol a katonák voltak. Pillanat müve az egész: felkattan a géppisztoly s Vilmos püspök hosszan elterül a kövezeten. Utána siri csend: a katonák eleresztették a lányokat s nyomtalanul eltűntek a sötétben. Vilmos püspök irodaigazgatójától támogatva felkel s saját lábán indul lefelé a pincébe. Délceg, fejedelmi alakja nem roskad meg, csak magas homlokán lecsorduló vér jelzi a tragédiát. Amig a jelenlévő orvosok a fejlövés mellett kar- és súlyos haslövést is megállapítanak, Vilmos püspök szelíden csak azt suttogja: köszönöm Jézusom, hogy Nagypénteken szenvedhetek! Amikor pedig megtudja, hogy a lányok megmenekültek, boldogan mondja: érdemes volt! Lelke nem háborgott már, természetfeletti nyugalom töltötte el a szivét. A hordágyról mégegyszer megáldotta övéit, fájdalmas pillantással vett búcsút szeretteitől s a nagyon szeretett öreg vártól. Útközben még megáldja a kíváncsiskodó katonákat. A kórházban gyertyafény mellett folyik az operáció: Vilmos püspök órái meg vannak számlálva. ^ Az irod.ő'gazgató másnap ujl jelentkezik a paranc soknál. Előj. fr^/r , , , ^ adja c* ^olyasat. A pa~ rancsnok szótlanul hallgat. Részvétnek, sajnálkozásnak semmi nyoma: nem érdekli mi a nevük a katonáknak, hogyan néztek ki, semmi szándéka nincsen az ügyet kivizsgálni. Azonnal a nyilaskeresztesekre s a németekre tereli a szót. Ez hát az uj világ: ahol a hatalom birtokosainak minden sza bad, ott nincs sérelem, ott a vizsgálat is felesleges. Vilmos püspök szelleme, imája azonban pótolta, amit az emberi részvétlenség, a lelki eldurvulás megtagadott: bár testileg távol, de lelkileg továbbra is őrt állt övéinél. Amig más óvóhelyeken orgiákat ült a gonoszság, a Püspökvár pincéibe visszaköltözött a csend és a nyugalom. Vilmos püspök erői rohamosan fogytak. A fellépett hashártyagyulladás csak siettette a halált. Életerős, szívós, verítéke gyöngyö zik homlokán, de zokszó nem hagyja el ajkát. Csak kezét nyújtja ki néha, mintha valamit kérne. Mellette virrasztó nővére kérdésére azt válaszolja, hogy ezzel könnyít magán, amikor a szenvedés már-már kibírhatatlan. Amikor erőinek fogytát érzi, felveszi a betegek szentségeit, majd megmegrenditő szavakkal búcsúzik: Atyai szeretettel köszönti papjait s lelkűkre köti, hogy hirdessék bátran az Evangéliumot. Imádkozik az Egyház ellenségeiért, akik elvakultságukban nem tudják mit cselekszenek. Könyörög a nemzetért, ennek vezetőiért. Alig fejezi be szavait: Szent István király! Könyörögj szegény magyarokért! — lezárulnak szemei. Mindvégig tiszta öntudattal, a betöltött hivatás boldog érzésével, áldozatként halt meg. Husvét hétfő hajnali 1 óra volt, amikor Vilmos püspök lelke előtt megnyilt az ég. Mit láttak vájjon szemei? Talán az Apokalipszis jelenetét, a Bárány diadalmenetét, s talán hallotta az éneket, melyet senki sem énekelhet, csak aki megváltatott a földtől? Akik őt ismertük, akik vele voltunk örömben s szomorúságban, dicsőségben és megalázottságban, mi hisszük, hogy angyali lelke a Bárány kíséretéhez csatlakozott s “követte őt, amerre csak ment”, mert őróla is áll az írás szava: “Ezek váltattak meg az emberek közül seregéül Istennek és a Báránynak. És szájukban nem találtaték hazugság, mert szeplőtelenül vannak Isten trónja előtt” (Apók. 14, 4-5). AZ UTOLSÓ UT. Vilmos püspök utolsó útja is ép oly rendkívüli, mint élete és halála. Néhány pap hordágyon hozta holttestét a Püspökvárba. Mégegyszer megpihen kedvenc kápolnájában: semmi pompa, disz, csak egy szál gyertya ég mellette. A temetési menet csak néhány papból s hivőbői áll: csendesen vonulnak a Karmeliták kriptája felé. A világ még nem vett tudomást a halálesetről, óvóhelyeken folyik még az élet s akik látják a menetet, azokat nem érdekli. A Püspökvár udvarán lovasmutatványo kát produkálnak a katonák s az ablakból harmonikaszó s vad üvöltések szolgáltatják a szomorú kisérő zenét. Az írás szavára kell gondolnunk e pillanatban: “Beati mortui, gui in Domino moriuntur!” Vilmos püspök nem térhetett meg székesegyházába, elődei mellé, a Szüzanya kegyoltára alá; idegen fülkében nyugszik — jobb időkig. A szellem, amelyet ő képviselt, ma üldözött és elnyomott hazánkban. Az elnyomatás, a terror, mely ellen oly elszántan küzdött, ma nemcsak az élőket sújtja, hanem a holtakat is. A győri egyházmegye papsága és hivei méltó emléket állítottak Vilmos püspöknek: 120.000 forintos költséggel gyönyörű márvány síremléket készíttettek a székesegyház Szent László kápolnájában. Ide kívánta őt ünnepélyes keretek között elhelyezni utódja. A temetés 1948 november 23-ra és 24-re volt kitűzve. Mindszenty József bíboros hercegprímással az élén az egész püspöki kar bejelentette részvételét. Vidékről, az ország minden részéről a hivek ezrei készültek az utolsó tiszteletadásra. November 20-án, szombaton este 7 órakor váratlan fordulat történt. Papp Kálmán győri püspöknél megjelent Báli Zoltán győri főispán, a belügyminisztérium rendészeti osztálya főnöke s a politikai rendőrség egy ezredese s átadta a győri polgármester írásbeli határozatát, mely Vilmos püspök exhumálását megtiltja. A belügyminiszteri osztályfőnök a temetés azonnali lemondását követeli, telefon vagy táviratok utján s a püspököt teszi személyében felelőssé minden rendzavarásért. A temetés — mondja — sérti az ország bel- és külpolitikai érdekeit! Papp Kálmán püspök tiltakozik az Egyház szabadságának brutális megsértéFORMOSA KÖVETKEZIK? Dulles külügyminiszter a március 8-iki, országos rádióbeszédében figyelmeztette a kommunista Kínát, hogy ha Formosa ügyében az erőszak eszközeihez nyúl — “azzal az erővel fogja szcmbenlalálni magát, amelynek birtokában vagyunk”. Ez alatt nyilván az aíomerő fegyvereket értette. Hangoztatta, hogy Amerika nem “papir-tígris” miként a peipingi rádió állította. E figyelmeztetés emlékezetbe idézi Hitler elbizakodását, mellyel 1939 szeptember elsején, amikor megkezdte a világháborút Lengyelország ellen, biztosra vette, hogy Anglia nem fog háborúba lépni, hanem meghunyászkodik. A kínai kommunisták fölötte téves illúzióknak adnák oda magukat, ha azt hinnék, hogy Formosa elleni támadásuk esetén Amerika nem tenne eleget a nemzeti kínaiakkal kötött szerződésének. Mitöbb, valószínűnek látszik, hogy nem* tűrné el tétlenül a kínai nemzetiek birtokában levő, partmenti Qutmoi és Matsu szigetek megrohanását sem. Dulles kijelentette beszédében, hogy e kérdésben Eisenhower elnök fog végleg dönteni. A felhatalmazás, amelyet a kongresszus adott az elnöknek, módot ad e szigetek védelmére, mert hozzájárul minden olyan hadművelethez, amely Formosa és a Pescadores szigetek elleni támadás elhárítása szempontjából szükségesnek mutatkozik. Washingtoni hírek szerint Dulles a szigetek védelme mellett van, mig Eisenhower még nem alakított kj végleges véleményt. Eisenhower habozásának oka nyilván az angolok azon álláspontjává! is összefügg, mely szerint a két partmenti kis szigetcsoportot a szárazföldi Kina tartozékának tekintik. Eden angol külügyminiszter március 7-én az alsóházban felhívást intézett Csiang kínai nemzeti elnökhöz, adja át e szigeteket a kommunistáknak. Csiang azzal válaszolt, hogy Quemoit és Matsut megvédi még akkor is, ha Amerika nem venne részt a védelemben. A kommunisták március 11-én bombatüz alatt tartották Quemoit. Washington úgy látja, semmi előjele nincs annak, hogy a kommunisták partraszállni készülnének e szigeteken. Úgy hűlik, ha összeütközésre kerül a sor, sem az atomfegyverek használata, sem az ellenséges repülök üldözése kérdésében nem lesznek azok a korlátozások, amelyek a koreai háborúban fennállottak és akadályozták a végső győzelmet. Diplomáciai megfigyelők teljességgel biztosra veszik, hogy a kommunisták nem érnék be Quemoi és Matsu átengedésével, miként azt az angolok javasolják és átengedésük esetén csak vérszemet kapnának arra, hogy alkalmas pillanatban Formosa ellen forduljanak. Az amerikai 7 sz, flotta és Amerika ázsiai és Pacific-erői résen állnak. se ellen, kénytelen azonban meghajolni az erőszak előtt. Tudomásukra hozza, hogy nyomtatvány utján értesíti a meghívottakat a temetés leállíásáról, a telefonálást és táviratozási azonban nem vállalja magára. Ha szükségesnek látják, tegyék meg maguk. A Belügyminisztérium s a rendőrség valóban minden püspököt s az érdekelt plébánosokat még aznap, illetve éjjel értesíti a temetés elmaradásáról. Ugyanakkor 200 rendőrt vezényel erősítésül Győrbe, mozgósítja a tűzoltóságot, a Karmeliták temploma és a székesegyház felé vezető utakat barrikádokkal zárja el s, hogy igazi szándékát némileg leplezze, az úttest aszfaltját feltöreti, mintha valóban útjavítás folyna. Egész éjjel titkos rendőrök állják körül a templomokat, lovasrendőrök cirkálnak, nehogy a “fekete reakció” a holttestet ellopja! Ugyanakkor a Győrbe induló vonatokról leszállítják az utasokat, akik utazásuk célját nem tudják igazolni. De nemcsak a temetés veszélyezteti a “népi demokráciát”: Vilmos püspök halotti emlékképe is “sérti az ország bélés külpolitikai érdekeit”. A politikai rendőrség megtiltja az emlékkép kinyomtatását, sőt a szarkofág fényképének terjesztését is. A vértanusággal megkezdődött Vilmos püspök uj élete, nemcsak a természetfeletti világban, hanem a földön is, az Anyaszentegyház kebelében. Boldoggáava-tási pere már megindult. Vilmos püspök! Az erőszak, az idegen zsarnokság megakadályozhatta, Hogy ünnepi menetben rójuk le tiszteletünket s helyezzünk el leánymentő szent királyunk, Szent László mellé. De hiába emel a terror barrikádokat, szellemed utat tört a rendőrkordonokon, feltört utakon át s néped ma jobban szivébe zár, mint valaha. Eros a hitünk s szilárd a reményünk, hogy porlandó testedet is kiemelhetjük még a nzvtelen fülkéből s diadalmas menetben hordozhatjuk még székvárosod utcáin! Ehhez kérjük a nehéz, sokszor reménytelennek látszó küzdelmes időkben közbenjárásodat! S ha tiz év távlatából emlékedet idézzük, zárószónak hadd írjuk ide saját szavadat: Érdemes volt! Valóban: igy érdemes élni! DUNÁNTÚLI. I Legolcsóbban vásárolhat az | emigrációs magyarság leg- | nagyobb könyvkereskedésében. I B. N. PRESSS SERVICE, | FOREIGN BOOK EXPORT-IMPORT, I 4 EARLHAM STREET, f LONDON W. C. 2. ENGLAND. Árjegyzékeinket, melyek ha- % vonta megjelennek, dijmen- f tesen küldjük az érdeklődők- * nek. Magyarországról min- ;| dennemü könyvszükségletét 4 beszerezzük. Raktáron szép- é irodalmi, tudományos és % és műszaki müvek. Bizalom- § mai keressen fel bennünket é soraival, melyre 24 érán be- 4 lül légipostán válaszolunk. % ANTIKVÁRIUM.
