Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-12-15 / 12. szám
8 “KRÓNIKA” 1955 december» lyet édes Szülőhazánk felszabadítása érdekében folytatunk. Slachta Margit tüneményes és mindig nyílegyenesen vezetett politikai pályafutása szinte egyedülálló a magyar politikai életben. Ezért minden magyar számára nagy fontossággal bir, hogy emigráns első megnyilatkozását meghallgassa és kimutassa háláját, szeretetét és ragaszkodását iránta. Legyünk ott mindnyájan e nevezetes ünnepségen és vigyük el az elismerésnek és köszönetnek megnyilvánitását eléje, aki időt, fáradságot nem kiméivé harcol népünk szent ügyéért s a keresztény magyar állam feltámadásáért!! Msgr. Bőhm emlékére Egymásután ünneplik az amerikai magyar egyházközségek ötvenéves jubileumukat. Van olyan is, amely lassan a hatvanadik ávhez közeledik: a clevelandi Szent Erzsébet Egyházközség-Amikor a clevelandi, fairport-harbori, lackawannai, youngstowni magyarok idézik fel a multat, nem hagyhatják ki emlékeikből azt, aki nemcsak az ő egyházközségük történetébe irta be a nevét, hanem az egész amerikai magyarság történetébe is, Msg. Böhm Károlyét, az első magyar katolikus papét Amerikában. 1892-t írtak, amikor ő Amerika földjére lépett. Felső-Magyarországon, Selmecbányán született. Ott tanult meg anyanyelvén kívül németül és szlovákul is, aminek később amerikai lelkipásztori munkájában sok hasznát vette. Esztergomban végezte a szemináriumot és felszentelése után Márinosztrára került káplánnak. Onnan 1888- ban Nagymodorra került plebánosi minőségben. Csak négy évig volt azonban ott. Nagy méreteket öltött ugyanis a múlt század kilencvenes éveiben a magyar kivándorlás Amerikába. Főleg a Felvidékről jöttek Zemplén, Árva, Ung megyékből. Az első nagy csoportok Clevelandba érkeztek meg. Természetesen nagy gondot okoztak az amerikai főpásztoroknak a pásztor nélkül, szerte-szét barangoló magyarok is és ezért mindjárt megkeresést intéztek Vaszary Koloshoz, magyar papot kérve a magyarok ellátására. Vaszary Kolos választása Bőhm Károlyra esett. Bőhm 1892 decemberében megérkezett Amerikába, Clevelandba-Msgr. Bőhm először Clevelandban szolgálta a magyarságot 1892-től 1907-ig. Ö építette ott az első magyar templomot. De már akkor sokfelé megfordult, ahol csak magyar telepek létesültek. Mint igazi lelkipásztor mindenhol akart segíteni és mindenkinek mindenévé akart lenni. Szóval, tollal (ő alapította a Katolikus Magyarok Vasárnapját) akarta mindenhol elhinteni papi szivének vigasztaló szavait, amire bizony a magyarok nagyon éheztek akkor. 1907-től 1923-ig élete egyetlen missziós ut volt Keleten és Nyugaton: 1923-ban ismét Clevelandban találjuk mint plébánost 1927-ig. Ebben az időközben éri az a nagy kitüntetés, hogy 1926-ban — a chicagói eucharisztikus kongresszus évében — pápai prelátussá nevezik ki. 1932-ben, mint a Szent Erzsébet Egyházközség kérdemesült plébánosa befejezte élete pályafutását. 1957-ben lesz 25 esztendeje annak, hogy meghalt. Az évforduló kitűnő alkalom lesz a róla való megemlékezésre. Az amerikai magyar katolikusok, mintha jóvá akarnák tenni azt, hogy hosszú időn keresztül meglehetősen megfeledkeztek róla, igen nagy vállalkozásba kezdtek, hogy megörökitsék első papjuk emlékét. A clevelandi Érsek Ur teljes jóváhagyásával megalakult a BŐHM-BIZOTTSÁG, hogy egy méltó emlékművet állítsanak fel jeltelen sírján és biztosítsák annak örökös gondozását. Azonkívül a Bizottság tervbevette — egy magyarbarát egyházi méltóság buzdítására — egy 100-000 dolláros alap létrehozását is az elkövetkezendő tiz esztendő alatt az amerikai lelkipásztorok és híveik közös összefogásával elsősorban magyar kispapok nevelésére. A BÖHM-ALAPRA befolyt összegből tehát segítenék a magyar papnevelést a Vasfüggönyön innen és túl, gondoskodnának a szórványban élő magyar katolikusok lelki ellátásáról, megörökítik Msgr. Bőhm emlékét a Kálvária temetőben, minden magyar amerikai templomban, a washingtoni National Shrineben és még abban az ideggyógyintézetben is Clevelandban, amelynek betegeit Msgr. Bőhm hosszú éveken keresztül olyan hűségesen látogatta. Tudatában vagyunk annak és alázatosan beismerjük azt, hogy óriási vállalkozásról van szó. De ha minden magyar egyházközség összefog, a célt el fogjuk érni. Amikor Karácsonykor felzendülnek magyar templomainkban a szép karácsonyi énekeink, gondoljunk arra, aki az első volt ezeknek az énekeknek az átmentésében, az első magyar papunkra Amerikában, Mit mondanak rólunk unokáink, ha most megfeledkezünk róla? FATHER VIGLÁS GYULA. * * # A Bőhm,Alapra szánt adományokat a Bizottság ohioi megbízottja gyűjti és nyugtázza: Rev. J. Viglás, 503 Plum Street, Fairport Harbor, Ohio, USA. Emlékezés A történelem gyakran ismétli magát, amit Horatius és Vörösmarty sorsa is igazol! Ezek felidézésére adjuk: Carmen: XVIII. (VÖRÖSMARTY EMLÉKÉRE, HALÁLÁNAK 100-IK ÉVFORDULÓJÁN . (NOVEMBER, 1855-1955.) Otthonom falairól nem ragyog: Elefántcsont, sem arany! A gerendáim sem nehezednek Afrikai, remek hymetti-oszlopokra! Én, sose óhajtottam a büszke Attalikok királyságát megszerezni! A vendégeim sem lepnek meg Lacóniai mesés bársonyokkal, — Nincs rájuk szükségem, Elég gazdag vagyok, szeretni Pórt és gazdagot egyaránt! Ezeken felül, mással sose zavartam Hatalmas isteneinket! Elég nekem, hidd el, a sabinai magány, Mely minden nap: rám köszönt! Hisz napjaink uj-nagyjai eltűnnek, Mind ködös hold-fogyatkozások! Te, márvány oszlopokat emelsz, Feledékenyül palotákat is sürgetsz, De fényes temetések töltik ki napjaid! A Bai tenger háborgó partjait Megfékezni óhajtod, remény-vesztetten! Inkább kötnéd gúzsba a gazdagok Lelketlen, növekvő vagyonát, S határkövekkel biztosítanád Könnyes földjeink határait, A kizsarolás férgei ellen! Hisz isteneinktől száműzik azokat, Akik süket utódokat hordoznak Boldog sziveik alatt, naggyá tenni Atyáink omló birodalmát! így nálunk, ma semmi sem biztosabb, Minthogy a ravasz Orcinak Kiutalt palotái fényben maradnak, S a mai gazdag, csak hős maradhat! Ezek után, mire vágysz: Róma ifja? Hisz láthatod, hogy föld temeti el A gazdagot és a pórt egyaránt! A királyi ifjak is, csak porban pihennek! Maga Őrei cinkosai sem Lophatják vissza többé, Promethea elcsent aranyát, kincseit S a büszke Tantalus is térdre rogy itt! Annyi könny és vér után Emeljétek fel a szegényt, A római törvény érc-szavával, Hogy igy hatalmasok és pórok is, Láthassák a sabinai napot ragyogni! Chaska, 1955. Horatius után szabadon: PSZY.
