Krónika, 1955 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-15 / 1. szám
VOLUME XII. ÉVFOLYAM. NEW YORK. N. Y., 1955 JANUÁR. NO. 1. SZÁM. Alvin M. Bentley képviselő beszéde Mindszenty bíborosról és a rabországok •• / rrl ügyéről ALVIN M. BENTLEY michigani republikánus kongresszusi képviselő, a rabmagyarság ügyének régi baráti szószólója, a rabországi Szovjet-erőszakot kivizsgáló (Kersten) bizottság alelnöke, mon dotta ezt a beszédet december 26 -án, Mindszenty bíboros letartóztatásának hatodik évfordulóján, az Amerikai Magyar Katolikus Liga rendezésében a new yorki Szent István r. kát. templom Fehér Termében tartott ünnepségen. Nagyon megtisztel a kiváltság, hogy vendégszónokul hívtak meg erre, a Mindszenty bíboros 1948 december 26-án történt letartóztatása és bebörtönzése emlékére rendezett ünnepségre, örömmel ragadom meg az alkalmat arra is, hogy közöljem gondolataimat a magyar nemzet és a kommunista szolgaság alatt élő többi 800 millió ember problémájáról. — Mindnyájan olvastuk a lapokban megjelent, Ausztriából származó híreszteléseket és tudósításokat, amelyek arról vélnek tudni, hogy az érseket kiengedték fogságából. Hivatalos kormányköreinkből azt a felvilágosítást kaptam, hogy e jelentések nem nyertek megerősítést és nem mutatkoznak alappal bírónak. Természetesen mindnyájan örülnénk, ha e híresztelések valónak bizonyulnának, de hitelesség hiányában azt kell feltételeznünk, hogy Mindszenty továbbra kommunista börtönben szenved, ugyanazon kegyetlen erő hatalmában, amely hat év előtt rátette személyére a kezét. A BUDAPESTI KÖVETSÉGEN SZOLGÁLT A LETARTÓZTATÁSKOR. — Jól emlékszem az akkor Magyarországon végbement eseményekre, amennyiben azok a nyilvánosság számára ismeretessé váltak. Mint önök közül legtöbben tudják, akkor Budapesten, az amerikai követség tisztviselői karához tartoztam. Azonnal értesültünk a letartóztatásról, amint megtörtént, de a kormánytól ellenőrzött sajtó csak két nappal később vett tudomást róla. A belügy minisztérium rövid közleménye csak ezt mondotta: “Mindszenty József esztergomi érseket árulás, a köztársaság megdöntésére való összeesküvés és valuta-szabálytalanságok miatt letartóztatták", A hirt némileg váratlanul adták ki, mert csak egy lap, az “Esti Szabad Szó” fűzött kommentárt hozzá azonnal. A kommunista sajtó többi lapjai számára legalább 24 óráig tartott, amig foglalkozni kezdtek vele. — Sokan megfigyelték s megjegyezték maguknak, hogy a letartóztatás egy nappal Karácsony után, vasárnap történt. Ennek oka természetesen az, hogy a kommunisták nem mertek hozzányúlni az ünnep előtt, attól tartva, hogy ez Karácsony napján, amikor a magyar keresztények milliói töltik meg a templomokat, mellette való tüntetésekre vezetett volna. A letartóztatás hire persze nem jutott el hozzájuk, csak amikor már hazatértek a'vasárnapi ájtatosságról. — A letartóztatás, bebörtönzés, kihallgatás, tárgyalás és azt követő elitéltetés történetét sokszor elmondták és nem kívánom ismételni. Ez év februárjában, Mindszenty elitéltetésének öt éves évfordulóján azon kiváltságban részesültem, hogy az Egyesült Államok képviselőházában ismertettem e tényeket, miként a külvilág tudomására jutottak. De úgy gondolom, helyénvaló, hogy a bíboros egyik legtöbbet idézett kijelentését kommentáljam, amelyet annyiszor adott válaszul azoknak, akik arra akarták rábeszélni, hogy a szabad világban keressen menedéket. E kijelentést Önök mindnyájan ismerik, sokszor hallották. Nagyon rövid: “Most itt van szükség férfiakra". MÁRTÍRRA VOLT SZÜKSÉG. — Sokan vannak köztünk most azok közül, akik azelőtt vezető hivatali helyet foglaltak el a magyar közéletben, de elmenekültek szülőhazájukból és menedéket kerestek az Egyesült Államokban, amely már sokkal Kossuth Lajos előtt is a menekültek és számüzöttek hagyományos otthona volt. Nem szándékom a bírálat az ily személyekkel szemben, akik vagy Magyarországról vagy más Vasfüggöny-országból elmenekültek. Fontos munkát végeznek itt Amerikában, amikor fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy szolgaságba került hazájuk emlékét ébrentartsák a közvélemény előtt. Sok más feladat is hárul reájuk, amelynek jól és sikerrel felelnek meg. Nemcsak országunk, de az egész szabad világ hálája illeti meg munkájukat, egy tartozás, amelyet remélem, egy napon egészében visszafizethetünk. Ily emberekre szükség van és továbbra is szükség lesz. — De az emberi emlékezés oly gyarló, hogy nemcsak menekültekre és számüzöttekre van szükség. Azon célra, hogy e szörnyű események tudatát a szabad világ lelkiismeretében ébren tartsuk, mártírokra is van szükségünk. Az ő feladatuk mérhetetlenül súlyosabb, mert sok esetben ismeretlenül, hírmondó nélkül halnak meg vagy tűnnek el. De szerencsére, itt vannak azok, mint Mindszenty, akinek hősiessége és bátorsága mindenütt ismeretes és sohasem merül feledésbe. Ily mártírokra szükségünk van, mint példákra, a Vasfüggöny bármely oldalán éljünk is. — A magyar bíboros tudta, hogy személyi helyzete kényes. Tudta, hogy bármely percben számüzötté vagy menekültté lehet és külföldről folytathatja harcát a kommunizmus ellen. De tudta azt is, hogy ez nem elég, tudta, hogy hazája és a szabadság ügyének mindenütt olyan férfiakra van szüksége, akik otthon maradnak, férfiakra, akik készek szembenézni a kommunizmus terrorjával, férfiakra, akik hajlandók martiriumot szenvedni, még oly megalázó formában is, amely neki jutott osztályrészéül. És tudta azt is, hogy különös személyi helyzete következtében az ő martirsága oly kitörölhetetlen hatással lesz a világ lelkiismeretére, hogy a kommunizmus ügye lesz a vesztes, még akkor is, ha kábítószerekkel elferditik elméjét és oly vallomásra kényszerítik, melyben megtagadja az elveket, amelyeknek előzőleg bajnoka volt. Tudta, hogy a Mindszenty a bíboros és Mindszenty a vádlottak padján ülő rab közötti ellentét annyira le fogja leplezni a kommunista barbárságot, a szabad világ lelkiismeretét annyira felrázza, mint arra semmi más nem képes. És tudva ezt, önként választotta a mártirságot, tudva, hogy ügye, a szabadság ügye fog erősebbnek bizonyulni. E hite kiváló módon beigazolódott. AMERIKA SOHASEM HAGYJA CSERBEN A RABNÉPEK ÜGYÉT. .— Most röviden szólni kívánok a rabnemzetekhez, nemcsak Magyarországhoz, de mindnyájukhoz a Vasfüggöny mögött. Legutóbb a sajtó sokat beszélt az országunk és a Szovjet közti békés együttlétezésről. Némelyek úgy értelmezték ezt, mint annak jelét, hogy sorsukra hagytuk a rabnemzeteket, továbbá, hogy készek vagyunk leülni a Szovjetunió uraival és úgynevezett érdekszférákra felosztani a világot, valamint, hogy hajlandók vagyunk a Szovjetnek átengedni például Magyarországot, ha a Szovjet késznek nyilatkozik feladni, mondjuk, Guatemala, vagy Chile, vagy Brazília felé irányuló beszivárgási
