Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-15 / 1. szám
,1O-ik OLDAL 1954 január. “KRÓNIKA” Ä lindenbergi magyar iskola levele Tudjuk és magunk is átéltünk nehéz éveket, de azért sose vindikáltuk magunkat, hogy pálcát törjünk a múlt felett, avagy mindent elferdítve, megromlott szájizünk szerint Ítélkezzünk élők és holtak felett. Egy-két háború utáni óriásunk, akik látták a Sorbon falait, avagy bekandikáltak a löweni Alma Mater kerítésein, azt hiszik, ■úgy tartják, hogy nekik a hontalanság jogán, joguk van mindent lekritizálni, sőt hamisan magyarázni. Nem akarunk vitába bofcsátkozni ezekkel a túlfűtött zsenikkel, csak finoman utána néztünk az egyik adatuknak s a következők sültek ki: > 1. Szó sem igaz abból a tendenfciózus beállításból, mintha az első világháború kitörése napjaiban a new yorki immigrációs hivatalban 60,071 magyar “katonaszökevény” jelentkezett volna a Habsburgok miatti gyűlöletből. 2. Körmönfont ostobaság és bárgyuság azt állítani, hogy odahaza nem lehetett megélni és otthont alapítani az 1910-es évek táján, mert a nagy birodalmi osztrák ikamarilla mindenből kizsarolta a magyar nemzetet, elnyomta és Amerikába zavarta az igaz magyarokat. Eme fenti hamis tanok cáfolatára, most utána néztem a washing toni immigrációs hivatal statisztikájában s abból, ezek a meglepő adatok tárultak fel: a) Az első kivándorló csoport [1831-ben érkezett Amerikába, akiknek vezetői voltak: Gróf Béldy, Bölönyi, Wesselényi és Balogh. > b) A nagy csoport kivándorlás 1880-1898-ban történt, tehát a Millenium-idején, amikor mindenki a “magyar aranykorról” beszélt és olyan jólét talán ezer év alatt sem volt soha. Ennek az időtartamnak a létszáma: 200,000 magyarországi immigrált. • c) A harmadik kivándorlási [ hullám 1899-1909 között, már I elérte a 310,869-et. I d) A nagy Amerika-láz 1907- ben kulminált s ebben az évben érkezett ki az a bizonyos 1914- es “katonaszökevény" társaság, akiknek a pontos számuk: 60,071. « e)Kossuth Lajossal 1851 decemberében 50 magyar érkezett a Mississippi hajón, akik közül legtöbben itt telepedtek le Amerikában. i ff) Nagy kutatások után a szabadságharc menekültjeinek és a polgárháborúban később küzdő magyar tiszteknek és katonáknak is majdnem biztosan megállapítottam a számát, akik legnagyobb részt a Lincoln puskások, Clellan tüzérek, a New York-i, New Jersey-i »• gyalogezredekben szolgáltak: 2 altábornagy: Kovács Mihály és Asbóth, 5 tábornok: Ujházy, Figyelmessy, Mihalóczy, Pomucs és Benyovsky Ferenc, 14 . ezredes, 2 alezredes, 133 őrnagy - és 184 tiszt. A Fremont hadsereg vezérkari tisztjei közül 7 I magyar volt. A magyar huszárok és muskétások száma három ezer körül volt. Legkimagaslóbb hőstettek: Zágonyi huszárőrnagy Springfield-i huszár rohama, amit a Fehér Ház freskóin is megörökítettek és Spelletich Imre huszárőrnagy Fort Donels-i halálrohama, amiről Fremont hadsereg főparancsnok is dicsérőleg nyilatkozott. Felette érdekes elolvasni az 1910-ben megjelent H. C. Lineberry bostoni statisztikusnak munkáját, amelyben kimutatja, hogy a kb. 1.200,000 magyar munkája és üzlete 60Ó millió dollár hasznot hozott Amerikának, miközben, ők ■maguk is 100 millió dollárt kerestek. A kivándorolt nemzetek közül legértékesebbnek tartották a magyart, sőt a kivándorlási törvény javaslat indoklásában is benne van az, tiszták, higienikusok, kiváló szakemberek, erkölcsösek és megbízható munkaerő. Ne feledjük azt sem, hogy akkor tele volt a világ az amerikai nagyszerű kereseti lehetőségek híreivel és sokakat ez csábított el hazulról. Azzal mentek ki Amerikába, hogy egy-két év alatt megszedik magukat s aztán az onnan hozott, nagy valuta-átváltási árfolyamú dollárokból házat, földet vesznek és a maguk büszke gazdái lesznek. De sokan közülük ittragadtak, többi közt mert kitört az első világháború és Amerika nem is engedte volna őket hazamenni katonának, mégha lett is volna módjuk egykönnyen hajót kapni és hazajutni azokban a háborús időkben. Aki bele tudja magát élni az akkori helyzetbe, nem csúfolná egyszerűen katonaszökevényeknek az ittmaradottakat! * * * No hát kedves uj óriásaink ez és itt a valóság és nem a Habsburg gyűlölet. Keresték és hívták a magyart, mert Amerikának ás szüksége volt reánk. De ha óhajtják, kitudom mutatni ma már, hogy nem nincstelenek és csak kézimunkások jöttek ide Amerikába. Több száz dúsgazdag iparos, kereskedő, művész, gyáros és felfedező jött ide, mert úgy megfizették, hogy ezt sem Londonban, sem Párisban, vagy Szentpéterváron nem kaphatták meg! Tehát egészen más lélektani és örök emberi érvek beszélnek az immigráció történetében, sem mint a Habs burg gyűlölet, vagy elnyomatás! A kiegyezés utáni (1867) törvényeink és viszonyaink egyetlen nemzet életében nem voltak anynyira demokratikusak és humánusak, mint nálunk. Teljesen felesleges a nyelvöltögetés és hujra protestálás minden ellen, ami jó volt, amivel meg voltak elégedve a horvátok, románok és szlovákok. A hibát ilyen hősködő és minden lében-kanál forró-fejüek csinálták, akkor is, csak azért is, mert természetük a protestálás és “forradalmi” kelekotyaság! [Videant Consules! (P.) Kérjük, elolvasás után adja tovább a lapot ismerőseinek. Kedves Magyar Testvéreink! Bizoonyáról hallottak arról, hogy Németországban működik egy ma gyár iskola. Igaz magyar iskola, milyenek otthon voltak, ahol a hazátlan magyar gyermekek megtanulnak ismét magyarul beszélni, magyarul érezni s megtanulják szenvedő hazájukat szeretni. Iskola, melyben minden magyar gyermek úgy érzi, hogy az övé, az ő elvesztett hazájának egy darabja, ahol nem idegen és megvetett s melyről tudja, hogy világban szétszórt nagy magyar közösség tartja fel számára. Ez az iskola már hét esztendeje működik és több mint 800 magyar gyermek tanult benne és több mint 150 kapta meg az egyetemre képesítő érettségi bizonyítványt. Az iskola a világ legolcsóbb iskolája, ahol 20-30. — Dm (5-8 dollár) havi díjért megkapja a tanuló mindazt, mit bármelyik német középiskolában és ezért még teljes ellátást és otthont is kap. Jelenleg az iskolának 17 elemista és 113 gimnázista tanulója van, összesen 130. Az iskola legnagyobb fájdalma, hogy nem vehetett fel minden tanulni vágyó magyar gyermeket, mert egyszerűen nem volt számukra hely, 130 magyar gyermek zsufolásik megtölti ezt a kis szállodát s igy az iskola tovább fejlesztéséről szó sem lehet. Egyetlen megoldás, egy nagyobb és iskolának jobban megfelelő épület kibérlése. Hosszas utánjárás és keresés uéán találtunk egy megfelelő épületet, melyet egy hat hektáros park és kert vesz körül. Két épületben több mint ötven szobával. Úgy néz ki, hogy itt a magyar gyermek végleges otthonhoz juthatna és olyan iskolává lehetne fejleszteni, mely méltán képviselné a magyarságot és az otthoni régi jónevü magyar iskolákat. Ahhoz azonban, hogy átköltözhessünk, a főépületben legalább 20,000 DM ($5000) javítást, átalakítást és beruházást kellene eszközölnünk. Ez a 20,000 DM viszont sehol sincs, azaz dehogy nincs, ott van a ti zsebetekben szétszórva egy dolláros, két dolláros, öt dolláros címletekben, a sziveteket takaró kabátban, csak ki kell onnan a szívnek löknie és elindítania, hogy összefolyjon egy nagy, a szükséges összeggé. Hát ez a levél azt célozza, hogy megmozdítsa sziveteket és halljátok meg az Európában maradt magyar gyermek esdeklését. A magyar gyermek a világban szétszórt magyar felnőtt testvéreihez fordul: “Segítsetek uj otthonunk megteremtésében! Mi még gyermekek és kicsinyek vagyunk. Ha csak a malteros ládát vagy kanalat kellene megfogni, ha csak a mi munkánk elég volna, nem fordultunk volna hozzátok, felnőttekhez, de itt a mi munkánk nem elég, a ti áldozatotokra van szükség. Mi ezért az áldozatért nem adhatunk semmit, de ez az áldozat fog öntudatos magyarrá tenni, ez az áldozat teszi majd büszkévé szivünket, hogy hozzátok tartozunk, egy olyan néphez, mely szeretettel és aggódással öleli szivére gyermekeit, bárhol vannak a világon. Mi sokat tanultunk és sokat láttunk már, de még hiszünk szivetekben és hiszünk az emberekben. Hiszünk a nagy magyar testvéri szeretetben. Ezért fordulunk hozzátok igaz bizalommal: segítsetek a hontalanságban egy maradandó otthon felépítésében, hogy erezzük meg, hogy tartozunk valahová, van valami széles e világban, ami a miénk s amit magyar testvéreink emeltek nekünk.” így szól a Németországban maradt magyar gyermek hozzátok és igy szólunk mi is, az iskola felnőttjei. Bízunk abban, hogy meghalljátok segélykérő szavunkat. A Lindenbergi Magyar Iskola tanárikara és ifjúsága. ^ * (Minden adományt egyszerű postautalványon erre a címre lehet küldeni: UNGARISCHES REAL GYMNASIUM, MM 14b LINDENBERG/ALLG. Postfach 105, Hotel Krone, Germany. Az adományokat lapunk cimére is lehet küldeni, azokat mi közvetítjük az iskolának és nyugtázzuk.) A MAGYAR EMBER Irta: VARGHA GYULA J Magyar ember különb ember, [ Mint a többi! Úgy el tudok a fajtámban Gyönyörködni! Megfordultam sokfelé már A világban, De a legtöbb .tisztes_arsQts Csak irt láttam. Becsületre, tisztességre Nincsen párja. Azt, mi illik, meg is adja, El is várja. Érzi saját méltóságát, Érzi azt is, Tekintetes urnák termett, Ha paraszt is. Arca nyilt, de távol ködlő Felhőképen, Ott borong egy néma árnyék J A szemében. ,1 Mintha folyvást messze nézne. Messze, messze. -|ví Múlt s jövendő buján gondján Révedezne. .1 & ; i : \ m Nem szeret szót szaporítani Büszkén vallja, 'tj Kár a sok szó, sok beszédnek j Sok az alja. vl S azt, amit hall, veszi hosszan i Fontolóra, Nagyon könnyen nem hajt minden Szére-szóra. j Munkaközben keze jár csak, ’" Nem a szája. v. Nem is vág ki olyan rendet Más kaszája. ^ S vérmezőben mikor a föld * Sarka rengett, Senki fia nem vágott oly Kövér rendet. De valami gonosz átok Ül a népen. Tudja Isten mi van írva Sors könyvében. Elborít a múlt s jövendő Kétes árnya . .. Nem fogy-e el, mint a puszták -I Oroszlánja? j
