Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1954-06-15 / 6. szám

4-ik OLDAL “KRÓNIKA” 1954 junius. királyságban kívánnak élni, miu­tán az államélet minden más for­májában keserűen kiábrándították őket tapasztalataik. 2. Tehet-e kompromisszumokat a legitimizmus? Természete szerint kétfajta kompromisszumot tehetne a legitimista mozgalom: személyi és tárgyi vonatkozásút. A tárgyi kompromisszum azt jelentené, hogy az alkotmányos élet vissza­állításának teljességét tenné alku tárgyává, a Szent Korona tana azonban részleges restituciót nem ismer, ezen a téren tehát enged­ményeket tenni nem lehet. De épen igy nem lehet alku személyi tekintetben sem, hiszen a legiti­mizmus lényege szerint kizáróla­gos, azaz minden időben kizáró­lag egy, az alkotmányban körül­irt törvényes leszármazási rend szerint az uralkodásra jogosult személyt ismer el királynak. 3. Halandó-e a legitimista moz­galom? Akit az utolsó esztendők eseményei, amelyekre fentebb mu­tattunk rá, nem győztek volna meg arról, hogy a magyar népben kiirthatatlanul él a törvényes ki­rályság eszméje, az vegye vizsgá, lat alá a nemzet ezeréves törté­netét. Pártviszályok, háborúk, idegen betörés, hódoltság, sőt a királyi hatalom bűnei és vissza­élései sem tudták megingatni azt a közfelfogást Magyarországon, hogy királyi aktivitás nélkül cson­ka a nemzet élete s valahányszor külső, vagy belső okok miatt ilyen helyzetbe került az ország, mindig a népből indult ki a mozgalom a status quo helyreállítására. Ezer év története tanúsítja, hogy a le­gitimizmus csak a magyarság ki­halásával szűnhet meg. A politikai pártok jellemző tu­lajdonságait, persze, még sokáig lehetne felsorolni, a három kira­gadott pont azonban: a programm változtatás, a kompromisszum és a halandóság kétségtelenül vala­mennyinek letagadhatatlan vele­járója. A legitimista mozgalomban egyik sem mutatható ki: ez a rövid egybevetés is bizonyítja tehát, hogy a legitimista álláspont kép­viselői nem pártemberek s moz­galmuk nem párt, legkevésbbé: egy párt a sok között, hanem az ezer esztendős magyar nemzeti közgondolkodás élő és minden erőszakos beavatkozást túlélő meg nyilvánulása. Befelé az eszmék tisztázását, kifelé a helyes magyar propagandát szolgáljuk, ha honfi­társak és külföldiek között erre a tényre adandó alkalommal rámu­tatunk. KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. Régen volt Kaliforniában olyan gyönyörű tavasz, mint az idén. Elmaradtak azok a korai hőségek, amelyek annyi kárt okoztak sok­sok esztendőben a virágos, gyü­mölcstermő és áldástadó kalifor­niai tájakon. Jó esőzések voltak és az éjjeli harmatszállás rengeteg ál­dást hozott a szép Kaliforniára. JUNIUS 4. Bármennyire elgyönyörködik is a Kaliforniában élő magyar ember a gyönyörű tavasz minden szép­ségében, a nagy magyar gyásznap nak: junius negyedikének emléke felujul az érző szív mélyén, hiszen ez a nap volt az, amikor 1920 ju­nius 4-én délután 4 órakor belép­tek a magyar kiküldöttek a tria­noni kastély termébe, amelyben huszonkét hatalom képviselői ha­lotti csendben fogadták őket. Mi­vel békeparancs volt, a magyar kiküldöttek: Benárd Ágoston nép­jóléti miniszter és Dräsche-Yázár Alfréd meghatalmazott miniszter aláírták a szerződést. Utána a ma­gyar kiküldöttek azonnal távoz­tak. A szentistváni Nagy-Ma­­gyarország halálos ellenségei, a kis-entente delegátusai: a szerb Pasics, a cseh Benes és a román Take Jonescu ujjongva összeölel­keztek, hogy Nagy-Magyaror­­szágot sikerült feldarabolniok. Azóta diktatúrába fulladt a má­sodik és a harmadik magyaror­szági köztársaság, éppen úgy, mint az első. Minél szörnyűbb elnyomatás­ban él napjainkban a magyar nép, annál inkább reménykednek az igaz magyarok, bárhol éljenek is e széles földtekén, hogy a ször­nyűségeknek egykor vége kell, hogy szakadjon. Három diktatúrá­ba fulladt szerencsétlen köztársa­ság után poraiból föltámad a szentistváni Nagy-Magyarország. ORSZAGCSONKITASOK ATKA. Gyűlölködő politikusok a hu­szadik században az országcson­­kitás átkához folyamodtak újra és újra. Németország pusztulását gyűlölködő politikusok azzal akar­ták állandósítani, hogy kettévág­ták Nagy-Németországot. Két or­szágot csináltak belőle, külön kor­mánnyal és vámhatárokkal. Nem is tud talpraállni a nagy német nép igazán, amíg a szétdarabolt­­ságnak vége nincs. Korea szerencsétlensége is ab­ban gyökerezik, hogy a vörösek kettészakitották és nem engedik egyesülni a teljességgel egy kul­túrájú és egy nemzetiségű orszá­got. . . Szegény Indokinának is ezt a sorsot szánták a vörös ördö­gök. Kell-e felemlítenünk a múltból Lengyelország feldarabolását? Vagy szegény Nagy-Magyaror­­szágnak a mohácsi vész után való szétszaggatását?. . . . Bizony-bi­zony a nemzetpusztulásnak leg­biztosabb útja a megcsonkítás vagy szétdarabolás. NEM KELLENEK A SEGÉLYBÉLYEGEK! E sorok írója és vele együtt sok igaz magyar kikelt az ellen a sze­rencsétlen gondolat ellen, hogy a vitéz Fabricius Kovács Mihály ezredes emlékére kiadott bélyeg­ről lekotorták a magyar címer ko­ronáját. Az ember igaz megdöbbenéssel nézi azt a fura tákolmányt, amit magyar címernek tüntetnek fel a fabrikálok, amikor a királyi koro­na hiányzik róla. Annyi fáradsá­got vehettek volna azok, akik az Amerikai Magyar Szövetség em­lékbélyegét tervezték, hogy el­mentek volna a legközelebbi nyil­vános könyvtárba és elővettek volna egy könyvet, mely a külön­böző nemzetek zászlóinak és cí­mereinek leírását adja. Könnyen meggyőződtek volna arról, hogy nincsen egyetlen egy olyan zász­ló- és cimergyüjtemény, ahol az évezredes magyar címerről a ko­rona hiányoznék. Nagy-Magyarországnak, amely nemcsak a szorosan vett magyar­ságot, hanem a testvérnépeket is magában foglalta egy évezreden át, egyetlen egy igaz összetartó ereje a szentistváni korona volt. Ezért fáj az igaz magyaroknak, bárhol éljenek széles e világon, hogy a segélybélyegekről avatat­lan kezek lekotorták Nagy-Ma­gyarország összetartó jelképét: a koronát. Különösen igy junius 4-ike Kö­rül, amikor Nagy-Magyarország szétdarabolása minden igaz ma­gyarnak végtelenül fáj, kell or­szág-világ előtt hangsúlyozni az évezredes magyar királyságot és annak összetartó erejét: a királyi koronát. f Az amerikai magyarságnak nagy része átérzi a cimercsonki­­tásnak fájdalmas tényét és éppen ezért nem vásárolja olyan lelkese­déssel az emlékbélyegeket, mint a nemes cél megérdemelné. . . Hisz­­' szűk azonban, hogy a segélybé­lyegeknek ez a visszamaradása örök lecke lesz azok számára, akik még ma is, Amerika földjén is, magyar nyelven harcolnak az ezeréves Magyarország ellen és valami csudabogár negyedik köz­társaságról ábrándoznak s írogat­nak, amely éppen úgy véres dik­tatúrába és pusztulásba viszi a magyar nemzetet, mint a megelőző három. NEMZETI TRADÍCIÓK AMERIKÁBAN. Kaliforniában nagyon sok an­­golszármazásu amerikai polgár van. Ezek nemcsak akkor kerültek Kalifornia földjére, amikor a Ke­letről a nagy népvándorlás meg­indult Nyugat felé, hanem mint egy nagy hajósnépnek a gyerme­kei, először csak ideiglenesen, ké­sőbb azonban állandóan megtele­pedtek Kaliforniának a Csendes Óceán partján fekvő hatalmas ki­kötőiben. Itt azután nagyon sok esetben vezető polgáraivá lettek Kalifornia államnak. Amikor II. Erzsébet angol ki­rálynő az elmúlt esztendőben el­indult, hogy a világ minden tájára kiterjedő birodalmát meglátogas­sa, ezeknek az angol-amerikai csa­ládoknak egy része a legnagyobb hűséggel és szeretettel figyelte a királynő útját és boldogan tett bi­zonyságot a királyi korona és a királyi méltóság összetartó erejé­ről. Magam is beszélgettem több al­kalommal ilyen amerikai polgá­rokkal és meghatva hallgattam azt a szeretet-megnyilvánulást, ahogy a királynőről, arról a bölcs és igaz asszonyról nyilatkoztak. Nem messze tőlünk van a Red­lands University, ahol nagyon sok a holland származású ameri­kai, akár csak magában Redlands városában. A holland kálvinista templom párját ritkítja egész Dél- Kaliforniában. Többször látoga­tást tettem ezek között a régi ame­­rikás, holland-eredetű családok között. Az a szeretet, amellyel be­széltek a holland királynőről, a megőrzött fényképek és emlékek igaz bizonyságai voltak a megbe­csülésnek és tiszteletnek, amellyel viseltetnek öt-hat generáció után is a holland királyság iránt. Nemrégiben egy hatalmas ká­belrakó társaság svéd származású mérnökeivel volt alkalmam talál­kozni. Bár ezek a mérnökök szin­tén három-négy generáció óta voltak már Amerikában, a svéd királyi házról és a királyi koroná­ról a legnagyobb tisztelettel be­szélgettek. Ki merné kétségbe vonni ezek­nek az angol, holland és svéd származású amerikai polgároknak hűségét Amerikához és az ameri­kai köztársasági eszmékhez és lo­bogóhoz? Ők volnának az elsők, akik ilyen gyanúsítást visszautasí­tanának. Hát mi, amerikai magyarok, miért tagadnánk meg a királyi koronát, amely egy évezreden ke­resztül ékesítette szent királyok, bölcs uralkodók, legnagyobb ma­gyarok nemes homlokát? Ezért kell tiltakoznunk ama gyanúsításnak még az árnyéka el­len is, amely azt hirdeti, hogy mi­vel az amerikai köztársaságban élünk, meg kell tagadnunk az év­ezredes Nagy-Magyarországot és annak örök szimbólumát: a kirá­lyi koronát. HISZÜNK A MAGYAR JÖVENDŐBEN! Bármennyire fájjon is a szivünk, amikor junius negyedikén Nagy- Magyarország szétdarabolására s elpusztítására gondolunk, ez a mi fájdalmunk nem a lemondás és a kétségbeesés fájdalma. Amint a mohácsi vész több, mint másfél évszázados pusztítása után bölcs uralkodók újra egyesítették Nagy- Magyarország szétdarabolt része­it, úgy el fog jönni az idő újra, amikor ez a nagy Istenáldás meg­ismétlődik. Nekünk, szabad földön élő ma­gyaroknak ország-világ előtt hir­detnünk kell teljes hittel és meg­győződéssel, hogy az a gyönyörű természetes egység, amely a ma­gyar királyi korona tag-országait egybeköti, életre fog kelni újra. Bennünket nem elégit ki egy újabb — most már negyedik — szeren­csétlen köztársaság gondolata. Mi az évezredes eszméhez ragaszko­dunk és annak örök igazságát hir­detjük. Micsoda nagy isteni ajándék az, hogy a szentistváni királyi koronának megvan a méltó váro­mányosa: Ottó trónörökös szemé­lyében, akit Isten úgy lelki, mint testi kiválóságokkal megáldott a nagy eszme megvalósítására. A trianoni évforduló tehát ne a lemondásnak ideje legyen, hanem a feltámadásnak és az újrakezdés­nek reményteljes napja! PARISBAN a Krónika egyik főelárusitója ALMÁSY & CIE magyar újság, hanglemez és köl­­csönkönyvtár könyvkereskedése. 5 RUE CHARONNE 5. Páris Ile. (Metro Ledru Rollin)

Next

/
Oldalképek
Tartalom