Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-06-15 / 6. szám
2-ik OLDAL “KRÓNIKA” 1954 junius. tény világ szimbóluma lett. Igaz, hogy Magyarország a mártyrok országa, de ennél sokkal több is, mert dicső történelme során mindig a harcosok hazája volt. A kommunizmus elpusztítással fenyegeti az emberi kultúrát és mindent, ami életünkben szép, jó, nemes és magasztos. Magyarország pedig ma is zászlóhordozója a kommunizmus megsemmisítésére irányuló küzdelemnek és kevés Nép szenvedett annyit a kétszeri vörös uralomtól, de kevés Nép is hozott annyi áldozatot annak megdöntésére, mint Magyarország népe. A történelem tanúsága szerint egyetlen parancsuralom sem tart az idők végtelenségéig s minden diktatúra múlandó. Tíz éven keresztül Hitler uralta a világot és ma .Németországban egy uj generáció nőtt fel, amely már alig tudja, hogy ki volt Hitler. Elmúlik a vörös diktatúra is és már nincs messze az idő, amikor a kommunista rémuralom megsemmisül. Jóhiszemű és jószándéku emberek egy uj világ felépítésén fáradoznak s ebben a világban a szeretet lép a gyűlölet » helyébe. Bíborosunk nemcsak hősies magatartásával érdemelte ki a világ csodálatát, hanem elvei egy szebb, boldogabb világ felépítésének is alapjául szolgálnak. Bizalommal nézzünk a jövőbe, mert biztosítékaink vannak arra, hogy Bíborosunk elvei felül fognak kerekedni és úrrá lesznek a vörös áradaton. Vér és szenvedések között egy uj Magyarország születik s a jövő Magyarországot a vallásra és Bíborosunk elveire fogjuk felépíteni. Ebben a Magyarországban a lelkek megnyugodnak majd s ínséget szenvedő, nélkülöző, elégedetlen, vagy lázadozó fia a jövő Magyarországnak nem lesz és nem lehet. Fájdalommal és szeretettel gondolunk az otthon szenvedőkre s az emigrációban nélkülözőkre és üzenjük nekik, hogy ne csüggedjenek, mert a szabad világ ma már oly erős, hogy a kommunista zsarnokságot nemsokára őszsze fogja törni. . . fejezte be Őfelsége nagyhatású beszédét. Őfelségének egész lénye és rögtönzött beszéde lenyűgöző hatással volt a jelenlévőkre. Szavaiból annyi melegség áradt a magyarság felé. hogy a kis magyar csoport könnyezve hallgatta szavait. Őfelsége több, mint három évtizede száműzetésben él, de a magyar nyelvet anyanyelveként beszéli. Miután dr. Boross Ferenc bemutatta a magyar csoport tagjait, Őfelsége közvetlen hangon, minden szertartásosság nélkül beszélgetett Velük. Érdeklődött jelenlegi életkörülményeik iránt, tér veikről s amidőn egyik Honfitársunk azt felelte, hogy kivándorolni szándékozik, Őfelsége azt a megjegyzést tette, hogy “innen közelebb visz az ut hazafelé”. Az a kérdés is elhangzott, hogy előreláthatólag mikor remélhetjük a hazatérést, mire Őfelsége azt válaszolta, hogy “időpontot nem tudunk mondani, de minden biztosítékunk megvan, hogy haza megyünk.” Őfelsége a magyar emigrációban dúló személyi és belharcokról feltűnő tájékozottsággal rendelkezik. Megemlékezett az emigráció széjjel szakadozottságáról s az emigrációt összefogásra hívta fel. mert csak az egységes emigráció tud erőt felmutatni nagy nemzeti céljaink megvalósítása érdekében. “A kommunizmus legyőzéséhez és a Haza felszabadításához minden magyarra nélkülözhetetlen szükség van. A pártpolitika az erők széjjel-forgácsolásához vezet s azt alá kell rendelni a közös magyar törekvéseknek és céloknak . . . ” jegyezte meg Őfelsége. A csoportos fogadás után magyarok és osztrákok együttesen vonultak el a Királyi Felségek előtt, amikoris Pongrácz Erzsébet grófnő magyar nemzetiszinü szallaggal átkötött szegfücsokrot. Katona Lászlóné pedig egy tájképet nyújtottak át a Felséges Asszonynak. A lélekemelő ünnepség utolsó mozzanataként a Királyi Felségek megjelentek a villa erkélyén, hogy fogadják a királyhü magyarok és császárhü osztrákok hódolatát. Az osztrák testvérek elénekelték a császár-hymnuszt, a kis magyar csoport ajkáról pedig az Égnek szállt nemzeti imádságunk. Amikor elhagyták az erkélyt, őfelsége barátságosan integetve "a viszontlátásra otthon” vett búcsút hűséges híveitől. A magyar csoport a késő éjszakai órákban tért vissza ausztriai otthonába azzal a magasztos érzéssel és megnyugtató tudattal, hogy Királya már van a magyarnak! Országunk is lesz ismét!!! 1954 május 22-én a magyar múlt ragyogó emléke visszatért tizenegy száműzött magyar leikébe. Dr. B. F. MSGR. LISHERUNG KISZABADULT A KÍNAI KOMMUNISTÁK BÖRTÖNÉBŐL. Az amerikai magyar katolikus papság körében is közismert és nagyrabecsült Msgr. F. G. Lisherung atya, a tamingi (Kina) magyar misszió apostoli vikárusa és feje kiszabadult a kínai kommunisták börtönéből, de kiutasították. El kellett hagynia a megtért hívőket, árvákat, gyámolitás, ra szorulókat, de a lelke nem hagyta el őket. Lisherung atya ezúton kéri az amerikai magyar papságot, tisztelendő nővéreket és a jólelkü amerikai magyarságot, hogy bárminemű segítő adományaikat, támogatásukat küldjék el továbbításra father CSER LÁSZLÓ címére, 2125 Beacon Ave., McKeesport, Pa. LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újságárusoknál, az East 79-ik és 86-ik uccákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint az East 86-ik utcai Kerekes-féle könyvkereskedésben kapható. Megtépett víziónk... Irta: SZELÉNYI IMRE m. kir. táb. főlelkész, szkv. hadsereg lelkész. Nyilatkozatok, ellennyilatkozatok, szervezések és összedolgozások dithirambjai zugnak, keverednek bajtársi vonalainkon! A hang zavart és igy gyenge! Az aláírásoknál már nem látjuk és nem olvassuk. hogy: "magyar királyi honvéd tábornokok. . .” A bajtársi életünkből kezdik kihagyni: a lényeget! A "forma dat rei esse”, örök tétele a hontalanságunk vártáin elsikkadt, vagy újabb elhallgatások és mellébeszélések érthetetlen hangneme akar, vagy óhajt meglovagolni minket magyar királyi honvédséget! Minekután 10 évig hallgattunk. mert jólnevelt és öntudatos magyar királyi honvédségnek tartottuk magunkat és úgy reméltük, hogy a vezető tábornokaink is mindig és mindenben a magyar királyi honvédség esküjének szellemében szervezik, irányítják és képviselik bajtársi ügyeinket, most, már tovább hallgatni nem szabad és nem lehet! Valami nincs rendben és a nagy, szent, magyar honvéd-gondolat, hagyomány és az otthon is várt egységes erőnk, más vágányokra siklott, ahol a hivatottak és felelősek elvesztették a honvédség benső küldetését! Széthúzás tört ránk és valami veszélyes "titkos méreg foga rágja” a még megmaradt kereteinket is már, mert az életet-vivő és a lényeget-tartó törzseink vagy kiöregedtek, vagy a széthúzások folytán a gerinceink hajladoznak, ingadoznak! A tett esküt megnyirbálni, történelmi patináját lefejteni, vagy átfesteni nem lehet büntetlenül! Mert nem volt bátorság és eltökélt akarat a honvéd-eskünk maradéktalan megvallásához és a történelmi kiálláshoz, igy természetesen be kellett következnie a mai áldatlan és kapkodó foltozásnak! A honvédségben és a honvédségnél ez uj magatartás az irányzat s igy minden előző és adott bizalommal szemben, álljunk csak meg és keményen, katonásan tegyük fel a kérdéseket: 1. A magyar honvédség nem politizált és nem is akar politizálni! Ha ezt tennénk, úgy, már elev^ magunkat ítélnénk el s hütelenek lennénk: a tett eskünkhöz! 2. Honvédeskünket kire, vagy mire tettük? Istenre, Hazára és a királytalan-királyságunk Kormányzójára? Avagy a Magyar Királyság ideiglenes Kormányzójára?! a) Isten velünk volt és velünk is van, mert a poklok veszélyéből. nem véletlenül, de bölcs szándékai szerint kimentett és megtartott! Itt. tehát nincs kérdés! b) Hazánk létezik és idegen járom alatt nyög, szenved s a füg, getlen magyar élet elfojtva és terrorban vegetál! Aggódó tekintete rajtunk és bizalma bennünk! A magyar honvédek csatasorai lélekben egyek és töretlenek, mert hazaárulók nincsenek és nem is lehetnek sorainkban! Ez természetes és világos! Aki a hazánk ellen beszél, az maga zárta ki magát sorainkból. c) Marad a látszólagos keret, a forma, ami miatt, már odahaza is sok baj és elfojtott keserűség volt 25 esztendő alatt! Mentség volt, hogy a külföldi nagy és kis hatalmak nem engedték visszahozni a törvényes magyar királyt!? Nem kell paragrafus-rágó jogásznak, vagy bírónak lenni, •hogy megállapítsuk, miszerint: a detronizációs törvényünket a külső erőszak behatására és kényszerítésére szavazták meg, de megmaradt a királyság! Hiszen magyar királyi katonai-attasék és diplomaták képviselték az ezeréves Magyar királyságot! 25 év alatt senki, de senki ez ellen nem tiltakozott és Páristól Washingtonig, Moszkvától Japánig mindenütt, ott lobogott a magyar királyság címeres zászlaja és a magyar királyság hivatalos képviselete mindenütt megbecsült volt! A trianoni diktátumot a világ leghatalmasabb birodalma, Amerika, sose ratifikálta, amit Dulles külügyminiszter finom diplomáciával Molotov arcába vágott, a berlini kanapé-per alatt! A yaltai és postdami, valamint az újabb párizsi diktátumok minden komoly diplomata és államférfiú előtt gyökeres revízióra várnak, csak “véghezvivőinek" eltűnését várják! (Churchill a Nóbel-koszoruval, koszoruzatlan maradt az oknyomozó történelemben!) De egészen tipikus példák állnak előttünk az újabb manőverekből! Szerbia és Románia királyai is, igy jártak: 30 év múlva! Tehát nem a demokratikus népakarat távolította el őket a népeik éléről, hanem olyan terror és politikai nagyhatalom, mely Párizsban, ezeknek a diktátumait és jogtalan magyarrablásait szentesítette! Maga a szentesítő és demokratikus mázban dirigáló világhatalom szegte meg és rúgta fel a Párizsban nagy-garral tető alá kényszeritett “békéket” és “emberi szabadság jogokat.” Más szóval a bolsevista-terror disqualifikálta azokat a törvényeket és nemzetközi jogszabályokat, amelyekre rámázolták az 1947-es párizsi békéket. így természetes, hogy a párizsi békék, ezzel a jogtiprással és be nem tartott emberi szabadságjogok felrúgásával, megszűntek, mert hisz, nem egyoldalú szerződések voltak ezek! Ezt már nyíltan hirdetik az amerikai szenátusban és kongresszusban! A "de jure” végbement, de a de factó késik a nyers katonai erők labilitásai miatt! A FENTIEK ALAPJÁN, CSAK A TÖRVÉNYES KIRÁLYUNK ADHAT MEGBÍZATÁST A MAI VEZETÉSÜNKHÖZ, MINEK UTÁN MAGA A VOLT KORMÁNYZÓ IS MEGÍRTA ÉS VALLJA EZT!! Sapienti sat!
