Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-15 / 1. szám
1954 január. “KRÓNIKA” 7-IK OLDAL' Még ők panaszkodnak! A LEGNAGYOBB BIZALMI KÉRDÉS A Szovjet két heti várakoztatás után válaszolt Eisenhower elnőknek az Egyesült Nemzetek közgyűlésén tett javaslatára, amely szerint a nemzetek adják össze atom-nyersanyagaik egyrészét egy nemzetközi "atombankba” (pool), cseréljék ki atom-ismereteiket és mindezek ellenőrzését helyezzék az Egyesült Nemzetek egy kiküldendő bizottságának irányítása alá. A Kreml kihasználja az alkalmat, hogy önmagát mint békebajnokot állítsa be s készséget nyilvánít arra, hogy résztvegyen az Eisenhowcrtől ez ügyben javasolt titkos tárgyalásokon. De nem mulasztja el, hogy megkísérelje pellengérre állítani a Nyugatot, amiért katonai blokkokat szervez és tengerészeti és repülő bázisokat állít fel a világ különböző részeiben. Azzal is vádaskodik, hogy a Nyugat “más országokban felforgató cselekedeteket támogat és felforgató ügynököket pénzel’’ s ezt a békeszándékokkal összeférhetetlennek monája. Az első célzás az Atlanti Egyezmény katonai szervezkedésére és a nyugateurópai közös hadseregtervre vonatkozik, amelynek védelmi szükségessége nem lehet kétes mindazok előtt, akik a Szovjetnek az elmúlt években elkövetett sorozatos országragadozásait nem tévesztik szem elől. De a Szovjet az országragadozásokat teljesen rendbenlévőknek tartja, sőt tiltakozik a rabországok felszabadításának még a gondolata ellen is. Újólag azt mutatja a jegyzék e része, hogy a Szovjet olyan békét akar, amely véglegesnek fogadja el a rabországok tragikus balsorsát. És még van vakmerősége arról beszélni, hogy a Nyugat felforgató ügynököket tart az országokban! Ki tart szervezett felforgató intézményeket, egész ötödik hadosztályokat a nyugati országokban, ha nem a Szovjet? A nyugati országok kommunista pártjainak vezetői nyíltan vallják, hogy hűségük nem hazájuké, hanem elsősorban a Szovjeté és csak néhány éve, hogy ez országok kommunista vezérei fennen hirdették, hogy háborús konfliktus esetén a Szovjetet segítenék. * * * Lehet-e ilyen légkörben komoly megegyezést remélni olyan legfőbb, bizalmi kérdésben, mint az atom- és hidrogén-bombák kiküszöbölése? Ez száz százalékosan bizalmi kérdés és — lehet-e bizalom Moszkva iránt, amig országrablásait fenntartja? Lehet-e bízni abban, hogy ha felállítanak egy nemzetközi atom-ellenőrző bizottságot, amely a helyszínen ellenőrzi, hogy valóban minden ország megsemmisitette-e az atombombáit és nem gyárt-e újakat, a Szovjet nem fog a mérhetetlen országa valamely távoli zugában, az Uraiban, vagy valahol Szibériában mégis titkos atombomba-telepet és raktárt fenntartani? Hiszen Lenin azt prédikálta, hogy a más világnézetűéit becsapása, félrevezetése nem bűn, hanem a világuralmi céltól szentesített eszköz, dicső erény! A moszkvai jegyzék sürgeti az atombombák mindenek-előtti eltiltását és kifogásolja, hogy erről nincsen szó Eisenhower javaslatában. De köztudomású, hogy az Amerika által 1946-ban tett atomellenőrző javaslatot, amely helyszíni ellenőrzést javasolt a vétójog kikapcsolásával, a Szovjet nem volt hajlandó tárgyalási alapul elfogadni. És jellemző, hogy az ellenőrzés kérdésének e legfontosabb pontját nem érinti a mostani hosszú jegyzék sem, hanem a betiltás a legfontosabb számára, a hangsúly csak ezen van. Pedig a két dolog szorosan és elválaszthatatlanul összefügg, — amennyiben, ismételjük, egyáltalán lehet bizalommal lenni a Szovjet iránt és értéket lehet tulajdonítani az általa aláirt szerződésnek. A múltban ismételten beigazolódott, hogy ilyesmi, enyhén szólva, nem egyéb naivitásnál. . . S nem e volna a leglogikusabb követelés, hogy uj szerződés előtt a Szovjet a régi szerződés-szegéseit, mindenekelőtt Yaltát hozza helyre? A szabad magyarok, közte az amerikai magyarság lapjaiban az egymásközti harcok szenvedelmes hevében túlságosan háttérbe szorult a harc a kommunisták ellen. Nemcsak az óhazai, de az amerikai magyar kommunistákról is meglehetősen elterelődött a figyelem s ideje észrevegyük, hogy vakmerőbbek, mint valaha és még tolakodóbban próbálják terjeszteni áltanaikat, a hamis igéket, melyek szerint totális terrorra, minden szabad érzés és gondolat kiirtására van szükség, hogy mindenkinek ennivalója és a feje felett védő fedele lehessen. A new yorki magyar kommunisták hetilapjában például maga a szerkesztő, dr. Pogány Béla irt hosszú és fölötte szemtelen cikket a minapi számban, olyant, amelyet igazán nem lehet szó nélkül hagyni, mert mutatja, hogy az elhanyagoltatás nagyon elkapatottá tette őket. “Szembenézni az üldözőkkel” a cime az irásmünek. veleje pedig az, hogy a kommunizmust, — Pogány szerint, — üldözik Amerikában, holott, állítja, az alkotmány és Amerika szabadsághagyományai a gondolat szabadságát követelik meg, az igazi jó amerikai tehát az, aki megvédi a maga gondolati szabadságát. A szemtelenség mindenekelőtt abban van, hogy dr. Pogány ezt annak dacára mondja el, hogy ő kommunista. Már pedig a komnemcsak köztudott -^ja- hogy a mások, egyének és pártok szabadságát lebunkózza, de a rabországok egész sorában ezt a leggyalázatosabb módon meg is valósította. Terrorról beszél dr. Pogány és nem sül le a bőr az arculatáról, mikor ország-világ tudja, hogy nyolc év óta terrorral, fegyveres erőszakkal kormányoznak, rémuralmat tartanak fenn a Vasfüggöny-országok egész sorában. Senkisem illetéktelenebb terrorról beszélni, mint a kommunisták, akik a legkegyetlenabb terrornak prófétái, :ha azt maguk gyakorolhatják. Mennyire nincs gondolat- és sajtó-szabadság elleni terror az Egyesült Államokban, mutatja, hogy Pogány ur több mint egy évtizede irhát zavartalanul kommunista lapot Amerikában és a mostani cikke miatt, amelyben tanácsokat ad az “üldözőkkel” való szembenézésre, sem görbült meg egyetlen hajaszála sem. * * * Ha Amerika alaposabban megnézi, milyen mentalitású az, akit beültet egy közhivatalba és fizetést ad neki az amerikai adófizetők dollárjaiból, azt is csak önmagának köszönheti a kommunizmus. Ha Moszkva nyugodtan maradt volna a háború után, melyben Amerika kihúzta a veremből, amelyet együttásott Hitlerrel, hogy a demokratikus országok essenek bele. ha nem szegte volna meg a legocsmányabb módon a yaltai egyezményt és ha nem tartana fenn állandó kémgyürüket a Nyugat. különösen Amerika katonai s ipari titkai kikémlelésére, vagyis ha tisztességes béke-együttmüködéssel hálálta volna meg Amerikának Hitler megsemmisítésére adott hatalmas együttműködését, ma béke honolhatna a világban. És Amerikának nem kellene, aminthogy ma igenis kell, teljes éberséggel résen lennie a Moszkvából irányított kémek ellen, akik védelmének legfontosabb titkait hitvány és gyalázatos módon kiszolgáltatják az ellenségnek. A McCarthyak munkája nem nagy öröm egyetlen szabad amerikainak számára ''sem, de McCarthy csak okozat, — az ok Moszkva rabló-imperializmusa, világuralmi törtetése s az ennek érdekében folytatott kémkedési akcióknak veszedelmes, nagyarányuan szerteágazó apparátusa. Nem a kommunistáknak van okuk panaszkodni, ha ma nem oly kedélyesen mindent eltűrő az amerikai élet légköre, mint volt még húsz év előtt is, hanem ők a bűnösök abban, hogy felidézték a mai helyzetet, amelyben Amerikának legfontosabb életérdekévé vált a kommunista kémekkel szembeni védelem. Akik nyolc éven át helyeselték a magyar hazafiak, Mindszenty bíboros, Grősz érsek és a papi és világi mártírok névtelen ezrei bebörtönzését és számos antikommunistának kivégzését, csókoljanak kezet Amerikának, hogy velük szemben, — nem minden baleki gavalléria hijján — nem alkalmazza azokat a tömeg-terrormódszereket, amelyek a rabországokban napirenden vannak. Amikor Magyarországon egyetlen rendszer-ellenes szó nem jelenhetne meg az Andrássy (Sztálin) ut 60 kinzókamaráinak és hosszú börtönbüntetésnek veszélye nélkül, dr. Pogány csak a szemtelensége határtalanságáról tesz tanúságot, amikor firtatja a kémvizsgálatokat, amelyek alkalmával a kihallgatottak legtöbbje — a válasz megtagadásával ténnyé erősiti a gyanút. * * * Azt állítja többi közt dr. Pogány a cikkének “Az üldözött nem áll egyedül" cimü fejezetében: “Akarva, nem akarva, egy táborba került mindenki, akit eretnekségért üldöznek, a volt demokrata elnökkel, a demokrata kormánnyal és az egész demokrata párttal. Együtt van már szervezett munkásokkal és szervezetlenekkel, együtt van jobb- és baloldali szakszervezetekkel, négerekkel, az agrárolló halálos nyisszanásaitól szenvedő kis farmerekkel, meghajszolt nemzetiségekkel, honosított állampolgárokkal és nem-polgárokkal, kisebbségi csoportokkal és — ha tetszik ha nem — kommunistákkal, együtt van tehát az ország népének zömével. És rövidesen jönnek majd liberálisérzelmű republikánusok is... És ugylátszik, az az egység, amelynek feltétlen szükségességét, már egy idő óta hangsúlyozzák előrelátó és a tények mélyebb összefüggését felmérni tudó emberek, ez az egység lassanként létrejön". No, Sir! Engedje meg, hogy ezt a reményét kézből megkontrázzuk. Ez egység mögött újabb “népfrontos” törekvések vannak, miként azt Sztálin az 1952 októberi, utolsó beszédében irányvonalul meghagyta. Egyetlen tisztességes ember sem fog Önökkel “népfrontos” egységre lépni. Nem, nem, soha! Önökkel épp oly kevéssé, mint a nácikkal, fascistákkal és más álkeresztény totalitáriusokkal, akik épp oly képmutató, halálos ellenségei a többségi népakarat szabadságának, az Istentől adatott emberi jogoknak, mint Önök. Egyik tizenkilenc, másik egyhijján húsz. Az egyik osztályuralmi, a másik fajuralmi alapon csúfolja meg Krisztus egyetemes szeretet- és igazságtanai, az emberi testvériesség hitét, csak az előjel más. . . Egységfrontot Önökkel? Hát azt hiszik, Amerika népe elfelejtette, mit csináltak a kommunista vezérek a Vasfüggöny mögött mindazokkal, akiket egységfrontos kormányra kényszeritettek? Amerika népe és politikusai, eleget láttak és sohasem fognak szóbaállni Önökkel! Ami pedig Magyar-Amerikát illeti, egyetlen jóravaló honfitársunk sem mehet együtt Önökkel, mert mindahány azt vallja, hogy az a köztisztviselő, aki nem kommunista, aki nem akarja erőszakkal lebunkózni a mások, pártok és emberek szabadságát, egyáltalán nem akadhat fenn olyan kérdésen, amely azt tudakolja, hogy volt vagy jelenlegi tagja-e a kommunista pártnak? Álláspontunk és velünk együtt minden igaz amerikai magyaré, hogy hulljon a férgese és nem való közhivatalba, akinek a fennálló kormányzati rendnek erőszakos eszközökkel való megdöntése, a bitók, börtönök és rabszolgatáborok világának megvalósítása az *
