Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-05-15 / 5. szám
1954 május 'KRÓNIKA” 5-ík OLDAL A szuperbombák kérdése XII. Pius pápa Husvétvasárnapján a világhoz intézett hagyományos szózatában állásfoglalt a hidrogénbomba ellen. Kijelentette, hogy a hidrogén- és atombombákkal, valamint bacillusokkal és vegyszerekkel való hadviselés csak végső esetben, ugyanezen fegyverekkel szembeni önvédelmül engedhető meg s egyezménynyel kell gondoskodni a hadviselésből való kiküszöbölésükről. Felhívta az emberiséget, hogy a tudomány e legújabb vívmányait az ipari és gazdasági előrejutására, nem pedig önmaga elpusztítására használja. “Kérdeznünk kell, — mondotta, — meddig fognak még hátat fordítani az emberek a Feltámadás üdvözítő fényének, hogy helyette az uj háborús fegyverek halálos pusztításaiban keressenek biztonságot? Meddig fogják a maguk gyűlölködő és halálthozó szándékait szembeállítani az Isteni Megváltó szeretet-tanitásaival és életigéreteivel? Mikor jönnek rá a nemzetek urai, hogy a béke nem építhető a terroreszközök vészes és költséges kölcsönösségén, hanem csak az egyetemes irgalom keresztény törvényén, különösen az önként alkalmazott, nem pedig kierőszakolt igazságosságon és a bizalmon, amelyet felkeltenek, nem pedig kényszerítenek?” “A világ tanult emberei mikor fogják az anyag mélységes erői terén elért csodálatos felfedezése, iket kizárólag a béke céljaira fordítani, hogy az emberi munka alacsony áron legyen képes áramerőt termelni, amely enyhítse az ínséget és megjavítsa a bőség és a munka forrásainak földrajzilag egyenlőtlen elosztását, egyben pedig uj segítséget nyújtson az orvostudománynak és mezőgazda. Ságnak és a népek számára a prosperitás és jólét uj kutforrása legyen?” Fájdalom, tragédiája korunknak, hogy a világ népességének egyharmada világimperializmusra törő pogány uralom alatt van mely konok ellensége mindannak, amit a római kereszténység feje tanácsol az emberiség üdvére. Ha egyezményt kötnénk is az atom és hidrogénfegyverek kiküszöbölésére, szavának az eddigi szerződésszegései és a lenini felfogás ismeretében, mely szerint az antikommunistákat megcsalni erény, nincs hitele. Csak az atom-megtorlástól való félelem tarthatja vissza az atomfegyverek használatától és remélni kell, hogy vissza is fogja tartani, bár a kommunista erkölcsi nihilizmus ismeretében ezt nem lehet teljesen biztosra venni. . . Tény, hogy már Lenin is egy emberöltőre, vagyis 60 évre számította a kommunizmusnak az egész világon való célhozjutása idejét, de ő még nem sejtette az atomfegyverek eljövetelét, Malenkov pedig, legalább is egyelőre úgy akarja megvalósítani a világuralmat, hogy közben a már meglévőt nem kockáztatja. Nem kockáztatja rabországai birtokát és sajnos, az atomfegyverektől való kölcsönös félelem erősíteni látszik reményeit, hogy a rablott zsákmányt nem egyhamar ragadhatják el tőle. Az atomfegyverektől való félelem jelenleg e bitorlások legjobb segítője, közben pedig Moszkva folytatja kettős aknamunkáját: egyrészről az egyes szabad országokban lévő ötödik hadosztályai segítségével, belülről próbálja kimesterkedni a kommunizmus győzelmét, vagy pedig maga helyett csatlósokat küld véres háborúkba, másrészről a nyugati szövetségesek között igyekszik minél nagyobb ellentéteket szitni, hogy a sztálini útmutatások szerint ellentéteket és háborút támasszon köztük, amelyek révén aztán a keresztény világ bukását és a világkommunizmus megvalósítását teméli. Ezért téves minden olyan politika, amely azt favorizálja, hogy Amerika ejtse el a franciákat és a kontinensen támaszkodjék egészen Németországra. A franciákat a Szovjet szeretné magának megnyerni összekötőül Európa balszélén és bár a magyar népnek nincs oka rajongani értük, hiszen Trianon főbünösei közzé tartoztak, de legalább nem akarták soha szolganéppé, segéd, néppé alázni a maradék országcsonk magyarságát. . . Katonai erényeik sem lelkesítők, a “Gloire” régen elhalványult, de mindenkire szükség lehet a keleti vörös áradat ellen, franciákra, németekre egyaránt és érthető, hogy Amerika egyiket sem akarja elveszíteni, nem akarja, hogy Sztálin végső reményei teljesüljenek. ’ ífí íjí ifc A bizalmi kérdésen kívül közrejátszik az a szempont is, hogy az atom- és hidrogén bomba kikapcsolása esetén, legalább is jelenleg és a közeljövőben, Moszkva katonai készenléte nagy számbeli túlerőben volna a Nyugattal szemben. Ismeretes az a tény is, hogy az amerikai hadian3>ag-gyárak a nagyvárosokban vannak központosítva, mig a Szovjetben a nagy ország legkülönbözőbb helyein vannak szétszórva, állítólag többhelyütt a föld alatt is. Eisenhower elnök ismételten kijelentette, hogy Amerika sohasem fogja elsőül használatba venni az atombombát. Amerika tehát a Szovjettel való egyezmény nélkül is a pápa vitathatatlanul igaz erkölcsi követelései alapján áll. Azt jelenti ez, hogy a kommunista fronttal való megütközés esetén, ha a Szovjet nem nyúlna az atomfegyverekhez, Amerika a régi, szokványos fegyverek használatára szorítkozna, még ha ezzel sokkal küzdelmesebbé és hosszabbá, talán egy évtizedre vagy még többre is terjedővé válna a mérkőzés. Malenkov mindezek dacára a legfőbb szovjettanácsban április 26-án tartott beszédében fennen csörtette az atombombáit és azzal fenyegetett, hogy atombombáért atombombákkal fog fizetni, mégpedig úgy, hogy megsemmisíti ve. lük a szabad világot. Nem kétes, hogy e fennhéjjázásnak egyik főcélja az volt, hogy a rabországok titkon ellenálló népét megfélemlítse, felszabadulási reményeiket megrontsa és őket együttműködésre, kapitulációra késztesse. A szuperbombák orosz birtoka valóban még nagyobb próbára teszi a rabnépek kitartását. De tudják azt is, hogy a botnak két vége van és Malenkov elvtársnak, ajánlatos lesz jól meggondolni, mielőtt elhatározná magát, mert nagyon megbánná. . . És tudják, Kaliforniáról kevesen tudják, hogy egész Amerikában egyike azoknak az államoknak, ahol a mezőgazdaság és az állattenyésztés a legelső helyen áll. Nemcsak a narancserdők, a gyümölcsösök és, a gyapotföldek képezik a gazdálkodásnál a főbevételt, hanem a búza- és mindennemű gabonatermelés. A MINDENNAPI KENYÉR. Az elmúlt hetekben, amikor a virágzó narancsfák között újra és újra átéltem a kaliforniai tavasz minden szépségét, a narancserdők után elgyönyörködtem az idei pompás buzavetésekben. Karácsony óth sok eső esett és igy teljes szépségükben kibontakoztak a búzamezők. A mindennapi kenyér gondja ilyen ígéretes búzamezők között nem nehezedik az ember szivére. Sőt Amerikának legnagyobb gond ja, hogy hol értékesítse azt a rengeteg gabonát, amit ontanak a gazdag termőföldek. ■ * # * Amikor a kaliforniai búzaföldek közül otthonomba értem, az egyik újságban egy hosszabb cikket olvastam arról, hogy rab Magyarországra Argentínából szállítanak az idei őszre gabonát, mert a magyar földön nincsen termés. A szentistváni Nagy-Magyarország formája is egy gyönyörű kenyeret mutatott. Ebből a kenyér bői nemcsak az ország népének jutott, hanem export utján a nyugati országoknak is. Világhírű volt a szentistváni Nagy-Magyarország drágagyöngyének: a Bácskának és a Bánátnak áldott kenyértermése. Akik még ma is a szentistváni Nagy-Magyarország helyett valami szerencsétlen, minden bizonnyal valami újabb diktatúrába fulladó negyedik köztársaságról mernek szavalni, jó lenne végre, ha megértenék, hogy Nagy-Magyarország nemcsak a magyar népnek, hanem a testvérnépeknek is tápláló dajkája, életadó kenyere volt egy évezreden át. És ezenkívül a bőség kosarából jutott még a külföldnek is. ... És most arról olvasunk, hogy a szociális termelés odáig juttatta rab Magyarországot, hogy hiányzik a rabszolgamunkán sínylődő szerencsétlen magyarnak asztaláról is a mindennapi kenyér. Most már úgy látszik, órákon keresztül való sorbanállással sem lehet a szerencsétlen magyar földön megkapni az egyszerű, szegényes kenyér-fejadagot. Egészen bizonyos, hogy a rabhogy Amerika világszabadságot áhitó törekvéseinek a szuperbombák nélkül is győzniök kell, mert azok mögött ama legyőzhetetlen, a pápától is apostoli erővel hirdetett, Isten akaratából való igazságok állnak, amelyeket semmiféle, még oly pusztító szuperfegyverek sem tudnak megsemmisíteni. Erejük örök, halhatatlan, minden olyan bűnös, emberi szándékot túlélő, amely az Ő világa elsöprésére törne. szolgamunkán szenvedő magya-r' Ságnak a gyárakban még többet kell izzadni és nyomorogni, hogy az ipari termeléssel valahogy tudjanak cserélni egy kis argentínai gabonát. * * # Akik az elmúlt években rab- Magyarországon jártak, újra és újra elbeszélték, hogy hatalmas búzatáblák helyén pipacsos rétek virultak. Amint kinéztek arra a tájra, amelyet még a kivándorlás előtt Asm érték, fájó szívvel gyönyörködtek benne, mert a búza helyén pipacs, búzavirág, szarkaláb, margaréta virult. Tavaly nyáron azért kellett megengedni a magyar dolgozóknak a kolchozokból való kilépést, mert a szocialista termelés teljességgel tönkretette a mezőgazdasá. got. . . . Még az agyonhirdetett és dicsőített munkáshaza: a vörös Oroszország se jutott odáig, hogy jószágállománya olyan magas legyen, mint a cári időkben volt. Pedig, hogy kirabolták nemcsak árva Magyarországunkat, de az összes elrabolt területeket is! Ennél nagyobb szegénységi bizonyítványt a szocialista termelésről nem lehet sehol sem kiállítani. . . . A magyar kisgazdák, földművesek, valamint az egykor jómódú magyar gazdák a nagy visszatartó terror dacára is azonnal kiléptek tavaly a kolehozból. Az első alkalommal az összes tagoknak a fele. Vájjon helyre tudják-e hozni a magyar földnek ezen szerelmesei azt a szörnyű pusztítást, amit a szocialista termelés okozott a magyar földön? Vagy pedig az ö munkájuk sem tudja helyrehozni a nagy pusztítást; hanem óceánok távolságán keresztül kell továbbra is szállítani az életet, mindaddig amig a rendszer teljes csődbe jut? és jöhet a nagy felszabadulás? AZ ÉLETNEK KENYERE. A magyarországi szocialista termelés nemcsak a mindennapi földi kenyeret tette kétségessé millió és millió magyar számára, hanem minden erejével azon van, hogy azt a másik kenyeret: az örökkévalót, a lelkit, Krisztus Urunk tanítását is el elvonja az árva magyar lelkektől. Munkaidő után falvakban éppen úgy, mint városokban az agyonhajszolt munkásnak végig kell hallgatni azokat az ostoba és hazug bolseviki propaganda előadásokat, amelyeket a sátán fiai és leányai kieszeltek. . . Hintik a KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor.