Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-04-15 / 4. szám
8-i-k OLDAL "KRÓNIKA” 1954-április. Boldogító álmom.. Irta: P. SZELÉNYI IMRE. szab s az előbbinek a törvénykihirdetés jogát nem biztosította. Törvénymagyarázatról beszél, de arról említést sem tesz, hogy 1944 október 16 és 26. között az Országtanács milyen alkotmányos intézkedéseket foganatosított az önkényuralom megakadályozására. Mielőtt dr. Szemák Jenő érvelésére érdemben reflektálnék, idézem a Hídverők c. lap 1948 júniusi számában dr. Szemák Jenő által irt és dr. Nagy László ügyvéd ismertetésében megjelent tanulmányából a következőket: "Az államfői teendők végzése ekként az 1937. XIX. t. c. 4. §-ának 1. bek. értelmében az Országtanácsra szállott, amely az 1939. junius 10 napjára összehívott Országgyűléssel együtt a magyar jogeszme és jogfolytonosság kizárólagos letéteményese. Ennek megkerülésével Magyarországon törvényes Államfőt és kormányzatot, tehát törvényes jogrendet biztosítani nem lehet, csak forradalom és erőszak utján.” Ebben a két mondatban sok minden benne van. Benne van többek között az is, hogy az 1939. évi Országgyűlés az Országtanáccsal együtt a magyar jogeszme és jogfolytonosság kizárólagos letéteményese, holott az 1944. évi X. te. szerint is "az 1939. évi junius 10. napjára összehívott Országgyűlésnek az 1944. évi Vili. t. c.-vel meghosszabbított tartama a békekötés követő hatodik hónap végéig meghosszabbittatott.” Bár kifejezésre juttatom, hogy az 1947-ben aláirt párizsi béke. szerződést Nemzetemre kötelezőnek el nem ismerem, az 1944. X. t. c., amelyet Dr. Szemák Jenő hatályában fennállónak, én pedig nemlétezőnek tekintek — nem zavarja Öt, hogy az 1939-es parlament tagjainak mandátumát élethossziglan meg ne hosszabbitsa. Ámde nemcsak dr. Szemák Jenő áll az 1944-es jogfolytonosság ha. lőtt elgondolásán, hanem eszelős emberek éppen napjainkban az USA kormányához leendő felterjesztés végett az emigrációs magyarság körében aláírásokat gyűjtenek azon célból, hogy az USA kormánya a magyarság képviseletéül az 1939-es Parlament szabad földön élő tagjait ismerje el. Dr. Szemák Jenőnek a Hídverőkben közzétett és fentebb ismer, tetett tanulmányában benne van az is, hogy amíg 1948-ban elismeri, miszerint “az államfői teendők végzése” — tehát a törvény kihirdetés is — az Országtanácsra ruháztatott, addig 1953-ban már azt vitatja, hogy ez a jog csak korlátozott terjedelmű és a törvénykihirdetés joga az Országtanácsnak nincs biztosítva. Ha pedig keressük dr. Szemák Jenő szine-változását, akkor a magyarázatot abban találjuk meg, hogy dr. Szemák Jenő — mint az Országtanács tagja — 1948-ban arra törekedett, hogy Horváth Ferenc képviselőházi alelnökkel és Kovács Gyula altábornagygyal, a Honvédvezérkar Főnökének helyettesével együtt, törvény alapján az emigrációban átvegye az államfői jogkör gyakorlását. (Az 1937. évi XIX. te.-re alapozott jogcím semmivel sem erősebb, de nem is gyengébb, mint az 1946. évi I. t. c.-re alapozott jogcím. Dr. Szemák Jenő törvény alapján éppenugy nem gyakorolhatja az emigrációban az államfői jogkört, mint Varga Béla.) Ellenben dr. Szemák Jenő 1953-ban már vitatja az Országtanácsnak törvény kihirdetésre vonatkozó jogát, mert ha az Országtanácsot ez a jog megilletné, úgy Ő — mint a budapesti Törvényszék elnöke — híva. tálból nem lehetne tagja az Országtanácsnak. A törvény valóban korlátozza az Országtanács jogkörét és megjelöli azokat a jogokat, amelyeket az Országtanács nem gyakorolhat (pld. Henneinek nem adományozhatta az 1. oszt. katonai érdemrendet, Ráttkai-Rádicot nem nevezhette ki kormányfőtanácsosnak, a Parlamentet nem oszlathat, ja fel. ha nem Szálasit választják Államfőnek,) de nem korlátozza azokat a jogokat, amelyek az államélet folyamatosságát biztosítják. Törvénykihirdetés nélkül pedig nincs alkotmányos élet. A kihirdetést az Országtanács részére nem biztosítani kell — hiszen e joo benne foglaltatik a globálisan átruházott jogkörbe — hanem kifejezetten ki kell venni az átruházott jogkörből. Mindaddig, amig az kivéve nincs, benne foglaltatik az általános jogkörbe. Itt nem az forog kérdésben, hogy milyen jogokat biztosit a törvény az Országtanácsnak, hanem az, hogy a kihirdetés kivétetett e az Országtanácsra átruházott jogkörből. Vájjon feltételezhető e az 1937. évi Országgyűlésről az a jogtudatlanság, hogy a törvény-kihirdetés jogát kiveszi az államfői jogkör gyakorlására jogositott Országtanács jogköréből, de egyidejűleg nem intézkedik, hogy ennek a nélkülözhetetlen államfői jognak gyakorlására ki, vagy mely szerv jogosult. Ha a törvényeket nem hirdetik ki, az egyben azt is jelenti, hogy megszűnt az alkotmányos élet és maradéktalanul bekövetkezett a parancsuralom. Dr. Szemák Jenő bölcsebben tette volna, ha mellébeszélés helyett idézi a törvény idevágó szakaszát. Ez viszont azzal a súlyos kockázattal jár, hogy az emigrációban akadhat még egy törvénykönyv. . . . Legyen meggyőződve dr. Szemák Jenő, hogy nekem volna lelkierőm beismerni tévedésemet. Ha pedig a törvény fényképmásolatának közlésével csak valószínűsíti, hogy az 1937. évi XIX. te. nem biztosította az Országtanácsnak a törvény kihirdetésre vonatkozó jogát, úgy az emigrációban tollat többé kezembe nem veszek. Miután dr. Szemák Jenő is tudatában van annak, hogy zsákutcába jutott — ahonnan nincs kivezető ut — emigy folytatja: "Közismert jogelv, hogy a törvényeket — igy az 1937. évi XIX. t. c.-t is — elsősorban a törvényhozó testület illetékes magyarázni.” Efféle közismert "jogelv” nemcsak a magyar közjogban, de még a büntető jogban is ismeretlen, mert a törvényeket a törvényhozó testület alkotja és a végrehajtás magyarázza. A törvényeket a tör. vényhozó testület nem önmagá-Uzenget a Duna-partnak Millió virága. Ezüstfüzek uj lombfai Né znek a Dunára. Duna-zsongás, hafó kürtök Hajnali imája. . . Füs zerezi, édesiti Idegenben álmom! Alom tépő viharokban Vérzik még a szivem. A Kárpátok völgyeiben A bős bajtárs pihen. Nekem kellett a világot Busan végig járnom. . . Csillagtalan éjszakákon Keresztek közt fáznom. Tengereken,viharokon . . . Zajlott a bus éltem. Kínjaimban, bánatomban Nem volt, aki értsen! Magam vagyok, árva vagyok, — Úgy kivetett minden, Csak a szivem sírboltjában, Pislog még a hitem! nak, hanem elsősorban a végrehajtó szerveknek alkotja. Mert hát ugyebár az volna a tökéletes törvénymagyarázat, ha a törvényeket nem a szakemberek, hanem a jó öreg Kuna P. András, Halmai- Holzinger testvér. Marosán György péklegény, avagy Nagy Ferenc kisgazda magyarázná. Törvény-magyarázatra pedig csak akkor van szükség, ha a tör. vény homályos. Ámde szükség van e törvény-magyarázatra akkor, ha a törvény világosan rendelkezik, hogy az Országtanácsra időlegesen átruházott államfői jogkörben mindazok a jogok benn foglaltatnak, amelyeket a törvény kifejezetten ki nem vesz. Minthogy pedig a törvénykihirdetés a “kivett jogokban” nincsen benne, azt még dr. Szemák Jenő sem képes "törvénymagyarázattal” a törvénybe becsempészni. Téve, de tagadva, hogy az 1937. évi XIX. te. megalkotásakor előfordult az a jogalkotásban példátlan eset, hogy a törvényhozás az alkotmányos élet folyamatosságát biztosító valamely nélkülözhetetlen államfői jogot kivesz az államfői jogkör gyakorlására hivatott jogköréből és nem intézkedik, hogy e jogot ki gyakorolja, úgy nem törvénymagyarázatra, hanem újabb törvény alkotására van szükség. Az Országtanács ugyanis nem ad hoc intézmény s bár feladatának betöltésével működése megszűnik, de jogai nyomban fel. élednek, ha az államfői tisztség ismét megüresedik. Magyarázni a törvényt csak akkor lehet, ha van törvény. Ha nincs törvény, akkor nincs is mit magyarázni. Törvény nélkül még a törvényhozást sem illeti meg az a jog, hogy az államfői jogok gyakorlásának egy részével harmadik — akár természetes, vagy akár jogi — személyt bízzon meg. Miután dr. Szemák Jenő hallgatólag elismeri, hogy az 1944. évi X. t. c.-t nem az alkotmány rendelkezéseinek megfelően hirdették Imádkozom, reménykedem. Hogy eljön az óra, •— Kakukszóra nefelejtsre Magyar virradóra ... Vége lesz a bánatomnak, Idegen világnak, Csak a mécsem a nagy utón. Még hazataláljon! Hiába csalt trópus-berek S benne ezer mámor, Hiába sirt muzsika szó Pálmás tenger-áron . . . Hiába várt az uj világ Kincses mennyországa — ravasz-csókkal Duna-partra Mindig hazavágyom! Üzenjetek tavasz szárnyán, Vérből nőtt virágok, ,— Suhogjatok szálfa erdők Vihar nyoszolvákon . . . Mondjátok el neon-fényben, Csillogó világon . . . Hog y a partok újra zöldek S várnak a virágok! ki, az olvasóra bízom annak megítélését, hogy a politikai atmoszféra ködében, vagy a harc szenvedélyességében kinek az emlékeiben mosódtak el a törvények világos rendelkezései. (Vége következik) LEVELEKBŐL Mélyen Tisztelt Szerkesztő Ur! Pár hete kaptam olvasni a Magyar Végvár novemberi számát és annak 11 -ik oldalán ERIS cikkét, melyben hivatkozik az Amerikai Magyar Hang-ban megjelent Dr. Szemák féle tanulmányra. Tegnap kaptam kézhez a Krónika november havi számát és abban Dr. Boross Ferenc Ur hozzászólását a közjogi kérdéshez. Nagyon kérem szerkesztő Urat, szíveskedjenek közölni Dr. Boross úrral, kinek holléte előttem ismeretlen, hogy ezzel a közjogi kérdéssel kapcsolatban most egy német könyv jelent meg a német könyvpiacon. Történt pedig: A vasúton utazás közben mintegy 4-5 héttel ezelőtt úgy december 10-ike tájban egy mellettem ülő odaadta a Nürnberger Nachrichten lap könyvismertetését és pedig Skorzeny most kiadott naplójáról. A cikk szemelvényeket közöl a könyvből és vastag betűvel szedve emelte ki azt a részt, melyben Skorzeny a kormányzó lemondásával (igy Írja) kapcsolatos szerepét meséli el. Nevezetesen azt állítja ez az alak, hogy az aláírni vonakodó kormányzót felpofozta és az a pofon hatására végre aláírta az okmányt. Hogy lehet az, hogy ma ilyen irás a könyvpiacon megjelent? S mit szólnák hozzá mindazok, kik a lemondás ügyében eddig annyit nyilatkoztak? Nézetem szerint ott nem a kormányzót, hanem mindannyiunkat, a nemzetet ütötték arcul. Kik felelősek azért, ha igaz az, amit ez az alak állít, hogy megtörténhetett ez, ami az ezer-Carey, Ohio. 195-1.