Krónika, 1954 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1954-03-15 / 3. szám
6-ik OLDAL KRÓNIKA” 1954 március. előtt senki és semmi nem volt szent. 2. Dr. Szemák Jenőben a politikai elfogultság nemcsak a jogász lelkiismeretét nyomja el, hanem a hazafiul érzést is elnémítja. A Nemzetre zúdított szörnyű katasztrófa után az erkölcsnek, jognak és a Nemzetnek megtagadását jelenti azt hirdetni, hogy a Kormányzó alkotmányellenes cselekménye csak a “nemzeti társadalom’’ fegyveres ellenállásával volt elhárítható. Vájjon az az 51 képviselő, akiket 1939-ben a germán szél söpört be a magyar parlamentbe s akinek létszáma 1944- ben már 42-re csökkent (Hubait és társát pld. hazaárulás miatt fősz tották meg mandátumaiktól) képviselheti-e a nemzeti társadalmat". Erre azt hiszem, hogy Dr. Szemák Jenő sem tud megnyugtató választ adni még akkor sem, ha az összes kollaboránsok kar- ^ jára feltüzi az árpádsávos karszalagot. Abban is egyetértünk, hogy az Arany Bulla 1944-ben nem volt hatályos törvény. De ha nem volt hatályban, akkor még mint hagyomány sem éledhet fel különös figyelemmel arra, hogy a hatályban lévő törvények az ilyen “hatalmi fellépést” kifejezetten bűncselekménynek minősitik, amelyre halálbüntetés kiszabását Írják elő. Emlékeztetnem kell dr. Szemák Jenőt saját cikkére, amely szerint a Nemzet csak a Habsburg házzal szemben mondott le a fegyveres ellenállás jogáról s igy az 1687. évi IV. t. c. nem lehet mértékadó Horthy Miklós kormányzó és a Nemzet között kitört viszályban. Mindaz, amit dr. Szemák Jenő közérthető nyelven leirt, azt jelenti, hogy amennyiben 1944 október 15-én ténylegesen Habsburg-házbeli Államfője van az Országnak, úgy az Arany Bulla alapján az Államfő elleni lázadás nem lett volna megengedett. Miután azonban Horthy Miklós nem tartozik a Habsburg házhoz, a lázadás jogszerű cselekmény volt. Ugyebár azzal még a büntető jogász is tisztában van, ha valamely cselekményt a törvény büntetendőnek minősít, — mintahogy a hűtlenséget, lázadást, zendülést annak minősiti — úgy a cselekmény büntetendő akár Árpádházbeli, akár Anjou, akár Habsburg házbeli, vagy akár Horthy Miklós is a magyar Államfő. A hűtlenség, lázadás, zendülés nem Horthy Miklós magánszemély ellen elkövetett cselekmény, hanem államellenes cselekmény. Dr. Szemák Jenő I. Károly, II. Jakab angol királyok elüzetéséből, továbbá az USA függetlenségi harcából és végül az Arany Bullából merítette az összehasonlítási alapot a magyar Nyilaskereszteseknek az alkotmányos tényezők elleni lázadásának igazolására. Ezen cikk keretében ismertetett cikkében az összes összehasonlítási alapot már elveti, de fenntartja, hogy az Arany Bulla — mint hagyomány alapján az 1944 október 15-iki lázadás megengedett cselekmény volt. Állapodjunk meg abban, hogy ez a jogcím semmivel sem erősebb, de nem is gyengébb, mint a többi zavart teória. Ha valamely cselekmény törvényileg büntetendő, akkor még mint hagyomány sem megengedett. Már pedig az afféle “erőbehatásra”— mint amilyennel a közhatalom 1944 október 15-én birtokba vétetett, — a magyar büntető törvények a legsúlyosabb büntetést irányozták elő. Remélem, hogy minden subjektiv érzéstől és szentimentalitástól függetlenül dr. Szemák Jenő — a büntető biró — ebben egyetért velem. 3. Annak a ténykörülménynek igazolására, hogy Jakab Mihály — mint az Országtanács jegyzője — Serédy Jusztinján Biboros-Hercegprimás különvéleményét megsemmisítette és nem terjesztette az Országgyűlés elé, dr. Szemák Jenőnek nem elégséges a népbirósági tárgyalás bizonyító anyaga, a vádlott beismerése, továbbá azok a ténykörülmények, hogy egyrészt az Országtanács tagjai közül e cselekmény miatt egyedül Jakab Mihály ellen tétetett bűnvádi eljárás folyamatba másrészt pedig, hogy a Jakab Mihályt elmarasztaló népbirósági ítéletet a Not azon tanácsa hagyta helyben, amelynek tanácselnöki székében dr. Téglás István törvényszéki biró ült, aki az 1936—1938 években dr. Szemák Jenő büntető Törvényszéki elnök mellett elnöki titkárként működött. Meg kell itt jegyeznem, hogy általános ügyvédi vélemény szerint a NOT összes tanácsai közül a Téglás tanács hozta a legemberségesebb ítéleteket s ez a tanács a törvények rendelkezéseit betartani igyekezett. Kétségtelen, hogy a Népbiróságok ítéletei nagy tömegeikben megcsufolták a törvényt, a jogot és az emberiességet. A Népbiróságokat azért állították fel Magyarországon, hogy az alkotmányosság látszatával intézményesen irtsák a magyart s a magyar életből látszólag törvényes utón távolítsák el azokat, akiktől a “demokrácia” uralmát féltette. Miután a hatályos törvények nem voltak elégségesek a tömegirtásra, uj törvényeket alkottak, amelyekkel uj bűncselekményeket kreáltak s amelyeknek visszaható erőt tulajdonitottak. A “demokráciának” a Nemzettel szemben elkövetett egyik legnagyobb bűne az volt, hogy 1946- ban büntetendő cselekménynek minősítettek olyan cselekményeket, amelyek 1944-ben bűncselekményt nem képeztek. Azonban a Népbiróságok minden ítéletét mégsem lehet törvény telennek minősíteni. Köztudomás szerint Magyarországon 1944-1945. években tömegesen követtek el a büntető törvényekbe ütköző súlyos cselekményeket, amelyek a jogrend idején vitathatatlanul bűncselekményt képeztek. Ezeknek tetteseit meg kellett büntetni, hogy a megsértett jjogrend elégtételt nyerjen és az emberi igazságszolgáltatás érvényre jusson. Vitathatatlan, hogy ezen cselekmények elkövetői elleni vádemeléshez nem volt szükség uj törvények alkotására. Ezen cselekmények tárgyában hozott ítéletek a hatályban lévő törvények írott betűinek akkor is megfeleltek, ha a cselekmények elkövetőivel szemben az ítéleteket véletlenül a Népbiróságok is hozták. Egyszerűen kézlegyintéssel elintézni a Népbiróságok minden Ítéletét — amelynek elitéltjeit az 1944 — 1945. években elkövetett bűncselekmények miatt mondották ki bűnösnek — egyben azt is jelentené, hogy az elkövetett bűncselekmények helyesléssel találkoznak. Meggyőződésem, ha dr. Szemák Jenő a ' demokrácia” bírói székében ült volna, Ő sem hozott volna minden ügyben felmentő ítéletet. Mindezt el kellett mondanom dr. Szemák Jenő cikkének azon kitételével kapcsolatban, hogy “vád lottaknak az u. n. Népbiróságoknál kicsikart vallomásairól a magyar társadalomnak megvan a helyes értékítélete." Ebből az is folyna, hogy Magyarországon az 1944—1945. években sem politikai, sem közönséges bűncselekményeket el nem követtek. Nem lehet következetesen hangoztatni azt, hogy a Népbiróság előtt tett minden vallomást kényszerrel csikartak ki, mert hiszen a meggyilkoltak elég bizonyítékot szolgáltattak, hogy a bűncselekményeket valóban el is követték. Kényszereszközök igénybevételére csak akkor van szükség, ahol nincs bűncselekmény, vagy ahol az igazi tettes kézre nem került, de ott, ahol a bűncselekmény vitathatatlan és a tettes kiléte is megállapítást nyert, még a “demokráciában” sincs szükség kényszereszközök igénybevételére. Folyt. köv. VITA FÓRUM II: Kopott seprűk... Az ausztráliai steppékről fuj a szél és a hidverős-padányizmus, most, onnént emelgeti kopott seprűit a legitimizmus ellen, minek után a nyulakat le és megmérgezték! Hisz nem szólna az.ember semmit, ha mondjuk a nyulkeritések és nyulpusztitások manővereiről disszertálna Padányi Győző, mert ezt, még hontalanságunkban is kacagva olvasnák a vadászok és orvvadászok, de amikor a történész-tógáját ölti fel valaki, s a gyanútlan magyarok garasain “dokumentációs és korszakalkotó munkákat” hirdet, akkor, már igenis bele kell szólnunk, az ilyen történelmi-orvvadász kalapjaiba! Padányi, valamikor Szögedében is elkövetett “történelmi köny veket”, de hát, az akkori rezsim és nem a magyarok többsége, fejcsóválva lenyelte a padányi-galus kákát! Akkor szabad volt Viharsarkokról és lápokról csevegni, amelyek szagló-csatornái már Moszkvához lettek atreszálva, várva-várt koncokért és nemzetgyilkolásokért! Ortutay s a vihar sarkosok, otromba talajgyököt készítettek a bolsi terrornak! Ezt, ma már minden igaz magyar látja, de nem igy a Padányi “testvér!” Padányi-győzőke, minek után nem győzött, de erősen lapított a hidverői-sáncokban, alkalmas pillanatban megszelek, a szeles Austráliába s most onnént szeleskedik és handabandáz I. Ferenc József ellen! A zöldfülű “oknyomozó történész” oktalan és sületlen érvei, hogy 1. Ferenc József szigorú formalitásai megmerevítettek minden fejlődési és kibontakozási lehetőséget 2. soha egyetlen könyvet Ferenc József nem olvasott el, tehát képzetlen és ostoba császár és király volt! Mielőtt érdemben válaszolnánk, felidézzük dr. Padányi Győző testvér előtt, azokat a titkos “Koronatanácsokat”, ahol, amikor bejött és bevonult a “Nemzetvezetője” s esetleg Szőlősinek, vagy Gézukájuknak odadugta a balját, próbált volna “egy testvér” is szóhoz jutni, vagy véleményt nyilvánítani?! Az 56-os fejes és bizalmi: "dobzse-testvér” lett! Tehát mélyen tisztelt Padányi testvér, ne szeleskedjék, olyan időkben, amikor még “idea” sem volt, ha a kifutási-csimborasszójára sem emlékszik már jól! A történetírásnak alapja az igazság és nem az eltűnt délibábok, talajgyökerek és zöld gyepük! Hamisítani, csak az alattomos szándékú ágensek és sértett hiuságu pojácák szoktak, de mint a “sánta-kotyát”, hamar utói érték, még mondjuk Benest is, aki pedig, vagy 50 ilyen padányifirkászt hordozott a mellény-zsebeiben! Történelmi tény, hogy Ferenc József végtelen udvarias és joviális ur volt! Mindenki elismerte és bizonyítja, aki valaha is tárgyalt Vele! Mindig ur és gentleman volt! Formalitások, nemcsak akkor, de ma is még vannak, léteznek és dühöngenek! Talán látta és tapasztalta, hogy még az UNRRA-hoz és IRO-hoz is, hetekkel előbb be kellett jelentenie, ha mondjuk Australiába óhajtott nyulvadásznak és irtónak menni! Pedig “testvéri” oknyomozásai sem tagadhatják le, hogy mondjuk. ott, mégsem Ausztria császára és Magyarország törvényes királya ült, trónolt és hatalmaskodott? De hát, ezt lenyelte dr. Padányi történész professzor ur és táltos, mert hát, azok nem akasztották el zöld-álmait a “délkelet európai parasztunio talajgyőki” ábrándjaiban! Ha voltak formalitások, azok a jólneveltség és úri gesztus kereteiben zajlottak le, ha talán nem is a spanyol és a francia étikét szerint! Mert hisz Párizsban és Madridban sem lehetett ajtóstól berohanni, mint ahogy a “Nem zetvezető” ajtajában is zöld-inges, falusi legények strázsáltak a Honvéd-utca 10 alatt! De viszont tudjuk és történelmi könyvekben megtalálhatta volna, hogy minden okos és tárgyilagos problémát szívesen és udvariasan meghallgatott, hozzászólt és azonnal intézkedett! Idézze csak fel Deák Ferenc “hazánk bölcse” précli hasonlatát, vagy amikor Samassa érseket két perei késésért bíborossá nevezte ki, mert saját bevallása szerint az egri érseket, nem szabadott volna a mezőkövesdi hadgyakorlaton megvárakoztatni! Kedves Padányi doktor, úgy is,
