Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-10-15 / 10. szám
1953 október 'KRÓNIKA” 3-ik OLDAL KALIFORNIAI MESSZELÄT Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református sajtó, amelyről az óhaza urai és értelmiségi körei a száz év alatt úgyszólván tudomást sem vettek soha, a maga erejéből, csak a maga erejéből és emberségéből lett százéves. A régi amerikai magyarság becsületesen megszolgált támogatásán kivül senkinek sem köszönhet semmit. Továbbra is a magyar szabadság, igazság és népjólét hü-Mind többet hallani, Hogy a Szovjet számára kezességet kell .adni azon esetre, ha a tervezett nyugateurópai hadsereg keretében vagy más formában Németországnak újra hadserege lesz, mert a Szovjetnek a múltból alapos oka van német támadástól tartania. Ez a Churchill által kezdeményezett ■Uj Locarno” ötletének további felszinentartását jelenti. Dulles külügyminiszter kijelentette, hogy a kölcsönös, meg nem támadási szerződés, mint amilyen Locarnoban létrejött, nem szükséges, mert az Egyesült Nemzetek chartere amúgy is együttes biztosítékot nyújt minden támadó szándék ellen. De, úgymond, mivel Németország nem tagja az Egyesült Nem zeteknek, nem zárkózik el valamily formájú garancia szerződés elől. Maga Churchill az október 10-iki beszédében újólag rátért a garancia szerződések kérdésére és szembeszállt azon érveléssel, hogy a locarnoi szerződés csődöt mondott, mert nem tudta megakadályozni a második világháborút. Kijelentette, hogy ma más a helyzet, mert a szerződésben résztvenne az Egyesült Államok is, amely az első világháború után visszavonult az európai ügyektől és a két háború között sem vett részt bennük. Ez valóban érv és nem vitás, hogy ha Amerika is résztvesz azok sorában, akik aszerint, hogy ki a támadó, fegyverés segítséget ígérnek akár Németországnak, akár a Szovjetnek, ez mindennél inkább meggondolkoztatná a támadó szán dékut, hogy belefogjon e kockázatos vállalkozásába? A garancia-szerződéseknek azon ban szerintünk ki kellene terjedniük nemcsak Németország és a Szovjet viszonyára, hanem minden európai országra, mégpedig a múlt tapasztalatai nyomán úgy orosz, mint német viszonylatban. Az európai kis rabországok hiánytalan kollektiv biztonságot kivánnak a maguk számára is, szabadok akarnak lenni és soha többé nem akarnak semmiféle nagy ország nyomása alá kerülni. Ezért minden bizalmatlanságuk dacára, amelylyel a Szovjet szerződésszegő priusza alapján Moszkva iránt viseltetnek, sokban megnyugtató volna számukra, hogy a garancia aláírói között az Egyesült Államok is ott lenne. Mindebből pedig önmagától értetődően az következik, hogy a Szovjetnek adandó garancia szerződésekről beszélni ma még túlságosan korai. Előbb az összes nagy séges, lelkes harcosa marad. És akárki akármilyennek talál is, a százéves jubileumnál csak azt mondhatjuk: senki és semmi sem képes megrendíteni sorsrendelésünk érzését és tudatát. Nem kívánunk sem jobbak, sem rosszabbak lenni, mint lelkiismeretünk mindenkor diktálta és diktálja. Vagyunk, akik voltunk, leszünk, akik vagyunk, jóban-rosszban mindhalálig. ellentéteket kellene becsületesen, a népek szabadságjoga és az igazság szellemében megoldani, köztük a rabországok ügyét is. A garancia-szerződés tehát nem lehet a kezdet, hanem csak a teljes megegyezést megkoronázó, végső békeaktus. Csak ha a Szovjet jóvátette összes bűneit és Amerika garantálja, hogy fegyveresen megvédik a rabországokat újabb katonai vagy belpolitikai beavatkozás ellen, lehetne várakozással lenni a jövő iránt. Knowland republikánus szenátor, a szenátus többségi vezetője kijelentette, hogy a Szovjet számára garancia szerződésre csak azután kerülhet a sor, ha a rabországokban a Szovjet szabad választásokat engedélyezett. Knowland nemes jószándéka őszinte, lelkes tiszteletre és becsülésre méltó, de kár, hogy közelebbről nem vázolta, miként képzeli ezt?, A Szovjet bentmaradna Magyarországon és egyebütt, és a megszálló szuronyai árnyékában tartanák meg a “szabad” választásokat? Előzőleg hazaengednék az elüldözött embereket, menekülteket és megengednék polgári pártok teljesen szabad megalakulását, szervezkedését és választási agitációját? És ki engedné meg, a mai kommunista terror-kormány, amely politikai rendőrséggel kormányoz vagy pedig annak a Szovjet-hadsereggel együtt távoznia kell? Mert, hiszszük, Knowland szenátor is tudja, hogy a Szovjet-hadsereg és a csatlóskormány különböző erőszakszervezetei jelenlétében bajosan lehetne igazi szabad választásokat tartani. Csak ha a Szovjet haderői kivonulnak és az egész gyarmati helytartó apparatus eltakarodik, alakulhat ki a nemzeti szabadság légköre, amelyben szabad választásokat lehetne remélni! Olyan hangok is hallatszottak, hogy a garancia-szerződésben a Szovjet számára garantálni kellene a jelenlegi határokat. Persze ezt azok ajánlják, akik e kérdésben kedvező, kiváltságos helyzetben vannak, nem pedig akik a két világháború részrehajló, elfogult álbékéinek lettek az áldozatai, a jóllakottak, nem a kifosztottak. . . Erről sem szabad, hogy előbb szó legyen, mint a végén, amikor a népek szabadsága helyreállításával együtt uj elrendezés kell jönjön Európában. A világbéke épülete csak akkor állhat szilárdan, ha erős alapokra, az Igazság alapjára építik fel, nem pedig ha tótágas módra, a tetőtől kezdik az építést. A huszadik század közepén lezajlott borzalmas háborúk és szörnyű forradalmak az egyházi életre is döntő hatással voltak. Ezen a helyen és ez alkalommal három olyan egyházi férfiúról emlékezünk meg, akik a protestantizmus életére igen nagy hatással voltak. Fájdalommal kell megállapítani, hogy ezt a három férfiút a háborúk és forradalmak hullámai vetették föl. Magas pozíciójukat tehát elsősorban nem saját tehetségüknek és kvalitásuknak köszönhetik, hanem a viharos időknek és a viharokkal való sodródásuknak. HÁROM NAGY HITETŐ Hitetőnek kell neveznünk mind a hármat, mert a Biblia szavait, sőt magának a drága Mesternek a tanításait is úgy forgatják, hogy alátámasszák azokat a forradalmakat, amelyeknek hullámai felvetették őket. Mindháromnak a hangja igen messze hallatszik. Hatalmas utakat tesznek nemcsak Nyugat-Európában és Angliában, hanem Ameri? kában is és a Szovjetunióban. Mivel tanításaikat és üzeneteiket valami egészen liberális ruhába öltöztetik, megtévesztik újra és újra nemcsak az egyszerű bibliás embereket, hanem sok vezető gondolkodót is. Vegyük sorra mind a három nagy hitetőt, hogy legalább a mi magyarságunk, amely a világ minden részébe szét van szórva és sorainkat olvassa, tisztában legyen ezzel a három személlyel. HROMADKA L. JÓZSEF AZ ELSŐ NAGY HITETŐ A prágai Comenius hittudományi fakultás dékánja: Hromadka L. József először saját hazájában, Csehországban emelkedett hírnévre. A cseh nacionalista törekvéseket roppant ügyesen támogatta alá bibliai gondolatokkal és jóllehet mindenkor a forradalmi irányok felé húzott, nagy népszerűségre tett szert. Amerikában azért ismerik nevét mindenfelé és azért közlik cikkeit örömmel a legnagyobb lapokban és folyóiratokban, mert a világhírű princetoni egyetem kálvinista theologiai fakultásán mint vendégprofesszor, esztendőkön kérész tül tanított. Ehhez járul az, hogy újra és újra előadó körútra ment Amerikában, hatalmas konvencióknak szónoka volt és a rádiót is szolgálatába állította. Kitűnő megjelenése, ami a legműveltebb európai ember benyomását kelti, igen nagy előnyére van. E sorok irója sok írását olvasta, azonban semmiképen nem tudja megérteni, hogy Hromadkának, a nagy hitetőnek, hogyan lehet akkora befolyása hallgatóira, hogy New Yorktól Moszkváig felfigyelnek szavaira. Tagadhatatlan, hogy szláv gondolkozása igen nagy befolyással van nemcsak a csehekre, hanem a többi szláv népre is, főképpen pedig az oroszra. Amerikában is a roosevelti idők oroszbarát politikai levegőjében lelkipásztor. emelkedett nagy hirnévre. Soha elitélő nyilatkozata nincs a muszka és a cseh népek imperializmusának iszonyatosságairól. Bennünket magyarokat az érdekel legjobban, hogy amikor egymillió felsőmagyarországi magyar lakost tett földönfutóvá a cseh és szlovák imperializmus, Hromadka profeszszornak nem volt egyetlenegy elitélő szava sem. Kimondhatjuk bátran: professzori talárjával igyekezett eltakarni ezeket a szláv brutalitásokat, mindenhol, de főképpen Amerikában. * * * Amikor a “Béke Világtanács’' Magyarországon tartotta gyűlését, akkor a debreceni református theologiai akadémia tiszteletbeli theologiai doktorrá avatta Dr. Hromadkát. Amikor olvastuk az avatási beszédet és az ő válaszát, meg aztán a többi siónok üzenetét, e mögött a sok szónoklat mögött a száműzött és nyomorúságra ítélt egymillió magyar jajszavát hallottuk. Ezért kell mondanunk, hogy a három nagy hitető közül az első és a legnagyobb Dr. Hromadka. NIEMÖLLER MÁRTON A MÁSODIK NAGY HITETŐ A német egyházi vezetők között világhírre azért emelkedett Niemöíler Márton elsősorban, mert a náci uralom idején Hitler Adolf koncentrációs táborba csukatta. Hosszú időn keresztül eme fogságának köszönhette hírnevét. Jelenleg a Német Hitvalló Egyház vezetője, a hessen-nassaui egyház elnöke. * Kitűnő előadó. Megjelenése a német elit-katonatisztekre emlékeztet. Tüzes szónok. írásaival közel sem ér el olyan hatást, mint e9y-egy szenvedélyes előadásával. A muszka vörösmedvének nálánál hűségesebb cirogatója nincsen német földön, az egyházi vezetők között. Olyan nyilvánosságot, mint amilyet az ő moszkvai látogatásai kaptak, egyházi vonatkozásban senki másnál nem találunk. A világlapok sok fényképet hoztak róla és a moszkvai metropolitáról. Külön nagy nyilvánosságot kapott az a látogatása, amelyet a Moszkvához közelfekvő lelkésznevelőben tett. Ezt ugyanis Amerika felé irányított vörös propaganda arra használta fel, hogy világgá kürtölje a lelkészi nevelés és az orosz vallásszabadság lehetőségeit a vörös muszka földön. Amerikában számos előadó körutat tett, hatalmas hallgatóságnak beszélve a vörös medvével való megbékélés szükségességéről. Kaliforniában azonban ugyancsak megjárta. Az itteni egyik legnagyobb egyetemen óriási közönség előtt tartott előadást. A mi Kaliforniában felnőtt egészséges gondolkodású fiatalságunk a napfény és vitamin erejét sugározva nem bírta a muszka vörös medve cirógatását. Kereszttűz alá vette szellemes kérdéseivel Niemöllert és olyan zavarba hozta, hogy a gyülésvezető elnöknek kellett átvennie a vitát és megmenteni a
