Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-09-15 / 9. szám
1953 szeptember 'KRÓNIKA" 3-ik OLDAL Meghívás Luganoba A nyugati szövetségesek szeptember másodikén újabb jegyzéket intéztek a Szovjethez és meghívták október 15-ére egy, a svájci Lugánóban, a német kérdésben és az osztrák békeszerződés ügyében tartandó négyes külügyminiszteri konferenciára. A jegyzék nem bocsájtkozik vitába a Szovjet legutóbbi jegyzéke különböző vádjaival, amelyek szerint a NATO "támadó célú katonai szervezkedés", a tervezett közös nyugateuropai hadsereg pedig a német militarizmus feltámasztása volna a régi Hitler-generálisok reaktiválásával, stb., hanem azt javasolja, hogy mindezt majd a konferencián tárgyalják meg. De már most jelzi, hogy a nyugati sző vetségesek nem mennek bele abba, hogy az Adenauer kormány és a Szovjet zóna-kormány összevonásával alakuljon német összkormány, hanem mindenekelőtt választásokat kívánnak és a német összkormány aztán a német nép szabad többségi akaratának megfelelően alakuljon meg. Vagyis nem hajlandók tetejéből építeni a házat, illetve a kocsit a ló elé fogni. ‘ Miután pedig a junius 16-iki keletnémet felkelés plusz a szeptember 6-iki nyugatnémet választás a Szovjet * számára is vajmi kevés kétséget hagy aziránt, miként ütne ki az össznémet választás, érthető, hogy a Szovjet nem siet az invitáció elfogadásával, ellenben azzal vádolja Adenauert, hogy terrorral szerezte győzelmét — a titkos választáson. Persze a Szovjetblokk választásain "nincs terror", mert azok — nem is választások... Mennyire nem azok, kiderült a május 17-iki magyarországi egylistás cécó kapcsán, amikor is azzal kérkedtek, hogy 98.2 százalék lelkesen szavazott le a rendszer mellett, julius 4-én pedig Nagy Imre uj miniszterelnök *a bemutatkozó beszédében az elégedetlenség oly nagyfokú voltát is'merte be, amely szöges ellentétben áll a 98.2 százalékos “népakarati megnyilvánulással”. . . Malenkovnak a Legfelső Szovjetben augusztus 8-án tartott kétórás beszéde most hiteles, teljes szövegében is megjelent és abból abszolút határozottsággal kitűnik',' hogy a Szovjet csak olyan német egyesitéshez hajlandó hozzájárulni, amely a kommunisták számára olyan archimedesi pontot ad a kormányban, ahonnan előbb utóbb kiforgathatják a német polgári villágot és a kommunista blokkal való együttműködésre bírhatják. Malenkov nem árulja el tervük részleteit, de megmondja, hogy a Szovjet “minden erejét latba veti”, hogy meggátolja “a német militarizmusnak akár régi mezében, akár az Európai Védelmi Közösség álarcában való újjászületését" s ha valakinek netán kételyei volnának, ebből is láthatja, hogy a Szov jet olyan egyesült Németországhoz, amely a Nyugattal megy, sohasem járulna hozzá. Adenauer a választás előtti utolsó napokban azt hangoztatta, hogy a Szovjetnek az uj német fegyverkezéssel szembeni aggályait eloszlatná a Churchilltől meg pendített "uj Locarno’'-terv, amely szerint, miként annakidején Anglia kölcsönösen biztosította* Franciaországot és Németországot, hogy ha egyikük megtámadná a másikat, a megtámadottnak segítségére megy, úgy most Anglia (és Churchill szándéka szerint nyilván Amerika is) adna ily kölcsönös garanciát Németországnak és a Szovjetnek. Nem hihető azonban, hogy ezzel a Szovjet beérné, többi közt mert a német fegyverkezést nemcsak a háborús támadás lehetősége elkerülésének negativ, de Németországnak a kommunista érdekkörbe való bevonása pozitív célja érdekében is meg akarja akadályozni: Malenkov nemcsupán békét akar Németországgal, de kommunista Németországot is. Eltekintve attól, hogy a múltak bizonysága szerint a Szovjettel kötött szerződések gyakorlati értéke több mint kétséges, az "uj Locarno”-nak egyébként is csak akkor volna Europa békéjére kilátást nyújtó értelme, ha amögött a Szovjet részéről őszinte békeszándékok állanának. E békeszándékok minimális bizonysága az kellene legyen, hogy a Szovjet kivonul Magyarországból és a többi rabországokból és visszaadja szabadságukat. Olyan uj Locarno, amely csak Németországnak, biztosítaná a Nyugat védelmét orosz megtámadás ellen, a rabnépeket megillető szolidaritás elhanyagolását, hogy ne mondjuk, a Szovjetnek való kiszolgáltatottságuk megpecsételését jelentené. Az "uj Locarnot” reájuk is ki kellene terjeszteni, — de attól tartunk, mindez csak elméleti kívánság, mert a Szovjet nemhogy a rabországok szabadságát visszaadni és garanciaként “uj Locarnot" akarna adni számukra, de Németországnak sem adna ilyen garanciát, mert akkor az egyesitett Németország nem zavartatná magát a Szovjet nyomástól, hanem a kommunistáknak csak annyi szerepet és befolyást engedne meg, amennyi az elenyésző választási eredményeiknek megfelel. Akkora haderőt állítana fel, amilyen jólesik neki és épen ez az, amit a Szovjet nem akar. Arra pedig, hogy a rabországokról lemondjon, még kevésbbé gondol Malenkov rezsimje. Ugyan ezen beszédében megismétli ugyan a Sztálintól örökölt szólamot, hogy nincs olyan ellentét, amelyet békésen meg ne lehetne oldani, de ugyanakkor minden kétséget kizáróan meg is mondja, miként képzeli ezt a megoldást a rabországok viszonylatában: "Aki nem érti meg, hogy nem lehet nyolcszázmillió embert, a demokratikus tábor országai né peinek nagy családját kényszeríteni, hogy lemondjon vérrel és verejtékkel szerzett történelmi vívmányairól, lemondjon saját népi hatalmáról és visszaállítsa a kizsákmányolok hatalmát, az csak ostoba helyzetbe juttatja önmagát. Az egész világ tudja, hogy az agresszív erőknek nem sikerül visszaforgatniok a történelem kerekét. Aki a nemzetRÓBERT FŐHERCEG ÉS MARGHERITA SAVOYA-AOSTAI HERCEGNŐ ELJEGYZÉSE Photo Almásy, Paris. Mint örömmel értesülünk, Róbert főherceg, Zita királyasszony fia és Ottó trónörökös fivére Rómában augusztus hó 19-én eljegyezte Margherita savoya-aostai hercegnőt. Margherita hercegnő 1930-ban született és leánya Amadeo aostai hercegnek, aki 1942-ben Nairobiban (Afrika) az angolok fogságában hunyt el. A mennyasszony édesanyja Anna francia hercegnő, Páris grófjának nővére. Az esküvőt a tél folyamán fogják megtartani. A Krónika szívből jövő, meleg szerencsekivánatait és leendő házasságuk boldogságáért esdő imáit ajánlja fel a fenséges jegyespárnak. -közi kérdésekben józan politikát akar folytatni, annak a reális valóság talaján, a tények talaján kell állnia, függetlenül attól, kellemesek-e ezek a tények, avagy sem." Ebből szót érthetünk, ha Malenkov épen az ellenkezőjét érti is demokrácia alatt, mint a demokratikus érzületü emberek és a régi moszkvai recept szerint, a maga bűnei elleplezésére másokat vádol imperializmussal és agresszióval. A tények valóságára hivatkozik, arra, hogy ők vannak birtokon belül a rabországokban. És hivatkozik a Szovjet-blokk "népeinek nagy családjára”, mint amely már 800 milliós, ajánlva, hogy a Nyugat e realitás talajára helyezkedjék. De félve kerüli, hogy ez a 800 millió szabadon nyilatkozhassék meg arról, tényleg a kommunista országok "nagy családjába" tartozónak érzi e magát? Ha ezt megengedné, kiderülne, hogy ez a 800 millió nem realitás, mert a rabnépek, köztük az oroszok is, utálják a kommunista rezsimet, amely az ókori törzsi vagyonközösségek primitiv korszakáig akarja visszafordítani az idők kerekét. De lehet, módja adódik még, hogy erről másképen meggyőződhessék. . . -A Szovjet még nem válaszolt a Luganoba szóló meghívásra, de Malenkov augusztusi beszéde sem mi kétséget nem hagy aziránt, hogy érdemben misem változott a Szovjet külpolitikáján Sztálin elpatkolása óta és saját jószántából a Szovjet sohasem is fog más politikát követni, mint amely a kommunista viíáguralmi tervek előrehaladását szolgálja. Van e ekként egyáltalán jelentősége, elmegy e a Szovjet Luganoba vagy sem? INDOKÍNAI magyar LÉGIÓSOK FELHÍVÁSA! "Bajtársak jelentkezzetek! A. francia idegenlégióban szolgálatot teljesített magyar harcosok az emigrációban “Leszerelt Légiósok Köre" néven bajtársi kör kiépítésén fáradoznak. Célkitűzésűk: egy más segítése erkölcsi és anyagi téren, a francia-magyar barátság qpolása s a légiós szellem továbbvivése. Vállvetve együtt dolgozunk a szent magyar ügyért! Bajtársak jelentkezzetek! Építsük ki a mi érdekképviseletünket. Jelentkezési cim: Leszerelt Légiósok Köre (LELÉK) Achern b. Brühl, Germany. • OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Kiadóhivatalunk uj cime: 227 Fifth Ave., 6-ik emelet, New York City 16, N. Y.
