Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-08-15 / 8. szám
1953 augusztus. KRÓNIKA’ 5-ik OLDAU Egy pontból álló napirendet! A Szovjet válaszolt a nyugati szövetségesek julius 15-iki jegyzékére, melyben szeptemberre négyes külügyminiszteri konferenciát javasoltak két pontból álló napirenddel: 1. össznémet választások lehetőségének megteremtése, 2. össznémet kormány létesítése a választások után. A Szovjet-jegyzék kevesli *ezt a napirendet és ellenjavaslatot tesz, hogy legyen a tárgysorozat: 1. a nemzetközi feszültség enyhítése a jegyzékben felsorolt kérdésekre kiterjedően, 2. a német probléma, beleértve a német egyesítést és a német békeszerződés lefektetését. Az osztrák békeszerződésre nézve kijelenti a jegyzék, hogy ha a német kérdést sikerül megoldani, ez nagyban elősegítené az osztrák békeszerződés létrejöttét is. Régóta nyilvánvaló volt, hogy az oroszok addig mégcsak nem is gondolnak az Ausztriából való kimérésre, amig a német kérdés elintézve nincs, — de gondolnak e egyátalán komolyan szabad német választásokra? A Szovjetjegyzék második pontja elkerüli a szabad választások kérdését és csak egyesítésről beszél. A jegyzék más helyén pedig visszaemlékszik a Nyugat korábbi javaslatára, melyben semleges bizottság kiküldését tervezte egész Németország területére, hogy megállapítható legyen, olyanok e a közviszonyok, hogy a választások szabadsága mindenütt biztosítható volna. Ezt a bizottságot annakidején nem engedték be a Szovjetzónába és a jegyzék most kijelenti, hogy ily bizottságnak “semmi értelme nem volna”. Ez azt jelenti, hogy Moszkva nem úgy képzeli az egyesítést, hogy előbb szabad választások lesznek egész Németországban és aztán a népakarati többség alapján megalakul a német összkormány, hanem az Adenauer-féle nyugatnémet és a Grotewohl -— Ulbricht-féle Moszkvából választások nélkül kinevezett Szovjetzónakormány egybevonásával akar létrehozni egy ideiglenes kormányt, amely megkötné az össznémet békeszerződést és valamikor talán választatna is, ha a kormányban ülő kommunisták értelmét látnák. . . A Nyugat menetrendje viszont az volna, hogy mindenekelőtt legyen választás és a nép többségi akaratát valóban képviselő összkormány és aztán ennek a kormánynak bevonásával alkotnák meg az össznémet békeszerződést. A Nyugat előzjő jegyzékei nem hagynak kétséget aziránt, hogy külpolitikai szabadságot kíván adni az egyesitett Németországnak, vagyis Németország jogot nyerne, hogy bármely más országgal politikai vagy katonai szövetséget kössön. Ezzel szemben az orosz álláspont tudvalévőén régóta az, hogy Németország ne köthessen szövetséget egyetlen olyan hatalommal sem, amelylyel a második világháborúban harcban állott. A mostani jegyzék sem hagy kétséget az iránt, hogy semmiféle komoly jelentős hadsereget nem kívánnak engedélyezni Németországnak és ezzel újólag elárulja a Szovjet azon törekvését, ..hogy Europa szivében “katonai vacuum’’, olyan ür támadjon, amely számára megkönnyítené, hogy alkalmas időpontban, amikor nyugateuropai ötödik hadosztályai a demagóg politikájuk folytán már kellően megerősödtek, magához ragadja az európai uralmat. Mennyire nem hisz Moszkva a német egyesítés közeli megvalósulásában s mennyire csak propagandának használja fel ezt a gondolatot a németek felé, mutatja bizalmasának, Walter Ulbrichtnek, a Szovjetzóna helyettes miniszterelnökének egyik legújabb nyilatkozata, melyben kijelentette, hogy “a szocializmus épitése továbbra is a politikai vezetés fővonala marad” a Szovjet-zónában. Ha reájuk biztos kudarcot, csekély kisebbségi szerepet hozó szabad választásokra gondolnának, nem folytatnák a zóna egyébként alaposan előrehaladt államosítását, amikor amugyis vissza kellene majd csinálni az összes ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági, közoktatásügyi, stb. bolsevizálásokat. * * * A Szovjet javaslatában említett kérdések között, amelyek megoldását a jegyzék a nemzetközi feszültség enyhítésére napirendre kívánja tűzetni, a kínai kommunista kormány elfogadása, úgyszintén “a fegyverkezés leszállítása és az idegen országokban létesített katonai bázisok megszüntetése’’ szerepel. Ez ismét mutatja, hogy a Szovjet jelenlegi főcélja a nyugati fegyverkezés redukciója, a Szovjet úgynevezett körülzárásának megszüntetése, vagyis egyben bármely más nyugateuropai védelmi összefogás meghiúsítása, végül pedig az amerikai haderő Európából való kivonulásának elérése, hogy aztán számára “sza'bad legyen a vásár’’ a kontinens nem kommunista uralom alatti felével szemben. . . A Szovjet a fegyverkezések redukcióját akarja, de anélkül, hogy a függőben lévő ellentétek kérdése a népek szabadságjogának megfelelően tisztességes megoldást nyerne. Mondani sem kell, hogy a fegyverkezés redukciójáról addig nem lehet szó, amig ez ellentétek kellően rendezést nem nyernek, miként egyébként ezt az Egyesült Nemzetek egy 1951 őszi határozata is kinyilvánította. A Szovjet maga is hangoztatja, hogy az osztrák kérdés csak a német kérdéssel együtt oldható meg, de nem beszél a rabországokról, melyek birtokát véglegesnek tekinti. Az. osztrák békeszerződés életbelépte után a magyar békeszerződés értelmében az oroszoknak ki kellene vonulniok Magyarországból és ugyanez áll Romániára is. Ha az osztrák békeszerződés annyira összefügg a némettel, mennyivel inkább függ össze a magyar kérdéssel is! Az összes nagy európai problémákat, mint ismételtei hangoztattuk, együtt kell elintézni, egymásba kapcsolódnak, megoldásuk egymástól el-MALENKOV ÉS A HIDRQGÉNBOMBA. Malenkov orosz miniszterelnök a Kreml egykori cári tróntermében, a most Sverdlov-teremnek nevezett, roskadásig aranyozott, bizantinus pompájú csarnokban, a legfőbb Szovjet ülésén vad tapsok között jelentette be, hogy a Szovjet is már birtokában van a hidrogénbomba titkának. Fennhéjjázva mondta, hogy a Beria-ügy nem gyengítette a Szovjet erejét, amely “megsemmisitően képes lesújtani bármely támadóra”. Az Egyesült Államok politikáját, — a N. Y. Times tudósítása szerint — "atom-zsarolásnak” nevezte. Amerika nem használta presszióra a Szovjet ellen sem az atombombát, sem a hidrogénbombát azon években, mikor azok kizárólagos birtokában volt s igy Malenkov kijelentése közönséges becsmérlő rágalom. Várható e igazi béke-politika attól, aki az igazság tekintetében ennyire elvakult gyűlölettel veti el a sulykot? A BÉLYEGZŐ London vezető estilapja, a Rothermere-lapkoncernhez tartozó Evening Standard jelentése szerint Churchill angol miniszterelnök olyan bizalmas jelentéseket kapott Moszkvából, melyek azt állítják, hogy a Szovjetben a hatalom tulajdonképen egy, Zsukov marsall vezetése alatti tábornoki triumvirátus kezében van, amelynek rajta kívül még Vaszilevszky és Szokolovszky tábornokok a tagjai, A lap szerint Zsukov támogatta Malenkovot a Beria elleni tisztogatási akcióban, mert a Beria belügyminiszteri hatalma alá tartozott politikai rendőrséget, amely hatalmi versengést folytatott a hadsereggel szemben, le akarta törni, Zsukov a moszkvai Pravda jelentése szerint julius 16-án a tábornokok egy küldöttségét vezette a párt központi bizotsága elé és hüségfogadalmat tettek a központi bizottságnak. De a történelemből tudjuk, hogy ilyen hüségfogadalmak, esküvések gyakran épen kritikus órákban nem sokat érnek. . . Sohasem nyugodhat biztos alapokon Malenkov hatalma, ha a fegyverek birtokában lévő generálisok kegyelmétől függ. De ez már igy van azokban az országokban, ahol nem a népakarati többségen alapul a közhatalom, hanem valamely totalitárius párt diktatúráján. Sohasem lehet tudni, a fő-generális mit forral titokban és a rendszer mellözöttjeivef szövetkezve, mikor rabolja el a hatalmat a látszólagos gazdájától. Malenkov máris Zsukov foglyának látszik és Butler angol helyettes miniszterelnök legutóbb azt mondotta az alsóházban, hogy a Beria kihajitásánál is jelentősebb események bekövetkezése sincs kizárva a Szovjetben. Annyi tény, hogy Zsukov és a generálisok legtöbbje a régi cári hadseregből való és nem szivbéli kommunista, hanem “osztályidegen”. Beriával szemben Malenkov mellé álltak és lehetővé tették, hogy Malenkov árulónak bélyegezhette Beriát, kinek sorsa nem kétséges. . . Egy szellemes, egykori magyar demokrata politikus mondása szerint az, hogy kit bélyegeznek árulónak, mindig attól függ, kinél van a bélyegző. Bizonyos, hogy a Vörös Hadseregben számos kommunista is van, de a hadsereg zömét alkotó, egyszerű népi oroszok nem kommunisták és Sztálint is csak azért követték a Hitler elleni háborúban, mert, mint Sztálin nem győzte ismételni beszédeiben, “nagy honvédő háborúról”, “hazafias háborúról”, a “Sankta Russzia” rögének megvédéséről volt szó. Ma Zsukov, az egykori cári tiszt az ur felettük. A bélyegzővel, amelyet 1917-ben Kerensky rövidéletü demokratikus korszaka után, a szabad választások megszüntetésével kicsavartak az orosz nép kezéből, ma elsősorban Zsukov rendelkezik. így alkalomadtán megtörténhetik még tán az is, hogy a bélyegző — végüt visszakerül egyedül illetékes tulajdonosa, az orosz nép kezébe. . . választhatatlan. S a sommás megoldás nem lehet más, mint a Szovjet teljes katonai és politikai yiszszavonulása Európából, ahol semmi keresnivalója nincs! Ezt kellene végre a világpolitika napirendjére tűzni! Egyedül ez hozhatja meg Európában a nemzetközi feszültség azon megenyhülését, melynek szükségét a Szovjet-jegyzék is említi s amelyet a rabnépek hosszas mártiriuma oly égetőt! áhiítat. SZENT ISTVÁNÜNNEPI MISE A NEW YORKI SZENT PATRICK SZÉKESEGYHÁZBAN. Az Amerikai Magyar Katolikus Liga közli: A new yorki Szent Patrick katedrálisban vasárnap, augusztus 16-án d. u, 4 órakor ünnepi szentmise lesz az országalapitó Szent István magyar király augusztus 20-iki ünnepe alkalmából. A ünnepi misén Spellman bíboros elnököl. A misét Főt. Gáspár János passaici plébános celebrálja. Angol nyelvű beszédet Msgr. Edward Swandstrom, a katolikus menekült segélyakció vezetője, magyar nyelvüt dr. Füzér Julián atya, az erdélyi Ferencesek amerikai provinciálisa mond. A gyülekezés a felvonulásra délután 2 óra 15 perckor a 61-ik utcában lesz a Fifth Ave. és Madison Ave. közt. Az autóbuszok innen az 51-ik utcában a Fifth és Madison Ave. közt mennek parkolni. A felvonulás pontosan 3 órakor kezdődik, végighaladva a Fifth Avenuen a St. Patrick katedrálisba vonul be zászlókkal. Minden honfitársat szeretettel elvárnak!
