Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-06-15 / 6. szám
12-ik OLDAL "KRÓNIK A" 1953 junius. Anticommunist Kommunista-ellenes AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY AMERIKAI MAGYAR HAVILAP ESTABLISHED 1943 KRÓNIKA Editor — SÁNDOR TARCZ — szerkesztő Published every month by “KRÓNIKA” Hungarian Press 307—5th AVENUE SUBSCRIPTION! U. S. of AMERICA and CANADA $2.00 PER YEAR NEW YORK 16. N.Y. ELŐFIZETÉSI DIJ; az Egyesült Államokban és Canadában $2.00 EGY ÉVRE PRICE PER COPY - 10c. - EGY PÉLDÁNY ÁRA A ZSARNOK A SZABADSÁGBAJNOK ÁLARCÁBAN John Foster Dulles külügyminiszter visszatért ázsiai politikai körútjáról és rádióbeszédben számolt be arról. Utjának célja, mondotta. a barátság megerősítése volt a tizenkét néppel, amelynek országát meglátogatta azon célból, hogy keresztezze a Szovjet törekvéseit, melyekkel e népek ellentéteit a maga kommunista céljaira akarja kiaknázni. Kijelentette Dulles, hogy az Egyesült Államoknak meg kell értetnie a függetlenségükért küzdő ázsiai és afrikai országokkal, hogy az Atlanti Uniónak nem célja, hogy gyarmati hatalmaknak gyarmataik megtartásában vagy gyarmatok szerzésében segítségére legyen. Reméljük, hogy Dulles e kijelentését meghallották mindenütt, ahol kommunisták azzal igyekeznek megtéveszteni a népeket, hogy Amerika gyarmat-uralmakat támogatna. Mindig is tudtuk, hogy ily feltevés ellenkezik az amerikai szabadság-szellemmel, hagyományos elvekkel. A Szovjetnek nem a népek függetlensége a célja Ázsiában és Afrikában, hanem azért bujtogat, hogy kommunizmusba kergesse bele az ottani népeket. A legsötétebb gyarmatiságot, a nemzeti és emberi rabszolgaság teljességét akarja e népekre zúdítani és képmutatóbb hamisságot el sem lehet képzelni, mint amikor Moszkva Eisenhower elnök április 16-iki vílágbéke-beszédére azt válaszolta a Pravda hasábjain, hogy az ázsiai polgárháborúkra nincs szándékában fékező befolyást gyakorolni, mert ott népek szabadságharcáról van szó. Milyen alapon véli magát a népek szabadsága prókátorául bemutatni a Szovjet, amely a magyar és egész sor európai népet a legdurvább erőszak fegyveres túlerejével tart gonosz zsarnoksága alatt?! Dulles kijelentése újabb méltó kifejezése az amerikai lelkűiéinek. Amerika a népek szabadságát akarja és vértjéről visszapattan minden álnok propaganda-vád, amely kétes színben próbálja feltüntetni. Isten óvja mindazon ázsiai és afrikai népeket, akiket a Szovjet segít “felszabadítani”! SZELLEMI EMBEREK RABSÁGA MAGYARORSZÁGON Kováts Nóra, a budapesti Operaház prímaballerinája és férje, Rab István, operaházi szólótáncos, akik Berlin német főváros orosz szektorában vendégszerepeitek, átszöktek az amerikai szektorba és továbbutaztak az amerikai zónába. Kijelentették, hogy nincs szándékukban visszatérni Magyarországra, a kommunista uralom alá. Elmondták, hogy báb-életet kellett élniök és csak olyan “művészetet” produkálhattak, amely a kommunista és oroszositó vonalnak szigorúan megfelel, a művészi és személyi önállóságtól meg voltak fosztva. Beszéltek az életviszonyokról is és rámutattak arra, hogy bár fizetésük másokéhoz viszonyítva aránylag jó volt, a pénz vásárló ereje oly csekély, a drágaság oly nyomasztó, hogy csak nyomorúságosán tudtak megélni.. Mindketten nemrég “Kossuth dijat” kaptak, ami a rendszer alatti legnagyobb kitüntetés. Hir szerint Csillag Miklóst, a közoktatásügyi minisztériumnak az Operaház ügyeivel foglalkozó osztálya vezetőjét, aki Rákosi Mátyás sógora, letartóztatták, mert engedélyezte a berlini vendégszereplést. Erre a hírre azonban nem jött megerősítés és valóságához méltán fér kétely, mert Rákosi Mátyás aligha bánik ily kíméletlenül a familiája-beliekkel. * * * Az operaházi müvészpár menekülését nem lehet csupán úgy felfogni, mint egyesek teszik, nem lehet csupán külföldi nagy karriér önző vágyának betudni. De még ha igy volna is, ehhez is joguk van, szemben a kommunisták tagadásával. Azonban ugylehet a két művészlélek a tehetségének szabad kiélési lehetőségei elgáncsolását nem tudta elviselni. Esetük tipikusan minden, a Vasfüggöny mögött egyénisége szabad kibontakoztásában erőszakkal meggátolt művészé, az íróké, újságíróké, zenészeké, tudósoké és egyéb szellemi embereké, sőt mondhatni, végső fokon minden, a maga szabadságjogaira rátarti, szabadság nélkül, a diktatúra fojtogató levegőjében élni nem képes emberé. Mint zsarnokság, elvetendő minden társadalmi rendszer, amely e jogokat, miként a kommunizmus, eltörli, elkobozza s lelki rabság bilincseiben tartja az embereket. Csak az a társadalmi rendszer lehet jó, amelyben az egyén gondolati szabadsága és alkotó zsenije nincs deszpotikus korlátozásoknak alávetve, amelyben szabad az emberi lélek s az ember nem csupán eszköz. A kommunizmus alatt a szabadság rablás tetejébe még nyomorognak is az emberek, holott, miként ismételten kifejtettük, SEMMIFÉLE, AZ EGYÉN SZELLEMI SZABADSÁGÁT ELTIPRÓ ERŐSZAK-RENDSZERRE NINCS SZÜKSÉG AHHOZ, HOGY MINDENKINEK, AKI DOLGOZIK, TISZTESSÉGES MEGÉLHETÉSE, KENYERE LEHESSEN. CSUPÁN A KERESZTÉNY, KÖLCSÖNÖS MÉLTÁNYOSSÁGI SZELLEMET KELL GYAKORLATILAG ÁTÜLTETNI A KÖZÉLETBE. A Kováts — Rab eset csak egy a sok közül, melynek hire kivételesen a benne szereplők prominens és népszerű művészi állása miatt a sajtó révén világszerte elterjedt. De Magyarországon és a Vasfüggöny mögötti más országokban megszámlálhatatlan tömegben vannak értelmiségi embertársaink, akik ismeretlenül, névtelenül, némán és tehetetlen kénytelenek szenvedni a szellemi rabság tragikus balsorsát. Reájuk gondolunk megértő, fájdalmas együttérzéssel, akiknek nem kínálkozik oly jó alkalom a menekülésre, mint Kovátséknakw Minden szivbeli szolidaritásunk az ő hűséges kitartásuké és hisszük, nincs messze az idő, amely az ő számukra, akiknek a szellem és tehetség szárnyalása lehetőségének hiánya az éltető oxigént vonja el, akik fuldokolnak a terror éjszakájának fekete ködében, meghozza a fényes uj napfelkeltét, a lélek felszabadulását! TITO ÉS AZ UJ HELYZET Tito jugoszláviai diktátor megcáfolta, hogy Sztálin halálával javult volna a viszony közte és a Szovjet között. Kijelentette, hogy sohasem fogja elfelejteni, Amerika és Anglia mennyire segítették Jugoszláviát “történelemének legnehezebb órájában”. Az uj Szovjet-kormány felajánlotta Titonak, hogy vegyék fel a rendes diplomáciai összeköttetést. Tito kijelentette, hogy a Szovjet mosolya nem vakítja el és nem hisz többé száz százalékig a Szovjetnek. Vár, amig a Szovjet szavak helyett tettekkel mutatja meg szándékait. De egy nagy népgyülésen büszkén jelentette be, hogy a Szovjet kezdte meg a közeledést a diplomáciai összeköttetés ujrafelvételének felkínálásával, amit el is fogad, mert “más ellenséges országok is diplomáciai összeköttetésben állnak a Szovjettel”. * Ki hisz még egy kommunista kalandor hálájában, ál-érzelgős, kiszámított ellágyulásában? Tito mester, tekintettel a személyi változásra, egyszerűen fel akarja verni az árfolyamát. . . . A KRÓNIKÁVAL - A MAGYAR FELTÁMADÁSÉRT A Krónika a legelterjedtebb magyar lap a világon. Nem kérkedéssel, hanem szomorú büszkeséggel jegyzi fel ezt a tényt magárólj A magyar sors mai tragikumát jellemzi, hogy ezt elmondhatjuk. Soha mióta fennáll a magyar történelem, ennyire nem volt széjjelszóródva a magyarság. Nincs a világnak az az elrejtett zuga, ahová ne jutna el a Krónika, kivált mióta menekült testvéreink kezükbe vették a vándorbotot, hogy átvészelhessék az időket, amig ismét ‘‘hiv a haza”. Csak hevenyészett adatként közöljük, hogy a Krónika nemcsak Észak, Dél- és Középamerika és Európa országaiba jár, hanem Ázsiába, Afrikába és Ausztráliába is. Keserűen mondjuk: öt világrész lapja lettünk. . . . Címjegyzékünkben egymásmelleit szerepel Anglia, Németország, Olaszország, Franciaország, Hollandia, Belgium, Ausztria, Svédország, Törökország, Indiával, Argentínával, Tasmániával, Rhodesiával a Délafrikai Köztársasággal épp úgy mint Canadával a Dominikai Köztársasággal, Brazíliával, Columbiával és Venezuelával. Francia-Guyannával, Madagaskárral, Marokkóval, Spanyolországgal, Portugáliával, Bolíviával, Peruval, Uruguáyval, Ceylonnanl, Uj Zealanddal, stb. Példányszámunk folyton tetemesen növekszik. Régi és uj amerikai magyarok, kik az óhaza jövőjét most is szivükön viselik, felkeresik előfizetésükkel lapunkat, mert látják, hogy magyar szívvel Írjuk s azt az utat hirdetjük, amely a magyar népet, eszményeihez híven, az igaz révbe vezeti. Az előfizetési ár egyedülállóan alacsony, csupán KÉT dollár évenként. Hontalanoknak a világ bármely részébe díjtalanul küljük a lapot. A névaláírással közölt cikkek nem fedik feltétlenül mindenben lapunk álláspontját. Csatlakozzunk a Krónika táborába, a restaurációnak, a törvényes magyar királyság maradandó, virágzó, demokratikus és szociális megújulásának harcosai sorába! MINDEN CÍMRE KÉT PÉLDÁNYT KÜLDTÜNK ÉS KÉRJÜK ADJA ODA A MÁSIKAT VALAMELY ISMERŐS HONFITÁRSÁNAK! KÖSZÖNETTEL A KRÓNIKA.
