Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-06-15 / 6. szám
íO-ik OLDAL “KRÓNIK A” 1953 junius. Kanadai magyarok ünnepélye 11. Erzsébet megkoronázása alkalmából A trianoni karnevál A Torontoi Magyar Helikon május 30-án este társas vacsora keretében ünnepelte meg II. Erzsébet koronázását Megjelentek a vacsorán B. K. Sandwell főszerkesztő. A. }. P. Cameron országgyűlési képviselő. Willson Woodside szerkesztő, valamint Erich Geiger, a Telegram munkatársa és a Helikon tagjai. Az ünnepi vacsora a "God Save the Queen" hangjaival s a királynő lelkes éltetésével kezdődött. Az elnök felkérésére A. J. P. Cameron képviselő méltatta az ünnep jelentőségét: "Mióta Hóditó Vilmos 1066-ban, a hastingsi győzelemmel megalapozta Nagy Brittániát, az angol államforma a királyság”, — kezdte beszédét Hon. A. }. P. Cameron. — "Természetes volt, hogy akkor királyt ültettünk a trónra, Hogy megvédje mindnyájunk érdekeit. Az is természetes volt, hogy régen, amikor a parlamentáris kormányzás még nem fejlődött a mai fokra, a királynak beavatkozási joga volt, ha a parlament nem képviselte kellően a nemzeti érdeket. Bár a történelem tanúsága szerint ennek az egyensúly-helyzetnek a fenntartása nem ment mindig simán, megőrzése mégis bölcs dolog volt. Ma azonban egészen más a hely zet. Mert bármily nagy is ma a király személyi hatalma, tény az, hogy ma valójában nem bocsáthat el minisztereket, vagy nem másíthat meg országgyűlési határozatokat és ami a jövőt illeti, bizonyos, hogy egyetlen britt uralkodó sem fogja megkísérelni, hogy ezeket a régi jogokat ismét gyakorolja. Érthető tehát, ha ilyen körülmények között felmerül a kérdés: Mire jó tehát a királyság, mi dolga van még a királynak, mi az értelme az egész britt monarchiának? A monarchia nekünk azt jelenti, — adta meg a választ a feltett kérdésre maga Hon. Cameron, — "hogy a mi nemzedékünk csak összekötő szem egy hosszú láncban, hogy vannak intézmények, melyeket senki olyan nem állítana fel, aki ma egy uj társadalmi rendet akar felépíteni, fenntartásuk mégis bölcs dolog ott, ahol örökséget jelent. Egy olyan monarchia, amit több ország egyetemesen elfogad, óriási erőnek a forrása, mert nemcsak különböző nemzeteket köt össze, hanem ami ennél még sokkal fontosabb, különböző nemzedékeket. Semmi jobban nem zülleszt szét egy társadalmat, mint a tradícióhoz való ragaszkodás, a hagyománytisztelet hiánya, az a téves hit, hogy az élet újból kezdődik s nekünk nincs mit tanulnunk a múltból. Egy régi monarchia csodálatos védelmet nyújt eme veszedelem ellen. Ismert költő mondta, hogy a monarchia intézményét már csak azért is fel kell tartanunk, mert nélküle nem tudnánk Shakespearet megérteni. És valóban a "royal" (királyi) nem valami külsőséges, jelentéstelen kifejezés számunkra, mert ez a szó nem a jelenlegi uralkodóra alkalmazott esetleges kifejezés, hanem jelenti összes királyainkat és királynőinket, vissza egészen Alfred királyig és még tovább. Bár paradoxként hangzik, mégis igaz, hogy a monarchia demokratikusabb intézmény, mint maga a demokrácia. A mai állam a királylyal szemben támasztott követelmények elsősorban morális jellegűek. A király legszükségesebb tulajdonsága a JÓSÁG. A király csak akkor fog népe erkölcsi irányítását, lelki erősítését jelentő feladatának eleget tenni, ha mind köz-, mind magánéletében a kötelességteljesités kiemelkedő példáját mutatja. A nemrég elhunyt VI. György kiváló példája volt ennek a királyi jóságnak, királyian lelkiismeretes kötelesség-teljesítésnek. S nincs okunk kételkedni, hogy uj uralkodónk, II. Erzsébet királynő boldogult atyja nyomdokain halad. "Long live out gracious Queen!" — fejezte be szavait s emelte poharát Hon. Cameron s vele együtt a vacsora vendégei a Királynő egészségére. A Helikon koronázási vacsorájáról ‘‘Magyarok hűséget fogadnak a királynőnek” kiemelkedő tudósításban számolt be a "The Telegram” nevű torontói napilap junius 1-i száma. A vacsora két másik üdvözlő felszólalását a fenti újság riportja szerint idézzük: "Prof. Kresz Géza, a Helikon elnöke kiemelte, hogy a magyarok hagyományos hűséggel ragaszkodnak a monarchikus eszmékhez. “Az a szeretet és hűség, mellyel a múltban magyar uralkodóink iránt viseltettünk, fűz most kegyes uj királynőnkhöz. II. Erzsébethez.” Prof. Böszörményi Nagy Béla, a vacsora harmadik szónoka hangoztatta. hogy a magyarok mindig loyalisak voltak királyaikhoz, “még inkább azonban királynőikhez." A kifejezetten antikommunista Kanadai Magyar Szövetség elnöke kijelentette még: "Szent István hires koronája Magyarországon a szabadság jelképe volt. Ez a szabadság ma elveszett, de egy másik korona, amely junius 2-án egy fiatal, kegyes királynő fejét fogja ékesíteni annak a szabadságnak a jelképe, amelyet az uj hazában találtunk." Toronto, Canada. (B. T.) ZALB a csodás hatású kenőcs FÁJÓ LÁBAKRA! Biztos hatású érzékeny, viszkető, égő lábakra, tyúkszemekre és keménybőrre. Ne Írjon levelet. Küldje be ezt a hirdetést 1 dollárral s mi megküldjük Önnek. Hétféle hatékony előny! Biztos sikerrel segít Önön! BRIDGEFIELD DRUG CO. Dept. B. C., 461 Gregory St. Bridgeport, Conn. A tranoni szörnyitélet 33-ik évfordulója emlékezetünkbe idé zi Henry Pozzi olasz történelemirónak a huszas években megjelent és nagy feltűnést keltő könyvét, amelyben leleplezte mindazon csalásokat és ármányokat, melyekkel az ősi Magyarország testéből lakmározni vágyók megtévesztették a nyugati hatalmak amúgy is túlnyomóan elfogult vezetőit. A könyv "Trianoni Karnevál” című fejezetéből idézzük az alábbiakat: "A szenvedély, a gyűlölködés, az értelem s a tudás arculcsapása siralmas látványt nyújtott. Mindenütt ugyanazon emberek nagyravágyása és számítása volt mérvadó. A tapasztalat hiánya, a tudatlanság, a részrehajlás, a hiúság, a menthetetlen könnyelműség véglegesen befolyásolták intézkedéseiket. Ezeréves problémákat egyetlen tollvonással oldottak meg. Kényük-kedvük szerint szabdalták és csonkították az országokat. "A hatalmasságok körül ott sürgött-forgoít a tehetségtelenek és gazemberek nyüzsgő tábora. . . Szabad volt a vásár Trianonban. "A cseh megbízottak “felesben” dolgoztak a szerbekkel és a “régóta bevált” Szaszonov-Izwolszky féle módszer alapján megnyerték a befolyásos sajtót: a Temps-t, a Figaro-t és a Journal des Debats-t. A cári Oroszország valamennyi volt barátja és lekötelezettje hozzájuk csatlakozott. "Mindezt nem látta a győztes államok közvéleménye. Mitsem tudtak a fizetett interjúkról, cáfolatokról és a “bizonyító erejű” cikkekről, melyekért 25-200,000 frankot kapott egy-egy lap. Ezekben a történelmi jelentőségű napokban, amikor a “jog és az igazság" alapján építették fel az uj Európát: a sajtó, a pénzvilág és a politikai élet éhes csukái undok falánksággal kerülgették a nagy cápát. A trianoni fasorok és folyosók sötétjében ott leselkedett a haszonlesők egész hada. “A békekonferencián, — különösen Trianonban, — ugyanaz volt a helyzet, mint a nagyvezérkaroknál a háború alatt. Hibátlan egyenruha, remek bőrszijjal, hangzatos címek, de ezek a színpadi külsőségek rosszul leplezték a kapzsi érdekeket, a vad versengést, az üres koponyákat és a lélek rútságát. “A konferencia nyilvános és bizottsági ülésein minden csak üzleti fogás és önző megalkuvás volt, Trianonban nem az volt a fontos, hogy kinek van igaza, hanem hogy kinek mit követel s saját érdeke. Két évvel később ezt az elvet maga Tardipu is beismerte, amikor Magyarország népszavazást követelt a Felvidék számára. Ezt azért utasították vissza, mert tudták, hogy Magyarország javára dőlt volna el. Tardieu ezt úgy fejezte ki emlékirataiban, hogy “Választanunk kellett a népszavazás vagy Csehszlovákia megteremtése között.” "A magyar kiküldötteknek hivatalosan 1920 január 15-én adták át a békefeltételeket. A legfelsőbb tanács azt követelte tőlük, hogy minden vita és módosító javaslat nélkül írják alá azokat. Visszautasítás esetére azonnali megszállással fenyegették meg Magyarszágot. Gróf Apponyi a konferencia előtt megrázó ékesszólással védte népe igazát, de a legfelsőbb tanács hajthatatlan maradt. “A konferencia végleg határozott Magyarország határainak kérdésében — mondotta Benes 1919 december 2-án — és semmiféle módosításnak nincs többé helye ezen állam javára. * HŐSÖK EMLÉKNAPJA ÉSZAKFRANCIAORSZÁGBAN. Május 31-én Toucoing városában a városi kápolnában szentmise volt. A kápolnát zsúfolásig töltötte meg a magyar emigráns, ünneplő közönség. Nagy figyelemmel hallgatták végig Szabó Lajos rom. kath. lelkész prédikációját. Beszédében az anyákról és az első és második világháború alatt hősi halált halt m. kir. honvédség, csendőrség és rendőrség tagjairól emlékezett meg. A szentmise a Himnusz éneklésével ért végett. Délután Roubaix városában az Albert’ vendéglő nagytermében folytatódott az ünnepély. A feldíszített nagytermet a magyar emigránsok zsufolásik töltötték meg. Sebrek József tanár nyitotta meg az ünnepélyt. Majd Major József két verset szavalt el mély érzéssel. Az ünnepi beszédet lapunk tudósítója, dr. Kovács Gyula mondotta. Megemlékezett a hősi halált halt m. kir. honvédekről, csendőrökről és rendőrség tagjairól, akiknek a szétdult Haza földjén még sírjuk sincs s porhüvelyük jeltelenül enyészett el ott ahol életüket adták Hazájukért. Hazánkért — Istenért — Királyért mindhalálig, hogy a ledöntött, megsemmisített muszka bálványok helyén az uj, szabad Nagy Magyarországon a mi hőseink emlékoszlopai álljanak az időknek végezetéig”, — fejezte be nagyhatású beszédét, a közönség percekig tartó tapsa között dr. Kovács Gyula. Vitéz Breznay Péter honvéd, hivatásos hadnagy. Kovács Attila m. kir. főhadnagy életéről, munkájáról beszélt, akit AVO ügynökök Ausztriában, a lakásán revolverrel gyilkoltak meg. Majd a magyar katonáról emlékezett meg azzal, hogy a honvédség, csendőrség, rendőrség bujdosó tagjai "a döntő pillanatban egy emberként jelentkezik, hogy fegyverrel a kézben harcba szálljon Magyarország felszabadítására. Az ünneplő közönség hálásan tapsolt az előadó mély értelmű beszédének. Muzsik Károly főmérnök beszédével és a Himnusz eléneklésével az ünnepség véget ért. Az ünnepélyt Muzsik Károly főmérnök és Sebrek József tanár készítették elő. (K. Gy.)
