Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-06-15 / 6. szám
1953 junius. 'K R 6 N I K A” 5-ik OLDAL' KALIFORNIAI MESSZELATQ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. Junius hónapja a magyar nemzetnek mindenkor kedves, de sokszor fájdalmas hónapja is volt. Junius az aratás megkezdésének hónapja. Akik ismerik a magyar földet, igen jól emlékeznek arra, hogy junius 29: Péter-Pál napja volt az aratás megkezdésének áldott ideje. Mi, akik magyar földön éltük át gyermekkorunk, ifjúságunk, vagy talán felnőtt korunk egy részét, igen jól emlékezünk arra, hogy micsoda nagy esemény volt a magyar határban, amikor megkezdődött az aratás. Nehéz munka volt, az bizonyos. Hiszen a régebbi időben aratógépet alig ismertek a magyar határban. A kasza az erős magyar kézben, a kévekötő, a marokszedő lányoknál, a cséplő a szérűn voltak az aratásnak legfőbb eszközei. De bármily egyszerű eszközök voltak is ezek, a mindennapi kenyeret biztosították a szorgalmas magyar családoknak. Ha nem is a maga földjén aratott valaki, az aratórész mindenkor megillette, amit tőle elrabolni semmiképpen nem lehetett. * * * Ha a mai magyar aratásra gondol az ember, fájdalom járja át az érezni tudó sziveket és lelkeket. A szocialista állam eltörölte a szabadgazdálkodást és becsületes keresetet. Már a cséplőgéptől elrabolja a vörös államhatalom a mindennapi kenyeret a munkás családok szájából. Egyszerű magyarországi gazdák, akik még írni mernek, jajszóval vallják be, hogy már az elmúlt tavaszon vetőmag sem volt sehol a faluban. A kenyér jegyek beváltásáról meg nem gondoskodott a szocialista állam vörös vezetősége. A régi nóíás, vidám aratások helyét a szocialista kormány durva parancsszava, rablása foglalta el. . . . Milyen gyönyörűek is voL- tak azok a szép arató ünnepek, amelyekre olyan boldog szivvel emlékezünk vissza! Az aratás végén bizony felcsendült a nóta, szállt a bográcsgulyás illata, járták a csárdást a vidám párok, a hegy leve ott csillogott a kupákban és poharakban, nem hiányoztak a felköszöntők sem, amikor a jó gazdát ünnepelték a megelégedett munkások. Zsiga cigány meg hajnalig húzta a szebbnél szebb magyar nótákat, meg a talp alá valót. Mi, akik ezekre a boldog időkre visszaemlékezünk, csak áldjuk az Isteni Gondviselést az egykori boldog időkért: a Szentistváni Nagy- Magyarországért. Hogy az amerikai magyarságnak mennyire szivéhez nőttek ezek az aratási drága emlékek, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy, a keleti nagy magyar városokban megrendezték ezeket a gyönyörű aratási ünnepélyeket. . . Igen sokszor esztendőkre előre készítve elő mindent, mert hiszen be kellett vetni és felnevelni, végül learatni a magyar búzát Amerika földjén. A KORONÁZÁS ÉVFORDULÓJA MINDENKOR NAGY ÜNNEPE VOLT NAGYMAGYARORSZÁGNAK. E sorok írója mindenkor örömmel gondol vissza régi igaz magyarokkal együtt junius nyolcadikára, a koronázás évfordulójára. Deák Ferencnek, a haza bölcsének legnagyobb alkotása volt az 1867-es kiegyezés, amelyet teljessé tett Ferenc József királynak és Erzsébet királynének junius 8-án megtartott ünnepélyes megkoronázása, amivel Nagy-Magyarország külsőképpen is visszanyerte függetlenségét. Itt kell külön is megemlékeznünk a magyar királyi koronáról. Meg kell emlékeznünk különösen most, amikor jóformán az egész világ visszaemlékezik még II. Erzsébet angol királynő koronázására. “Az ezeréves magyar történelem legdrágább emléke a magyar szent korona. Attól a pillanattól kezdve, hogy az esztergomi érsek első vagy Szent István a II. Szilveszter pápától adományozott koronával Magyarország királyává koronázta, ez a korona lett a királyi méltóság és hatalom alapja és jelképe. S megmaradt annak akkor is, midőn a pápa koronájának alapja idővel megváltozott. Ezzel a koronával ugyanis Géza király (1074-1077) egybeforrasztatta azt a koronát, amelyet a görög császártól kapott elismerésül azért, hogy emberségesen bánt a kezébe került görög hadifoglyokkal. A kis keresztet pedig századokkal később, talán Zsigmond király korában (1387-1437) illesztették a koronára. De bármilyen változásokon ment át az idők folyamán, Szent István koronája, azt mindenkor mindenki a szent király koronájaként tisztelte.” -A magyar királyi koronának egészen speciálisan magyar jelentősége az, hogy ez a korona az ország koronája. Ez pedig azt jelenti, hogy az ország területe a korona területe. A király és a nemzet jogai a korona jogai. Sőt maguk az államjavak is a jövedelmekkel együtt a korona javai és jövedelmei. Nagy Lajos király volt az, aki uralkodása alatt ezt a gondolatot Örökre beirta a magyarság történetébe. Szerinte a korona élő test, melynek feje a király, tagjai pedig mindazok, akiknek a magyar alkotmány jogot ad és kötelességeket biztosit, tehát; a nemesség, a polgárság és a jobbágyság. Roppant jellemző, hogy egymagában egyik sem képviseli az államhatalmat. Egyenrangú és egyforma tagjai a Szent Koronának úgy a király, mint a nemesség és a polgárság és a jobbágyság. Mint a magyar nemzet, úgy a királyi korona is rengeteg viszontagságon ment keresztül. Lakozó helye is nemcsak Budán volt, hanem Visegrádon, Prágában, Pozsonyban, Bécsben, sőt Erdélyben is és Zólyomban, Kassán, Eperjesen és az ecsedi várban. Ott bujdosott a magyarsággá) együtt Munkácson, Egerben, Debrecenben, Szegeden, Nagyváradon, BELZEBUBBAL AZ ÖRDÖG ELLEN? A New Yorkban megjelenő “United Nations World” cimü folyóiratban, (amely nem hivatalos lapja az Egyesült Nemzeteknek, de cikkeit rendszerint jól tájékozott külpolitikai újságírók írják), á magyarságot is érintő cikk látott napvilágot. A legutóbbi számban P. A. G. aláírással hosszabb tudósítás számol be arról, hogy Tito jugoszláviai kommunista diktátor javában szervezi nemcsak öt rabországnak, Magyarországnak, Csehszlovákiának, Romániának, Bulgáriának és Albániának “felszabaditási bizottságait”, de földalatti guerilla csapatait is és titkos rádióval, röpiratokkal és ügyesen kiépített csempészszeryezettel is segíti elő ügyüket. A tudósítás szerint Tito “rendszeres és programszerű módon,” buzgón folytatja ez országok “békés felszabadítása előkészítésének” munkáját és természetesen elsősorban a rabországok titoistáinak ad előnyt. Az egyik országban, Albániában, mondja a cikk, olyan előrehaladást ért el, hogy a kis balkáni hegyi köztársaságban a helyzet megérett a forradalomra. Nem tudjuk, mi igaz a cikk állításaiból, abban azonban biztosak vagyunk, hogy a titoizmus nem kell a magyar népnek, sem lelkének sem, testének és Tito minden erőlködésére csak azt mondhatjuk, hogy kár a benzinért. A magyar nép nem akar az egyik kommunizmus csöbréből a másik szabadságfosztó zsarnokuralom vödrébe jutni s az egész dolgot már azért sem lehet komolyan venni, mert Tito hadereje nagyon parányi ahhoz, hogy a hatalmas orosz hadsereggel szembenézhessen. De nem is hisszük, hogy ilyesmit ambicionálna, ha a beugratottak megsegítése válna szükségessé. . . Tito csak blöfföl és kár volna, ha bárki rendes ember lépre menne, mert ma már kevés hitele van annak a nézetnek, hogy az ördög Belzebubbal való kiűzésének szándéka jóra vezethet. Aradon, sőt Orsován. Ez utóbbi helyen négy esztendeig volt eltemetve a magyar történelem legdrágább ereklyéje. Most is bujdosik a magyar királyi korona, mint a szenvedő magyarság sok-sok vándora. Az amerikai katonai vezetőknek bölcsességére vall, hogy bármennyire ármánykodtak is a vörösek, nem adták ki bolseviki kézbe a drága magyar nemzeti kincset. Junius nyolcadikának emléke ilyen gondolatokat ébreszt szivünkben. A ferencjózsefi Nagy- Magyarországnak drága emlékeit és áldásait. Tragikus sorsú negyedik Károlynak emlékét igaz hódolattal és szeretettel őrzi minden magyar szív, mert hiszen a magyar királyi koronának hordozói voltak. . . Amikor a napsugaras júniusban emlékezünk a magyar királyi koronára, a Kaliforniai Messzelátó a mai sivár helyzetből a bizonnyal bekövetkező, szebb jövő felé emeli az igaz magyar lelkeket. Vége lesz a bujdosásnak, visszatér a budai Várba a magyar korona. De viszszatér az ifjú király: Ottó Őfelsége is hitvesével, és családjával együtt. A szenvedésekben megtisztult magyar nép a testvérnépekkel és a bujdosásból hazatértekkel boldog örömmel indul el egy uj évezredre, Isten kegyelméből. A TRIANONI JUNIUS. 1867 júniusa olyan félévszázadot nyitott a ferencjózsefi Nagy- Magyarország számára, amelyet méltán nevezhetünk Nagy-Magyarország aranykorának. E félszázad alatt Nagy-Magyarország csudálatos fejlődésen ment keresztül és mint középhatalom, rendkívül fontos szerepet játszott Középes Kelet-Európa életében. . . Ennek a csodálatos fejlődésnek iszonyatos véget vetett az első világháborút befejező trianoni békeparancs, 1920 junius negyedikén kellett aláírni a magyar békedeiegációnak az iszonyú békeparancsot. Ez egy annyira aljas aknamunka volt, az ezeréves Nagy- Magyarország ellén, hogy Amerika nem volt hajlandó aláírni, hanem külön békét kötött a megcsonkított és kirabolt Magyarországgal. A végzetes második világháború muszka parancsra mégcsak jobban megcsonkította szegény csonka Magyarországot. A trianoni junius a legkeservesebb júniusa a magyar történelemnek. Minden magyar gyógyulásnak, nemzeti feltámadásnak ott kell keresni a kezdetét. A rossz fundamentumra épített uj országokat igaz tárgyilagossággal történeti kereteikbe kell visszaállítani. De meg kell adni a magyarságnak is azt a jogát, hogy maga döntsön népéről és területéről. Ama régi junius: junius nyolcadika eme trianoni júniusra, ennek sötétségére derítsen világosságot és adjon reménységet! A magyarságnak magának kell rádöbbennie történelmi küldetésére. Szörnyű ballépés a három diktatúrába fulladt köztársaság fölelevenitéséről beszélni. A köztársaságok csak szörnyű nemzeti szerencsétlenséget, diktatúrát s pusztulást hoztak a magyar nemzetre és a testvérnépekre. . . A királyság gondolata nemcsak Angliának és az északi protestáns népeknek és Belgiumnak ad hatalmas lelki erőt és történelmi küldetést, hanem a magyarságnak is. A magyarságnak meg kell látnia a Kárpátvonalat éppen úgy, mint az Adriát, meg az Aldunát. Valami szerencsétlen, bizonyára diktatúrába fulladó negyedik köztársaság soha nem vezethet célhoz. Ez annyira világos és tiszta minden gondolkozó ember előtt, hogy vitán felül áll. . . A magyar királyi korona fénye, jobb jövőt adó reménysége ragyogjon be minden magyar szivet és mentse meg a lemondástól és kétségbeeséstől. LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újságárusoknál, az East 79-ik és 86-ik occákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint az East 86-ik utcai Kerekes-féle könyvkereskedésben kapható.
