Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-05-15 / 5. szám
10-ik OLDAU "KRóNIK A” 1953 május. A MAGYAR NÉP HANGI A szovjet nyomort ismeri. Jobb életet nem ismer s igy nem is kiván, természetesnek találja a szovjetember életét s jól érzi benne magát, mert jobbat nem ismert soha. így tapasztaltam ezt Oroszországban, ahol 1942-43-ban egy-két nagyon öreg nénikén kívül senkivel sem találkoztam, aki emlegette volna a régi jobb életet (pedig akkor csak 24-25 év telt el 1918 óta) s a nép majdnem 100 százalékig meg volt elégedve állati sorával, primitiv életével, nem tudván, hogy emberiebben is lehet élni. A felszabadítással nem szabad soká késni! Magyaros üdvözlettel. Ausztria, 1953. E. D. A sok hiba kiteregetése helyett a mai emigráció akkor érne el sikert, ha széthúzásával felhagyva, belátná, az egyesülés minél előbbi szükségességét. Erre a feladatra nagyon is kedvezőek Ottó trónörökös elgondolásai, mert csak egyetlen egységes királyság alakulásával lehet boldog nemzetünk és hazánk minden népe. A széthúzás ördögei megmutatták eddig Magyarország népeinek a múlt és jelen kellemetlenségeit, amiből mindnyájan tanulhatunk. Ugyancsak sajnos megállapítani azt, hogy vezetőink nem nagyon törődnek a jelennel, csak azon vitatkoznak, ki lesz az ur, ha hazatérnek és ki milyen állást fog elfoglalni. A medve bőrét osztják vadászat előtt, amikor még nyomára sem akadnak. Valahogy ez az ember véleménye, amit néhány magyar újság elolvasása után érez. Indokina. Leg. MOLNÁR-KISS ANTAL. Fogadják szívből jövő hálás köszönetemet az eddigi “Krónika” számjaiért, amit már a harmadik éve díjtalanul kapok. Istenem mi is lenne velünk sors üldözött magyarokkal, ha a magyarság sötét égboltozatján nem lenne egy halvány reménysugár, (a Krónika) amelybe bele van írva “Haza, Isten, Király”. Ez a három igazság tölti be reménynyel, soha nem csüggedő szivünket Jöhet ' még megannyi lánccsörgető vérszomjas Szovjet porkoláb, mi nem rettegünk, tekintetünk az Égre emelve fohászkodunk, Istenben bizva igazságért. Az elmúlt hónapban elhunyt Istenben megboldogult, Magyarországon szeretett nagyapám, utolsó levelében e szavakat irta nekem: “Szeretett unokám, ne feledd, hogy az Égben egy igazságos Isten van, kinek jósága és hatalma fel nem becsülhető. Emlékezz a Bibliára és Sodorna sorsára. Rettegni fognak az Istentagadó bitangok. Bizva bízzál Istenben és szolgáld becsülettel hazádat és királyodat, úgy ahogy én szolgáltam annak idején Ferenö József őfelségét”. Ezt a pár sort azért írom, mert sok-sok magyar példát vehet egy öreg, de a halálig királyhü harcosról. Büszke vagyok és hálát NYISD SZIVED ÉS AJKAD! Ha elárvult szivedben, szorongást érzel, átjárja lelkedet mint egy nehéz vészjel. Ha már teher élted, könnyes a két szemed, kulcsold csak imára, lankadó két kezed. Kérjed, enyhülést ad, teremtő Istened. Ha már azt gondolod, hogy mindennek vége, az égre tekints fel, borulj hívőn térdre. Nyisd szived és ajkad mondjon forró imát, hogy óvja a nagy Isten, a szegény rab Hazád. Virrassza már rája, szabadság hajnalát. Nyíljanak a szivek, a jóra csak csupán, ennyi kiontott vér, — sok szenvedés után. Ontsa az arany nap, szabadság sugarát. Fényével árassza, a rab Magyar Hazát. Életet hozzon rá, űzze a rut halált. Szenvedések után, Szent István országa, nagy Király utódját újból megtalálja. Szentkorona fénye, újra felragyogjon, egy Istentől áldott, nagy ünnepi napon, Budán a Magyar Nép Királyt koronázzon. Elnémult harangok, újra zúgva zengjék, van mégis fenséges, irgalmas Istenség, áldott szabad napja, mindent bearanyoz, mikor égre feljön, este ha leáldoz. Az országban felkent, jó Király kormányoz. Megszűnik szivednek minden szorongása, ha majd reád süt szép szabad nap sugára. Minden szív telve lesz, nem lesz üres, sivár. Megszűnik a nép közt a romboló viszály, Ha szép Hazád felett őrködik a Király. Hollandia. KÉKY BARNA. adok az Urnák, hogy ilyen Nagy apám volt. Egyben szeretném Ottó király Őfelsége iránti hódolattal nagyapám utolsó fohászkodását megírni. “Uram Éltesd Királyunkat sokáig!” Maradok hazafias üdvözlettel. Németország, 1953. Bauer János. Tisztelettel kérem, hogy a Krónika újságot negem is küldeni szíveskedjék, hogy egy igazi demok rata újsághoz juthassak. Minden gondolatom nemcsak most, de már régebben is a Magyar Királyság mellett szól. Csakis a királyság van hivatva, hogy hazánkat naggyá és boldoggá tegye* Kaisersleutern, Németország, FEHÉRVÁRY BÉLA. Köszönetét mondok az én és Bajtársaim nevében az 1949 óta rendszeresen küldött Krónikákért, amelyek annyi ^örömet és kellemes percet szereztek nekünk és mindig reményt, uj erőt adtak a mi elhagyott szivünknek. Sohasem gondoltam, hogy nekem is el kell hagynom azt a földet, ahol sok évszázadon át őseink békésen és dolgosán éltek. Én 1948 óta vagyok Indokínában, messze Hazámtól s talán majd egy napon mint már annyi sok Bajtársam, örökre itt maradok. Mikor el kellett hagynom Hazámat, megfogadtam, hogy harcolni fogok a kommunisták ellen, mindegy, hogy hol és melyik zászló alatt. Addig fogok katona lenni és harcolni, amig megint vissza mehetek Hazámba, ahol megint szabad boldog élet lesz. Kérjük a Jóistent, hogy Őfelsége Ottó királyunkkal térhessünk vissza a szabad Nagy Magyarországba, mi Magyar Legionisták. Őfelsége Ottó király katonái, most francia zászló alatt a bolsevizmus ellen harcolunk s ha eljön az idő, Őfelsége a Király zászlója alá fogunk sorakozni, hogy kivívhassuk szabadságunkat és szent jogainkat. A Jóisten áldja meg és éltesse Őfelsége Ottó Királyunkat. A Szerkesztő Urnák is kívánunk minden jót. Indokina. Leg. Peregi Béla és Bajtársai. Nagy örömmel olvastam egy barátomnál a Krónikát. Mint kitelepített németajkú testvér együtt érzek az Önök céljaival. A mi vágyunk is, hogy a Jóisten haza segítsen bennünket. Nagyon szépen kérem, szíveskedjék a Krónika lapot nekem is küldeni, hogy belőle két fiamat a magyar nyelvre és érzésre tanítsam. Kleingladenbach,‘Neémetország WEBER KONRAD. Véletlenül kezembe került a Krónika néhány régi száma. Bár a lapszámok már több hónaposak voltak, a tartalmuk sohasem volt időszerűbb, mint manapság. Mintha hályog hullt volna le a szememről olvasás közben, egyszerre megláttam ebben a kaotikus zűrzavarban az egyetlen kivezető utat. Magyarország feltámadása, az egyesülés az elszakított testvéreinkkel s a belpolitikai nyugalom és ezzel hazánk felvirágzása csak a törvényes király, Ottó Őfelsége Nagy probléma az emigráció- s ban élő fiatalságunk továbbképző- t se. Hiszünk abban, hogy Hazánk t felszabadul s tudjuk, hogy ebben < az esetben Hazánknak szüksége < lesz nyugati beállítottságú lelkes 1 magyar szokemberekre. 1 Menekült sorban nagyon kevés i esetben sikerül nekünk fiainkat szaknevelésben részesíteni, mert az élet korán kenyérkeresetre szorítja fiatalainkat s igy csak egykét kivételes esetben jut el egyegy fiatal magyar az egyetem padjaira. Fiam az esztergomi ferencrendi főreáliskola harmadik osztályát kezdte (én is, Édes apám is ott tanult) s úgy kerültünk ide ki 1945-ben. Két évet vesztett, de idén már maturált, német nyelven s utolérte társait az angol és francia nyelvben is, melyet ők az első osztálytól kezdve kultiválnak. Most a bányászati és kohászati főiskolán tanul, “Montanist”, de rettenetes erőfeszítésbe kerül taníttatása s bár hová fordulok anyagi segítségért, azt kell tapasztalnom, miként ezt egyébként a Krónika hasábjain Dr. Gróh Béla ausztriai főlelkészünk Feldkirchből az 1952 novemberi szám 3-ik oldalán alul a harmadik hasábon is megírta, hogy a magyar utánpótlás részére sehol sincs gondoskodás, sehol sincs a tanulmányok lehetővé tételére pénz. Ha komolyan akarjuk a magyar jövőt, akkor nevelnünk kell e magyar jövő részére magyar nemzedéket. Akik ma otthon vannak, akaratlanul is meg vannak fertőzve a vörös mételytől s a mai egyetemi nivó megsem közelíti Magyarországon a régi és világszerte elismert régi magyar egyetemek és műegyetem szellemi nívóját. Kell tehát magyar, nemzeti és erkölcsös alapokon nevelkedett és magas szellemi képzettségű fiatalságról, magyar fiatalságról gondoskodni minden terén az iparnak és kereskedelemnek, a gyakorlati tudásnak, de ehhez egy kis anyagi támogatás is kell. A nincstelen, vegetáló menekültek ezt nem tudják megadni, pedig egy-egy ily fiatal tehetség részére havi 20 dollár elég volna. Nincsenek sokan, ezt szerintem elő lehetne teremteni, azzal az okoskodással, hogy 1-1 Displaced- Person I. R. O. ellátása, kivándor fása 200-szor annyiba kerül, akkor tehát ezek részére ezt a keveset le lehetne ágaztatni pl. egyházi vonalon történő szétosztással. A mi agilis lelkészünk itt B ... Jenő, akinek révén fiam havi 50 shillinghez jut, de amint megtudtam, ezt az összeget itteni magyar •lelkészek adják össze, talán saját szájuktól vonva meg a falatot. Odahaza napról-napra fogy azok száma, akikre számíthatunk, hiszen vagy mint katonák vagy mint később elhurcoltak elkerültek Oroszországba s csak nagyon keyesen élik túl az ottani szenvedéseket. Akik otthon maradtak, azok annyira tönkre vannak szellemileg és fizikailag téve, hogy kevésben maradt meg a hit egy jobb jövőben s ha soká késik a felszabadulás, már csak az uj generáció éli azt meg, mely csak a
