Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)

1953-02-15 / 2. szám

1953 február 1RÓNIK A” 5-ik OLDAL jaiban. Segítőtársa felséges férjé­nek s a Magyarok Nagyasszonya nyomdokain őrködik a nemzet fölött. Ahogy a legegyszerűbb munkásasszony megöltögeti dol­gozó urának szakadt ruháját, úgy ez a szimbólum azt mondja: "Királyi Asszony, Neked is dolgoznod kell Uradért, de aztán azokért, akiket ez a sok viszon­tagságon keresztülment szent pa­lást betakar. Mert ez alá a palást alá odatartozik mindenki a nem­zet tagjai közül, leginkább azok, akikről senki nem gondoskodik. Nézd, Királyi Asszony, nekünk, magyaroknak, nem sok kell, csak egy-egy gesztusból lássuk meg a jószivét valakinek és a legkoldu­­sabb magyar is odaadja utolsó fa­latját. A legtanuhtlanabb ma­gyarban is van keresztény lova­giasság — ha magyarnak tartja magát.” Mária Terézia királyné ott áll elhagyottan kisfiával: és a nemzet hűséggel harcol érte. Erzsébet ki­rályné a szivét mutatja meg: és ez a sok tőrrel megkínzott szív örökre a magyar nép szivébe van zárva. Tehát a magyar királynét nem érinti ok nélkül vállán Szent Ist­ván koronája s nem ok nélkül kan­cellárja néki az egyszersminden­­kori veszprémi püspök, a magyar királynéknak szerepe, munkája van királyi uruk mellett. Ez a palástvarrás mutatja a magyar királyság patriarchális, családi jellegét. A király gondozó­ja, atyja nemzetének, nem csupán uralkodója. Szépek a szimbólu­mok, élet van mögöttük! Az Egy­ház azért szereti a szimbolumo-DR. ECKHARDT TIBOR GYÁSZA. Kaptuk a következő gyászjelen­tést: ‘‘Posonyi Eckhardt Tibor mély fájdalommal jelenti családja és a világon szétszórt élő rokonai ne­vében, hogy szeretett édes anyja özvegy posonyi ECKHARDT OSZKÁRNÉ, született ábránfalvi UGRÓN RÓZA 1952 december 28-án, Rab Magyarországon, 88 éves korában jobblétre szenderült. Mélységes hite istenben és ha­zánk sorsának jobbrafordulásában végigkísérte őt nehéz földi utján. Leikiüdvéért az engesztelő szent Mise áldozat 1953 január 17-én, szombaton délelőtt 11 órakor lesz bemutatva New Yorkban, a 414 East 82-ik utcai Szent István templomban. Nyugodjék békében!” A Krónika ezúton is igaz rész­vétét tolmácsolja dr. Eckhardt Tibornak súlyos bánatában. BARÁTI HUSZÁR ELEMÉR HALÁLA. Baráti Huszár Elemér, a régi magyar politikai élet egyik legro­konszenvesebb egyénisége, az egykori Szmrecsányi György — Beniczky ödön-féle nemes baráti körnek talán utolsó tagja január 20-án, hazája tragédiája feletti mély fájdalommal szivében, el­hunyt Budapesten. Utolsó pillanatáig hive volt a magyar nemzet szabadságának és kát, sokszor többet beszélnek, mint sok beszéd és irás. A szimbó­lum: nem üres ceremónia. Te okoskodó barátom, azt mon­dod, hogy nem demokratikus a királyság? Pedig bizony, az öltö­­getés, a nemzetért való munka: demokratikus a szó nemes értel­mében. Régen is az volt. Midőn Mátyás király a szép gömöri sző­lőhegyen munkát indítványozott ebéd után és a szőlőkapálásban maga mögött hagyta az izzadó urakat: bizony demokrat'kus do­log volt az! Visszatérve a magyar királyné szerepére, hódolatunkkal és tisz­telő szeretetünkkel vesszük körül Őfelsége, Regina kirá ynét. Őfelségéék nancyi esküvőjén meghatott egy apró jelenet. Mi­dőn az eskető püspök azt kérdez­te a menyasszonytól, hozzá akar-e menni a vőlegényhez, a menyasz­­szony hátrafordul mögötte álló édesanyjához, meghajtja a fejét előtte és az Édesanya boldog, igenlő fejbólintással válaszol: A gyermeki engedelmesség kedves megnyilvánulása volt ez a jelenet: — Nagykorú vagyok, szaba­don férjhezmehetek, de Te mégis anyám vagy, örökre az maradsz, add beleegyezésedet! Tanuljanak belőle a szülőiket nem tisztelő gyerekek! Tudjuk, hogy Regina Őfelsége leányéveiben nagyon nehéz kö­rülmények között ismerte meg az életet. Tudjuk, hogy buzgón tanul magyarul és segítségére van urá­nak. Hálásak vagyunk érte és a hódolatnál is többet érőt: a szere­tet virágait hozzuk Eléje. hagyományainak, az emberi s pol­gári jogoknak, a nép szociális jó­léte fejlesztésének és engesztelhe­tetlen ellensége minden elnyomás­nak, zsarnokságnak. Emléke le­gyen áldott és az uj nemzedék szá­mára példaadó! Gyászolja hitvese, báró Pittel Livia és egyetlen fia, valamint só­gora, gróf Révai László királyi kamarás, úgyszintén eszményeinek és balsorsának minden osztályosa. SEGÍTSÜK a hollandiai NAGY ÁRVÍZ KÁRO­SULTJAIT! Lapzártakor kaptuk az Ameri­kai Magyar Szövetség lelkes fel­hívását, amelyben a hollandiai nagy árviz-katasztrófa segítségére hiv fel. Ismeretes, Hollandia az első vi­lágháború utáni ínséges időkben a magyar gyermekek ezreit nya­raltatta magánál és Budapesten népkonyhákat állított fel. Viszo­nozzuk jóságát! Az egyik katolikus amerikai ma­gyar egyházközségtől már 300 font ruha ment Hollandiába. Az A. M. Sz. kéri Amerika minden felekezetű lelkipásztorát, hogy va­sárnap hirdessen közadakozást a segélyezésre. Egyesületi és egyéni segélyek mielőbb az Amerikai Ma­gyar Szövetség, 1624 Eye Street, N. W. Washington, D. C. címre küldendők. Mutassuk meg hálán­kat és együttérzésünket Hollandia baj-sujtotta népe iránt! A CARACASI MAGYAROK BARÁTI KÖRÉNEK ÜDVÖZLETE Engedje meg Főszerkesztő Ur, hogy ezúton küldje el a ' Cara­­casi Magyarok Baráti Köre” hódolatíeljes jókívánságait ragaszkodó hűséggel, a magyar trónörökös párnak, Ottó Őfenségének, valamint Fenséges nejének Regina főhercegasszonynak. Kívánunk Őfenségé­iknek, kegyelemíeljes karácsonyi ünnepeket és egy boldogabb uj esz­tendőt. Adja a jóságos Isten, hogy az uj esztendő meghozza végre, minden magyar hőn óhajtott vágyát, a felszabadult és boldog Ma­gyarországot és a magyarság hőn óhajtott reményét, hogy a magyar trón legitim vármányosának fejére illessze Szent István koronáját. Kí­vánjuk és mi is minden erőnkkel segítjük Öt abban, hogy az emigrá­cióban folytassa oly nagyszerű eredménnyel, nemzetmentö munkás­ságát. őrizze, óvja a Mindenható, hogy itt az emigrációban, mint hi­vatott vezérünk, otthon majd mint egy boldogország boldog uralko­dója vezessen bennünket egy újabb ezredév felé. A Trónörököspár iránt mindenkor hűséggel és hódolatteljes tisztelettel a “Caracasi Magyarok Baráti Köre” nevében: Dr. Babó Tivadar, V. Sziklay Ödön, Dr. Tárlos Károly, Vég­­házy László, Dr. Altorjai Endre, Majoros József, Dr. Csáky József, Kristó Nagy István, Fehér István. Rencsár István, Kristó Nagy Ta­más, Köpeczi Bócz Mihály. KALIFORNIAI MESSZELATÓ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. Bár még csak február van, de a napsugaras Kaliforniában, már vi­rágban állanak a fák és a kora ta­vasz szépsége árasztja el a gyö­nyörű tisztásokat, lankásokat és halmokat. Amikor ezt a csudálatos korai tavaszt járja be és élvezi az em­ber, akaratlanul is aggodalommal telik el a szive, hogy mi lesz ak­kor, hogyha újra visszatérnek a hideg éjszakák és a fagyos hajna­lok? Mennyire oda lesz minden! Mi­lyen nagy lesz a kár! Aggódva, de azért mégse re­ménytelenül köszöntjük az idei korai kaliforniai tavaszt, mert hi­szen hogyha nem térnek vissza a fagyok, akkor nemcsak kies ta­vaszt, de áldásdus nyarat és őszt fogunk megérni a ragyogóan kék kaliforniai ég alatt. TAVASZI BIZZTATÁS EISENHOWER ELNÖK ÜZENETE Amerika történelmében szinte páratlan az az óriási érdeklődés, amelfyeí nemcsak a szorosan vett Egyesült Államok népe, ha­nem az egész világ minden népe és nemzetisége hallgatta Eisen-, hower elnök beköszöntő program­beszédét. Fölfigyelt az elnök minden egyes szavára nemcsak a jóbarátok és semlegesek tábora, hanem a vörös ellenségek csoportja is. Bőven meg volt ennek az oka. Mert hiszen napjainkban Amerika elnökének szava valóban sorsdön­tő: népek és országok, sőt egész világrészek sorsát eldöntő szó. Mi: az évezredes magyar tölgy­nek Amerikába szakadt hajtásai és levelei éppen úgy óriási érdek­lődéssel kisértük az elnök üzene­tét, mint az óhazai csonka törzs és a világ minden részébe szétsza­kadt ágazat és elsodort levél! Oka pedig ennek az, hogy Eisen­­howertől vártuk a biztató szót, a magyar föltámadás bátorító üze­netét. Nem vártunk hiába! Eisenhower elnök ugyanis bátran kimondotta a biztatást: Érvényteleníteni kell a titkos szerződéseket, amelyek által a hamis propagandával fél­revezetett politikusok vörös rab­szolgaságba árulták el a jobb­sorsra érdemes népeket, köztük Nagymagyarország szerencsétlen népét. JAJ CSAK NE JÖNNE A PUSZTÍTÓ FAGY! Mi, akik kenyerünknek javát Amerikában ettük meg, ma igen sokszor mentünk keresztül fájó ta­pasztalatokon a tavaszi üzenetek után. Bizony bizony sokszor a lel­künk is csaknem megfagyott a ta­vaszi ígéreteket tönkretevő későb­bi cselekedetek, késői fagyok mi­att. De most mégis újra reményke­dünk: Eisenhowert talpig becsüle­­. tes katonának és lelkiismeretes ál­­lamféríiunak tartjuk, aki nem alat­tomos politikai trükkökre használ­ja fel az elnöki széket. Remélve reméljük, hogy jön a fötrámadás tavasza édes Magyar­­országunkra. MINDANNYIÓNKNAK KÉ­SZÜLNI KELL A FÖLTÁ­MADÁS TAVASZÁRA! Amikor a korai tavasz meleg napsugara végigcsókolja a bűbá­jos kaliforniai világnak völgyeit, síkságait, halmait és hegyeit, meg­mozdul a; uj élet akarata minden­felé. A nárciszok, azáliák, kaméliák köszcngetnek legelőször. De mind járt utánuk illatoznak az ibolya­­szőnyeges domboldalok, a sivata­gi virágerdök, — majd! azután, mint megszámlálhatatlan kórusok üzenete: a barack- és aimafák, tseresnye, meg körte-táblák és az­tán legcsudáíatosabban a narancs erdők... Hadd pezsdüljön azért a re­ménységek uj tavasza minden ma­gyar szívben, az elnöki üzenet bá­torító napsugara által! Magyar életünknek már a kis virágai, a gyönyörű gyermekek, hadd örvendezzenek tavaszi re­ménységben. . . Az ifjúság: szét­szóródva a széles nagy világban, vagy pedig a vörös maszlag i$zo* nyatos hazugságai alatt nyögve, hadd hallja a tavaszi üzenetet . . <

Next

/
Oldalképek
Tartalom