Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)

1953-04-15 / 4. szám

4-ik OLDAL1 “KRÓN1K A” lyöJ április. fel saját költségén a külvárosok­ban. A királynéval személyesen kereste fel több ízben is a nyo­morgó gyárnegyedek lakosságát. Mindenkihez volt néhány megér­tő, jó szava. Buzdított, vigasztalt és személyesen segített, ahol csak tudott. Ha a Monarchia felelős politikusain a józan ész kerekedett volna felül és az uralkodó mögé álltak volna tettekkel is, talán még meg lehetett volna gátolni a biro­dalom szétesését, ami nemcsak né­peinkre, hanem az egész európai és világpolitikai helyzetre is katasz trófális kihatással járt. Ehelyett azonban tovább folytak az egy­másközti marakodások. Miután az entente Párizsban hadviselő félként ismerte el az ott megalakult csehszlovák Nemzeti Tanácsot, Csehországban nyílt el­szakadási tünetek voltak észlelhe­tők. Csakhamar a Monarchia dél­szláv országrészei is függetlensé­güket deklarálták. A csapatok kezdtek hazaözönleni a frontok­ról. Az izgatás tetőfokát érte. Bu­dapesten és Bécsben kitört a for­radalom. A Monarchia október 30-án hivatalosan fegyverszünetet kért az ellenségtől. A homályból sorba léptek elő a Monarchia igazi sírásói, a népboldogitást ígérő ha­mis próféták, akik betetőzték a ka­tasztrófát. . . A Habsburgok trónját megdön­tötték, de hol maradt az ígért bé­ke és boldogság?! A császárt és királyt, a béke és a népei közti megértés fáradhatatlan harcosát ellenségei száműzték, mert félnek tőle, mert ismerték képességeit és elgondolásait, mert tudták, hogy Ő és egyes egyedül ő képviselte né­pei igazi érdekét, mert tisztában voltak vele, hogy a nép — az igazi nép és nem a felizgatott, félreve­zetett tömeg — az ő, az igazság oldalán állt! Féltek tőle, és ezért kellett elpusztulnia, mielőtt még reformterveit a béke megszületése után megvalósíthatta volna. Nem elégedtek meg fizikai halálával. Amikor törékeny, de évek hosszú során át bámulatos szellemi és fi­zikai túlterheltséget kiállt teste nem élt már, erkölcsileg is meg­akarták gyilkolni. A Benesek, Rennerek és társaik, ahol tudtak, ott rúgtak bele a halott emlékébe. Tovább mocskolták, gyalázták és hazugságok özönével igyekeztek befeketíteni jellemét a nép előtt. Még holttestét sem engedték haza­térni ősei nyugvóhelyére, mert fél­tek a néma poroktól. Gyermekeit, mintha gonosztevők lennének, el­tiltották attól, hogy hazai földet érintsen lábuk. De lehet az igaz­ságot erőszakkal elnémítani? Az igazság örök és a síron túl is él! A király, aki alig 30 esztendős ko­rában az Oltári Szentség előtt Krisztus nevével az ajkain hunyta le örökre szemét, nem vádolt, nem átkozott senkit, Isten akaratában megnyugodva, az első kereszté­nyek hitével viselte nehéz kereszt­jét. A madeirái Halott azonban emberi szavaknál hangosabban be­szél! Sorsában benne van egész tra­gédiánk, népek tragédiája, az el­múlt harminc esztendő összes szén védésé! Némasága hangos intelem mindannyiunk számára. A hazug­ságok ködfelhője, mely ránk bo­rult az* elmúlt három évtized so­rán, kezd foszladozni és kezdjük felismerni az igazságot, melynek glóriája mementóként ragyog a távoli sziget elhagyott királysírja felett! “Azért kellett annyit szenved­nem, hogy népeim egymásra talál­janak", suttogta halálos ágyán a király. Nekünk a Dunamedence népeinek pedig azért kellett éve­ken keresztül a Golgotha útját jár­nunk, hogy megérthessük utolsó üzenetét. LEVELEKBŐL Hálás köszönet, hogy ezideig mindig a legnagyobb pontossággal kaptam meg a Krónikát. A jó Isten fizesse meg. Én itt Linz környé­kén a magyar gyermekek neve­lésével foglalkozom. Közel 120 gyermek van a kezem alatt. Mi is harcolunk egy eljövendő, boldog, nagy Magyarországért, hogy Szent István Koronája minél előbb annak méltó fejére kerüljön, akit, mint a Krónikában olvassuk, meg­illet, Adja Isten, hogy ez mielőbb úgy legyen! Linz, Ausztria. FR. CSÁNYI LÁSZLÓ. Ha a Krónikát olvassuk, állan­dóan találunk benne oly leveleket, amelyeknek irói bizonyságot tesz­nek az örökös királyunk iránti hűségűkről. Kellene egy szerv, amely számbaveszi, számontartja azokat, akik örökös királyunk so­raihoz számítják magukat. Hogy lehetne ezt megoldani, nem tudom. Erről érdemlegesen egy amerikai és magyar jogász társaságnak lehetne véleményt mondani, akik azonnal meg is va­lósítanák egy szervezet (egyesü­let) szabályzatának létesítésével annak lehetőségét. A szervezet központi vezetősél­­gének lenne azután feladata, hogy összeköttetést tartson a világ min­den tájára szétszórt magyarság­gal, akik a Szentistváni gondola­tot akarják szolgálni. Ha" majd eljön az ideje, úgy székhelyét a szabad hazába átteszi, hogy ott­hon folytassa a szervezkedést, de azt már most előkészitse úgy, hogy a legrövidebb idő alatt min­den vármegyében, járásban, sőt községben is megkezdje a szerve­zet a működését. Egy jerseyi olvasó. A francia zászló alatt, itt távol Keleten is Magyarországért küz­dünk: a vörös elnyomás ellen, amely szeretett hazánkat elrabolta tőlünk. Mi légiósok, bízunk ab­ban, hogy biztosan eljön az idő, amikor hazánk szabad lesz. Is­ten éltesse sokáig szeretett kirá­lyunkat, Ottó Őfelségét. Indokina. Leg. Dudás Sándor. Magyar testületek, egyesietek és közösségek Irta: vitéz RAPAICS DEZSŐ (Ausztrália) Az egész világon működnek ma különféle magyar egyesületek, közösségek, stb. Az egyiknek az alapját a Krisztus-i elvek és a fele­baráti szeretet képezi, a másiknak a fegyelem, a tisztelet, a kölcsönös megbecsülés és a lovagiasság, a harmadiknak a liberális elvek, a ne­gyediknek a magyar kulturális élet ápolása és igy tovább. Vájjon ezen szervezetek mindegyes tagja tényleg a magáévá tette-e annak a szervezetnek az alapgondolatát, melyhez csatlakozott? Azt hiszem, hogy egy kis lelkiismeret vizsgálat után, ezt mindenki önmaga tudja a legjobban eldönteni. Sokszor hallom azt a büszke kijelentést, hogy “én ma is a m. kir. honvédség tagja vagyok". Vájjon aki ezt a kijelentést teszi, visz­­szaemlékszik-e a Haza iránt esküvel fogadott hűségre és áldozatkész­ségre, a szabályzatokban foglalt fenkölt szellem ápolására, a köz­szellem és egyetértés megőrzésére? Vájjon az illető elismeri-e magára nézve kötelezőnek a szabályzatokban és előírásokban foglaltakat, mert csak az maradt meg lélekben is a m. kir. honvédség tagja, aki ezek kötelező mivoltát ma is minden feltétel nélkül elismeri és azok ér­telmében cselekszik. A szabályzatokat és előírásokat senkinek sem volt jogában eltörölni vagy megváltoztatni. Ha a jó Isten megsegíti a magyarokat és ismét lesz egy Legfelsőbb Hadúr, úgy az majd ha jónak fogja látni, módosíthat a szabályzatokon és előírásokon, de senki más. Aki a szabályzatok és előírások érvényességét megtagadja, az nem nevezheti magát a m. kir. honvédség tagjának. Az legfeljebb azt állíthatja, hogy,, ezen testületnek valamikor a tagja volt. Ezek alakít­hatnak közösségeket vagy egyesületeket és azok számára megalkot­hatnak bizonyos szabályokat, de ne akarják azt állítani, hogy ők a m. kir. honvédség tagjai. Mit jelentsen az, amikor egy fiatalabb tiszt azt a kijelentést teszi, hogy “ha az ország egyszer felszabadul, akkor én leszek hivat­va a nemzet vezetésére", vagy ha egy ur kijelenti, hogy “a honvédség tagjait tulajdonképen két kategóriára lehet bontani. Az egyik, melyhez zömmel az idősebbek tartoznak, összehasonlítható a német Wehr­­machttal, a másik, melyhez zömmel a fiatalabbak tartoznak, összeha­sonlítható a német SS-sel”. Azt hiszem, hogy ha lesz még egyszer egy magyar Legfelsőbb Hadúr, az nem fog elismerni a honvédségen belül kategóriákat és kizárólag azokra fog támaszkodni, akik meg­maradtak lélekben is katonának és akik ragaszkodnak a szabályzatok előírásaihoz. Az is egy különleges jelenség, amikor egy magasabb rangú ur elvárja, hogy őt a fiatalabbak tiszteletben tartsák és reméli, hogy ő a jövőben szerephez fog jutni, de az idősebbekkel szemben egészen más véleményt nyilvánít. Nemrégen kaptam egy levelet egy az első világháborúban résztvett altiszttől, akinek minden sorából kisugárzik az igazi nemes katona, aki ma is tiszteletben tartja a szabályzatokat és a hagyomá­nyokat. Ugyan ilyen hangú levelet kaptam egy csendőr altiszttől is. Aki ezekhez hasonló módon gondolkozik, azokat tartom az én igazi bajtársaimnak és tisztelettel hajtom meg előttük a fejemet. Áttérve a polgári egyesületekre, meg kell állapítanom, hogy a legnagyobb csodálkozásomra a Krisztus-i elvek és a felebaráti szeretet alapelvein felépített egyesület egyes tagjai az osztálygyülölet leglel­kesebb hivei. A liberális gondolat alapján létrejött egyesület egyes tagjai pedig szélsőséges irányzatok lelkes hivei. Az egyes magyar polgári szervezeteknek megvannak a saját vezetőik, akik ezáltal egyúttal egy bizonyos számú magyart vezetnek, de legalább is befolyásolnak. Ezen vezetők igen fontos feladata lenne oda hatni, hogy az általuk vezetett szerv tagjai tényleg a magukévá tegyék a szerv alapgondolatait, továbbá meg kellene értetni a tagok­kal, hogy a magyar belpolitikai kérdések állandó feszegetése nem idő­szerű, sőt felesleges és káros. A meddő belpolitikai viták csak az egy­ség megbontására alkalmasak. * , Mindenkinek meg kell érteni azt, hogy Magyarország felsza­badulása után, nem az emigrált magyarság lesz egyedül hivatva arra, hogy az ország ügyeiben döntő szava legyen. Ez az egyetemes nem­zetet fogja megilletni és majd a szabad nemzet szabad választások ut­ján fog dönteni arról, hogy mit és kiket akar. Ma beszéljünk csak arról, ami időszerű, amiben lehet, sőt kell is célravezető lépéseket tenni, mert ez az egyedüli okos és józan eljá-Sokat tapasztaltunk és sokat beszélgettünk barátaimmal és min­dig csak abban egyezünk meg, hogy nekünk csak a királyság kell. Abban az időben sokkal jobb volt, mint azután. Azon leszünk, hogy a többi magyar testvéreket is meggyőzzük, hogy nekünk Ottó király a legjobb. Akkor lesz ne­künk újra viruló hazánk. .. .Schönau, Németország. .... .... Reichenbach István. Megkísérlem ezen lépéseket körvonalozni: 1. Észszerű, józan, ügyes és szakszerű propaganda kifejtése Magyarország és a magyar Nemzet érdekében. 2. A menekült magyarság számára kieszközölni szociális, ka­ritativ, és kulturális támogatást, hogy ezáltal a magyarság a jövőre átmenthető legyen. 3. Kíméletlen harc és jól irányított propaganda a kommuniz­mus ellen. 4. Egy központi magyar szerv létesítése, főleg szakemberek bevonásával, mely szerv nem politikai vitákat folytat, hanem hasznos munkát végez. Ha a belpolitikát kikapcsoljuk és csak a fent körvonalazott cé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom