Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-03-15 / 3. szám
12-ik OLDAL “KRÓNIK A" 1953 március Anticommunist Kommunista-ellenes KRÓNIKA ESTABLISHED 1943 Editor - SÁNDOR TARCZ - szerkesztő Published every month by '"KRÓNIKA” Hungarian Press AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY AMERIKAI MAGYAR HAVILAP 307—5th AVENUE SUBSCRIPTION: U. S. of AMERICA and CANADA $2.00 PER YEAR PRICE PER COPY NEW YORK 16. N Y. ELŐFIZETÉSI DIJ: az Egyesült Államokban és Canadában $2.00 EGY ÉVRE EGY PÉLDÁNY ÁRA A JELTELEN SIR Halhatatlan nagy honfitársunk. Bartók Béla március elején a new yorki Filharmonikusok hangversenyén szerepelt. A Carnegie Hallban volt a hangverseny és műsorát így hirdették: “Brahms—Bartók—Beethoven Est”. A magyar zenei lángész együtt szerepelt a zeneművészet két, minden időkre talán legnagyobb alakjával és a new yorki nagy lapok lelkesen, egyenranguként is méltatták előadott müvét. Ez mutatja a megbecsülés legmagasabb fokát, amely kijár Bartóknak a müértők előtt. Halála után a nemzetközi közönség széles rétegeinél is beérkezett a zeneművészet legnagyobbjai közé. Bartók itt balt meg Amerikában, nagyon szegény életviszonyok között, mert egy nem sokat jövedelmező, de annál lelkesitőbb népzene-kutató feladat elvégzésére öt kérte fel a Columbia Egyetem. Egyik new yorki kórház ágyán hunyt el 1945 őszén és a New York melletti hartcliffi temetőben alussza örök álmát. Bartók Béla egy Kossuth-szímf ón iával kezdette pályáját és jó nemzeti és emberi érzésű művész volt mindvégig. Nem rokonszenvezett semmiféle szélsőséggel, nem volt se mindenkit túllicitáló soviniszta, sem szociális forradalmár, de nem volt reakciós sem. Igaz magyarnak és a józan haladás hívének ismerték ama kevesek, akik előtt megmutatkozott. Szerette az embert és még inkább a népet. Amikor 1945-ben Vámbéryvel együtt az uj magyar parlament disztagjai sorába választották, lefújta a New- Yorkban megkérdezése nélkül már behirdetett közös bankettet, mert nem akarta, hogy a csehbarát Vámbéryvel együtt szerepeljen és mert tisztán látta, hogy az uj parlament csak a kommunisták bábszínháza és Yalta kijátszásának kezdete. . . . Élete utolsó hónapjaiban nagy fizikai szenvedései mellett ennek is volt betege és hazájától távol, hazája jövője iránti fájó aggodalommal, szomorúan szállt korai sírjába. * * # Ez a sir jeltelen, — immár több mint bét éve. Aki sűrűn hallgatja a rádión közvetített hangversenyeket, minduntalan hallhatja Bartók valamely müvét. Nagyszerű alkotásait igazában most fedezi fel a világ. A legelőkelőbb klasszikus zenemüvelő társaságok játszák állandóan Amerikában. Angliában, Franciaországban, mindenütt a világon, ahol a művészi zenének tömegei vannak, Müveinek szépségét, nagyszerűségét, klasszikus kiválóságát a leghíresebb zenetudományi irók és kritikusok állapítják meg újból és újból. Amic mindig is tudtunk és vallottunk, Bartók nemcsak a huszadik század legnagyobb magyar zeneköltője volt, de világviszonylatban is századunk legnagyobb zeneköltőinek egyike. Azok között van, akiket egykézzel megszámolhatunk. Magyarországon, mint Kossuthot, Adyt, Petőfit, őt is kisajátították maguknak a kommunisták. Körutat neveztek el róla, hangversenyeiken állandóan szerepelnek müvei és cikkek, tanulmányok jelennek meg élete munkájáról vagy egyes müveiről. Valóságos Bartókkultuszt folytatnak. Itt Amerikában is a washingtoni magyarországi kommunista követség a sajtóban történt előzetes reklám-behirdetés után, a halál évfordulója hónapjában évente ünnepséget rendezett a hartcliffi sírnál és ott kommunista propaganda-beszédek hangzottak el, tudatos hamisítással a magukénak tüntették fel őt. Nem ez az első Krónika-cikk, amely síremléket sürget Bartóknak s ne kutassuk most a rossz akusztika, “a nagyothallás” okait, de vessük fel a kérdést, van e egyéb is amiben ténylegesen többet tehetünk, van-e a szabad magyarságnak és kiváltképen az amerikai magyarságnak esedékesebb feladata, mint síremléket emelni a maga nagy halottjának, a magyar géniusz egész világon csodált nagyjának? Kötelességünk ez nem csupán, hogy a kommunisták kisajátító visszaélését ellensúlyozzuk, de egyebek közt mert csak azzal lehet büszkélkednünk, ami vagyunk és amink van. Magyarország kis ország, a magyar nép sohasem lehet világverő-harci nép, mert száma, hadereje, felszerelése mindig elenyésző marad az atomfegyverek és milliós hadseregek mai világában. De kisszámú nép is lehet nagy az erkölcsi kultúrában és a tudományokban és művészetekben. Jobban örülünk annak, hogy a magyarság adta a világnak Bartókot, mintha valamely híres tömeggyilkos hadvezér diktátort “adott” volna. Kis nép a szellem a tehetség, a lélek nagyságával emelkedhetik magasra a világ becsülésében, önmagunkat becsülnénk meg a Bartók Béla sírja fölé emelt emlékművel és a más népek, mint magunk közti lelkes Bartók-kultusszal, amelynek, sajnos, a szabad magyarok között vajmi kevés nyomát látjuk. ., Március Idusa közeledik. Amerikaszerte a magyar telepeken nemzeti ünnepségek lesznek. Szép volna, ha a szónokok Bartókról, a magyarságnak századunkban legdicsőségesebb képviselőjéről is beszélnének és végre megindítanák az oly szörnyen megkésett gyűjtést, hogy ne álljon ott a hartcliffi temetőben továbbra is kopáron, árván és mindnyájunkat megszégyenítően az a jeltelen sir! VÁLASZ EGY “MATERIÁLISTA” LEVELÉRE Tisztelt Szerkesztő Ur! Hálás köszönetét mondok a lap küldéséért és annak ellenére, hogy materialista vagyok, őszintén kívánom céljuk mielőbbi elérését. Canada, 1953 február. Kiváló tisztelettel: TELJES NÉV ÉS CÍM.” • • • Egyik ismert olvasónktól kaptuk a fenti levelet, amelyhez megjegyezni kivánjuk, hogy régóta hirdetjük: az eszmények szolgálatának és a lelki élet fejlesztésének természetes előfeltétele, hogy a dolgozó tömegeket “a munkás méltó az ő bérére” régi keresztényi igazság jegyé ben felemeljük a polgári élet színvonalra. Az alapvető különbség köz* tünk és a kizárólagosan materialista kommunizmus között épen abban van, hogy mig a kommunizmus LEFELÉ nivellál, lefelé egyenlőéit, mindenkit nincstelenné akar tenni, hogy kénytelen legyen az államkapitalizmus kiszolgáltatott robotos rabszolgájává válni, addig mi FELFELÉ való nivellálásra törekszünk, az ipari és földmunkást és a fehérgalléros irodai proletárt a polgári életviszonyok kedvező létbiztonsági helyzetébe akarjuk felemelni. Ezért vagyunk fáradhatatlan szószólói a termelés egymásra utalt tényezői, a munkások és munkaadók kölcsönös méltányossága és megértó összhangja keresztényi elvének, amely az áldatlan osztályharc elkerülésével biztosítja mindnyájuk tisztességes megélhetését, a nemzet előrehaladását és egyben az egyén mindennemű szabadságait. Csak nemrég, 1952 karácsonyi cikkünkben is azt irtuk: “Semmiféle erőszak-alkotmányra, az Isten törvényeivel, Krisztus egyetemes emberszeretetével ellenkező terror-rendszerre nincs szükség ahhoz, hogy minden dolgozó embernek enni adhassunk és megadjuk a rendes polgári életlehetőségeket. Nemcsak nincs szükség sem sztálinizmusra, sem titolizmusra, sem hitlerizmusra, fascizmusra, sőt ellenkezőleg, csakis a szabadság napfényében, Krisztus útjait követve, valósítható meg minden jóléti haladás, minden fejlődés igazságosan, emberségesen.” Téves azt hinni, hogy az emberi szabadság és méltányosság, amit mi hirdetünk és a materializmus fogalma alatt értett népjóléti politika között lényegi ellentét áll fenn. Tudjuk, valljuk és magyarországi vonatkozásban gyakorlati valósággá váltandónak tartjuk a felfogást, hogy a megint csak egyoldalú osztályuralmat jelentő materialista életszemlélettel szemben a legjobb politika, ha a dolgozó tömegek materiális gondjait kiküszöböljük, felfelé nivellálunk. Ezzel egyben oly helyzetet teremtünk, amelyben a materialista kérdéseknek nem lévén többé döntő jelentőségük számukra, belső diszpozíciójuk, fogékonyságuk olyanná válik, hogy felszabadult érzéssel foglalkozhatnak a magasabb lelki és eszményi kérdésekkel. A KRÓNIKÁVAL -A MAGYAR FELTÁMADÁSÉRT A Krónika a legelterjedtebb magyar lap a Világon. Nem kérkedéssel, hanem szomorú büszkeséggel jegyzi fel ezt a tényt magáréit A magyar sors mai tragikumát jellemzi, hogy ezt elmondhatjuk. Soha mióta fennáll a magyar történelem, ennyire nem volt széjjelszóródva a magyarság. Nincs a világnak az az elrejtett zuga, ahová ne jutna el a Krónika, kivált mióta menekült testvéreink kezükbe vették a vándorbotot, hogy átvészelhessék az időket, amíg ismét “hiv a haza”. Csak hevenyészett adatként közöljük, hogy a Krónika nemcsak Észak, Dél- és Középamerika és Európa országaiba jár, hanem Ázsiába, Afrikába és Ausztráliába is. Keserűen mondjuk: öt világrész lapja lettünk. . . . Címjegyzékünkben egymásmelleit szerepel Anglia, Németország, Olaszország, Franciaország, Hollandia, Belgium, Ausztria, Svédország, Törökország, Indiával, Argentínával, Tasmániával, Rhodesiával a Délafrikai Köztársasággal épp úgy mint Canadával a Dominikai Köztársasággal, Brazíliával, Columbiával és Venezuelával. Francia-Guyannával, Madagaskárral, Marokkóval, Spanyolországgal, Portugáliával, Bolíviával, Peruval, Uruguáyval, Ceylonnanl, llj Zealanddal, stb. Példányszámunk folyton tetemesen növekszik. Régi és uj amerikai magyarok, kik az óhaza jövőjét most is szivükön viselik, felkeresik előfizetésükkel lapunkat, mert látják, hogy magyar szívvel írjuk s azt az utat hirdetjük, amely- a magyar népet, eszményeihez híven, az igaz révbe vezeti. Az előfizetési ár egyedülállóan alacsony, csupán KÉT dollár évenként. Hontalanoknak a világ bármely részébe díjtalanul küljük a lapot. A névaláírással közölt cikkek nem fedik feltétlenül mindenben lapunk álláspontját. Csatlakozzunk a Krónika táborába, a restaurációnak, a törvényes magyar királyság maradandó, virágzó, demokratikus és szociális megújulásának harcosai sorába!
