Krónika, 1953 (10. évfolyam, 2-12. szám)
1953-03-15 / 3. szám
10-ik OLDAL "KRÓNIK A’' 1953 március ezt a döntést mindenkire nézve kötelezőnek ismerik el. A kisebbségben maradás azonban nem jelent elnémulást. A kisebbség joga a tárgyilagos kritika és az ellenőrzés (Tehát ily cselekmény sem “széthúzás). A többség kötelességé pedig a kisebb ség kritikájának, ellenőrzésének az eltűrése. Mi valósítható meg ezekből itt az emigrációban? Ehhez lássuk, miben értenek egyet a különféle pártok, mozgalmak, stb., stb.! Egyetértenek abban, hogy 1) hazánk mikénti újjáépítésében majd a nemzet fog dönteni, 2) hogy a mostani nemzet -„ haza - és Istenellenes uralmat mielőbb meg kell dönteni. A bekövetkezendő felszabadulás után a nemzetet abba a helyzetbe kell »hozni, hogy minél hamarabb szabadon, minden erőszak tói mentesen dönthessen. Láttuk, hogy a nemzet önmagától erre kép télén. Előbb konkrét javaslatokat kell elé tárni, hogy ezek közül választhasson. Az egyenlő jog alapján mindenki egyformán jogosult arra, hogy elgondolásait javaslatként (programm) a nemzet elé terjessze. Ez senkinek sem az előjoga, bármily bölcsnek is képzelje magát! Aki ezt megteszi, annak számolni kell azzal, hogy prog rammját esetleg végre is kell hajtania. Tehát úgy a maga, mint a nemzet érdekében ezeket ® javaslatokat jól át kell gondolni és kidolgozni. Nem érünk rá tehát patópáloskodni: “Ezzel ráérünk majd a felszabadulás után, otthon!” Aki azt mondja, hogy “ily kérdésekkel ne foglalkozzunk, úgyis a nemzet otthon fog dönteni,” az vagy nem gondolta át, hogy a nemzet döntése technikailag hogyan fog lejátszódni, vagy készakarva akarja honfitársait visszatartani attól, hogy erre a nagy döntésre felkészüljenek. Mikor majd haza megyünk, akkor már kész tervekkel kell előállni! .Aki tehát hivatást, képességet érez magában (hivatásos katonákat kivéve!) hogy politikai programmot adjon, az igenis már most foglalkozzék a kérdéssel, szervezkedjék hasonló gondolkodású honfitársainkkal, nehogy a felszabadítás után kelljen majd kapkodnia. Akkor már tárgyi, de lehetőleg személyi vonatkozásban is kész tervvel kell rendelkezni annak, aki nem akarja magát eleve helyzeti hátrányba juttatni azokkal szemben (magán személyekkel, pártokkal, mozgalmakkal, stb. stb., szemben), akik a nemzet döntésének mikénti, lejátszódásával tisztában lévén, fel is készülnek rá már most. (Vége következik) HAGYOMÁNY ÉS HALADÁS Műkedvelő politikusok és közírók tipikus rövidlátó hibája, hogy a hagyomány-tiszteletet szembeállítják a haladással. Ezzel nem azonosítjuk magunkat és azt hisszük, akik ezt cselekszik, akaratlanul is, nem tesznek jó szolgálatot a hagyományok tisztelete ügyének, mert a hagyomány-tisztelőket hamis, reakciós színben tüntetik fel és ezzel lovat adnak azok alá, akik amúgy is mohó előszeretettel törekszenek a reakció és feudalizmus vádjával terhelni azokat, akik a társadalmi haladást a nemzeti hagyományok tiszteletben-tartásával és azok biztonságos talajára építve, vélik legeredményesebb és legmaradandóbban szolgálni. A hagyományok tisztelete és a szociális haladás teljesen megférnek egymással. Ez, hisszük, igy felel meg a magyar nép közérzésének, amely halad a korral, de a múltból megtartani kívánja azt, ami jónak, történelmileg értékállónak bizonyult. Ez fölötte egészséges nemzeti felfogás, viszont, akik a hagyományokat netán reakciós és feudális célok takarójául, a haladás elgáncsolására akarnák felhasználni, ugyanazt tennék, mint a kommunisták, amikor demokráciáról és szabadságról szavalnak és pártdiktaturát, pártfeudalizmust értenek alatta. Aki valóban átérzi a hagyományok tiszteletét és szeretetét, elveti magától az ilyen ártalmas, bumeráng-módszereket és a hagyomány és haladás összetétele, szintézise becsületes politikai alapjára helyezkedik. A felszabadulás utáni magyar jövendő irányáról az évek sora óta külföldre szakadt magyaroknak csak sejtelmeik lehetnek. Ezt az irányt, már óriási számbeli túlsúlyánál fogva is az a 12 millió magyar fogja megszabni, aki a kommunista uralmat a helyszínen átszenvedte és biztosan másként fogja látni a szociális teendőket, mint ezelőtt. . . De remélni kell, hogy haladóbb szelleme mellett hü maradt a nemzet fundamentális hagyományaihoz és épen a sok megtanító viszontagság és szenvedés után oly forrón vágyott megállapodottság, nyugalom és békés fejlődés érdekében, a hagyományokon épülő haladás szintézisét fogja magáévá tenni. Ne rontsuk népbarát voltunknak a rabországi magyarok előtti hirnevét a hagyományok és a haladás közti mesterséges ellentétek konstruálásával! Koronatanú a magyarországi deportálásokról Tiszáiéit Szerkesztő Ur! A januári számban közölt “Hogyan élnek a magyarországi deportáltak” cimü cikkének minden borzalma igaz! Csupán azt akarom helyreigazítani, hogy Elepen nem ötszázan, hanem ezren felül sínylődnek deportáltak. Ily magas volt a létszám már 1952 junius hó 6-án, amikor Láng Ede nevű sorstársammal megszöktem a táborból. A valóság pontosan a következő: 1951 julius 10-én a nyugati határszélről, 1951 november 13-án a déli határszélről, nevezetesen Somogyból és Zalából hurcolták el az embereket. Ezek között voltam én is, akit Szécsiszigetről (Délzala) hét AVO-s fattyú éjjel két órakor rángatott ki az ágyból és Hortobágy-Eleppusztára vittek a legembertelenebb viszonyok között. így lettünk Elepen ötszázan. Aztán 1952 május 10-én csupán Nagyatád és Gyékényes környékéről újabb ötszáz deportált érkezett Elepre s igy már ezren lettünk. De júliusban, mielőtt én megszöktem, máris üritgették ki a környező tanyákat újabb deportáltak részére. így most Elepen körülbelül 1500 deportált van. Az első ötszáz az “Elep I.” üzemegység-munkaerőt, a második ötszáz az “Elep II.” üzemegység-munkaerejét képezte és akiknek kiürítették a környező tanyákat, minden bizonnyal az “Elep III.” üzemegység-munkáját látják el, mert az elepi állami munkagazdaság három üzemegységből áll. Ezt pedig azért tudom ilyen pontosan, mert a tábor lakossága 1951 év december havában az ottani panamák megszüntetése érdekében az ellenőrző bizottság elnökévé engem választott meg és igy az étkezési létszámból ezt pontosan tadom. Amikor eljöttem az étkezési létszám 997 volt, de ebben nem voltak benn a kórházban lévő betegek és természetesen az az ötszáz szerencsétlen magyar testvérem sem, aki még csak útban volt e szörnyű kényszermunkatábor felé, amelyben lassú halállal pusztítják az embert. (Pontos európai cim) ANDRÓCZI FERENC. Azonnali garantált szállítás RIMIFON az uj tbc. elleni gyógyszer, streptomicin, penicilin, insulin és minden más gyógyszer! 1 Szállítunk a világ bármely részébe igy , Magyarországba is, ahova minden , , szállításhoz magyarnyelvű utasítást , mellékelünk. Nem kell várni export engedélyre! ' Sürgönyözzön, telefonáljon vagy Írjon ’ \ árajánlatért. Reichman Zoltán i v. budapesti gyógyszerész magyar patikája. 1519 First Avenue, New York Telefont TRafalgar 9-3080. Hallgassa Rádióprogramunkat ' vasárnap délután 3-5-ig a new yorki ! WWRE-en, vasárnap délben fél 1-2- , ig a Bronxi WBNX-en, szombaton , d. u. 2-kor a Philadelphiai WTEL-en. Azonnali garantált szállítás! T"T"T TTTTTTT'I'T. A MAGYAR NÉP HANGJA A Krónika, sajnos csupán havonta egyszer, vagyis ritkán jön, de annál kedvesebb számomra, mert megtaláltam benne mindazokat az elveket, melyeket mind jobban magamévá teszek az utóbbi években. Egy két évvel ezelőtt még bizalmatlankodtam a Krónika iránt, mint ahogy azt egy csavaros eszü székely szokta tenni. Ennek talán nem is én vagyok az oka, mert eddig kevés alkalmam volt az igazságot megismerni. Huszonkilenc évemből csak hét évet töltöttem Magyarországon, 1940-től 1940-ig, mint magyar állampolgár és végül a 47-50-es emigrációs évek alatt csak elvétve juthattam a Krónikához. így nem volt mód arra, 'hogy a múlt igazi megismerése révén megvilágosodjék előttem a jövő. De most- ez is bekövetkezett és boldog vagyok ha jön a Krónika, amely mindent megmagyaráz és lehetővé teszi, hogy pótolhassam, amit elmulasztottam. Gard, Franciaország. Gábor Ferenc volt bukavinai székely. A Krónikát immár három éve pontosan megkapom két példányban. amit célszerűen eljuttatok több magyar honfitársamhoz is. Fogadják igaz, őszinte hálámat, köszönetemet és a legmesszebbmenő tiszteletemet. Adja a Gondviselő Isten, a cél, amelyért fáradnak és küzdenek, hozza meg minél előbb az eredményt, árva, rabságban szenvedő hazánk, nemzetünk felszabadulását s az emigrációban szétszóródott érdemes magyar testvéreink haza térhessenek szeretteikhez Ottó őfensége vezetése és zászlója alatt és következzen el egy újabb, boldog, békés ezeresztendő nemzetünk életében. Ha négy-öt példányt kapnék, feltudnám használni az itt élő magyarság körében. Isten áldását kérve értékes munkájukra, maradok mély tisztelettel, honfitársi szeretettel Norton, England, 1952 október. A. F ... Mi svábok, ahogy én fel tudom érteni, mi legitimisták voltunk, vagyunk és leszünk halálig. Emlékezetem óta, őseinkkel együtt szeretett drága Hazánknak, Magyarországnak csak javát és boldogulását szolgáltuk. Sokan kívánjuk, hogy bárcsak ütne már az a bizonyos óra, hogy Ottó trónörökössel az élén, vonulnánk be Budapestre. Nekem van odahaza három gyermekem, két fiú, egy leány és már március óta nem kaptunk levelet. Néha már egyeseknek ide vergődött egy levelezőlap, de levél nem. A levelek elvesznek, úgy a mienk, mint az övéké is és mi nem tudjuk, hogy mi az oka. Egyesek csomagot is adtak fel Magyarországra és visszajött azzal, hogy feladónak vissza. Éljen Ottó király és Regina királyné. Németország, 1952. Ott Pál Bernlohe, No. 24. A Krónika megérkezése ünnepnap számomra s nagy érdeklődéssel olvasgatom. Különös figyelemmel kísérem Ottó trónörökös kijelentéseit. Megnyerő egyénisége
