Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1952-10-15 / 10. szám

I 6-IK OLDAL "KRÓNIK A” 1952 október. elhagyni. Frigyes erre szövetséget kötött Franciaországgal és tovább folytatta a háborút. Szilézia lege­rősebb erődjét Glossaut a dessaui herceg csapatai rohammal foglal­ták el és csakhamar elérték a po­rosz erők a Szudéta hegyvidéket. A sebtében összeszedett osztrák csapatok Neipperg gróf parancs­noksága alatt Molwitznál ütköztek meg Frigyes seregeivel, de súlyos vereséget szenvedtek. Belle-Isle egyesülve a bajor erőkkel elfog­lalta ezalatt Felsőausztriát, ahol a rendek kevés kivétellel behódol­tak Károly Albertnek. A francia csapatok ezután Bécs helyett Cseh ország felé vonultak, (aminek okát később fogjuk látni) és 1741 novemberében elfoglalták Prágát. Itt ugyanaz történt, mint Felső­­ausztriában: a nemesség hátat for­dított Mária Teréziának és a ba­jor választó fejedelmet kiáltotta ki királynak. Már-már ugylátszott, hogy Belle-Isle tervei sikerültek. A német választófejedelmek 1742 januárjában Frankfurtban csá­szárrá koronáztatták jelöltjét Ká­roly Albertet; Súlyos csapás volt ez Mária Terézia számára, akinek ősei évszázadokon keresztül visel­ték a német-római császári koro­nát és aki közben társuralkodóvá megtett férjét szerette volna látni atyai trónján, hogy ezáltal bizto­síthassa örökölt birodalmát utódai számára. Frigyes és Belle-Isle győzelmei után a királynő teljesen magára­­hagyottan állott és helyzete még a legoptimistikusabban látók sze­mében is reménytelennek tűnt fel. Erős hadseregre lett volna szük­sége, de ehhez első sorban is pénz kellett. A reáhagyott állampénz­tárban azonban, maga a királynő feljegyzései szerint, alig néhány ezer forint volt csak. Se kül- se belföldön nem volt hitele már. Mária Terézia azonban rendület­lenül hitt isteni hivatásában. Ami­kor mindenki elvesztette fejét, egyedül ő, az alig huszonöt esz­tendős fiatal asszony, erős maradt. Most már nemcsak a saját, de 1741 junius 25-én megszületett fia, az egész dinasztia jövőjéért küz­dött. (Folytatjuk.) A KRÓNIKA olaszországi terjesztője: Agenzia CESI, Roma, 46. Viale Reghina Margerita. Árusítók: P. Gembrinf, BOLZANO, Via Ro­mm 5. D. Giorgi, FIRENZE, Via Faenza 14. Eugenio Parovel, TRIESTE, Via del Teatro 1. Pietro Ponti, MERANO, Piazza del Grano 2. G. Primern, TORINO, Via Mer can ti 19. Ved. Vitt, Tardito, GENOVA, Vico Angliotti 23 a Messageria Venette, VENEZIA, Via del Carbon 4174. Inter Orbis, MILANO, Piazza Diaz 1. TORONTÓBAN a KRÓNIKA kapható BÁLINT KÁLMÁN lap­­terjesztő vállalatnál, 726 SPA­­DINA AVE. is. MAGYAR LÉGIÓSOK Üzennek a hegyek, a völgyek, a vizek. A nehéz rabságból, a megkínzott szivek. A kárpátok völgye, a négy folyó mente, Nektek Ázsiába, sok magyar Levente. A pogánytól hemzseg, a szép Haza földje. Az ős szabadságot, darabokra törte. Elnémultak mind a felszentelt harangok, Áve Máriára nem hallszik a hangjok. Bezárt már a templom, az Istennek háza, hogy már szabaduljon, minden lélek várja. Idegen Légiós szép Magyar Vitézek, elvesznek mindnyájan, ha sokáig késtek. A szabad Magyarok a világ négy táján, hősi harcotokat büszkeséggel látják. Értetek minden nap ima száll az égbe. Az imádkozóknak könny gyűl a szemébe. Asszony-, leány- ima száll az égbe lágyan. Az Isten megsegít, harcoljatok bátran. Este ég palástján lány szemek keresik s ha egy fényes csillag nagy ívben leesik, pihegő keblükben, a szív fájón dobban, <— “egy légiós élet szűnt meg a harcokban. ~” Idegen Légiós szép magyar Vitézek, magyar leány szivek, Titeket úgy féltnek. Óvjon, védjen Isten, — Magyarok Istene. Áldjon harcotokban a jóságos keze. Ha majd Ázsiában takarodót fújnak, a szép Hazánk felé induljatok útnak. i Az örökös király utat mutat Néktek, Kriszíus-hivő Hazát újjá építsétek. Felrepül újra a sebzett Turul-madár. Pogánytól szabadul a szép magyar határ. Nagyhatalmú Isten a mi erős várunk, segít, hogy majd Budán Királyt koronázzunk. Szabad Országunkban majd boldogan éltek, Idegen Légiós hős magyar Vitézek! Hollandia. , KÉKY BARNA. KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. Amikor ezek a sorok napvilágot látnak, sok ezer és ezer holdon fo­lyik a nagyszerű szünet a napsu­garas Kaliforniában. Amikor az ember a jól gondozott utakon át­hajt egy-egy többezer holdas sző­lőskerten, újra és újra hallja a munkások felhangzó nótáját. . . . Hiszen a szüret a legörvendete­­sebb betakarítások egyike, amikor a tavalyi bor, ami minden mun­kásnak kijár, nótára serkenti a szüretelőket. # * * És ebben a nagy kaliforniai szüretben oroszlánrésze van egy vándor magyarnak: Haraszthy Ágostonnak, aki 1849 tavaszán in­dult el a Keletről a titokzatos Nyugatra, az Ígéretekkel teljes Kaliforniába. Ma az ember kényelmes autón kihajt a new yorki repülőtérre, fel­száll egy hatalmas személyszállí­tóra és ha reggel indul, már estére leszáll Los Angelesben, vagy San Franciscóban... Ha pedig éjszaka repül az ember nyugodtan kipiheni magát a gépmadárban és frissen, munkára készen száll le az édes Kaliforniában. De nem igy volt ám ez Harasz­thy Ágoston idejében. Amikor elin dúlt szép családjával együtt a “covered wagon”-jával, magyarul ekhós szekerével a nagy útra, bi­zony hiányzott minden kényelem. A szalmával bélelt szekér volt az ágy, a vászonponyvás tető meg a védelem az eső, vihar, szélvész, égető nap ellen. Három hónapig tartott egy ilyen ut, amelyet csak a legerősebb szer­vezetek bírtak ki. Iszonyúan meg­viselt embert és igavonó állatot egyaránt. A megérkezés meg egészen bi­zonytalan volt. Hiszen vadálla­tokkal gazdag arkansasi őserdő­kön, Texas szikesein, Arizona sziklásain, az egeket ostromló Sierra hegységen kellett átvágni. Az indián harcosok, meg valóság­gal fejvadászatot tartottak a Nyu­gatra igyekvő vándorok között. Haraszthy Ágoston munkában, kalandokban s megpróbáltatások­ban gazdag életéből ez alkalom­mal csak azt említjük meg, hogy ő volt az, aki meghonosította a kaliforniai homokos, gazdag ős­talajon a szőlőtermelést. Magyar­­országról hozatott többféle szőlő­vesszőt. Azonban a legnagyobb sikert a “Tokay” vesszővel érte eL Ma is legmegbecsültebb kali­forniai szőlőfajta a “Tokay”, ame­lyet ezer és ezer holdon termel­nek ebben az édes csudálatos vi­lágban: Kaliforniában. AZ ELNÉMÍTOTT SZÜRETI NÓTA. Gyermekkorom és kora ifjúsá­gom vidékéhez fűződik. Ott vé­geztem nemcsak az elemi, hanem a középiskolát is. Ennek a gyer­mekkornak és kora ifjúságnak leg­kedvesebb emlékei közé tartoznak a szekszárdi és sárközi szüretek. Hogy fölkészült ezekre a na­pokra az egész vidék! Nótaszótól volt hangos a határ. A bográcsok­ban ott készült a nagyszerű birka pörkölt, meg gulyás. A cigányok is előkerültek mindenhol, hogy a kitűnő must, meg óbor mellett tánc ra perdülhessen a vidám szüretelő, dolgos sereg. , . ... Bezzeg elnémult most a nóta! Mert ugyan kinek volna kedve nó­­tázni, cigányozni, meg táncra per­dülni akkor, amikor a legjobb sző­lősgazdákat elhurcolták. A falu, a város szine-java rabkoszton, munkatáborban szenved vagy pe­dig elbujdosott és messze idegen földön igyekszik uj életet kezdeni. Kaliforniai messzelátónk bizony édes-bus érzésekkel nézi a kalifor­niai vig szüretet, mert tisztán látja az egykori magyar vigságot és a mai nagy bánatot. AKIK A SZENNYCSA­TORNÁN ÁT MENEKÜLTEK. Az amerikai sajtó éppen most ad hirt arról, hogy négy magyarnak sikerült kiszökni Budapestről, egy kommunista rabtelepről: a szenny­csatornán keresztül. Ezek a 21 és 30 év közti ma­gyarok a rabtelepen fölfedezték egy nyílását a szennycsatornának. Négy szörnyű órán át patkányok közt és állig érő vízben küzködtek a szennycsatorna sodra ellen, amíg nagynehezen kiértek a budai he­gyekbe és onnan — ezer veszély között — átmenekültek Ausztriába és beszámoltak a vörös szörnyű­ségekről. Egy-egy ilyen menekülés min­dennél világosabban hirdeti a vasfüggöny mögötti rettenetes ál­lapotot. UJ KOSSUTH-SZOBOR. Amikor a halálgyötrelmek kö­zött gyötrődő magyarságnak négy követe a szennycsatornán át kime­nekül a szabad világba, ugyan­akkor az árva magyarság rabtar­tói ünnepet, nagy ünnepet ültek. Szeptember 19-én volt Kossuth Lajos születésének 150 éves évfor­dulója. Ezen a napon avatták fel az uj Kossuth-szobrot a budapesti Kossuth Lajos téren. Az ország minden iskolájában ünnepély volt. Este pedig a budapesti operában díszelőadás volt. Mint a 48-as forradalom vezé­rét, szónoklat közben ábrázolja a monumentális bronz szoborcsopor­­tozat főalakját, Kossuth Lajost. A mellékalakok a Kossuth köré fel­sorakozott népet jelképezik. Kikben a régi Kossuth szobor alakjait a főalakkal együtt lebon­tották és elhordták. Helyére egy kis park fog kerülni. "AZ IGAZI KOSSUTH LAJOS.” Az óriási Kossuth-szobor főa­lakjának készítője: Kisfaludy Strobl Zsigmond igy nyilatkozott a szoborról: “Kossuth a nép láng­­lelkü vezére volt. A felszabadulás előtt készült képzőművészeti alko­tásokban meghamisították őt Csak a felszabadult magyar hazá­ban támadt fel ismét a maga nagy­szerűségében az igazi Kossuth Lajos.” Akik Magyar-Amerikában Kos­suth ünnepélyeket rendeztek és rendeznek napjainkban, igen jól teszik, hogyha megjegyzik Kisfa-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom