Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1952-09-15 / 9. szám

Í2-IK OLDAL "KRÓNIKA” 1952 szeptember. Anticommunist Kommunista-ellenes AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY KRÓNIKA ESTABLISHED 1943 AMERIKAI MAGYAR HAVILAP Editor - SÁNDOR TARCZ — szerkesztő Published every month by “KRÓNIKA** Hungarian Press 307—5th AVENUE SUBSCRIPTION; U. S. of AMERICA and CANADA $2.00 PER YEAR NEW YORK 16. N.Y. ELŐFIZETÉSI DIJ: az Egyesült Államokban és Canadában $2.00 EGY ÉVRE PRICE PER COPY - 10c. - EGY PÉLDÁNY ÁRA EGY IGAZI PIL&RIM Nagy László atya, a pennsylvaniai Allentown magyar plébá­nosa, a kiváló műveltségű és ékestollu egyházi és politikai iró, akinek magyar hittől és meggyőződéstől áthatott cikkeit a Krónika is közöl­te, most ünnepelte pappá szentelésének negyven éves jubileumát. Father Nagy László több mint negyedszázada áll az allentowni Szent István katolikus magyar egyházközség élén és szerény kezde­tekből az amerikai magyarság egyik bástyájává építette ki azt. Al­lentown modern, százezres, de kissé félreeső, izig-vérig amerikai jel­­' legü város és hogy father Nagynak sikerült az évtizedek során össze­tartani és magyarnak megtartani az odavetődött magyar kivándorló­kat, megóvni lelkűkben a szentistváni tanítások szellemét, fénylő pél­dája a messzi amerikai magyár végeken csendben teljesített nem­zeti hivatásnak, amelyet bizony vajmi keveset vett tudomásul az óha­za magyarsága, ameddig sokukat ide nem sodorta a nemzet uj.tra­­gédiája. . . A bolsevik járom alól menekült egyik magyar politikai vezér mondotta nekünk nemrégiben, hogy “a szeretet, amelylyel felkarol bennünket az amerikai magyarság, annál becsülendőbb, mert őszintén megvallva, mi otthon sohasem törődtünk velük, tudomásul sem vet­tük, hogy a világon vannak”. Amíg az óhazában ekként úgyszólván nem is tudtak az ame­rikai magyarokról, az amerikai papok, a Nagy Lászlók (és velük az amerikai magyar lapkiadók, szerkesztők, irók, poéták, újságírók) nem feledkeztek meg az óhazáról, magyarságukról és a magyar érzést és hitet ápolták Amerika legtávolibb zugaiban is, pionír munkával terel­ték együvé az ágrólszakadt kóbor magyarokat. . . A magyar lelkiség igazi “névtelen hősei” ők és ha amerikai magyar viszonylatban illő lehet használni az amerikai alapitó atyákkal, pilgrimekkel való össze­hasonlítást, úgy arra nincs méltóbb náluknáL akik valóban azok vol­tak. A semmiből építettek itt magyar templomokat, sajtót, kulturköz­­pontokat és a bolsevizmussal és a pogányság egyéb kisértéseivel szemben összetartó kovászai, ihletett misszionáriusai voltak a ma­gyarságnak az idők minden viharain, a legküzdelmesebb, legmeg­­próbáltatásosabb korszakokon által. Father Nagy Lászlót nem ünnepli országos lelkesedés az élet­művének e dicsőséges stációjánál, de akik TUDJAK mitt tett a vi­szontagságos évtizedek alatt, akik ismerik józan, bölcs és szívós ma­gyarságát, amely a legnehezebb, legfáradtságosabb úttörő feladatokat is könnyűvé varázsolta számára, büszke szeretettel emelik meg kalap­jukat a valódi amerikai magyar pilgrimek e mintaképe előtt. Isten tartsa meg erőben, egészségben Öt és a Nagy Lászlókat, hogy mind­nyájunk üdvére még sokáig tevékenykedhessenek az igazi keresztény­ség és magyar lelkiség minden divat-kisértéstől óvó, épitő szellemében! FORMA SZERINT IS BABMINISZTERELNÖK. .. Nyáron hire járt, hogy Rákosi Mátyást is elérte Ana Pauker sorsa, sajnos azonban épen az ellenkezője történt, mint amit szerettük volna: Rákosi, aki eddig is Magyarország tulajdonképeni diktátora volt 1945 óta, formálisan is elfoglalta a miniszterelnöki széket és ez azt bizonyítja, hogy változatlanul jól áll Moszkva kegyeiben, bukása nem várható a közeli időre. A N. Y. Times "Szó vjet-alk irályok” címmel közölt vezércik­ket ez alkalomból és megállapítván, hogy "a csatlós-alkirályok közül talán ő a legjelentékenyebb”, szintén úgy véli, hogy Rákosi helyzete szilárd. “A kommunistáknál, — írja, — mint Ana Pauker esete mu­tatja, azok szoktak a legnagyobbat zuhanni, akik a legmagasabbra kapaszkodtak fel, de Rákosi annyira igyekszik megtartani a Kreml urainak kegyét, oly jól szolgálja ki őket, hogy személye kivételnek látszik és aligha éri el ez a balsors”. A Times cikke rámutat arra is, hogy az összes rabországokban most már régi, moszkovita kommunisták vették át nyíltan is a vezetést és ebből azt sejti, hogy a rabországok “áramvonalasitásáról”. a Szov­jet-tagországi bekapcsolódás érdekében való lépésről van szó. Ha ez iqaz, újabb szorosabbra-füzése a rabbilincseknek, de ez csak fokozza az elkeseredést, az ellentállás néma hevét a magyar lelkekben. Az óriási orosz megszálló túlerővel szemben a magyar nép te­hetetlen. Nem tud tenni semmit a legújabb felkényszerités ellen sem, csupán kérdőleg néz Nyugat felé, — mikor tesz már tényleg valamit a rabországok felszabadítása érdekében? * * * Rákosi nyílt feltukmálását ünnepi külsőségek között rendezte meg a kommunista bábkormány, összehívták az úgynevezett parla­mentet, amely tudvalévőén csak akkor ülésezik, ha formaság kedvéért összehívják, hogy jóváhagyja a diktatúra rendelkezéseit. Ebben az álparlamentben Rákosi klikkje ée kreatúrái ülnek s mint a régi idők­ben, a századeleji években az egykori kormánypárti képviselők, a “mungók” mondták, szeretnék ők azt a kormányjavaslatot látni, amit ők lelkesen jóvá ne hagynának. A vörös mamelukok, yesmenek, az Andrássy ut 60 veszélyének terhe alatt pláne szakmánybán lelkesed­nek mindenért és teszik ezt annál inkább, mert állásukat Rákosinak köszönhetik. Nagy ovációt rendeztek a számára és Rákosi sietett ki­jelenteni, hogy a "megválasztása” sem bel-, sem külpolitikailag nem jelent változást, vagyis a hívek ne féljenek, továbbra is megmaradnak az állásukban. Mi kell nekik több? Persze, hogy tapsoltak. És tapsolni fognak, — amíg lehet. . . Dobi Istvánnak, az eddigi "kisgazdapárti” bábminiszterelnök­nek azonban helyet kellett csinálnia Rákosi számára. Kitették az állá­sából, de felfelé buktatták, az úgynevezett “elnöki tanács” elnöke lett, ami az államfői állásnak felel meg s ezután is épp oly kevéssé lesz szava a dolgokban, mint eddig. Legutoljára Rónai Sándor töltötte be ezt az állást, mint kirakati figura.«Most Rónait képviselőházi elnökké degradálták és biztos, hogy mint volt szociáldemokrata, nemsokára ő is a rendszer szemétdombjára kerül. Meg is érdemli, mert elárulta a kommunistáknak való behódolást ellenző, egyes párttársait, akik bör­tönben ülnek, köztük Kéthly Annát is, akit még politikai ellenfelei kö­zül is sokan tisztelnek. A N. Y. Times, de az Associated Press budapesti tudósítása alapján a legtöbb amerikai lap is emlékezetbe idézte, hogy Rákosi és parlamentje kisebbségi totalitárius egylista “választások” révén jutottak a hatalomba. A világ tudja, hogy Rákosi és társai bitorlók és Rákosi Mosz­kva, nem pedig a magyar nép akaratából lett miniszterelnök. A ma­gyar népnek semmi köze ahhoz, ami a Duna-menti márványpalotában történik. Régebben'sem volt valami sok köze hozzá . . ., de most aztán egyáltalán semmi! A KRÓNIKÁVAL - A MAGYAR FELTÁMADÁSfiRT A Krónika a legelterjedtebb magyar láp a világon. Nem kér­kedéssel, hanem szomorú büszkeséggel jegyzi fel ezt a tényt magáról: A magyar sors mai tragikumát jellemzi, hogy ezt elmondhatjuk. Soha mióta fennáll a magyar történelem, ennyire nem volt széjjelszóródva a magyarság. Nincs a világnak az az elrejtett zuga, ahová ne jutna el a Krónika, kivált mióta menekült testvéreink kezükbe vették a vándor­botot, hogy átvészelhessék az időket, amig ismét “hiv a haza”. Csak hevenyészett adatként közöljük, hogy a Krónika nemcsak Észak, Dél- és Középamerika és Európa országaiba jár, hanem Ázsi­ába, Afrikába és Ausztráliába is. Keserűen mondjuk: öt világrész lapja lettünk. . . . Címjegyzékünkben egymásmelleit szerepel Anglia, Né­metország, Olaszország, Franciaország, Hollandia, Belgium, Ausztria, Svédország, Törökország, Indiával, Argentínával, Tasmániával, Rhodesiával a Délafrikai Köztársasággal épp úgy mint Canadával a Dominikai Köztársasággal, Brazíliával, Columbiával és Venezuelával. Francia-Guyannával, Madagaskárral, Marokkóval, Spanyolországgál, Portugáliával, Bolíviával, Peruval, Uruguáyval, Ceylonnanl, Uj Zealanddal, stb. Példányszámunk folyton tetemesen növekszik. Régi és uj ame­rikai magyarok, kik az óhaza jövőjét most is szivükön viselik, felke­resik előfizetésükkel lapunkat, mert látják, hogy magyar szívvel írjuk s azt az utat hirdetjük, amely a magyar népet, eszményeihez híven, az igaz révbe vezeti. Az előfizetési ár egyedülállóan alacsony, csupán KÉT dollár évenként. Hontalanoknak a világ bármely részébe díjta­lanul küljük a lapot. A névaláírással közölt cikkek nem fedik feltét­lenül mindenben lapunk álláspontját. Csatlakozzunk a Krónika táborába, a restaurációnak, a törvé­nyes magyar királyság maradandó, virágzó, demokratikus és szociális megújulásának harcosai sorába! VÁGJA KI! SZELVÉNY KÜLDJE BE! A KRÓNIKA kiadónivatalához 307—5th Avenue, New York 16, N. Y. Mellékelek $2.00t, amelynek fejében kérem a KRÓNIKA cimü képes havilapot egy évig az alanti címre küldeni: Név; _______________________------............................................................................... Utca _____________________I................................................................................... Város—_________________________________ Állam_____________________„ (Csekket, money ordert közönséges levélben, készpénzt CSAK aján­lott levélben küldjön.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom