Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1952-08-15 / 8. szám
1 1952 augusztus. "KRÓNIKA" 9-TK OLDAE dóház egy Duna-Birodalomban azt a szerepet fogja játszani, amit egy lakat a zsákon. E nélkül a lakat nélkül hol az egyik, hol a másik tagállam rázódna ki a dunai népek rendkívül göröngyös utján, végül újból magunkra maradva és szűk térre szorítva úgy vergődnénk haláltusánkban, mint 1918 óta. Éppen ezért, a harmadik honalapitáshoz fel kell sorakozniok a dunai közösség helyreállításához hü erőknek, hogy a nagy-német eszme előharcosaival idejében megérttessük és megismertessük azt pz eltökélt szándékunkat, hogy SEM MI, SEM A DUNAI NÉPEK EGYIKE SEM AKAR A SZOVJET-PANSZLAV RABSZOLGASÁG POKLÁBÓL EGY LENDÜLETTEL EGY NAGY-NÉMET PROTEKTORÁTUSBA ÁTBILLENNI! Argentina, 1952 augusztus. SZENTGYöRGYI FERENC. A SZÉKELYFÖLD AUTONÓMIA!! AZ UJ ROMÁN ALKOTMÁNYBAN LEVELET HOZOTT A POSTA ÖREG HUSZÁRNAK A KATONA FIÁTÓL KOREA, 1952 május 23. Errefelé most gyönyörű idő van. Különösen, hogy táborunk egy ligetes területen van. Különösen örül az ember a tavasznak. Érdekes, hogy mennyire egyforma madarak vannak itt és Európában. Első nap, mikor megérkeztem Koreába, láttam egy szarkát. Azóta sokat is. A bubospacsirták itt is azt mondják, hogy “kitipöm-kitipöm”. S a rizsföldek fölött a mezei pacsirta is éppen olyan szépen énekel, mint odahaza nálunk,'Magyarországon. Tegnap reggel azt álmodtam, hogy szól a kakuk. Legalább is azt hittem, hogy álmodok. Az egész úgy tűnt, mintha álom lett volna. A hajnal hűvös volt, a nap éppen, hogy kibukkant a hegyek mögül, a madarak csiripeltek és a távolból mindég közeledve hallatszott: “kakukk-kakukk-kakukk’’. A világ elhomályosodott előttem és úgy éreztem, hogy otthon vagyok a tanyánkon tiz évvel ezelőtt. Anyuka hangját hallottam a nagyverenda felől és a tavaszi napsugár mintha a nagyebédlő ablakán özönlött volna be. “Kakukk-kakukk”. Én nem tudom miért, de a kakukk-szó engem mindég úgy elérzékenyitetí és ellenállhatatlan erővel felébresztette a honvágyat. Mélyen bennem lehet egy húr, amit ha a kakukkszó megpendít, olyan erővel ragad magával, hogy se hallok, se látok, csak azt hallgatom és sírok. Azóta minden este kimegyek hátra az erdőbe, mikor hüvösödik, alkonyodik az idő, kakukkszót hallgatni. Messze, ahová az autók dübörgése, rádió rivalgása nem hallatszik el s lefekszem a fűbe. Elfelejtem, hogy háború van s emberek ölik egymást itt és odahaza Magyarországon. Otthon vagyok a tanyán, Pityuval, Jancsival, a Gubica gyerekekkel játszva, énekelve mint évekkel ezelőtt. És köszönöm a jó Istennek, hogy elhozott ide Koreába, hogy a kakukkmadár megmondja nekem, hogy lesz még Magyar Feltámadás. * Fiad ISTVÁN. Bukarestből julius 18-án kelt hir közli, hogy a román népköztársaság uj alkotmánytervezetét Gheorghiu Dej a román népköztársaság elnöke a parlamenti bizottság elé terjesztette, amely azt változtatás nélkül elfogadta. Ez minket magyarokat, főleg pedig az erdélyi magyarságot rendkívül érdeklő határozatokat tartalmaz, bár azok nak végrehajtásától az erdélyi magyarságra nézve nem szabad sok jót várnunk, mert a kommunizmus területein a szép elvek mögött ravasz félrevezetés történik. Mégis, mi, különösen Erdély szülöttei, akiknek esetleg hozzátartozói és emlékei még ott élnek, érdeklődéssel vettük kezünkbe az uj törvényt, hogy megvizsgáljuk, mit jelent az az erdélyi magyarság, főleg a székelység szempontjából. A törvény ugyanis Erdély székelylakta területeit magyar autonom területté változtatta. Maga a tervezet 10 fejezetből és 105 cikkelyből áll, közülük a következők bírnak nagyobb fontossággal: A bevezetés megállapítja, hogy a román népköztársaságban élő nemzetiségek “teljes egyenjogúságot” élveznek a román néppel. Ez először jelenik meg Romániában törvény formájában, mert az ő u. n. “kisebbségeiket” nemhogy egyenlő félként, de egyáltalán nem ismerték el. A törvény azonban most kimondja, hogy a román népköztársaság területén autonómiát és közigazgatási önkormányzatot biztosítanak a székelylakta területek magyar lakosságának, mert ezeket a területeket a magyarság tömegesen lakja. Az utóbbi tényt is először ismerik el hivatalosan és ez a székelylakta területeken kb. 6-700.000 embert érint, a második fejezet 18-ik cikkelye a román népköztársaság uj közigazgatási beosztásával foglalkozik. Az uj tartományok a következők: Arad, Bakau, Nagyvárad, Bariad, Bukarest, Kolozsvár, Constanca, Crajova, Galac, Vajdahunyad, Jassi, Pitesti, Ploesti, Stalin (ez Brassó mostani neve), Sukovo és Temesvár tartományok és a magyar autonom terület. Itt már a magyar területet mint külön tartományt említik. Az ezt követő 19-ik cikk külön foglalkozik a magyar autonon területtel és szószerint a következőket mondja: A magyar autonom terület abból a területből áll, amelyet al magyar-sz|ékely lakosság siirü tömegekben lakik. A magyar autonóm terület a jövőben külön közigazgatási autonómiával rendelkezik. Az adminisztratív vezetőséget a magyar autonom terület lakossága választja. A romániai magyar autonom terület a következő kerületekből áll: Csik, Gyergyószentmiklós, Székelyudvarhely Százrégen, Erdőszentgyörgy, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Kézdivásárhely és Toplica. A magyar autonom terület közigazgatási központja Marosvásárhely. (Ez ugyan nem öleli fel az összes erdélyi magyarlakta területeket, vannak még további magyarlakta nagy tömbök, mint pl. Kalotaszeg, de körülbelül fedi a Székelyföld fogalmát.) E pontnak talán a legfontosabb rendelkezése, hogy az autonom terület vezetőségét a terület lakossága önmaga választhatja meg. Ha ezt valóban és őszintén keresztül vinnék, megszűnne a magyarlakta területeken uralkodó román kiskirályok közismert korrupciója és közigazgatási túlkapásai. A székely nép megválasztotta tisztviselők alatt élhetne és saját tisztviselőivel valószínűleg saját anyanyelvén érintkezhetne. A 20-ik cikkely kimondja, hogy a román köztársaság törvényei a magyar autonom területen továbbra is érvényesek, a 21-ik cikkely azonban megengedi, hogy a magyar autonom területek szabályzatát a magyar autonom terület néptanácsa készítse elő és azt jóváhagyás végett a román parlamenthez terjeszsze fel. Az 57-ik cikkely szerint a magyar autonom területen az államhatalom szerve az autonom terület népi tanácsa, végrehajtó szerve pedig a magyar autonom terület népi tanácsának végrehajtó bizottsága, amelyet a néptanács választ meg. Az 58-ik cikkely szerint a néptanácsot két évre az autonom terület dolgozói választják meg. A 81-ik cikk szerint a dolgozók a román népköztársaság állampolgárai, nemzetiségre, fajra és nemre való tekintet nélkül. Egyenlő jogokat élveznek az élet minden területén, gazdasági, politikai és kulturális téren egyaránt. * * * A fent ismertetett uj román alkotmánynak a székelyekre vonatkozó része tehát elolvasva szépen hangzik és minden magyar és minden székely megelégedéssel sőt örömmel venné tudomásul otthoni véreink sorsának jobbulását, ha nem állana előttük az összes vasfüggöny mögötti rabnépek szomorú példája, elsősorban a magyarországi kommunisták rémuralma, így mi, akik a kommunizmus szörnyűségeit a saját bőrünkön tapasz taltuk, mig saját hazánkat elhagyni nem kényszerültünk, mi, akik igen jól ismerjük, mit jelent a kommunizmus a gyakorlatban, élünk a gyanúperrel és a régi latin közmondást hajtogatjuk: Timeo Danaos, et dona ferentes. . . Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is. . . Mert minden okunk megvan arra, hogy kételkedjünk a kommunisták bármilyen intézkedésének őszinteségében, még akkor is, ha azt, mint a Székelyföld autonómiáját, ilyen tetszetős köntösbe öltöztetik. E véleményünk teljes fenntartásával a román intézkedés elvi lényegét mégis abban látom, hogy az első világháborút befejező páriskörnyéki békék által kreált utódállamok jogrendszerében ez az első eset, hogy a kisebbségekről tudomást vesznek és ne> kik — ha látszólagosan is — jogokat biztosítanak. Trianonban Clemenceau még csak meg sem engedte, hogy szó essék magyar kisebbségek sorsáról. Köztudomású, hogy Apponyi Albertünkbe belefojtotta a szót és nem engedte, hogy végig mondja beszédét. Évek múltán e sorok írójának alkalma volt Londonban beszélnie a békeszerződések egyik szerzőjével, Lloyd George volt angol miniszterelnökkel és külügyminiszterrel, aki — mikor a magyar kisebbségi kérdésről esett szó — beismerte, hogy a békekötések idején a kisebbségi kérdések előtte ismeretlenek voltak. A beszélgetést Lloyd George igy fejezte be: — Hát, kérem, utólag mindenki lehet okos. .. * Hogy a békeszerzők utólag maguk is rájöttek ezekre a tévedésekre, bizonyítja a Millerand-féle kísérőlevél, amelyben kilátásba helyezték a magyarok számára a trianoni béke bizonyos tévedéseinek helyreigazítását, ami azonban soha nem történt meg. Az 1946-os párisi békekötésnél ugyancsak szó sem esett arról, hogy a megcsonkított Magyarország területén kívül nagy tömegekben magyarok élnek, akiket újra erőszakkal elszakítottak az anyaországtól. Ezek után kiváncsiak vagyunk, hogy a többi utódállamok szintén felfedezik-e végre, hogy területükön Trianon óta nagy többségben magyarok élnek? Vájjon hajlandók-e követni a román példát? És ha megérjük, hogy Európa ujjárendezése során a győztes nyugati hatalmak újra leülnek a tárgyalóasztalhoz, remélhetjük-e, hogy nem fogják ugyanazt a hibát harmadszor is elkövetni mint Trianonban és Párisban, hogy milliós kisebbségeket szakítanak el anyaországuktól? BARTHA ALBERT. A KRÓNIKA BARÁTAIHOZ -VILÁGSZERTE! Lapunknak az eddiginél is nagyobb elterjesztése és ezzel az általunk szolgált nagy nemzeti eszmék és célok mind szélesebb körben való népszerűsítése érdekében örömmel fogadjuk UJ LAP-KÉPVISELŐK JELENTKEZÉSÉT BÁRMELY ORSZÁGBÓL. Kérjük azon hazafias magyar testvéreinket, akik lapunknak országukban való képviseletére vállalkozni és ezzel a magyar ügyet szolgálni készek, írjanak mielőbb címünkre, 307 Fifth Ave., New York, N. Y., és közöljék, hány példányt igényelnek ottani propagandisztikus terjesztésre? Nagyértékü segítségüket előre is köszöni A KRÓNIKA. T
