Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1952-01-15 / 1. szám
1952 január. KRÓNIKA” 7-IK OLDAL. GUSZEV, NYEKRASZOV, MAJAKOVSZKIJ. . . Budapesten megváltoztatták, vörösben gleichschaltoltak egész sereg utcanevet. Már az 1918 októberi forradalom Hock Jánosa sem aktuális, a róla elkeresztelt utca épp úgy uj nevet kapott, «.int a Dunaparton tarkólövéssel kivégzett nagytudásu, mérsékelt szociáldedemokrata vezetőről, Mónus Illésről elnevezett rakpart. Utcát kaptak az összes magyarországi kommunista párthősök és újból egy csomó sosem hallott nevű Szovjet-nagyság, Guszev, Nyekraszov és más kimondhatatlan nevű muszka. Ez is egyik módja a legszemérmetlenebb szláv propagandának, amelyet az egykor nemzetköziségükkel kérkedő kommunisták, mint jó moszkvai cselédek és orosz hazafiak oly vakbuzgón folytatnak minden téren. Megszűnt a Király-utca elnevezés is. Budapestnek ezt az egyik legforgalmasabb, hosszú utcáját eztán hivatalosan Majakovszkij utcának hívják, egy hebehurgya Szovjet-költő után, aki néhány év előtt fiatalon, öngyilkossággal vetett véget kusza életének. Sebaj. Majakovszkij nevét, kilétét, sohasem fogják megtanulni a magyar szivek, de a kommunisták komikus félelmén, amelylyel már a Király-utca évszázados nevét is szükségesnek tartották eltüntetni, csak derülni lehet. A törvényes király visszatérése az, amitől leginkább rettegnek, mert tudják, hogy a magyar nép őt akarja, várja, hogy végre a rend, nyugalom, józanság hosszú korszaka jöjjön, újra rendes kerékvágásba jusson az ország. Hiába minden, Mátyás: átkeresztelés, Majakovszkij ide vagy oda, a jelen baján és a jövő gondján rágódó magyar szivekben ma minden utca Király-utca! áldemokrata ügynek nagy árulójává vált, hogy a végén mégis beteljesedjék rajta a társutasok örök tragikus végzete. De biztos tudomásom van arról is, hogy a háború utolsó éveiben a magyar szociáldemokrata párt vezetőségi ülésén konkrét for mában felmerült a törvényes királyság megvalósításának programpontként való felvétele. Tehát jegyezzék meg, hogy a szociáldemokrata párt hangja nem állott mindig a legitim királyság eszméjével szemben, más volt, mint. amelyet most megütni kezdenek. Ne keressenek tehát sötét reakciós tendenciákat és antiszociális célkitűzéseket ott, ahol nincsenek. Ne lássanak sötét intrikusokat azokban, akik nyílt sisakrostéllyal küzdenek a törvényes királyság helyreállításáért, mert ezeknek múltja sem nem ködös, sem nem "misztikus”. Akik a törvényes királyság hívei, azok nem vágynak hatalomra, nem álcázzák magukat, nem olyanok mint a régi jó idők falusi legényei, kik a nagy lagzi előtt napokon keresztül böjtöltek, hogy annál többet ehessenek a hatalomrajutás bankettjén, hanem demokratikusan gondolkodó férfiak, akik az ország jövendőjét és biztos, nyugodt szociális fejlődését szivükön viselik és akik úgy vélik, hogy ez csak akkor biztosítható, ha ugyanúgy mint abban a Svédországban, ahol az Önök lapja napvilágot lát, egy a nép akaratán nyugvó központi hatalom nem a nép ellen, hanem a népért van, hogy annak szabad demokratikus fejlődését biztosítani tudja. Tehát ne hagyják magukat nyilván magyarellenes tendenciájú forrásoktól helytelen irányban befolyásoltatok hanem, lássanak tisztán és ha elfogultságuk hályoga leesik szemükről, rá fognak jönni arra, hogy mi tiszta, igaz fegyverekkel küzdünk hazánk jövőjéért. Ugyanakkor, amikor az Önök által beküldött cserepéldányt lapozgattam,, kezembe került egy a Szálasi emlékét éltető szélsőjobboldali magyar emigrációs lapnak legutolsó száma, amelyik ugyancsak hosszú cikkben óvja táborát az átkos” Habsburg-ház befolyásától. És akkor megállapítottam, hogy bizony mi a jó helyen állunk, ha szélső jobb és szélső bal egyszerre, egyforma rabulisztikával támad bennünket. Ott állunk a középen, ahol a régi közmondás szerint egyedül az igazság szokott állani. Mi, akik egy jobboldali és baloldali diktatúrának egyformán szemtanúi és áldozatai voltunk, egy közös célt láthatunk csak magunk előtt, hogy olyan berendezést adjunk majdan felszabaduló hazánknak, mely minden ilyfajta lehetőségnek gátat vet. És ahogyan az öreg szociáldemokrata vezetők közül számosán úgy érezték, hogy ez csakis az alkotmányos királyság lehet, ugyanúgy lássák be a fiatalok is, hogy a pártszenvedélyekre, hangzatos jelszavakra s osztályellenes elfogultságra felépített ország homokra van alapozva. Meg kell találjuk ezért azt a sziklát, melyen egy évezreden át megállhatott a magyarság ostromlott vára mindenféle '‘rohamcsapatok” ellen és amelyik ma is biztosítani tudja, hogy békés együttélésben dolgozzanak a romok eltakarításán majd azok, kiknek politikai felfogása talán különbözik egymástól, de megegyeznek abban, hogy a szélsőségeket ki kell kapcsolni a nemzet jövő életéből. KOSSUTH LAJOS. A szabad földön élő magyarság most ünnepli százéves évfordulóját annak, hogy Kossuth Lajos az Amerikai Egyesült Államok földjére lépett és qtt fél esztendőt keresztül hirdette a magyar szabadságnak eszméjét. Mi nem akarunk kimaradni e nagyjelentőségű ünneplésből, hisz sohasem voltunk ünneprontók, mégkevésbbé egyoldalú történelem birárók. Ma, amikor a magyar nép milliói a legsúlyosabb elnyomatás rab igájában görnyednek, időszerű, ha felelevenedik Kossuth szabadságszeretetének lángja, főleg itt Amerikában, ahol a magyar névnek tiszteletet és megbecsülést szerzett. Ennek különös jelentősége van ma, amikor nézetünk egyedül, az Egyesült Államok világhatalmától várhatja önálló állami lé-' tének és szabadságának helyreállítását. Nem állítjuk, hogy ami, a gyászos 1849-es évben és utána történt, helyes volt,, sőt magunk szögeztük le, hogy az akkor még szín te gyermekkorban lévő Ferenc József királyt rossz tanácsadói végzetes útra vitték, mikor a nemzet alkotmányos^jogainak felfüggesztésére rábírták. De mindez ma már a múlté. Ma a szétszórtan élő magyarságnak, — mely Isten különös kegyelméből n?m kényszerült arra, hogy az otthoni szenvedések poklát végigélje, — csupán egy nagy, komoly, szent feladata van: összefogni az erőket s kiküszöbölni mindazt, ami a múltban elválasztott és lerakni egy szebb, jobb magyar jövendőnek az alapjait. így Kossuth Lajos alakjából is azokat a vonásokat domborítjuk ki, melyek ezt az összefogást vannak hivatva előrevinni. Álljon előttünk példaképként az ő nemes hazaszeretete, törhetetlen szabadságvágya, a diktatúra bármely for májával megalkudni nem tudó lelkülete. Ezek olyan pozitív értékek, melyekre a magyar nemzetnek sokkal inkább szüksége van, mint bármikor a múltban. És ne akarjuk Kossuth történelmi alakját belerángatni a mai kicsinyes politikai pártharcokba és intrikákká, amelyek az emigráció idegileg meggyötört lelkületéből fakadó, talán szükségszerű, de mindenesetre csak sajnálatosaknak mondható jelenségét képezik annak a történelmi tragédiának, mikor egy nemzet fiai kénytelenek a hontalanság keserű kenyerét enni. Kossuth politikai pályáján nem indult a királyság eszméjének ellenségeként. Legragyogóbb szónoki remekművében, az u. n. megajánlási beszédben is lojális hangon emlékszik meg az ország alkotmányos uralkodójáról és ha később az események belesodorták egy ellenkező állásfoglalásba, annak indokai az akkori történésekben lelik magyarázatukat. Kétszer hirdették Magyarország földjén, hogy: "Győztél, Kossuth Lajos” de mindkét alkalommal Kossuth tiltakozott volna a nevével való visszaélés ellen legélesebben. Az első kijelentés Nagyatádi Szabó István miniszter szájából hangzott el, midőn a Kis Entente nyomására, a magyar országgyűlés komor gyászülésben kimondotta az alkotmányos uralkodóház detronizálását. És ekkor vált teljessé a trianoni katasztrófa szörnyűsége, amely nemcsak az ország területét csonkította meg és három millió magyart leszakított az anyaország testéről, hanem azt is lehetővé tette, hogy az utódállamok lírutális módon beleavatkoznak a megmaradt vérző csonknak legbelsőbb ügyeibe. A magyar történelem e tragikus pillanatában, nem hiszem, hogy a hazájáért oly mély szeretettel lelkesedő Kossuth úgy érezte volna, hogy teljesült élete vágya. De még sokkal inkább tiltakozott volna Kossuth, azon pokolian cinikus történelem-hamisítás ellen, melyet 1948-ban jubileumi év cimén, a satellita magyar kormány követett el. Amikor az orosz csizmák épugy taposták a magyar földet, mint annakidején Világosnál, amikor az elnemzetlenitő és istentelenséget hirdető propaganda orgiáit ülte szegény hazánk földjén, akkor hazafias jelmezt öltve magukra, felálltak a dobogóra Moszkva fizetett bérencei, hogy elhitessék a szenvedő, megalázott magyar néppel, miszerint győzött Kossuth, meg valósult az igazi magyar szabadság, amelynek alkotásai: a Vilma Királyné uti MDV börtön és az Andrássy ut 60 kinzókamrái méltóan hirdetik az "igazi demokráciát”. Magyar testvéreim, ne éljünk Kossuth nevével vissza, ne akarjunk vele, ítoint fegyverrel hadakozni az alkotmányos magyar királyság eszméje ellen, mert nem hiszem, hogy ha Kossuth ma, a mai körülmények és adottságok között élne, ne látná be maga is annak államfenntartó történeti jelentőségét. Ő nem tért vissza hazájába, de fia miniszteri tárcát vállalt abban a ferenejózsefi Magyarországban, hol a városok legszebb utcáit apjáról nevezték el, ahol ércbe öntött szobrát a főtéreken leleplezték s a magyar királyi kincstár pénzén fizetett tanítók tanították az ifjúságot a Kossuth nótára. Mi ilyen Magyarországért küzdünk és harcolunk, amelyikben egymá.s mellett békésen megférhetnek a különböző nézeteket valló magyarok. Olyan dunavölgyl államszövetséget akarunk létrehoz ni, amelyben az idegenajku népek, kik egy évezreden keresztül jóban rosszban velünk éltek, meg tudják találni önállóságok megőrzése mellett, méltó helyüket. Gondoljunk ma arra a Kossuthra, ki az emigráció keserű éveiben rádöbbent arra, hogy csakis a dunai népek konfederációja teremthet nyugvópontot Középeurópa sokszínű néptengerében. Őt bizonyos elfogultság vezette tervének kidolgozásakor. Az Ausztria iránt érzett keserűsége miatt a konföderáció súlypontját keletre akarta áttolni, ami ellenkezett a magyarság évszázados nyugati gondolatvilágával és hovatartozandósági érzésével. De mégis Kossuth volt az első magyar, aki ezt a tervet nyíltan hirdetni merte és ez a ma szemüvegén át nézve, a legpozitivabb oldala, a kossuthi gondolatvilágnak. A nagy magyar egység nevében meghajtjuk zászlónkat Kossuth emléke előtt abban a hitben, hogy mások is ily nemes gondolkodástól vezérelve fogják e jubileumi időbe azt megcselekedni. LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újságárusoknál, az East 79-ik és 86-ik uccákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint az East 86-ik utcai Kerekes-féle könyvkereskedésben kapható. A KRÓNIKA olaszországi terjesztője! Agenzia CESI, Roma, 46 Viale Reghina Margerita. Árusítók: MILANO: Intercontinental S. R. L. Piazza Sempione 8, TORINO: Oreste Piano, Cas. Postale 114, BAGNOLI-NAPOLI: Anna Capasso, No. 1. Via Sibilia. — TRIESTBEN a Krónika Eugenio Parovel cégnél, Nr. 1. Via del Teatro, kapható
