Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1952-06-15 / 6. szám
1952 junius ‘KRÓNÍK A” 5-IK OLDAL Egy szemtanú hozzászól.. a magyar magánjogban előirt jogszabályok szerint történtek; — nem, még azokban az esetekben sem, amelyekben az uj ‘‘tulajdonos’’, vagy “birlaló” a vagyonuktól megfosztottak ingó — és ingatlanához úgy jutott, hogy azt a kormány intézkedésekkel lehetővé tett — és igy “jogos”-nak elismert — ügyletek utján szerézte, avagy adományozás révén kapta. Szerintem ugyanis a kiindulási alap: a vagyon elvétele volt jogtalan, — a kiutasítások pedig az általános emberi jogokat semmibevévők; következésképen jogellenes volt minden bekövetkezett változás. Ezt a felfogásomat támasztja alá az a tény is, hogy az u. n. zsidótörvényt a jogrend alap ján álló magyar kormányzat mindaddig nem is hajtotta végre, — húzta, halasztotta —, amíg erre a német nácirendszer hatalmaskodása nem kényszeritette. 1944 tavasza után már a halogatásra sem volt lehetőség. Viszont mindaz,, ami 1944 ősze után történt már minden törvényes alap hijján való volt. Ugyanennek minősül mindaz, mi a szovjetrendszer alatt történt, vagy még ifra is történhet. Ha az eseményeket ezen alapon nézzük, úgy szerintem nem lehet kétséges, hogy a rendezés csak a régi jogszabályok alapján történhet. Szerintem a fentiekbőhkövetkezik az is, hogy a jogrend megbomlása, majd pedig a rend teljes felbomlása után történteket nem szentesíthetik a Cikkben említett — és a “jog- és az élet tényei” terén “annyira” előállott kereszteződések sem. Az élet tényei jogellenes voltának bármily formában történő elismerése — szerintem — egyenlő lenne az ököljog létesítette állapotok jogerőre való emelésével és megnyitná az utat az anarchia kifejlődése felé. Másszóval az élet tényei csak akkor jöhetnének figyelembe a felszabadulás után, ha azok a törvényes jog szerint jöttek volna létre; ilyenekkel pedig alig fogunk találkozni. Uj jogszabályalkotást tehát ezen alapok szerint sem látnék szükségesnek. Nem lehet okul elfogadni azt sem. hogy “annyi jóhiszeműség volt összekeverve rosszhiszeműséggel és bűncselekménnyel. “Sze rintem ugyanis egy és ugyanazon egyénnél nem is lehet a jó és rosszhiszeműség összekeveredéséről beszélni. A jóhiszeműség és az ennek alapján végrehajtott cselekedet irányitója a hamisítatlan keresztény erkölcs; — mig a rosszhiszeműség és az ennek alapján végrehajtott cselekedet csak anynyiban külömbözik a bűncselekménytől, hogy ez utóbbinak tényálladéki elemeit talán nem mutatja ki megcáfolhatatlan formában. Az igy eljáró ember veszedelmesebb a közre, mint a nyíltan bűnöző! A jóhiszeműségre jellemző cselekedetként legyen szabad ideiktatnom egy eseményt, amely az u. n. 1918-as “őszirózsás forradalom" napjaiban történt; Egy uradalom akkori derék cselédsége az “embernyuzó” intézőhöz ment és közölte, hogy az összes értékes ingóságait magukhoz veszik, hogy ez utón azokat megmentsék a szomszédos község megvadult tömegeinek rombolása elől, kijelent vén egyben, hogy amint “a forradalom alatt minden szabad” ideje elmúlt, azokat hiánytalanul visszahordják. Ha itt rosszhiszeműség irányította volna a cselédeket, úgy az intéző ingóságait a lakásban is hagyhatták volna, hogy a “gyűlölt” intézőjüknek ily módon okozzanak anyagi károkat. Ehhez hasonló dolgokkal bizonyára otthon ismét találkozni fogunk. . .! Uj jogszabályalkotást tehát a jó- és rosszhiszeműség kérdése sem indokolja. Külön elbírálás alá kell essenek az olyan fiatalkorúakkal követendő eljárások, akik a bolsevista rendszer erkölcstelen ‘'tanításai” következtében valóban, nem tudhatták hol van a határ a jó és a rossz között, mert éppen a bűn volt az, amely dicséret — és elis-, mérésben részesült. Itt az uj jogszabályok alkalmazása lesz indokolt, — sőt égetően szükséges, hogy a régiek szerint felelősségre nem vonhatók egyéb alkalmas eszközökkel legyenek a társadalom részére megmenthetők! Ha ez a kérdés valamikor a lét vagy nem lét kérdése volt, úgy az lesz a felszabadulás után és éppen ezért a Mának is a legégetőbben fontos előkészületeit kell képezzék. Nem lehet továbbá szerintem ok az uj jogszabályalkotásra, illetőleg nem “határozhatná meg annak tartalmát” “a teremtett helyzet, és a méltányosság figyelembevétele” mégkevésbbé “a jóhiszeműség honorálása.’ Szerintem ugyanis a teremtett helyzet figyelembevétele egyenlő lenne a jogtalan jogosvoltának elismerésével; a “méltányosság figyelembevétele pedig a más vagyonából való ajándékozást .jelentené. Az ily alapokon történendő ítélkezés még az alábbi megfontolások alapján sem lenne kívánatos: Az országos vérkeringés mielőbbi rendes mozgásbahozatalának előfeltétele a gazdasági élet fellendülése! E követelmény szerintem csak úgy érhető el, ha az iparvállalatok és földterületek jogszerű tulajdonosait nem bénítja a tudat, hogy akár a nyilas kormány zat, akár a bolsevista rendszer jogtalan intézkedései folytán a tulajdonukba beültetettek “jogait” a jogrend is elismerheti? Ily körülmények között megbénul az üzleti vállalkozási kedv, melynek velejárója nemcsak a termelés hiánya és az adózóképesség csökkenése, hanem a munkásság életszínvonala emelésének lehetetlensége is. De ez fordítva is áll, mert az uj “tulajdonos” is ugyanezen okok miatt tartózkodna az intenzív munkától. Ezt a bizonytalanságot csak a régi tulajdonjog viszszaállitása elvének határozott kimondása szüntetheti meg. Hogy itt súlyos kezdeti nehézségeket kell leküzdeni, ez kétségtelen, mert az első időkben a jogos tulajdonosok tömegei hiányoznak majd: elhurcolt magyarok és kiutasított magyar-svábok egyaránt, akiknek ideiglenes pótlásáról gondoskodni kell — és pedig akár az akkori “tulajdonosok” megtörése, akár állami üzembevétel utján. A lényeg azonban — a volt tulajdonjog minden téren való A Krónika május 5-iki számának 5-ik oldalán A kormányzói intézmény és a jogfolytonosság cim alatt megjelent cikknek egyik részében némi ing szerepem nekem is volt, melye t a következőkben közlök: 1919 augusztus közepén ,—■ a Peicll kormány eltávolítása után — Friedrich István, aki első miniszterségem alatt államtitkárom volt, ekkor már mint miniszterelnök és mint jogforrás kinevezte József főherceget kormány zónák. A proletárdiktatúra alatt a Ludovikás ellenforradalom idejében öcsémet Bartha László akkori alezredest, aki az ellenforradalmat csinálta, elfogták és felakarták akasztani. Ekkor jelent meg Romanelli alezredes az olasz misszió akkori vezetője és az utolsó pillanatban megmen tette az akasztófa alól. Augusztusban kerültem ki én is a proletárdiktatúra fogságából és felkerestem a Ritz hotelben lakó Romanellit, ciki engem a gyüjtőfogházban többször meglátogatott, hogy megköszönjem neki öcsém életének megmentéséi, Romanelli meghívott ebédre és arra kért, hogy még a délelőtt folyamán keressem fel vagy a főherceget, vagy Friedrich mi niszterelnököl, akiről tudta, hogy államtitkárom volt. Kérte, hogy barátikig közöljem velük, hogy az antant nem egyezik bele a főherceg kormányzóságába és ezért tanácsos volna, hogy esetleges demarche bevárása nélkül a főherceg önként vonuljon vissza. Azonnal felkerestem Friedrich Istvánt, közöltem vele a fentieket. Friedrich ezt nem akarta megtartásának elve — érvényben kell maradjon. Természetesen mindezek távolról sem érintik akár a régi földbirtokreform végrevalahára való végrehajtását, akár egy teljesen uj törvényalkotásnak múlhatatlanul szükséges voltát!! Judex-nek teljesen igaza van abban, hogy a Magyar Szentkorona a szabad Magyarország közjogszerü tulajdona, de függetlenül attól, hogy azt “az amerikaiak is respektálták”. Nincsen igaza azonban abban, hogy a szabad Magyarországon egyéb — magán jogszerinti — biztos tulajdon ne volna! Ezt bizonyára az amerikaiak se respektálnák, de ily esetben a szabad Magyarország sem lenne szabad. • PAULA NÉNI • páratlanul értékes SZAKÁCS és ÁLMOSKÖNYVE amerikai mértékegységekre megírva 1. SZAKÁCSKÖNYV n Egy 2. HAZITANÁCSADÓ I födél 3. ÁLMOSKÖNYV || alatt. Rendelje meg azonnal Deluxe kiadás ................................. $5.00 Rendes kiadás______1__________ $3.75 MATHILD PAULA MISEK 2828 E. 125th STREET CLEVELAND 20, OHIO. tudomásul venni és kijelentette, minden felvilágositásom ellenére, hogy a főherceg pedig kormányzó marad. Ezután vissza mentem Romanellihez és társaságával a Ritz hotelbe mentünk ebédelni. Ebéd alatt megjelent nálam két detektív s felszólitottak. hogy menjek velük Váry főügyészhez, miután a miniszterelnöktől parancsuk van előállitásomra. Bevittek Váry főügyész hez, aki rendkívül derű It előállításomon, miután a miniszterelnöktől egyelőre semmi utasítást nem kapott. Pár pillanat múlva megérkezett Romanelli is, aki felvilágosítást kért a főügyésztől. Miután Váry főügyész semmiféle felvilágosítást adni nem tudott, Romanelli felajánlotta, hogy a főügyészt kocsiján átviszi a miniszterelnökségre felvilágosítás végett. Váry megkért, hogy visszatértéig szobáját ne hagyjam el, bár megjegyezte, hogy semmi okot nem lát letartóztatásomra. Alig negyed óra spudva Váry és Romanelli nevetve visszatért. Váry a következőket mondotta: ígérd meg nekem, hogy a’főherceget sem meg nem ölöd, aem ellene forradalmat nem csinálsz. Pár pillanat múlva berobogott Friedrich István is. Engem megölelt és ezt mondta: Ne' haragudj rám, de *te olyan határozottan léptél fel, hogy komolyan aggódtam a főherceg miatt. Ezzel általános derültség közben véget ért az én forradalmam a főherceg ellen. . . Az antant tiltakozó demarche-a azonban két nap múlva megérkezett. . . BARTHA ALBERT vezérezredes, v. honvédelmi miniszter. A KRÓNIKA Montrealban telefonon is megrendelhető a Keleny cég számán: HA 15-27. ‘ Ugyanitt kaphat más újságokat könyveket, rendelhet vámmentes szeretetcsomagokat is. Igénybevtheti ingyenes Toste Restante Service-ünket. Keleny cég. Montreal. 2116 — St. Laurent Blvd. (Sherbrooke Sarok.) — Párisi központ cime: 12-rue de la Grange Bateliere. Paris 9 eme. Tel. Taitbout 65-97. Mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, — HAZAI szalámi, — friss hús, stb., igazi HAZAI MÓDI — KAPHATÓ: MERTL JÓZSEF magyar hentesnél 1508 Second Ave. New York RHinelander 4-8292
