Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1952-05-15 / 5. szám

12-IK OLDAL "K R Ó NIK A” 1952 május. AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY KRÓNIKA Anticommunist Kommunista-ellenes AMERIKAI MAGYAR* HAVILAP ESTABLISHED 1943 Editor — SÁNDOR TARCZ — szerkesztő Published every month by “KRÓNIKA" Hungarian Press 307—5th AVENUE SUBSCRIPTION; U. S. of AMERICA and CANADA $2.00 PER YEAR NEW YORK 16. N.Y. ELŐFIZETÉSI PI): az Egyesült Államokban és Canadában $2.00 EGY ÉVRE PRICE PER COPY - 10c. - EGY PÉLDÁNY ÁRA HOLTPONT KOREÁBAN. Koreában, Kője szigetén, ahol már februárban és márciusban is voltak fogoly-lázadások, a kommunista foglyok tuszul ejtettél« a SÖOOO foglyot magában foglaló tábor parancsnokát, Francis T. Dodd amerikai tábornokot és csak több nap után, különböző kedvezmények fejében engedték végül szabadon. A UN-parancsnokság érvénytele­níti a zsarolásokat, de a panmujomi tárgyalásokon még a kommu­nistáknak áll feljebb. Ők panaszolják, hogy nem jó a foglyokkal való bánásmód s hogy ezért történnek a fogoly-lázadások, holott azokat ők rendezik meg a táborok kommunistáival fennálló, földalatti össze­köttetések utján. És ugyancsak holott nekik van legkevesebb okuk em­bertelen bánásmódról beszélni. Tiz millió ember pusztul a haláltábo­raikban, a rabországokban pedig orgiákat ül az embertelenség. A fegyverszüneti tárgyalások is főként a hadifogoly kérdés mi­att vannak holtponton. Amerika nem hajlandó hozzájárulni azon fog­lyok kicseréléséhez, akik item kívánnak visszatérni kommunista uralom alá s ezek a foglyoknak több mint hatvan százalékát jelentik. Naponként vannak tárgyalások, de egyik fél sem enged az álláspontjából. A kommunisták csak propaganda tirádákra használ­ják fel az üléseket. Egyik fél sem akarja abbahagyni a tárgyalást. A UN emberei nehogy ezt világpropagandára használhassa ki a “béke­tábor vezető hatalma", Moszkva. A kommunisták pedig talán csak akkor engednének, a feltételeikből, ha a német kérdésben a Nyugat valamely jelentős közeledést tenne. De lehet-e ezt, mikor a Nyugat tudja, hogy minden engedékenység, csak annál is inkább felbátoritja Moszkva vérszemét? náci-tisztek vezetik. Fegyveres kiképzésben részesül az ifju-kommunis­­ták nagyrésze is. A Szovjet-zóna kommunistáinak ijesztgetései természetesen nem érhetnek el hatást Adenauernél és a többi nyugatnémet politikusnál, sőt könnyítik Adenauer helyzetét a saját belső ellenzékével szemben. Az uj Koreával veló fenyegetődzés egyelőre nem veszélyes, de idő­vel azzá lehet. A polgárháború véres árnyéka jelent meg Grotewohl és Ulbricht szavaiban, a háttérben pedig ott van az önálló orosz ak­cióknak, beavatkozásnak világháborús árnyéka is. . . Kelet- és Nyu­gat között megindult a nagy harc Németországért, Európa szivéért s ezzel egész Európáért is. TÁRGYALNI - EZEKKEL?! A japán békeszerződés, amelyet 1951 szeptember másodikén San Franciscóban az Egyesült Nemzetek 49 nemzete irt alá, de nem a Szovjet-blokk, — életbe lépett. Washingtonban az uj japán követ előtt felolvasták Truman elnöknek ez alkalomra Japánhoz küldött üzenetét, melyben jókívánságait fejezi ki a szabaddá lett országnak. A távolkeleti ellenőrző bizottság, melynek s Szovjet is tagja volt, egyi­dejűleg megszűnt és védelmi célokra a Szovjet-blokk nyughatatlan­­sága ellen, amerikai csapatok továbbra is Japán területén maradnak. Egyidejűleg Panjuskin washingtoni Szovjet-követ éleshanga tiltakozó jegyzéket nyújtott át a State Departmentben s abban han­goztatja a Szovjet kormány azon álláspontját, hogy a békeszerződést és a kapcsolatos fejleményeket “törvénytelennek" tekinti. A jegy4ék ismét a Szovjet-szemérmetlenség mintapéldányba. Moszkvának van orcája azt állítani, hogy az amerikai megszálló ha­tóságok Japánban eltiporták az emberi jogokat, közszabadságokat, stb., sőt figyelmeztet, hogy ez ellenkezik a szerződéses megállapodá­sokkal. Keserű krokodillkönnyeket hullajt afölött, hogy —■ szerinte, — a megszálló amerikai csapatok nem demokratizálták Japánt, — és ezalatt nyilván azt érti, hogy ott nem a demokráciát letaglózó pribék­jei vannak uralmon. Ez megint a Szovjet taktika régi kopott lemeze szerinti “ba­goly mondja a verébnek, nagyfülü"-eset. Bár a Szovjet tiporta volna el oly kévéssé az emberi jogokat és a munkások szakszervezeti jogait Magyarországon és a többi rabországokban, mint Amerika Japánban! Össze kell hasonlítani a kettőt és a külömbség szembeöltő. Japánban a többségi elven nyugvó alkotmányos demokrácia van, a rabországok­ban a kommunista kisebbségi pártklikk totalitárius rém-uralma, véres rendőrállami rabló-diktatúrája . . . S megint csak sajnálni lehet, hogy Magyarország nem került Japánhoz hasonlóan, amerikai megszállás alá, hanem az orosz kommunista ragadozók kiszolgáltatott prédája lett. ... “UJ KOREA” ÁRNYÉKA NÉMETORSZÁG FELETT. A nyugati közös hadsereg-tervnek megtörtént, a nyugatnémet különbékének pedig küszöbön álló aláírása heves ellenakciókat in­dított el a Szovjet-zónában. Grotewohl, a zóna Moszkvából válasz­tások nélkül kinevezett bábkormányának miniszterelnöke nyilván moszkvai utasításra táviratot intézett Sztálinhoz, melyben bejelenti, hogyha Nyugat-Németország a nyugati közös hadsereg számára felállítja a divíziókat, a Szovjet-zóna is ugyanoly számú sereget fog felállítani. Sztálin, — előre megrendezett terv szerint, — köszönetét fejezte ki Grotewohlnak és a “Pravda” cikket közölt Grotewohltól, amelyben ez jelzi, hogy felállítják az ellenhadsereget. Ugyanakkor úgy nyilatkozott Grotewohl, hogy a Nyugat “uj Koreát készít elő Németországban s ezt a kommunisták nyelvén úgy kell érteni, hogy Amerika azzal a tervvel foglalkozik, hogy a fel­­állitandó nyugatnémet divíziókkal majd megtámadtátja a Szovjet­zónát, nem-kommunisták azonban tudják, hogy nem a délkoreaiak, hanem a kommunista északkoreaiak támadtak s ezt nem tették volna Moszkva felbátoritása, sőt alkalmasint parancsa nélkül. . . A tulajdonképeni zóna-diktátor, a Moszkvából jött Walter Ulbricht helyettes miniszterelnök még tovább ment és kijelentette, hogy azon a napon, melyen megtörténik a különbéke aláírása, Kelet- Németország, illetve első sorban Nyugat-Berlin ellen “megtorló lépé­sek” sorát fogják elkezdeni. Nem beszél fegyveres lépésekről, de máris újból nehézségek mutatkoznak a nyugati zónák és Berlin közlekedé­sében. a Szovjet-hatóságok uj rendeletet adtak ki a nyugatról jövő autók és élelmiszer-szállító teherkocsik forgalma nehezítésére. Ulbricht is bejelentette, hogy négyszázezer főnyi hadsereget szerveznek és a Szovjet-zóna “védelmére" hadügy-minisztert neveznek ki. Azonkívül megfenyegette a nyugatnémet politikusokat, hogy fe­kete listát fognak vezetni róluk, mint — árulókról! De e szemérmet­lenségnél komolyabb fenyegetés volt Ulbricht azon bejelentése, hogy rendszeres sztrájkokat és nagy tüntetéseket fognak rendezni Nyugat- Németországban. Az ottani kommunisták máris megkezdték ezt és Essenben, a Krupp-gyárak központjában 30,000 embert, főként a fiatalokat vo­nultatták fel. Egyrészük szembeszállt a rendőrséggel és egy ifju­­kommunista halálát lelte, sok rendőr megsebesült. A Szovjet-zónának eddig is volt hadserege. “Néprendőrség”­­nek álcázva szabályszerű haderőt tartott fenn ágyukkal, tankokkal és repülőgépekkel. Ezenkívül a gyárakban “Bereitschaftokat" szer­veztek, szintén fegyveresen. Ez alakulatokat jórészt volt magasrangu Nem is. volna érdemes Írni a Szovjet-arrogancia e legújabb non plus ultrájáról, csucs-mutatványáról, de szeretnénk megkérdezni azo­kat, akik mindig a Szovjettel való tárgyalások szükségéről, a mege­gyezés lehetőségéről prédikálnak, hogy van-e reménye, értelme a tár­gyalásnak ily cinikus, megrögzött gangszter erkölcsű társasággal, akik csak arra dolgoznak, hol rabolhatnának még? Panjuskin jegyzéke csupán újólag igazolja a pesszimistákat, akik szerint a Távolkeleten is még sok bonyodalomra kell felkészülve lenni. A KRÓNIKÁVAL - A MAGYAR FELTÁMADÁSÉRT A Krónika a legelterjedtebb magyar lap a világon. Nem kér­kedéssel, hanem szomorú büszkeséggel jegyzi fel ezt a tényt magáról; A magyar sors mai tragikumát jellemzi, hogy ezt elmondhatjuk. Soha mióta fennáll a magyar történelem, ennyire nem volt széjjelszóródva a magyarság. Nincs a világnak az az elrejtett zuga, ahová ne jutna el a Krónika, kivált mióta menekült testvéreink kezükbe vették a vándor­­botot, hogy átvészelhessék az időket, amig ismét “hiv a haza”. Csak hevenyészett adatként közöljük, hogy a Krónika nemcsak Észak, Dél- és Középamerika és Európa országaiba jár, hanem Ázsi­ába, Afrikába és Ausztráliába is. Keserűen mondjuk; öt világrész lapja lettünk. . . . Címjegyzékünkben egymásmelleit szerepel Anglia, Né­metország, Olaszország, Franciaország, Hollandia, Belgium, Ausztria, Svédország, Törökország, Indiával, Argentínával, Tasmániával, Rhodesiával a Délafrikai Köztársasággal épp úgy mint Canadával a Dominikai Köztársasággal, Brazíliával, Columbiával és Venezuelával. Francia-Guyannával, Madagaskárral, Marokkóval, Spanyolországgal, Portugáliával, Bolíviával, Peruval, Uruguáyval, Ceylonnanl, Uj Zealanddal, stb. Példányszámunk folyton tetemesen növekszik. Régi és uj ame­rikai magyarok, kik az óhaza jövőjét most is szivükön viselik, felke­resik előfizetésükkel lapunkat, mert látják, hogy magyar szívvel írjuk s azt az utat hirdetjük, amely a magyar népet, eszményeihez híven, az igaz révbe vezeti. Az előfizetési ár egyedülállóan alacsony, csupán KÉT dollár évenként. Hontalanoknak a világ bármely részébe díjta­lanul küljük a lapot. A névaláírással közölt cikkek nem fedik feltét­lenül mindenben lapunk álláspontját. Csatlakozzunk a Krónika táborába, a restaurációnak, a törvé­nyes magyar királyság maradandó, virágzó, demokratikus és szociális megújulásának harcosai sorába!

Next

/
Oldalképek
Tartalom