Krónika, 1952 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1952-01-15 / 1. szám

i-lK OLDAL “K R ó NIK A" 1952 január. ségben fogantattak, hogy azok törvényességét népességük nagyrésze kétségbe vonta. — Itt nem csupán az u. n. nemzeti kisebbségek problémáira gon­dolok, hanem egész nemzetekre, melyek megfosztattak azon joguktól, hogy kívánságuknak megfelelő államot alkothassanak. Ez a körül­mény néhány újonnan alakított államnak létét születése pillanatától kezdve megmérgezte és annak gyakran meglepetésszerü összeomlásá­hoz vezetett. Ily hibák elkerülésének érdekében és a federációkat ké­pező államok jövőjének biztosítása céljából Közép és Keleteurópában, a Federáció keretén belül élő népek számára a valódi önrendelkezési jog biztosítása válik szükségessé. Kell, hogy ezek a federációk valóban szabad népek társulásai legyenek és nem mesterséges állami keretek börtönei, amelyek falai az első nehézség pillanatában megrepednek. POLGÁRI JOGEGYENLŐSÉG. — A népek önrendelkezési jogának kérdése kapcsán el kell jussunk egy másik problémához, a kisebbségek kérdéséhez, mely ha­sonlóképen volt Európa szétesésének forrása 1919 után. Abban a pil­lanatban született meg, amikor egy kevert lakosságú területen a su­­pernacionalis alakulatok helyett u. n. “nemzeti államokat” létesítettek. Már akkor elégtelennek bizonyult a kissebbségeknek biztosított u. n. jogi status, amikor ezt a tényt, hogy. “kisebbség” jogi fogalommá mi­nősítették. Mert egy állam csakis abban az esetben számíthat polgá­rainak teljes loyalitására, ha nekik a teljes jogegyenlőséget biztosítja. Egy másodosztályú polgárnak természetszerűen oda kéll jutnia, hogy kétségbevonja annak az államnak törvényességét, mely őt oly jogok­tól fosztja meg, amelyeket más állampolgár számára biztosított. — Bármily jól is bánnak egy kisebbséggel, mindig sértve fogja magát érezni abból a tényből kifolyóan, hogy kisebbségként kezelik. És a keleteurópai kisebbségekről szólva, el kell ismernünk, hogy sorsuk legtöbbször valóban nem irigylésre méltó. Ennek a kérdésnek méltá­nyos megoldása, nézetem szerint, az volna, hogy a federáción belül minden nemzetnek, — ne beszéljünk többé kisebbségekről! — közös status biztosittassék, amely a federáció egész területére bírna érvé­nyességgel és amelynek ellenőrzése a közös federális hatóságoknak közvetlen hatáskörébe tartozna. — Ennek a statusnak biztosítania kellene minden társnemzet számára a legteljesebb nyelvi és tanítási szabadságot, kiváltképen az iskolai szektorban a tanítás és tanulás teljes szabadságát és a nyelv­­használat szabad jogát. Oly nemzetiség számára, amely számbelileg túlságosan csekély ahhoz, hogy az egyik tagállamon belül a szükséges iskolákat fenntartani tudja, meg kell, hogy adassék a jog, hogy gyer­mekeiket egy másik tagállam területén járathassák iskolába. Minden tagállam tanintézetei által kiállított diploma egyforma érvénynyel kell bírjon a federáció egész területén. így az egyes nemzetiségek a jogegyenlőség gyümölcseit valóban teljes mértékben élvezhetnék és a diákcsere a szövetség tagnépei közötti kapcsolatok további ben­sőbbé tételét szolgálná. A HATÁROK KÉRDÉSE. — Ha ezek az elvek érvényesülnek és Európa gazdasági egy­sége a gyakorlatban megvalósul, a határok kérdése sokat vészit je­lentőségéből. De azt mégis meg kell oldani. Mondjuk ki nyíltan az 1919-ben létrehozott rendszer nem volt igazságos és revizionista moz­galmaknak volt melegágya, amelyekről igazságtalan volna egyszerűen azt állítani, hogy ezek csakis feudális, reakciós vagy fasiszta elemeknek voltak akciói. De ugyancsak lehetetlen volna a status quo ante álla­potára visszatérni. Nem szabad abból kiindulnunk, hogy ez vagy amaz a terület egy bizonyos időpontban kinek tulajdonában volt, de oly el­vekből, amelyek alkalmasak a jövőbeli általános rendezés biztosítá­sára. Nem volt-e a Bécsi Kongresszusnak épen egyik sikere az, hogy a legitimitás elvét az összes akkori nagyhatalmakkal elfogadtatta és igy sikerült a rendezésnek mindenki által elfogadott méltányos bázisát biztosítania? Ahhoz, hogy egy szerződés tartós legyen, törvényes jog­alappal s nem politikai diktátum jellegével kell bírnia. — Egy terület hovatartozandóságának esetében a legitimitás első előfeltétele az ott élő érdekelt népességnek akarat-kinyilvánitása kell legyen. Kelet Európa különleges helyzetére azonban tekintet­tel kell lenni, hol egy pusztító vihar egész népcsoportokat sodort el ha­zájukból, tehát a méltányosság alapján nemcsak azokat kell majd ér­dekelt népeknek tekintenünk, akik a felszabadulás pillanatában a kér­déses területek lakói lesznek, hanem mindazokat is, akik régebben ott éltek, de politikai vagy faji okokból vagy pedig a biztos elhurcolástól való félelemből menekültek el. — Ha e személyek óhajukat fejezik ki, hogy szülőhazájukba visszatérjenek, minden jogi megszorítás nélkül visszafogadandók, mert a holnap Európája csakis abban az esetben indulhat el egy jobb jövő felé, ha teljes mértékben állítja vissza a jog uralmát, ami kizár minden egyéni vagy kollektiv számkivetettséget, minden politikai szempon­toktól irányított alkalmi igazságszolgáltatást és követeli a deportálá­sok által megsértett emberi jogok maradéktalan visszaállítását. — Oly esetekben, mikor az érdekelt lakosságnak az Európai Unió felügyelete alatt végrehajtott megkérdezése nem vezet minden­ben megnyugtató eredményre, például ott ahol a lakosság túlságosan kevert, döntőbírósági eljáráshoz kell majd folyamodnunk, amelyek ugyancsak az Európai Unió égisze alatt bonyolitódnának le. E dönté­sek aztán végleges jelleggel bírnának és az érdekelt felek már eleve alá kell hogy vessék magukat azoknak. A regionalis federációk felál­lításának következményeként a lakosságcsere barbár gondolata, mely alapjaiban embertelen és a természetjog törvényeivel ellenkezik, ön­magától szűnik meg ható tényezőként létezni, hisz az érdekelt feleknek eszébe sem fog jutni ennek a megoldásnak alkalmazása. KÖLCSÖNÖS JÓAKARAT KELL. —■ Számos más probléma is fel fog vetődni a jövőben, de az idő rövidsége tiltja, hogy azokkal foglalkozzak. Ha kiemeltem bi­zonyos kérdéseket, ezt azért cselekedtem, mert ezeket tartottam a legégetőbbeknek és ennek következtében olyanoknak, amelyeket a jövő érdekében már ma kell az európai elit körén belül vita tárgyává tenni. Biztos vagyok abban, hogy kölcsönös jóakarattal és oly építő szellemű* közeledés utján, mely a jövő felé fordítja tekintetünket és elfelejteti a múltnak meddő ellentéteit, méltó megoldáshoz lehet jutni, feltéve, ha a jognak és igazságnak örök elveit sohasem áldozzuk fel a pillanatnyi helyzet politikai érdekeért. — A jövőt csakis úgy alakíthatjuk ki, ha a jelen téveszméivel a legteljesebb határozottsággal szakítunk. EURÓPA! * • — Európa megérdemli iránta való hűségűnket. Minél többet utazunk a világ összes földrészein, annál inkább érezzük át azt, hogy ez a földrész a mi hazánk, amelyet mindig nyugodt lélekkel szolgál­hatunk anélkül, hogy ellentétbe kerüljünk szükebb értelemben vett szülőföldünkkel. __ * — Ez az Európa minden jelen gyöngesége és elesettsége mellett a jövő földrésze. Emberanyagban kiapadhatatlan erőforrásai .már önmagában nagyhatalom rangjára emelik. De ezenfelül is van­nak értékeink; vallási eszméink, kulturális örökségünk a veszély pil­lanatában nemvárt erőt kölcsönöz nekünk, európaiaknak. Ez nem med­dő szellemi örökség, amint azt sokan állítják. Már maga az a tény, h*gy városaink a világ legszebb katedrálisai köré vannak épitve és nem bankok vagy börtönök körül csoportosulnak, életerőnk biztos zálogát jelenti. Mert a bankok gazdasági válságok áldozatai lehetnek és a börtönök egy szép napon a szabadság vihara által elsöpörtetnek. Egyedül a dómok, a múlt emlékei az élő hitnek bizonyságai maradnak meg örök értékekként. Ők annak a nagy európai realitásnak szimbó­lumai, amely ma ép oly eleven erőt jelent mint évszázadokkal ezelőtt, mert végeredményben a szellem ereje fog győzedelmeskedni minden más erő fölött. Ottó trónörökös azután még néhány szót intézett a francia nemzethez, kérvén, maradjon a mai nehéz körülmények között -is hü történelmi és kulturális hivatásához és érezze^magát ma is annak a nagyhatalomnak, amelytől Európa sokat remei és vár. Az esetleg közelgő háborús veszélyre célozva, megragadó előadását ama had­­bavonuló kis lotharingiai paraszt asszony szavaival zárta, ki a végső veszély idején maga is fegyvert ragadva, igy sóhajtott fel: “A háború valóban nem kenyerem, de elmegyek harcolni, mi­vel az Úristen azt igy kívánja!” A CARACASI MAGYAROK BARÁTI KÖRE A TRÓNÖRÖKÖS PÁRHOZ. A Caracasi Magyarok Baráti Köre nevében, engedje meg Fő­­szerkesztő Ur, hogy ezúton küld­jük Ottó és Regina Őfenségéik­nek a karácsonyi ünnepekre és az uj esztendőre hódolatteljes jókí­vánságainkat. Jó Istentől megál­dott ünnepeket és egy boldogabb ujesztendőt. Vajha meghozná az uj esztendő mindannyiunk reményteljes vá­gyát, a boldog és szabad Magyar­­országot és a szabad Magyaror­szágon Őfenségéik megkoronáz­­tatását. Óvja, őrizze a Mindenható a fenséges párt, magyarok remény ségét, hogy egészségben, erőben készen álljanak jövendő nagy fe­ladataikra, Nemzetünk újjászerve­zésére és egy uj ezredév megala­pozásának teljesítésére. Addig is hódolattal kérjük Őfen­ségét, folytassa nemzetmentő, fel­világosító munkásságát, melyet eddig is olyan hathatósan és böl­csen tett meg, hogy a világ közvé­leménye immár mind nagyobb ér­deklődéssel és megértéssel kezdi felismerni, látni mindazt a ször­nyű igazságtalanságot, jogtalan­ságot, mely Nemzetünket érte és amelyeknek következménye lett az állati ázsiai orosz szovjet kom­munista uralom Hazánkban és melynek rémségeit a poklok pok­lát éli most át Nemzetünk. Hálatelt szívvel köszönjük Őfen­ségének mindazt amit eddig értünk tett, a Jó Isten fizesse meg és tart­sa Őt meg minekünk. Hódolatteljes tisztelői a Cara­casi Magyarok Baráti Köre nevé­ben: Caracas, Venezuela, 1951 de­cember 20, Prof. Med dr. Babó Tivadar, Kristó Nagy István, Leszenyi Ká­roly százados, Csáky József szá­zados, Köpeczi Boócz Mihály, Preszly László főhadnagy, Fehér István épitsz, vitéz Sziklay Ödön százados, dr. Csorna Jenő, dr. Zsoldos László százados, Vaste­­leky Németh Lajos, dr. Sarló La­jos polgármester. Idő és bélyeg takarítás céljából forduljunk bevándorlási ügyekben egyenesen az Amerikai Magyar Szövetséghez, 1624 Eye St. N. W. Washington 6, D. C. Segélyügyek ben direkt az American Hungari­an Relief címre Írjunk: 246 Fifth Avenue, New York City. Szíveskedjék a Krónikát kiolva­sása után ismerőseinek, honfitár­sainak, jóbarátainak továbbadni!

Next

/
Oldalképek
Tartalom