Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-04-15 / 4. szám
1951 április. "KRÓNIK A” 7-IK OLDAL. ROSSZ MULATSÁG PARISBAN. Amikor e sorokat írjuk, már hatodik hete arról tanácskoznak Párisban a külügyminiszterek helyettesei, hogy mi legyen egy Big Four külügyminiszteri konferencia napirendje. Képzelhető, milyen kilátásai vannak a külügyminiszterek megegyezésének, ha a tárgysorozatban sem sikerült még megállapodni ily temérdek idő alatt. A tárgysorozat megállapítása körüli hercehurcákról már múlt számunkban irtunk. Uj azonban, hogy dr. Jessup, az amerikai delegátus a vita-viszály tetőpontján a magyarországi romániai és bulgáriai közszabadságok eltiprása ügyét is felvétetni! kivárna a napirendre. Gromyko orosz delegátus ezúttal is tagadta a vádat. Azt állította, hogy a “bírák” közönséges gyilkosokat, fascistákat és idegen ügynököket Ítéltek el. A legutóbbiak közé sorolta Mindszenti bíborost is. . . .A választások is demokratikusak voltak, mondotta és nem tudni, az 1947 augusztusi “választásokra” értette-e, melyen különféle csalásokkal mindössze 21 százalékot szerzett a kommunista párt és utána az ellenzéki vezetőket kiüldözték az országból, avagy az 1949 májusi, egylista “választásokra”? Moszkva embere lehazudja a csillagokat is az égről s a többiek kénytelenek végighallgatni. . . Ellen-sakkhuzásként Gromyko az Atlanti Unió ügyét, az európai hadsereg felállítását és Amerika európai bázisait kívánta napirendre tűzni. Ez nem meglepetés, mert az oroszoknak az egész konferenciával nincs más céljuk, mint amennyire lehet hátráltatni Nyugateurópa felfegyverkezését és uj német és japán hadsereg felállítását. Visszaadni nem akarnak semmit, csak megkönnyíteni a kommunizmus helyzetét a további országrablásokra. Van igy értelme az egész konferenciázgatásnak? A magyar ügyét és a Szabadság Békéje ügyét aligha fogják konferencián rendbehozni. Felesleges és hiábavaló mérgelődés az egész és kár a szófecserlésért, a terembérletért és a fűtés- és világítás költségeiért. Páris tavasszal a legszebb, ilyenkor akad belesebb dolog is mint Gromyko szemérmetlenségeit hallgatni. Miért nem mennek inkább a Bois de Boulogneba sétálni az urak? AZ AMERIKAI DEMOKRÁCIA ÉS A MAGYAR JÖVENDŐ sának, fegyelem-szegésének ügye. Teleki az öngyilkossága előtt, a külföldre induló Eckhardt Tibornak megmondta, “ez nem a mi háborúnk!” Teleki ellenezte, amit Werth Henrik -mégis megtett és akármennyire is kétkedéssel fogadjuk azt a verziót, hogy Werthet sváb-német származása inditotta az egyéni akcióra, hanem inkább vagyunk hajlandók revíziós jószándékuságát elismerni, mégis kétségtelennek kell tartanunk Werth eljárásának helytelenségét. Teleki legalább oly jó magyar és jó revizionista volt, mint Werth Henrik. A döntés nem a vezérkari főnököt, hanem a felelős miniszterelnököt, a kormányt, a nemzet alkotmányos szerveit illette és Werth Henrik fegyelmetlen.ségének, zaboiátlanságának; hatása megmutatkozott nemcsak a külföld előtt a magyar népnek oly sokat ártott és Washingtonban a csehek által annyira kiaknázott), sajnálatos újvidéki kilengésekben, de későbbi még sokkal súlyosabb horderejű és ártalmasabb eseményekben is. . . Teleki Pál tragédiája ez évfordulóján és a történelem talán közeli fordulói előestéjén tartozunk azzal a magyar nép jövőjének, és a martir-államférfiu nagy emlékének, hogy az öngyilkosság e döntő motívumát felmutassuk. Akármily szentségesen igaz is a magyar juss, akármily szentségesen igazak is a magyar célok, nem lehet kótyagos fegyelmezetlenséggel, az alkotmányos hűséget elmellőző, anarchikus önhataímusággaí hatékonyan szolgálni azokat. Ez ártott a múltban, megtetézte a bajokat s ártana a jövőben is. Az elkövetkező időkben higgadt, józan, reális, bölcs, a keresztény erkölcs és az alkotmányos erkölcs szerinti fegyelmezett magyarokra lesz szükség, Teleki Pál magyarjaira. Oly önzetlen, tiszta és íisztánlátó, a nyugati államrendhez rendíthetetlenül hü, megállapodott magyarokra, akik a maguk helyét híven betöltik és nem ránthatok be a nemzet hirét lerontó s a nemzet bőrére menő kalandokba, melyek újra sulyosbbitanák az annyit szenvedett nemzet balsorsát és messzire kitolnák konszolidációja, békés fejlődése lehetőségét. Elég volt az önző túlzásokból, bajnövelő, káoszt teremtő kótyagokból erkölcsi és fegyelmi kisiklásokból, turbulenciákból, keresztény télén féktelenségekből! * * * Lelkiismereti parancs ezt megmondani, amikor újra az ezekre való hajlamok feltámasztására látunk ádáz mesterkedéseket a külföldön élő magyarság egyes sajtóorgánumaiban és politikusainál. Megint a nemzet nyugodt életlehetőségeit aláaknázni készülő módszerekkel folyik egyoldalú, irreális propaganda, hebehurgya bódítás. Kereszténytelen és magyartalan utógondolatok és egyéni ambíciók érdekében keresztény és magyar jelszavakkal visszaélve, túllicitáló, olcsó demagógiával akarnak egyes felelőtlen politikusok tábort, egyes felelőtlen közírók olvasóközönséget toborozni maguk mögé. Oh, 1918 óta hányszor láttuk ezeket a tullicitálókat, véresszáju halálvurstli-kikiáltókat, amint demagógiájuk végül megduplázta a nemzet katasztrófája ártalmait! Bűnt követ el, aki ilyen utakon jár, csak hogy magának olcsó népszerűséget, jövedelmet, jövő. beli nagy pozíció-reményt szerezzen. A magyar nép a maga tizenkét milliós lélekszámával sohasem lehet számottevő katonanemzet a világban, de a kiváló tehetségek hatalmas bőségével s e tehetségek előkelő jellemtulajdonságokkal való párosulásával diszes helyet vívhat ki magának a keresztény kulturnemzetek galériájában. A magyar nép elsősorban szabad keresztény kulturnemzet akar lenni. Ha hazáját alkotmányos parancsra karddal kell megvédenie külellenség ellen, helyt áll magáért, de eszménye nem a kelevézzel és buzogánynyal való hadakozás, nem az emberpusztitás, hanem a krisztusi parancsok szerinti, istenes élet, a szeretet, az emberiesség, a szép, békés családi tűzhely, a kultúra, a forradalmaktól, megrázkódtatásoktól mentes szociális haladás, szerves fejlődés, gazdasági gyarapodás, egyszóval a kulturnemzeti’lét. A felszabadítás feladatait elvégzi majd Amerika és szövetségeseinek hadereje. Az emigráció politikusainak és sajtójának nem lehet, nincs nagyobb felelőssége, nagyobb, fontosabb, mondhatni mindenekfelettibb nemzeti feladata, mint szemben azokkal, akik a régi, végzetes kótyagosság megrögzítésén, konzerválásán dolgoznak és uj szertelenségre, tévelygésre csábítanak, hirdetni az intelligens józanságot, re,ndet, fegyelmet, tántoríthatatlan keres£. tény állampolgári erkölcsöket, a nyugati államgondolat törvényeinek becsületét és azokból, akiket illet, kinevelni a kalandos szertelenségek, vadságok hajlamát! Ki kell irtani belőlük a bacillusokat, amelyek talán már végleg elenyésztek volna, ha egyesek nem akarnának azok életbentartásából és felhizlalásából exisztenciát és jövőt csinálni maguknak. Újra egészséges, normális emberekké kell tenni őket, — hogy ha egyszer hazatérnek, a nemzet társadalmának értékes, hasznos, derék építő munkásaivá, ne pedig uj bajcsinálókká, züllesz, tökké, uj erkölcsi és nemzeti katasztrófa felidézőivé váljanak. Nincs szentebb hivatás az emig rációban mint ellensúlyozni az ujfent kótyagositók szóban és írásban folyó garázdálkodását. Vagy a nyugati államgondolat civilizációjának és kultúrájának müveit, higgadt, érett népe, az igazi magyar történelmi hagyományokhoz méltó lesz a jövő magyarsága, vagy nem lesz magyar megújulás a kommunista rémuralom eltakarítása után sem. Kegyelmet kérünk az annyit szenvedett magyar nép számára azoktól a katasztrófa-politikusoktól és katasztrófa-közíróktól, akik a maguk kis pecsenyéjét uj kótyagositás, uj erkölcsi tűzvész lángjainál akarják megsütni! A felelőtlenség és fegyelmetlenség, — amely a törtető Károlyi Mihály forradalmával kezdődött és Gömbös Gyulával folytatódott, amikor Nem az a baj, hogy a menekült képviselő, aki előbb a Parasztpárt, aztán a Balogh-párt alvezére volt, csúnyának találta, ahogy az amerikaiak a kafetériában esznek, sem pedig, hogy magánleveleiben, amelyeket kikémleltek, lekicsinylőén nyilatkozott némely jelenlegi él-politikusról. Az előbbiből — talán az utóbbi miatt — túlbuzgó emberek nagy ügyet csináltak, holott a képviselő ur uj ember Amerikában, ‘'greenhorn ', és nem tudja, hogy az amerikaiak nem érnek rá esztétikusán finom, graciőz mozdulatokkal elkölteni a déli luncheonjukat a kafetériában, mert sietnek vissza a munkába. Még .nem ismeri az amerikai munkatempót, aminthogy még sok egyebet sem ismer abból, ami Amerikában van, amit Amerika gondol, érez és cselekszik. A menekült képviselő nem kiforrott, de alapjában jóhiszemű, tisztességes ember, akit egyformán gyűlölnek a szélsőjobb, mint a szélsőbaloldalon, mert mindegyikükről kimondja, ami a begyében van. Viszont ugyanezen okból széleskörű sikerük volt a tárna dásoknak, mindkét véglet tapsolt, gyönyörködött. A baj csak abban van, amit elmulasztottak szóvá Benessel egy platformon, koronás királyára emelt fegyvert Budaörsnél, majd pedig Werth Henrik egyéni akciója után, 1944-ben mélypontra fajult, — vagy ki fog pusztulni a magyarság köréből, vagy mindig lesznek a tévelygők anarchiája miatt kétségbeesetten halálba vágyakozó Teleki Páíok és sohasem lesz konszolidált, boldog, virágzó Magyarország! tenni, nehézménvezni még a támadásban vezető liberális lapok is. Abban, hogy azt mondja: "Amerika kemény ellenfele a bolsevizmusnak, de nem tud mit ajánlani a helyébe”. Ez a kijelentés azt mutatja, hogy a huszas évek "Márciusi Ifjuság"-ának egy kori lelkes vezére még mindig ke. resi önmagát és nem találta meg — az amerikai demokráciában sem. Amerikának nem az a hivatása, hogy valamit "ajánljon'’ a Vasfüggöny-országokban dúló bolsevik rémuralmak helyébe, hanem csak az, hogy szövetségeseivel együtt katonai eszközökkel elpusztítsa e rémuralmat, felszabadítsa a magyar népet és a többi rabnépeket. A kérdés ilyetén beállításának tehát önkéntelenül quisling! eszmekörre emlékeztető mellékize van és az amerikai magyarság demokratikus önérzete visszá kell utasítsa azt az inszinuációt. hogv Amerika bármiféle rendszer érdekében befolyást akarna gyakorolni a majdan felszabaduló rabnépekre. Mi kerüljön a bolsevizmus helyére, Amerika rá akarja bizni a népek szabad akaratára. A képviselő ur azonban, amikor azt mond'a. hogy Amerika nem tud mit ajánlani a bolsevizmus helyére, s sorok közt, halkan, de brutálisan elejti az amerikai demokráciát, Washingtont, Jeffersont, Lincolnt és ezt lehetetlen egészen szó nélkül hagynunk. A majdan felszabaduló magyar gép olyan rendszert fog a megdöntött bolsevizmus helyére tenni, amely eszméivel, életfelfogásával, életrendi szokásaival egyezik. Olyan rendszert, amely jelleg
