Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-09-15 / 9. szám
1951 szeptember “KRÓNIKA” 9-IK OLDAL MINDEN ÉVBEN MEGISMÉTLIK A SIKERES ARROCHABI TÁBOROZÁST Hatezerfőnyi lelkes tömeg részvételével folyt le az amerikai magyar katolikus papság által az arrochari (Staten Island) apácanővérek parkjában rendezett második évi Labor Day-táborozás. Az előzőt Mindszenti biboroshercegprimás mártiriuma tiszteletére rendezték, most pedig Szent István király megkoronáztatásának, a magyar keresztény államiság kezdete, e jelképes nagy esemény 950 éves évfordulójának szentelték az ünnepi találkozót. \ A szabad ég alatti felemelő szentmisét Msg. Mihalovics Zsigmond Mindszenti hercegprimás egyik volt legbensőbb küzdőtársa,, a magyarországi Actio Catholica központi igazgatója celebrálta. Az ünnepi szentbeszédet Msgr. Közi Horváth József, volt országgyűlési képviselő, a keresztényi Magyar Népmozgalom elnöke mondotta. Méltatta Szent Istvánnak a pápától kapott koronával való megkoronáztatása évezredes jelentőségét, majd többi közt szembeszállt a kommunista rágalmakkal. amelyek szerint Mindszenti hercegprimás és Grősz érsek ellenségei a reformoknak. A nép sorsát javitó reformokat akarnak, úgymond, de nem a Kreml hatalmi céljai, hanem a krisztusi és szentistváni szellem értelmében. A hercegprimás kezdettől nem helyeselte a mai rezsimet, mert tudta,, milyen törekvések húzódnak meg Rákosi szándékai mögött. Sem 1944-re, sem 1939-re, sem 1918-ra nem akar visszatérni, hanem a krisztusi eszményekre épített Magyarországot akar. —» A Szent Jobb után az amerikaiak gondos őrizetéből haza visszük majd a Szentkoronát is. Hazai és hontalan magyarok fogják vinni, “szinte szállni fognak vele. Első állomásuk Hegyeshalom lesz, majd Győr, Komárom és végül Budapest. Fel viszik majd a Szentkoronát a Királyi Várba, hogy onnan ragyoghasson újabb ezer éven át boldogabb magyarok millióira.” Msgr. Közi Horváth elementáris erejű beszédén kívül a délutáni népgyülésen dr. Varga László, volt országgyűlési képviselő, a Keresztény Magyar Népmozgalom vezetőségi tagja beszélt Szent István uralkodói és államférfim nagyságáról. Rámutatott kormány zati elveire, fiához, Imre herceghez intézett tanításaira, amelyekkel századokkal megelőzte az újkor emberi egyenlőséget hirdető erkölcsi igéit. Dr. Varga Szent István tanításaiból folyóan, bátran elitélte az emberek faját, származását kutató, az Istentől nyert emberi jogokat anyakönyvi feltételekhez kötő irányzatokat. Szent István azt mondotta, hogy az öszszes emberek “egyállapotuak” és ezalatt azt értette, hogy minden ember egyaránt jogosult az emberi jogokra. “Államférfi, mondotta dr. Varga, csak az lehet, aki minden emberben, minden polgárban ez emberi jogokat látja és védi." Magyar az. aki érzelmei és a nemzet érdekeit szivén viselő magatartása és munkája alapján magyarnak érzi magát. Ma a magyar nép egyállapotu a jogfosztottságban, de a zsarnokságot, amelyet a Kelet szele hozott, el fogja seperni a nyugati szél és Magyarország ismét szabad ország lesz a nyugati világ kulturközösségében. Edward M. O’Connor a Displaced Persons Commission kormány biztosa nagy történelmi tájékozottsággal beszélt Szent Istvánról és a magyar népnek a Nyugat védelmében hozott véráldozatairól, fogadva, hogy “ezúttal a Nyugat fogja megvédeni, visszaszerezni Magyarország ősi szabadságát.” Bíró Benedek atya, a rendezőbizottság elnöke, aki a nap programját vezette, terjesztette be a határozati javaslatot, melynek értelmében “felháborodással vesznek tudomást a* nemzetirtó intézkedésekről, amelyekkel az orosz érdekek szolgái Magyarországon garázdálkodnak.” Tiltakoznak és felhívták a szabad világ figyelmét a deportálások embertelenségére, valamint a rendszer egyházellenes szörnytetteire. “Hogy e szomorú időknek emléke maradjon, mondja a javaslat, elhatározzuk, hogy itt ezen a helyen templomot építünk magyar ügyünk becsületére, hogy legyen feltámadásunk záloga és megszabadulásunk reménye. elhatáruzzuk, hogy minden évben ezen a helyen és napon ide zarándoklunk, bármily időjárás legyen is és ebből olyan gyakorlatot csinálunk, ami megmaradjon, amíg magyarok élnek ezen a földön.” A templomépitő és a Labor Day napi nagy táborozást intézményesítő javaslatot lelkes közfelkiáltással fogadták el. Az egész ünnepi felsereglés nagy élményei felejthetetlen emlékként vésődtek a több államból összejött magyarok szivébe. * Magyar Amerika azonban ez évben sem tartott március 15-éhez hasonló NEMZETI ünnepet, még Szent István megkoronázása 950 éves jubileumán sem, holott a felbecsülhetetlen vallási és erkölcsi értékű Labor Day-i katolikus táborozások mellett ez is felette helyénvaló volna. Hiszen Szent István az egész magyarság számára alapított keresztény országot s a mai nagy és döntő világnézeti küzdelemben az egész magyarság létkérdése, a Szent István hozta nyugati keresztény-államgondolat győz-e vagy az istentelen keleti államrabszolgaság börtöntelepe marad Magyarországon?. . . Amikor a mai magyar földön megszüntették a legnagyobb nemzeti ünnepet, történelmi kötelesség volna, hogy a szabad magyarok legnagyobb csoportja, az amerikai összmagyarság a világ előtt tüntetve ünnepeljen! Kedves Barátaim! Louvainból Liegebe való hazautazásom alkalmával a gyorsvonat ütemesen zakatoló kerekeinek monoton hangja mellett reátok gondoltam. A ti ven dégbarátságotokat élveztem közel három napon keresztül és módom volt megismerni a közöttetek uralkodó komoly hajtársi szellemet, összetartást. Maradandó emlékként vésődött lelkembe a szombatról-vasárnapra virradó éjjel egy órakor megkezdett és gyalog megtett 25 kilométeres pelerinás ut a Scherpenheureli kegytemplomhoz. Nagyon felemelő, megkapó volt, midőn a csillagos tavaszi éjtszakában menetelve kezdetben szép magyar dalokat énekeltünk, majd Aarschotot elhagyva, a hangos szóval mondott rózsafüzér hangjai mellett köszöntött ránk a pirkadó hajnal. A célhoz-érés, a kollégium vezetője, Benkő Atya által celebrált csendes mise, minden, minden nagyon szép volt! Éreztem teljes meggyőződéssel, hogy joggal vagytok a “Card. Mindszenti Home” tagjai. Elmúlt ez is, ez a szép vasárnap és jött a másnap, a hétfő. Én beutaztam Brüsszelbe bizonyos hivatalos ügyeim elintézése végett. Az I. R. O. előszobájában hosszabb ideig várakozva, módom volt két magyar sorstással összeismerkedni. Óvatosan indult meg közöttünk a beszélgetés. A "nem tudom ki vagy?” elv alapján tartózkodóak az emigrált magyarok, mert szinte ösztönszerüen tartanak a sajnos sok esetben fellelhető spionoktól, az agent provocateuroktől. Én igyekeztem a beszélgetés témáját mind-ennek ellenére a politika felé terelni. Mindig érdekelt ugyanis, hogy vájjon milyen politikai beállítottságú emberrel beszélek. Ez számukra, úgy látszik kényes terület lehetett, *— gondoltam én eleinte, -— mert igen szűkszavúan felelgettek. A szaggatott beszélgetés egyszer csak uj fordulatot vett. Ugyanis, mikor az eljövendő magyar államforma témája felé vezettem óvatosan a beszélgetésünk menetét, az egyikőjük, — éppen aki legtöbbet hallgatott az egész idő alatt, — szinte idegesen közbeszólt: “Ugyan kérem, Magyarország ezer éven át királyság volt! A jelenlegi helyzet törvényen kivüli állapot. Ha visszaáll a törvényes rend, azzal vissza kell álljon az alkotmány régi formája is!” Midőn ezek a sza vak elhangzottak ifjú barátom ajkáról, szinte megölelni szerettem volna. Ha nem egy zsúfolt várószobában tartózkodunk,, bizonnyal meg is teszem. így azonban csak. annyit mondottam neki: “Barátom! de a szivem szerint szóltál!” és benső melegséggel szorítottam meg a kezét. Hogy igazoljam is előttük magamat, rögtön felnyitottam aktatáskámat és a nálam levő majd egy egész évfolyam "Króniká-t” a szemük elé tartottam. Nem volt előttük ismeretlen az újság. Természetesen azonnal felolvadt közöttünk a bizalmatlanság. Egyszeriben testvérek lettünk. Élénken beszélgettünk most már tovább a közös ügyről, elvünkről, a szent célról. Kicseréltük egymás címét és elhatároztuk, hogy levelezési nexusban maradunk egymással. Midőn elváltunk egymástól, ők is, én is sugárzó arccal indultunk útjainkra. Ugyanazzal a sugárzó arccal érkeztem vissza hozzátok a "Card. Mindszenti Home”-ba. Megérkezésem után azonnal elmondottam a Brüsszelben átélteket. És ekkor valami nagyon megütött! A közömbös arcotok. Általános hallgatás volt a válaszotok a lelkesedéssel előadottakra. Miután azonban az már feszélyezetté kezdett válni, egy-két megjegyzést ejtettetek. Egyesek vélték, hogy őt már megégették kezüket a politikával, hát inkább távoltartják magukat tőle! Viszont mások pedig azt juttatták kifejezésre, hogy “nem kívánatos a régi feudális rendszer visszaállítása”. Már akkor ezekre az üres mellébeszélésekre megadtam pár szóval a választ, de mivel nem vol tatok ott mindannyian jelen, szükségesnek tartom, hogy az alábbiakban mégegyszer visszatérjek e tárgyra. Én nem riadok vissza a vádaktól. Sőt szinte hévvel vetem magam bele olyan vitába, ahol az egyik fél támad, mert tudom, hogy az akkor más elv hive. És ilyenkor felébred bennem az a remény, hogy egy komoly vita folytán meggyőzhetem. Vagy ha teljesen nem is vagyok képes rögtön a magam oldalára állítani, már az is komoly eredmény, ha egy kissé meg ingathatom tévhitében. Ennek az elgondolásnak a nyomában születnek meg ezek a sorok is. Kezdjük tehát az elején! Nem foglalkoztok politikával, mert már megégettétek a kezeteket vele. Ez a kijelentés nem egyéb egy üres frázisnál! Ezt a mondatot talán már hallottátok valakinek a szájából, akinek talán meg is volt az oka ennek a kijelentésnek a megtételére. Ez megtetszett nektek és úgy látszik szívesen használjátok. De egyáltalában belegondoltatok már ennek a mondatnak valódi lényegébe? És ha igen, meritek azt állítani tiszta lelkiismerettel, hogy a ti esetekben ez fedi is a valóságot? Én ezt nem tudom elhinni! Ha körültekintek közöttetek, megállapíthatom, hogy általában 20-28 év közül mozog életkorotok. Számoljunk csak egy kicsit. Exponáltátok ti magatokat odahaza politikai elgondolásotok érdekében, hogy annak következményeként esetleg már meg alapitott komoly egzisztenciát, családot stb. elvesztettetek? Vesztettetek minden bizonnyal ti is, hiszen el kellett hagynotok hazátokat, a meleg otthoni fészket. De ez nem csupán egyéni akciótok következménye, ez sajnos igen általános tünet ebben a mostani beteg világban. Nem csak nálunk, hanem számos más nemzetnél is fellelhető. De ennek az árnyoldalnak, a kényszerű emigrációtoknak van ám egy napos oldala is, éppen a ti esetekben. A löweni egyetem hallgatói! Vájjon melyikőtök álmodta még pár évvel ezelőtt, középiskolás korában, hogy a világhírű löweni egyetem hallgatója lehet majd? Vajmi kevésteknek állott volna az otthoni körülményei LEVÉL NÉMELY FIATALOKHOZ
