Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1951-09-15 / 9. szám
I 4-IK OLDAL “KRÓNIKA" 1951 szeptember n. liberális politikában, melyet Deák Ferenc epigonjai rosszul értelmeztek és még rosszabbul alkalmaztak. Ez az u. n. liberalizmus nem számolt a szükségszerű fejlődés következményeivel s amíg egyrészről egy minden korlát nélküli kapitalizmust engedett Magyarországon kifejlődni, (ami ellen ugylátszik Rézlernek nincs kifogása) elmulasztotta figyelembe venni a szociális követelményeket, a földbirtokpolitika kérdéseit és azt a tényt, hogy a nemzetiségek kezdtek mindinkább kinőni a gyermekcipőkből és a maguk számára jogokat és életlehetőséget követeltek. E hibába a 67-es kormánypárt és a 48-as ellenzék egyformán bele esett. Az előbbi a kiegyezés változatlan fenntartása érdekében folytatott defenzív harcot az utóbbi pedig kizárólag meddő közjogi kérdéseket feszegetett és ugyancsak elszakadt a néptől és annak jogos óhajaitól. De még mindezen hibák és mulasztások ellenire sem volt az Osztrák Magyar Monarchia öszszeomlása történelmi szükszerüség. Elég Benes emlékiratait elolvasni, hogy lássuk, még 1918-ban is voltak komoly tényezők. Elég csak Lloyd George britt miniszter elnökre hivatkoznom, akik nem fogadták el 100 százalékos készpénznek Benes agitáoióját az Oszt rák Magyar Monarchia szétdara•bolását. Amikor Károly király békeajánlata az Entente hatalmakhoz megérkezett, az emigráns Cseh politikusok nehéz órákat töltöttek, mert komolyan féltek attól, hogy elképzeléseik kártyavárként fognak összeomlani. A világ közvéleménye pedig ma mindinkább kezdi látni azt, hogy 1920- ban Trianonban sikerült egy Osztrák Magyar Monarchiát szétverni és annak 'helyébe ugyani csak nemzetiségi összetétellel rendelkező két-három kis egységet létrehozni, amelyeknél e szervi bajok még fokozottabb mértékben ütköztek ki Ha mi a Dunavölgy jövő kiépítésének előkészítésén fáradozunk, — ami remélhetőleg Rézler professzor urnák is szándéka — akkor ne kíséreljük meg egy szenzációs blöff formájában a legujabbkori történelmünket “revizió” alá venni, mert a múlt lezárt eseményeit revideálni fölöttébb hálátlan dolog. Inkább keressük ki azokból és domborítsuk ki azokat a jelenségeket és tényeket, amelyek közelebb vihetnek bennünket ahhoz, hogy a Duna völgyének népeit ismét egy életerős, egészséges keretbe tudjuk összekapcsolni és egy megközelítően oly bölcs és sziárd építményt tudjunk létrehozni, mint amilyen Deák Ferenc kiegyezése volt. * * * Még néhány szóval ki kell térnem arra is, hogy a magyar emigrációnak egy bár számra csekély, de sűrűn szereplő csoportja nemrégiben tartotta meg évi közgyűlését Washingtonban. A közgyűlésen elfogadott határozati javaslatok közt két olyan szerepel, amely mellett nem haladhatunk el szótlanul. Az első az, hogy a magyar politikai pártok már most itt kint az emigrációban vessék fel, hogy a felszabadulás után mi legyen Magyarország államformája, a másik pedig, mely ezzel szorosan összefüggni látszik, hogy az 1945 utáni évek törvényhozásából a jó és hasznos intézkedések már eleve fenntartassanak. Ehhez röviden csak annyit; a várva várt felszabadulás utáni Magyarországon természetszerűleg a legteljesebb demokráciának kell érvényesülnie, tehát egy politikai csoportnak kétségkívül jogában áll már itt kint a távolban kijelentenie azt, hogy majd otthon a köztársasági államforma bevezetése mellett kíván propagandát kifejteni a választók körében. (Az természetesen más kérdés, hogy a felszabadult választók a tapasztalataikon okulva nagyon fognak e lelkesedni ezért a politikai agitációért?) Azonban az államforma kérdését felvetni nem lehet azon egyszerű okból kifolyólag, mert Magyarország államformája ma is a királyság. Az 1921 XlV-ik törvénycikk, mely mint indokolásában kifejti, külső kényszer hatása alatt mondotta ki a Habsburg ház detronizálását, magának a királyságnak intézményét változatlanul fenntartotta. Az 1946. évi köztársasági törvény pedig az országnak idegen megszállás alatti idején jött létre, tehát akkor, amikor a magyar nemzet nem volt szuverén jogainak teljes birtokában, ennek érvényességét tehát nem mérhetjük fel a magyar közjog, de általában a demokratikus parlamentarizmusról alkotott fogalmaink szerint sem,, mert ezeknek értelmében csakis az tekinthető érvényes törvénynek, amit a magyar nemzet szabadon megválasztott és minden külső befolyástól mentes törvényhozása szavazott meg. A köztársasági törvény meghozatalánál pedig ez a két szempont nem állott fenn. Elismerjük azt, hogy 1945 után adódott szükséghelyzetben kénytelen volt a magyar nemzet képviselőket választani és azoknak kötelességük volt folyó ügyekben törvényhozási jogaikat gyakorolni, mert kilenc millió magyar élete nem állhatott meg még akkor sem, ha idegen katonák bakkancsai taposták is a magyar földet. Magyarország szuverenitása 1944 március 19-én a német invázió tényénél megszűnt és azzal, hogy ezt a megszállást egy szovjetorosz váltotta fel, semmiképen sem éledhetett fel újra. Az uj* felszabaduló^ utáni demokratikus alapokon felépített Magyarország mindenkinek meg fogja adni azt a jogot, hogy politikai elképzeléseit szabadon hirdethesse és szabadon toborozhasson ahhoz híveket. De mindez csak akkor lesz aktuális, ha a nemzet újból teljes szuverenitásának birtokában lesz,, tehát az államforma vagy egyéb a nemzet szuverénitását illető kérdésekben, most idekint fait accomplit, befejezett tényt teremteni ellentétben áll a demokratikus államszemlélet alaptételeivel és csodálkozni kell azon, hogy nekünk feudálisaknak, reakciósoknak és nem tudom még minek kikiáltott királyhüeknek kell a demokrácia “bajnokait” erre figyelmeztetnünk. KALIFORNIAI MESSZELÄTÖ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. Amikor ezeket a sorokat írjuk, az amerikai rádió részletesen ismerteti a japán békeszerződés pontjait. Kiemeli ez az ismertetés azt az igazságot, hogy Amerikát a segítés és megbocsátás szelleme vezeti a békeszerződés megkötésénél. Nyoma sincsen annak a bosszúálló szellemnek, ami vezette a hatalmakat Versaillesben, Trianonban és Párisban. Hogy hova juttatta az egész világot a bosszu-ibé&ék sorozata, mi sem bizonyítja szomorúbban, mint a mai helyzet. Franciaország és a kisentente politikusai bosszúbékét diktáltak nemcsak Németországra, hanem Ausztriára és a szegény Magyarországra is. . . . Amerikának örök dicsősége az, hogy a hazug félrevezetések dacára is, külön békét kötött a megcsonkított ezeréves Magyarországgal. A magyarságnak igen nagy tragédiája az, hogy nemcsak az első, de a második világháború után is, bosszubéke áldotata lett: elsősorban a cseh politikusok alattomos befolyása következtében. felnövő fiatalság megerősödjék az ezeréves magyar hitben: a szentistváni Nagymagyarországban. . . Mi szabad földön élő magyarok azonban ünnepeltünk és ünnepelni fogunk minden esztendőben, bármely templomban is imádjuk az örök Istent. Az idei kegyetlenül nehéz esztendőben is, István király ünnepe hatalmas lelki erőt ad. Mi nem kétségeskedünk és nem habozunk, hanem teljes szívvel hisszük, hogy a Dunavölgynek egyetlen útja van csak a boldogulásra. És ez nem más, mint a szentistváni Nagymagyarország gondolata. Kaliforniai Messzelátónk a súlyos esztendők vihara és megpróbáltatása után már látja fölragyog ni a szentistváni koronát Ottó Őfelsége nemes fején. Lesz még egyszer ünnep ezen a világon, amelyre fölfigyelnek az igazi lelkek mindenhol! A szentistváni dunai birodalom újra föltámad és uj évezrede kezdődik a magyarságnak és a testvérnépeknek, Ottó Őfelsége bölcs uralkodása alatt! A TEMPLOMROMBOLÓK. IGAZSÁGOS BÉKERE VÍZIÓT! Mi, akik a szentistváni Nagymagyarországnak vagyunk Amerikába szakadt apostolai, amikor békekötésről van szó, azonnal a magyar békerevizióra gondolunk. A mi lelkűnkben örökre benne él a dunavölgyi népek nagy testvérisége, a szentistváni magyar korona védnöksége alatt. Az amerikai magyarság egy részét a függetlenkedő politika igen messzire elvezette a szentistváni Nagymagyarországtól. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy most, amikor ország-világ előtt kellene hirdetnünk a szentistváni Nagymagyarországot István király koronázásának 950-ik évfordulója alkalmából, a függetlenkedő magyarok Kossuth ünnepélyeket rendeznek és igyekeznek az ezeréves Nagymagyarországra a feledés fátyolát borítani. Micsoda fölséges példát adtak a Staten Islandon munkálkodó magyar apácák Labor Day alkalmából! Hatalmas magyar ünnepséget rendeztek István király koronázásának 950-ik évfordulójára. Amikor öblös frázisokkal, régen megbukott magyarországi köztársasággal hetvenkednek sokan, milyen jó fölfigyelnünk istenes női szivek bizonyságtételére. Milyen jó velük ünnepelni az évezredes Nagymagyarország föltámadásának biztos hitével. A SZENTISTVÁNI NAGYMAGYARORSZÁG AZ EGYETLEN REMÉNYSÉG! A szerencsétlen óhazában az ezeréves Nagymagyarországot, az igazi magyarsággal együtt, keresztre feszítették az istentelen, gyilkos kezek. . . István király ünnepét megülni rettenetes bűn a vörös banditák szemében. Még az ünneplés gondolatát is igyekeznek más csoportosulásokkal és felvonulásokkal tönkretenni, nehogy a Akik ezt a szentistváni gondolatot igyekeznek lerombolni a szenvedő magyarság szivében, ugyanazt a sátáni munkát végzik, mint az óhazai vörösek, akik megkezdték a magyarországi templomok bezárását és lerombolását. Még az első világháború előtt mint ösztöndíjas papnövendék tanultam a hires svájci tudományegyetemen, Bázel városában. Mikor onnan visszakerültem az óhazába, az egyik tolnamegyei nagy német egyházban lettem segédlelkész. Hatalmas szép temploma volt a virágzó falunak, gyönyörű dombtetőn, ahol a barokk stílusban megépült templomtoronyból messzire elhangzott a harangszó, a békés halmok, lankások és erdők felé. És onnan érkezett a siralmas irás, hogy szeptember elsején lezárták a szép református templomot, hogy elnémítsák Krisztus Urunk drága evangéliumának hirdetését. Tehát nemcsak a fővárosban, hanem a falvakban is mindenhol rombolják az Isten templomát, a Sátán cimborái: a vörösök. Lunacharszky, az egykori muszka közoktatásügyi népbiztos mondotta: “Nekünk a legnagyobb ellenségünk az emberek szivében, élő Krisztus.” Őt akarják megölni a templomrombolásokkal a Sátán cimborái. De Krisztust nem lehet megölni! Diadalmasan föl fog támadni a magyar szivek mélyén. És az átokkal teljes köztársaságok után, mint poraiból megelevenedő főnix fog föltámadni az ezeréves Nagymagyarország: Ottó Őfelsége ural kodása alatt. Ez a hit éltet! Ez a hit ad erőt! “EGY KILÓ ZSÍR HETVEN FORINT.” A siralmas levél, a templomlezárás után elmondja, hogy egy kiló zsir hetven forint. Majd felső-
