Krónika, 1951 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1951-12-15 / 12. szám

8-IK OLDAL

"K R ó NIK A”

1951 december.

A lét vagy nemlét kérdéséről van szó!

HOZZÁSZÓLÁS FONTOS PROBLÉMÁINKHOZ Irta: JUDEX.

III.

Tegyünk összehasonlítást egy más (nem legitim) királyság és egy netáni “köztársaság" között egyrészről és a legitim királyság között másrészről. A “népköztársaságról” talán fölösleges is említést tenni.

A legitim királyság két okból az egyetlen jó végmegoldás. Először azért, mert

legfőbb érdekünk, hogy ne kis állam legyünk, hanem, mint szuverén állam, egy nagyhatalom részesei,

amelybe holmi kis utódállamok, de még Hitler sem mert volna olyan könnyen belekötni. A Monarchiában valósággal vattába voltunk burkolva és nem kellett állandó en garde állásban áilanunk minden viharral és minden betolakodóval szemben és még hozzá mindig egyedül, vagy legfeljebb egy másik elnyomóval az oldalunkon.

Szükségünk van tehát a velünk egyenlő gondolkozásu népek segítségére és testvéri társulására. A leendő király személye tehát nemcsak a mi elhatározásunk kérdése. De vájjon lehet-e olyan személyt találni, akiben a volt Monarchia újból egyesítendő összes nemzetei egységesen egyetértettének? Ugyebár nem? Már előre válaszolok annak az ellenvetésnek, hogy t. i. a legitim uralkodóban sem fognak egyetérteni az összes nemzetek. Lehetséges, de ha mégis egyetértenének valakiben, akkor csak Őbenne és másban senkiben sem.

A második ok„ amiért egyedül a legitim királyság jelentené ránk nézve a megoldást az, hogy végre fix ponthoz

érnénk, amire a nemzet nyugalma érdekében szükségünk van. Minden más esetben a trónvillongások, a forradalmak, a polgárháborúk, a merényletek és a lebecsült államfők kora következnék be, amely oly gyakran jutna kifejezésre pl. afféle szólásmondás formájában, hogy: “Ugyan mit tiszteljek rajta,, hiszen ismerem még körtefa korából!”

Ez iszonyúan destruálná a tekintélytiszteletet és a magyar egységet, hiszen látjuk, hogy a mai emigráció során nincsen kéCmagyar egy nézeten, mig ellenben a szerbek a jugoszláv király körül csoportosulnak s igy, teljesen egységesek. Ha ellenben egy 400 esztendős dynasztiáról és annak soha törvényesen hatályon kívül nem helyezett öröklési rendjéről a restauráció után az a meggyőződés érlelődnék meg a magyarságban, hogy az örök és megváltozhatatlan és minden történelmi epizód ellenére ismét és természetszerűen helyreáll, akkor a végleges és megingathatatlan tekintély korához jutnánk el, ami az áldásos béke és olyan nyugalom korszakát teremtené meg Magyarországon, amely a sok destrukció után végre először nyitná meg a konstruktiv munka, az alkotás, tehát a nyugodt művelődés és a

lelki béke korát, amelynek már a kezdetén mély lélekzetvétellel tehetnők meg azt a megnyugvó kijelentést, hogy: ‘‘No hála Istennek, hogy idáig#eljutottunk!”

Egyedül a csehszlovákok, a jugoszlávok és a nagyrománok lennének kétségbeesve. Egyedül a régi Kisentente-nek volt szörnyű félelme a Monarchia visszaállítása. Aki magyar tehát kisententebarát, az csak csatlakozzék az ő félelmükhöz.

Nekünk magyaroknak semmire sincs annyira szükségünk, mint nagy tekintélyre az államfő személyében úgy kifelé, mint befelé. Ezt pedig csak legitim királyság esetén érhetnék el,, mert akkor az egyedül lehetséges fix ponthoz jutnánk el.

Ami a köztársaságot illeti, ennek a gondolatát még elméletileg is el kell vetni. Egy polgári egyén a magyar állam élén kész katasztrófához vezetne. Egy magyar polgári köztársasági elnök a következőket jelentené: 1., 4-5 évenkint választást polgárháborúval, korrupcióval, soha le nem csillapuló nyugtalan közélettel, elő- és utóhullámokkal. 2. Nullát jelentő tekintélyértéket. 3. A magyarok előtt egyik oldalon az érdeket és netán lelkesedést, a másik oldalon az ellenszenvet és a bosszuállást, mert X-Y családoknak nem volt előnyük a választásokból. Ismervén a magyarság temperamentumát, már előre megjósolhatok lennének a? ilyen s az ehhez hasonló kijelentések: “Ki az az elnök? Hiszen együtt jártam vele iskolába és ő volt a legrosszabb tanuló. Bizony nekem a Pista nem imponál!” Ugyanilyen kijelentéssel illetnék az elnök feleségét, pl.: “Ugyan ki az a Joli? Nekem akar imponálni, mikor . Mezőtúron minden nap együtt voltam vele Nagy Barnáéknál. Ő fog nekem cercle-t tartani! A Joli:" Ne feledjük el u. i., hogy a magyar tulszubjektiv, tulimpulziv és tulidealista. A magyar köztársaságot helyteleníteni tehát nem jelenti azt, hogy ez az államforma (különösen flegmatikus népeknél) egészen helytelen államforma volna. Kizárólag a magyar helyzetről beszélek tehát. Egy magyar köztársaság tehát teljesen úgy festene, ahogy fennt leírtam és soha nyugalom nem lenne Magyarországon.

4. Ne felejtsünk el egy nagy veszélyt, amely nőttön nő, hogy t. i. a szomszéd népek száma a deportálások után ijesztően túlméretezett lesz a magyarok számához képest. Hiszen az orosz bolsevizmusnak Magyarországon a kommunizmus terjesztésén túlmenő célja van. A nemzet megszüntetése pánszláv érdekből. Természetesen nem nacionalista okból, hanem utilitarista célból, mert hiszen sokkal könnyebb egy minden szláv által megérthető orosz nyelven terjeszteni a kommunizmust. mint annak anyagát folyton idegen nyelvre fordítani. Eddig legalább kétmillió magyar tűnt el. Ha hazamegyünk, nagyon kevesen leszünk. Nem lehet hát eléggé lelkiismereti kérdést csinálni belőle, hogy a legitim magyar királyság hívei legyünk.

5. Végül a közélet tisztasága, a tiszta erkölcs, — “mely ha elvész, Róma ledől" — szintén csak fix pont esetén emelkedhetnék olyan színvonalra, amely színvonalon az Ferenc József idején volt, akit már igen sok külföldi tisztelt meg az “utolsó lovag” címmel és aki semmiféle legcsekélyebb enyhe satirozást, árnyalást, tussolást vagy panamát nem tűrt. Ugyannyira nem, hogy egy közigazgatási bíróság másodelnök agyonlőtte magát azért, mert megtudták, hogy valakinek valami licenciát pénzért kijárt, ami még büntetendő cselekmény sem volt. Más körülmények között az ilyenre talán mégcsak fel sem figyeltek volna. . .

Aggályos volna egy magyar nemzeti királyság is. Nem komoly dolog a mai időket' az Árpádok idejével összehasonlítani. Az Árpádok idején sokan voltunk. Olyan sokan, hogy Európában akkor ugyanannyi magyar élt, mint német, ma pedig a németség sokszorosan meghaladja a magyar ság számát. Ezekkel az időkkel akarnak összehasonlítást tenni, amelyekben NAGYHATALOM voltunk egyedül és a Monarchia nélkül is? Hiszen talán kevesen tudják, hogy a mohácsi vész előtt olyan nag, hatalom voltunk, hogy a vesztett csata után a dalmát tengerparton egy olyan hatalmas magyar flotta pusztult el, amelynek 32000 főnyi legénysége volt — vetekedett a britt flottával — utána pedig nyomtalanul eltűnt. Ne legyünk tehát ámokfutók és ne tekintsük példának az Árpádkori időket, hanem jussunk végre tudatára annak, hogy nem pusztán

Az Atyának-Fiunak és Szentlélek Istennek nevében. Amen! Mindenható jó Istenünk, szerető Édesatyánk az Ur Jézus Krisztusban! Buzgó szívvel emeljük fel hő imánkat szentséges trónod elé, hogy jóságos királyunkat, IV. Károlyt, a magyar nép békeszerető apostoli fejedelmét, a Te hűséges és alázatos szolgádat vedd irgalmas kegyelmedbe. Add, hogy az ő népeiért annyit aggódó és szenvedő lelke, békés nyugalmat és megszentelődést találjon, Nálad, ki Ura és Istene vagy Kicsinyeknek, Nagyoknak, elesetteknek, szenvedőknek, népeknek, nemzeteknek és fejedelmeknek. Hallgasd meg édes jó Istenünk és Megváltónk 'esedező kérésünket, melyet népét szerető s érte minden áldozatra képes fenkölt lelkű, nemes uralkodónkért Hozzád küldünk. Ő úgy szerette népét s nemzetét, hogy nem törődve ellenségeskedéssel, ellene való nyílt lázadással, népe közé ment, hogy a békesség örömét, nyugalmát biztosítsa mindenki számára. Nem

verssor, hanem reális történelmi megállapítás az a mondás hogy: “Nemzeti nagylétünk nagy temetője Mohács.” Továbbá pedig vegyük tudomásul, hogy most még Mohácsnál is . több veszeti el, Hogy tehát fönnmaradhassunk, ahhoz egy összefogó erő kell, ez pedig magyar nemzetiségű államfő nem lehet csak

egy nemzetek felett álló és nemzetiséggel nem bíró kirótt/, mert egy nemzeti király nem centrifugálisan, hanem centnpetálisan hatna a nemzetiségekre.

Természetes dolog, hogy a legitim királyság esetén nemcsak^elnyomatásról nem lehet többé szó, de még arról sem, hogy Ausztria majorizálna bárkit.

Hetedszer: Herceg Ferenc azt irta Tisza Istvánról, hogy azért nem tudott népszerű lenni, mert ezt hajhászni nem volt képes. Meggyőzéssel és reálpolitikával dolgozott, holott nálunk ezekkel az eszközökkel ritkán lehet célt érni. “(L. Herceg Ferenc Két arckép.” — Tisza István és Károlyi Mihály.) Sven Hédin azt irta rólunk, hogy: Jung ist dieses Volk,” vagyis: fiatal ez a nemzet. Ezzel természetesen az életerőt és a rajongásokra való hajlamot értette. Hangulat, fantázia, mese és romantika sokkal nagyobb szerepet játszották nálunk, mint ceruzával és papírral való pontos kiszámítás, hiszen azt mérem mondani, hogy egy egyszerű számtani tételre lehet leegyszerűsíteni azt, hogy rajtunk csak a Monarchia segít. Csakhogy nálunk kevesen politizálnak pontos kiszámítással. Ehelyett a nemzet nagy része álomlátások után nyargal, hiszen ezért választotta Kossuthot és nem Széchenyit, aki a "Hid" cimü drámában igy szól Kossuthoz:

rajta és nemes szándékán múlott, hogy áldozatos cselekedete nem valósulhatott meg. Te tudod Istenünk, hogy ő soha nem akart viszályt és ellenségeskedést, hanem békét, igazságot és rendet munkált mindenkor, minden ténykedésében.

Urunk- Istenünk! Elesefíségünkben, nyomorúságunkban, porba sújtott Hazánk romjai felett, az istentelen bolsevizmus igjában nyög népünk és nemzetünk. Mindenünkből kifosztva, koldusként tengődünk Hazánkban cs számkivetetten a nagyvilágban. Mindent elrabolt a Sátán, csak bitünk, reményünk, szeretetünk maradt meg és erősbbödött Te Benned és a Jézus Krisztusban. Fájdalmas kálváriánkban zúgolódás nélkül visszük keresztünket s nem magunkért, hanem királyunkért imádkozunk, hogy dicsőítsd meg őt s vele és rajta keresztül Magyarország védasszonyának. Szűz Mária, Istenasszonynak népét és országát. Igaz mély hittel és áhítattal ezért imádkozunk Atyánk!

IMA IV. KÁROLY KIRÁLY BOLDOGGÁ AVATÁSÁÉRT