Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-07-15 / 7. szám
1950 julius. “KRÓNIK A” 3-IK OLDAL' UJ KORSZAK KÜSZÖBÉN Az idők régen várt nagy fordulata érkezőben van. A vdág még szabad népei, élükön Amerikával, megelégelték a kommunizmus ármányát és erőszakát, Moszkva telhetetlen világnézeti imperializmusát, amely immár a báránybőr elvetésével nyílt aggressziós támadásban mutatja ki ragadozó farkasfogai fehérét. Nem változtat ezen, hogy maga formailag még nincs háborúban Amerikával és az Egye sült Nemzetekkel. Ma csak egy front van: a pogány, szabadságrabló államkapitalizmus és egypárt-diktatúra mindenféle nemzetbeli serege akarja elpusztítani az istenfélő és szabadságszerető népek, a krisztusi emberiesség erkölcse alapján álló nemzetek életrendjét, fegyverrel akarja felerőszakolni reájuk a maga és csatlósai uralmát. A központ, a főhadiszállás Moszkvában van s onnan irányítják a külömböző nemzetiségű hadosztályokat, ma a koreait, holnap talán már a kínait. . . Nem koreai, kinai, lengyel, magyar vagy csehszlovákiai, stb. hadseregek ezek, hanem a nemzetközi kommunizmus hadosztályai és velük szemben az Egyesült Nemzetek zászlaja alatt har col MacArthur vezetésével négy ven-egynéhány nemzet közös frontja, azoké, akik szabadságot, emberi életet, demokratikus világot akarnak. Harcunk a totalitárius pokollal van, <— travesztálhatnók néhai való Ady Endrét, a szabadság költőjét, akit a sors megkímélt attól, hogy halálos csalódottan kelljen látnia, miként éltek vissza a szabadságból kicsirázott szabadságellenes irányzatok az elemi emberi szabadság és méltóság eltiprására, meggyalázására. Minden kalodarendszer, bugri$ság és lelki barbarizmus izzó gyűlölője, Ady Endre ma velünk vallaná: Harcunk a totalitárius pokollal van. Mindent erre tettünk, Ezé a harcé testünk, lelkünk. Ez éltünk vagy vesztünk, a Sorsunk . Nem tudjuk hová fejlődik ez az egyelőre rendőri akciónak nevetett, de máris sok drága amerikai véráldozattal, a szabadságért küzdő fiák életével és vérével megpecsételt háború. De hitten hisszük, hogy nemcsak Koreáról van szó és bármi jöjjön is, immár nem lehet addig igazi béke a világon, amíg mindazok a nemze tek, amelyek moszkvai erőszak áldozatai lettek, vissza nem nyerik teljes külső és belső szabadságukat, meg nem valósul a második világháború nagy hadicélja, a kisnépeknek és fiaiknak üdve. Ez a konfliktus nem fejeződhetik be anélkül, hogy a már 1945 elején némely kommunistáktól nyíltan is hangoztatott ‘ Egyesült Európai Szovjetállamok, Moszkva fővárossal -terv ki ne pusztuljon a világból! Nem lehet helyreállítani Korea, az ázsiai kisállam statusquo-ját anélkül, hogy Magyarország és a többi európai Koreák ne jutnának az Atlanti Charterben, a vattai egyezményben és az Emberi jogok Deklarációjában fogadalomszerü kötelezettség erejével megígért szabadságukhoz! Ennek reményében köszörűjük Amerika talpraállását, a szabad népek összefogását és bízunk abban, hogy az elkövetkező nagy diplomáciai vagy fegyveres küzdelmek s a máris folyó nagy véráldozatok meghozzák gyümölcsüket a szolgaság, jármába hajtott népek, köztük oly régóta szenvedő szülőföldünk népe számára és felszabadítják az -emberiséget a bolsevizmus félelmetes, gyötrelmes lidércnyomása alól. Ha nem ez az egész és épkézláb eredmény kerül ki a harcok viharából, akkor megint hiába vérzett Amerika, minden szabadlelkü nemzet! * * * Megkezdődött a leszámolás a kommunizmussal. Az ördögöt Belzeb u bbal próbáltuk kiűzni s most a fölénk került Belzebubtól kell megszabadítanunk az emberiséget, hogy az evangéliumi szellem, a jog és igazság ismét elfoglalhassa áldásos, építő, irányító szerepét a nemzetek lelkében és életében. A magyar legitimizmus az idők minden megkisértetései, kinszenvedéses próbái idején sziklaszilárdan megmaradt ezen az utón. Eszméink harcosai üldöztetést, börtönt szenvedtek úgy a jobboldali szélsőség napjaiban, mint a baloldali kommu-fascizmus mostani idején és Ottó trónörökös épp úgy üldözött, kigunyolt és becsmérelt volt Hitler alatt, mint most Sztálin s bábjai szemében. Nem kollaboráltunk se Hitlerrel, se Sztálinnál, a szentistváni tanítások egyenes vonalát követtük és mint azok mélységes álérzői attól soha jottányit el nem tértünk. Nem vagyunk hajlandók eltérni a jövőben sem. Megőriztük az intaktságot s ma már csak a javíthatatlanok vagy az ingadozók és önérdekü spekulánsok nem látják be, hogy csakis a Szentkorona szellemének helyreállítása és tényleges uralma biztosíthatja a magyar nép nyugodt fejlődését, békés lelki és tulajdoni jogrendjét, szociális haladását, történelmi hatóerejü megerősödését. Nem vagyunk hajlandók bárki ellen is, aki téves utakra sodródott, de őszintén belátta tévedését, örök kiátkozást hirdetni. Régóta valljuk e hasábokon, hogy minden tiszta evangéliumi és nemzeti lelkületű magyarnak, aki a szent istváni tanításokat magáénak érzi, helye, szerepe kell legyen az elkövetkezendő nemzet-megujhódás verejtékes, nehéz munkájában. Amiként nem adjuk oda hasábjainkat arra, hogy azokon akár jobboldali, akár baloldali irányban elkövetett tévedések gazdái magas lóra ülve magukat igazoltnak és a jövő ■ diktálására illetékesnek hirdessék, úgy nem is tessékelünk ki senkit a magyarságból, aki nem megátalkodott, nem reke dt meg a tévedések ingoványában, hanem teljes jóhiszeműséggel akar ja kivenni részét egy bölcsebb, szebb, áldásosabb, nemese bb magyar jövendő építéséből. A nagy históriai fordulat immár elkövetkezett kezdete ily irányban kell felemelje és megtisztítsa azok lelkét, akiket a jobb és baloldalon szavaink illetnek. Az események megindulása arra kell késztesse őket, hogy újból számot vessenek önmagukkal és eltökéljék magukat a múltak tévedései tanulságának levonására. Elég volt a kockázásokból, kilengésekből, kalandok ból. Uj élet kezdődött Koreánál és uj élet kell kezdődjék a magyar lelkekben is. Nincs ut visszafelé Koreában és ne legyen ut vissza, a magyar nép józan életlátásával és érdekeivel annyira ellenkező szélsőségek örvényei felé sem. Aki szereti a magyar népet és áhitja sorsának állandó, biztos révbejutását és boldogságát, ez uj indulásnál el kell döntse magában, a szentistváni tanítások, a magyar kereszténység és történelmiség tiszta, hűséges követője akar-e lenni nemcsak hangzatos jelszavakkal, de minden tettében, mindennapi életében is? Aki nem őszinte szívvel, hanem átmeneti érdekszempontokkal, utógondolatokkal közeledik, ne jöjjön közén k. De minden tisztességes magyarnak számára szélesre tárjuk a kaput, akit meggyőződésének kitisztulása, kikristályosodása vezet sorainkba s csak örülünk, ha erről nyíltan is vallomást teszen. Nem azok Szent István igazi harcosai, akik majd a győzelem óráján hirtelen táborunkba rohannak és magasra nyújtják fel az ujjúkat, hanem, akik most, a harc neheze óráján, a színvallás önzetlen bátorságával tesznek hitet és segítik a harcot, a győzelem kivívását. Nincs idő a habozásra, taktikázásra, a történelem óramutatója a tizenkettőhöz közeledik. . . . * tje Moszkva azzal akarja feltukmálni a népekre az ujpogányságot és államrabszolgaságot, hogy nem lehet visszafordítani az óramutatót . A Koppányok kora, a jásszá és a törzsi közösség azonban visszaesés a múltba, az emberi társadalom kezdetleges elöidőibe akkor is, ha a lenini álmessianizmus forradalmi vörös jelmezében akar megtéveszteni. Nincs haladottabb irányzat, mint a szentistváni királyság, amely mindenkinek megadja a szabad érvényesülés, tehetségének, tudásának tisztességes értékesítése lehetőségét és segíti azokat, akiknek ebben gyámolitásra van szükségük. Nincs demokratikusabb irányzat, mint a szentistváni királyság, amely nem tesz külömbséget nemzetiség és származás szerint, nem ismer sem fajidegent, sem osztályidegent, hanem a polgári jogok egyforma részesévé tesz mindenkit, aki őszintén hívének, hűséges tagjának érzi és vallja magát. Nincs idótállóbb és jövőképesebb, mint a szentistváni királyság, hiszen néhány hó múlva ünnepeljük alkotmányos fennállása 950-ik évfordulóját s hagyománya, jog- és életrendje mindig legjobban felelt meg a magyar természetnek. Állandó sulásra egyedül képesnek s szilárd alapokon minden fejlődésre alkalmasnak bizonyult és nincs az a földi hatalom, amely a magyar n&pre újból felkényszerilhesse a kicsinyes személyi érdekek marakodó vásárjának azt a zűrzavaros és nemzetsorvasztó légkörét, amely a köztársaság jellegzetessége Magyarországon s amely sohasem hozott üdvöt a nemzetre, de annál többször kárhozatot. A történelem törvénye ime, még egy alkalmat kíván adni a világ uj elrendeződésére, megigazulására s benne Magyarország igaz megújhodására. Az idők régóta várt nagy fordulata érkezőben van. A szentistváni tanítások és a Szentkorona szellemében válasz van minden kérdésre s csak az Ő szellemükben születhetik meg az az igaz magyar egység, amely előfeltétele annak, hogy a tizenkét milliós magyarság az ideiglenességek, tévelygések és áldozatos szenvedések korszakán tullendülve, visszataláljon a boldogulás állandósulása útjára és bölcsen éljen sorsa históriai eligazításának ama nagy alkalmával, amelyet a Gondviselés kegyelme engedélyezni készül számára. HÍREK rabmagyar- ORSZAGBÓL. A magyarországi politikai rendőrség a junius 9-ikéről 10-ére vir radó éjszakán az ország számos részében megrohanta a kolostorokat és apácazárdákat és külömböző falvakban egy helyre koncentrálva rendőri felügyelet alá helyezte az ott talált egyházi személyeket. Mintegy ezerre tehető az ezen az éjszakán és a követke« zokon elhurcolt szerzetesek és apácanővérek száma. Az összetelepitettek között van 600 apáca, 45 novicia, 90 Jézustársasági atya, 77 ferences barát és 42 más rendbéli szerzetes. Az urnapi körmenetben beláthatatlan tömegek vettek részt felekezeti külömbség nélkül a magyar nép minden rétegéből. Sólyom László, az orosz invázió elején Budapest főkapitánya, majd vezérkari főnök. Révai, Illy, Kuthi és más a rezsimben segédkezett tábornokok letartóztatásban vannak. Állítólag titoista összeesküvés vádját emelik ellenük. Letartóztatták azoknak a szociáldemokratáknak vezéreit, akik 1948 junius havában ellenezték a szociáldemokrata és kommunista párt egyesülését. Köztük van Kéthly Anna, Szeder Ferenc, Büchler József, dr. Valentiny Ágost, dr. Ladányi Ármin, Bechtler Péter, Zentai Vilmos, Takács Ferenc, Szeder Ferenc és dr. Györki Imre.
