Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-11-15 / 11. szám
4-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1950 november A magyarság égő nyílt sebe: Az oroszországi hadifoglyok és elhurcoltak... zet egyrészében megingathatják az iránta érzett bizalmat és hitet. Úgy hitték, hogy a két háború közötti majd az 1948-as “jubileumi év” alatt gyilkos erővel felfokozott Habsburg-ellenes propaganda hatása elég erős ahhoz, hogy a nemzet jórészét elfordítsa a Prímástól ha annak kapcsolatai Ottó trónörökössel a nyilvánosságra kerülnek. De tévedtek ebben. A jubileumi év ormótlan ocsmány propagandája, mely végül is Kossuthot reakciósnak bélyegezte és a 48-as idők egy jelentéktelen mellékalakját Táncsics Mihályt tette meg főhősnek, inkább negativ mint pozitív hatást váltott ki a magyar lelkekből. Amikor tehát a Mindszenti per vádbeszédei elhangzottak, az otthoni magyarságban, az a gondolat fogamzott meg: ime Prímásunk a királyság helyreállítását akarta, ez most ország világ előtt bizonysággá lett. Tehát ha Ő nemzetünk nagy apostola ezt igy látta jónak, úgy; mi sem lehetünk más vélemé, nyen, bárhogy vélekedtünk mi a múltban erről a kérdésről. A kom munisták ördögi fegyverei néha visszafelé sülnek el. Ez történt a Mindszenti per esetében is, Rákosi akarata ellenére megvilágította a nemzet előtt azt az utat,, amelyen járnia kell ha lerázza magáról Moszkva igáját. A Mindszenti per óta eltelt csaknem két esztendő a magyar nemzet kálváriájának újabb stációit jelentette. A magyar nép azóta maradéktalanul belesülyedt a Szovjet véres rabságába. Ma már nem elégszik meg a rabtartó azzal, hogy némán tűrje szolgaságát, még arra is kényszeríti, hogy rajongó dicsérettel kezet csókoljon a porkolábnak és imádja annak kultúráját és eszmevilágának nagyságát. Mindezt akkor, amikor a földjén garázdálkodó százezernyi szovjet katona Írástudatlansága a hygiéna és a közerkölcs alaptörvényeinek nemismerete kézzelfoghatóan bizonyítja be előtte ennek ellenkezőjét. Hihető, hogy a magyarság ma már annak is hálás volna, aki csak valamivel lazitja meg a bilincsek szorítását vagy csak egy kevéssel enyhítené a lelki szolgaságnak megalázottságát. De a végleges megoldás, a végső kifejlődés utáni vágy ott él a magyar lelkekben, dacára min-' den testi és lelki nyomornak. Ott van köztük mint élő valóság Mindszenti kardinális, akit csak a börtön fala választ el népétől. Benne biznak és őt követik még akkor is, ha egy szép napon az Ur, lelkét, törékeny testéből Magához szólítaná. Áthajózásom előtt az utolsó Magyarországról jött hírnök, akivel találkoztam, egy Palesztinába igyekvő cionista volt. Pár napja hagyta el Budapestet. Kérdeztem tőle, vájjon kit tart ma az otthoni magyarság legnagyobb hősének követendő példaképének és ő is ugyanazt mondta mint minden más magyar menekült: — Egy ember képe él a magyar nép lelkében és ez a rab Hercegprímásé. Tehát magyar testvéreim, mi, akik innen az újabb vagy régebb emigráció biztos szabadságot je^ lentő fedezékéből figyeljük otthoni testvéreink keserves kínszenvedéseit, mi ne marjuk egymást, ne hánytorgassuk fel a múltnak eseményeit, ne rángassuk elő annak hibáit és tévedéseit, mert ez mind mind csak negatívum. Nekünk néhány százezer magyarnak egyetlen pozitív kötelessége vállvetve dolgozni azon, hogy 12 millió magyar testvérünk nek megadassák minél előbb az a lehetőség, minden befolyástól men tesen dönteni arról, miként kíván, ják saját maguk, gyermekeik és unokáik jövőjét kialakittatni. Mi a kissebbség, minden pillanatnyi nehézségünk mellett a szerencsések tábora, csakis úgy érdemelhetjük ki munkásságunk alapján otthoni testvéreink megbecsülését akkor — ha majd Isten segítségével üt számunkra a felszabadulás órája. LEVELEKBŐL Mélyen Tisztelt Szerkesztőség! Valahányszor kezembe veszem kedves lapjukat, egy öröm sugár önti el arcom, hogy szeretett örökös királyunk, II. Ottó újból naggyá teszi édes Hazánkat, Édes Apám mint egyszerű tót napszámos a királyság alatt tudta taníttatni fiait s én a világháborúban mint őrmester harcoltam a királyságért és édes Hazánkért. Büszke vagyok vitéz előnevemre s az elmúlt harminc esztendő alatt, ahol tehettem, szóval harcoltam a Monarchia visszaállításáért. Habár ötven éves elmúltam és az elmúlt öt esztendő alatt kemény cementgyári munkával kerestem kenyerem, ha itt lesz az ideje újból kardot kötök, de addig le nem teszem, mig jogos trónjára nem ültetjük Ottó Királyunkat! Maradok mély tisztelettel Vitéz Ozdy (Polka) Béla Kufstein, Ausztria, D. P. Láger 24 barakparancsnok. MINDSZENTI BÍBOROS ' AZ ANYA” (Német nyelvű kiadás.) A svájci Luzernben, A Rex Verlag kiadásában (Luzern, St. Karliquai 12) megjelent német nyelven Mindszenti bíboros Magyarországon, a kommunista rendőr-állam hatóságai által elkobzott és papirzuzdába került nagy müve “Az Anya". A közel 300 oldalnyi könyvet nagyon ajánljuk németül értők figyelmébe, mert a rab bíboros abban lefektetett eszméi, mély fejtegetései mutatják, hogy gondolkodónak, az emberi lét boncolójának és iránymutató apostolának is épp oly nagy és rendkívüli egyéniség, mint hazafinak és erkölcsi vezérnek. A müvet Faludy Lajos fordította, híven adva vissza az eredetinek minden eszmei erejét és szépségét. Mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, — HAZAI szalámi, — friss hús, stb., igazi HAZAI MÓDI - KAPHATÓ: MERTL JÓZSEF magyar hentesnél 1508 Second Ave. New York RHinelander 4-8292 A Szovjet-Oroszországi hadifoglyok és elhurcoltak kálváriás sorsa régi, tragikus sebe a magyar léleknek. Magyarok sok ezrei sínylődnek a hitleriekhez hasonló kényszermunka-halál táborokban, 'bányákban, börtö nőkben, Kovács Béla, Kiss Szaléz atya, Bethlen István, Lajos Iván mellett a névtelenek sokezrei lettek e néppusztitás szörnyű áldozatai és ki tudja, napnap után hány magyar pusztul azok közül, akiknek talán sikerült eddig minden rabszolgaszenvedéssel szemben ellentállni, emberfeletti akarattal kitartani. . . . A kü Iföldi magyarság szervezetei és lapjai ismételten sürgették a nyugati hatalmak illetékes fórumait, hogy mentsék meg a halál torkában vergődő testvéreinket. Ottó trónörökös kezdettől fogva forró szívvel karolta fel ügyüket és fáradhatatlan erőfeszítésekkel törekedett kivívni szabadulásukat. De, sajnos, e közbelépések sem vezettek konkrét eredményre. Amerikának és szövetségeseinek jóakarata, humánus segítő szándékát sikerült, megmozgatni, de a rabszolgatartó Szovjet konok elutasításán minden sürgetés hajótörést szenvedett. Ezt a kérdést is csak egy nagy leszámolással egyetemben lehet majd végleg megoldani, ha addigra még életben lesz• valaki a magyar mártírok mérhetetlen tömegerői. . . . Most a bajorországi Hungária hetilap adott ki a “Magyar Harcosok Bajtársi Közössége hadifogoly-szolgálati irodája közreműködésével Fehér Könyv címen egy adatokban gazdag müvet erről a kérdésről s azt angol nyelven megküldölte a keresztény világ vezető személyiségeinek. Az értékes könyvből itt közlünk része két, melyek képet adnak az égbekiáltó, fájdalmas kérdés súlyos helyzetéről: HOGY JÁTSZOTTA KI A SZOVJET A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉST? A magyar hadifoglyok hazaszállítására nézve az Északamerikai Egyesült Államok, Nagybritanniai és Észak írországi Egyesült Királyság, Ausztrália, a Délafrikai Unió, Kanada, Ujzéland, a Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniója, a Fehérorosz Szocialista Szovjet Köztársaság, a Jugoszláviai Federális Népköztársaság, Csehszlovákia és Magyarország képviselői által aláirt békeszerződés az alábbi rendelkezéseket tartalmazza: ___ TREATY of PEACE with HUNGARY, 1947. PART III. ' Section II. - Article 21. 1. Hungarian prisoners of war shall be repatriated as soon as possible, in accordance with arrangements agreed upon by the individual Powers detaining them and Hungary. 2. All costs, including maintenance costs, incurred in moving Hungarian prisoners of war from their respective assembly points, as chosen by the Governement of the Allied or Associated Power concerned, to the point of their entry into Hungarian territory, shall be borne by the Hungarian Governement. Amikor ezek a szakaszok készültek és amikor a magyar békeszerződést aláírták, a nyugati hatalmak már nem tartottak magyar hadifoglyot fogva, igy a 'hadifogolykérdésben már nem voltak közvetlenül érdekelve. A szovjet delegáció tehát könnyen elérte, hogy a nyugati hatalmak képviselői jóhiszeműen hozzájárulásukat adták ehhez a szövegezéshez, amely semmiféle konkrét és határozott intézkedést nem tartalmaz a még hadifogságban levő magyarok összességének bizonyos meghatározott időn belül való hazaszállítására. A 21. szakasz 1. pontja azt a kötelezettséget tartalmazza, hogy a magyar hadifoglyokat fogvatartó hatalmak és Magyarország külön egyezményt kössenek a hadifoglyok visszaszállítására vonatkozólag. Ilyen egyesség azonban a mai napig sem készült. A nyugati hatalmak szempontjából külön megegyezés megkötésére nem volt szükség, mert területükön ekkor magyar hadifogoly már nem volt. A Szovjetunió pedig szándékosan halogatta a hadifogoly egyezmény megkötését, hogy ezt a kérdést is eszközül használja fel magyarországi politikai céljai elérésére, hogy ezzel terrorizálja a magyar népet és propaganda-eszközt adjon a magyarországi kommunista helytartói kezébe. A Szovjetunió mindezeken felül meghiúsította a békeszerződésben előirt külön egyezmény megkötését azért is, mert pontos határidő megállapítása esetén számolnia kellett volna azzal, hogy a magyar közvélemény pontos kimutatást fog követelni a magyar hadifoglyokról és deportáltakról. Ekkor pedig lehetetlen lett volna számára eltitkolni, hogy milyen nagy számban pusztultak el ezek a szerencsétlen elhurcoltak a Szovjetunió táboraiban. Az egyezmény elkészítést magától értetődőleg elsősorban a magyar kormánynak kellett volna sürgetnie, hiszen végül is magyar állampolgárokról van szó. A magyarországi kommunisták azonban semmiféle ilyen sürgető-akciót nem engedtek meg és igyekeztek a hadifogolykérdést a magyar társadalom előtt olyan módon beállítani, mintha itt nem egy szovjet kötelezettségről lenne
