Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-11-15 / 11. szám
VOLUME VII. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N. Y., 1950 NOVEMBER. VOL. 11. SZÁM. KRÓNIKA AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY - 10c A COPY - AMERIKAI MAGYAR HAVI-SZEMLE EGYETLEN PROGRAMMPONTOT! Nincsen ma tetszetősebben és demokratikusabban .hangzó szó, lam, mint 'az, hogy "majd dönt a magyar nép." Ez az újabb magyar tragédiát magában rejtő szólam alkalmas azok megtévesztésére, akik az emigráns élet küzdelmeiben nem érnek rá alaposabb tanulmányozásra. (A különös azonban az. hogy főleg szók játszák meg most a nagy demokratát ezzel az álmos patópáli jelszóval, akik néhány évvel ezelőtt a hatalom birtokában még a népbiráskodást és pincemódszereket is demokratikusnak tartották, tűrték és egyáltalán nem volt eszük ágában sem dönteni a magyar néppel sem államformáról, sem földreformról, sem vallásoktatásról és sok minden másról.) Nem érdektelen tehát boncolgatni ezt az álmositó, általánosító "demokratikusan" hangzó szólamot abból a célból, hogy vájjon miről •lesz módjában döntenie a magyar népnek, miről kellene döntenie az emigrációnak és miről fognak dönteni tőlünk kívülálló erők és ezek közül mit befolyásolhatunk mi. Számunkra a legfontosabb tudni azt. hogy miért kell most harcolnunk, mert erről későn lesz otthon dönteni, amiről pedig otthon dönthetünk csak, felesleges, hogy erőnket arra itt pazafoljuk. Teljesen felesleges, hogy pártok és mozgalmak már itt pontokba foglalják programmjukat, egyáltalán nem fontos itt, hogy melyik mozgalom hány pontot és milyen tetszetőseket tud összeállítani, amikor az emigrációban elsősorban az emigráció egységének megteremtésé1 x volna 'T3'ksőj,'Azért itt elegendő egyetlen egy olyan pont kitűzése, amelyben biztos, hogy mindnyájan egyetértünk, bármely mozgalomhoz tartozunk is. Ez az egy pont: AZ EZERÉVES MAGYARORSZÁG KIHARCOLÁSA. Hogy milyen lesz a jövő Magyarországának belső politikai, gazdasági, társadalmi berendezkedésé, ez nem éppen tartozik az emigrációra, hanem inkább az együttes magyar nemzetre, viszont az EZERÉVES MAGYARORSZÁGÉRT folyó harcot nekünk kell megharcolni itt az emigrációban, mert e tekintetben az otthon tehetetlen. Ezért joggal felelősségre vonhat majd bennünket az otthon, hogy mit tettünk, vagy mit mulasztottunk e téren. Ma a honszerzés módja nem az. ami volt még néhány századdal ezelőtt is, karddal és virtussal, hanem ügyes propagandával és felvilágosítással. Ezt teszik még azok az emigrációk is, akik 300 — 400 ezres hadsereget is be tudnának vetni hazájuk felszabadításához. Mennyivel inkább áll ez mireánk. akik legfeljebb néhány ezres létszámot tudnánk összehozni a megmenekült intellektuel elemből, ha az utolsó pillanatban az öt világrészből még az is összehozható volna. Nyilvánvaló, hogy nekünk okos, de mérsékelt felvilágosítással kell harcolnunk az Ezeréves Magyarországért az emigrációban befelé és a leendő győztes hatalmak irányában kifelé. Ez a felvilágosító harc a harmadik világháború végével befejeződik és a világrendező hatalmak sz^iint fogják hazánk határait megvonni, népek közötti elhelyezkedésünket megszabni, amilyen jól. vagy rosszul harcoltunk itt azért az "Egyetlen Egy” pontért, az Ezeréves Magyarországért. Ezért a harcért vagyunk felelősek nemzetünk és utódaink előtt és nem azért, hogy az egyes mozgalmak milyen és hány pontból álló programmot dolgoztak ki az emigrációban. Politikai jelszavakkal és programmpontokkal különben sem lehet nemzeti egységet megteremteni, soha sem is lehetett, egy emigrációt még kevésbé. Hiszen minden mozgalom olyan szépen hangzó programmot küld szerte a világban, hogy ez alapon úgy sem képes eldönteni a magyar, melyik mozgalomhoz csatlakozzon. Azért az "EGYETLEN EGY PONT”-ért viszont mindnyájan küzdhetünk egyetértéssel. bármely mozgalomhoz tartozunk is. Szétesett és egyetlen fő elismerése nélküli emigráció azonban képtelen az egységes erőkifejtésre bármilyen irányban is. Nincsen olyan szervezett élet a világon, akár az emberi társadalomban, akár az állatvilágban, vagy bárhol a természetben, amelynek ne volna egy elismert feje az egységes vezetés és az eredmény kiharcolása érdekében. Csak éppen egy — tudja Isten hány — lelkihasadáson átment emigráció volna erre képes? Hányszor halljuk ellenvetésként, hogy a többi emigrációk kebelében is van egyenetlenség, nemcsak nálunk. Hát ez megvigasztalhat bennünket? Ezért maradhatunk mi is nyugodtan a mai szétcsettségünkben? A másoknál elismert rosszat magunknál is helybenhagyhatjuk? Sokkal okosabb volna a magunk hibáin kívül még a másokéból is okulni, nem pedig abba belenyugodni, hogy máshol is úgy van. vagy talán még rosszabbul is, mint nálunk. Az öntömjénezés, az öndicsérgetés a nemzeti lelkiismeret él-altatója és nem serkent tettekre, pedig mennyi hibánk is van! Okosabb volna, ha jó tulajdonságaink állandó hangoztatása helyett a hibáinkat ostoroznánk inkább. mert csak az vezet a megigazuláshoz s népünk nagyszerű képességeinek kiteljesedéséhez, főleg az összetartáshoz, az egy nép egyet akarásához, a kitartó, szívós harchoz és végül az Ezeréves Magyarszághoz. H a ma bűnhődünk, bizonyára hibáink következménye. Ha valaki hibás lépést tett életében, tapasztalhatta, hogy annak feltétlenül megjöttek a kellemetlen következményei is. Ugyanígy van a nemzet is, csakhogy itt a hibás lépést követő szerencsétlenség sokkal nagyobb méretű és szenvedi az egész nemzet. A Sors feltétlenül és gyorsan büntet; ha most szenvednünk kell, ne okoljunk másokat, csakis magunkat. Ősi államformánkkal való taktikus játék és hintapolitika, ősi hagyományainktól és erényeinktől, főleg a hűségtől való megszabadulási kísérletek juttatták nemzetünket a sir szélére. Megfigyelhettük napjainkban is, hogy amelyik nemzet elhagyja ősi, a nemzeti lélekbe begyökerezett államformáját, a hanyatlás útjára lép és a felforgató, istentelen eszmék talajává válik, nem képes arra a nemzeti erőkifejtésre, amelyre számereje és történelmi öntudatánál fogva képes volna. Az emigráns magyarság programmja tehát csak egyetlen egy pontból állhat: 1. KÜZDELEM AZ EZERÉVES MAGYARORSZÁGÉRT. Ennek a pontnak ma első számú harcosa Trónörökösünk, aki minden párt és mozgalom felett áll pártatlanságával, kikezdhetetlenségével, szivében a magyar nép iránti törhetetlen szeretetével, az Ezeréves Magyarország minden porszeméhez való önzetlen ragaszkodásával. Széles horizontú látókörével, a világ népeinek ismeretével és mindenki által ismert történelmiségével egyedül alkalmas ennek a szent harcnak a vezetésére. Magyar Testvérem! Állj mögéje közkatonának, mert nincs még egyetlen személy a világon, akinek vezetésével azt az "EGYETLEN EGY PONTOT” megvalósíthatnánk. S ha ezt nem akarjuk végre megérteni a 24-ik órában, akkor nem fog majd dönteni sem az emigráció, sem a magyar nép, de dönteni fog a Népek Istene, aki már annyi népet ítélt meg a történelem folyamán. Argentína, 1950 november. SZENTGYöRGYI FERENC. IV. Károly király emléke November 4-én, Szent Károly napján IV. Károly király dicső emlékének áldoztak számos amerikai magyar katolikus templomban. A fenkölt-lelkü vértanú-királyért szolgáltatott szentmiséken forró ima szállt az Egek Urához Károly király üdvösségéért és megpróbáltatások tüzében szenvedő, szeretett magyar népének jobb jövendőjéért, felemelkedéséért. Mély áhitat és a nemzet és az uralkodóház történelmi sorsközösségének bensőséges hite töltötte el a sziveket és Károly király megindított boldoggá avatására lelkes imaajánlatok tétettek.
