Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-10-15 / 10. szám
2-IK OLDAL ‘KRÓNIKA’ 1950 október. A SZOCIÁLIS KIRÁLYSÁG Irta: Dr. CZIKANN-ZICHY MÓRIC (New York) A magyar emigráció politikai frontegységének megóvása a hontalan magyarság legfontosabb feladata. Súlyos bűn volna, ha otthon szenvedő honfitársaink fülébe az a hir jutna, hogy mi szabadföldön élő magyarok kicsinyesen mar juk egymást. Ártana széthúzásunk azonban a szabad nemzetek és főleg nagyhatalmak előtt is, amelyek ma a magyar feltámadás ügyének védői. Mi királyhü magyarok, — úgy érezzük, — hogy ott van helyünk az egységes magyar antikommunisták táborában, jóllehet, vannak akik mintha kétségbe akarnák vonni jószándékunkat. Általában két érvet hoznak fel ellenünk:*az egyik:, hogy mi orthodox, kijegecesedett álláspontot hirdetünk, a jövő Magyarország kiépítésére vonatkozóan. Mint hangoztatja: hiányzik belőlünk az a rugalmasság, amellyel maradék nélkül betudjunk illeszkedni egy esetleges olyan megoldásba, amely nem felelne meg 100 százalékosan a mi elképzeléseinknek. A másik érv az: mi egy elavult "feudális” sőt nemzetietlen eszmevilágnak volnánk az idők forgatagából lemaradt álmodozói, akik elszakadtak a jelentől és a nemzettel való reális kapcsolatoktól. Az elsőre példaképen csak egy nagy magyar államférfi emlékét idézném. Apponyi Albertét, aki úgy a királykérdésben mint a választójogban elfoglalt álláspontjával, a legélesebb ellentétben állott az akkori kormányzattal. Még a képviselőház korelnöki székét sem volt hajlandó elfoglalni, mert a nyílt szavazás alapján megválasztott országgyűlést törvénytelennek tartotta. Mégis amikor a •nemzet nagy érdekeiről volt szó, az agg államférfi, félretett minden •más szempontot, elment képviselni hazáját a Nemzetek Szövetsége előtt, a világ minden nemzetközi fórumához elutazott, áthajózott az ■óceánon, még a halál is a kötelességteljesités mezején Genfben érte, távol Magyarországtól. A másik érvre azt válaszolom: sok-an élnek ma kint az emigrációban, akik emlékeznek még Griger Miklósra a nagy szociális papra, aki a királyság gondolatának apostola volt, egyben a népjogok és a szociális követelések őszinte és bátor hirdetője is. Továbbá Sigray Antal, aki nem egy parlamenti beszédében tört lándzsát a .földreform mellett, holott ennek végrehajtása őt közvetlenül érintette volna. Ő is harcolt a titkos választójogért, jóllehet a biztos nagybirtoktól Befolyásolt szavazatok küldték őt a parlamentbe. Ö volt az. aki tiltakozott a zsidótörvények ellen és a nyugati demokráciának szellemét akarta Magyarországon megvalósítani. Ezek a politikusok önzetlenül harcoltak a magyar népért, nem vezette őket semmi hátsó gondolat vagy kicsinyes érdek, szembe kerültek gyakran saját társadalmi osztályuk egyes tagjaival, de őket csak az eszme: a szociális királyság felállításának gondolata vezette. Később amikor a német nyomás mindinkább ránehezedett az országra a különböző színezetű ellenzéki pártok kollaborációja az ország szabadsága érdekében, még jobban kialakult. Ez időkben a királyhü politikusok közös ellenzéki fronton játszottak vezető szerepet. Nem azt nézték: ki a legitimista, ki a köztársasági, hanem csak azt: ki aZ aki a nemzet suve. renitása és függetlensége érdekében még saját élete veszélyeztetése árán is harcolni mer. Ennek logikus következménye volt, hogy amikor 1944 március 19-én a német csapatok megszállták Magyarországot, a nyomukba betóduló GESTAPO legelsőknek a királyhü politikusokat fogta el és vetette irgalmatlanul a v á r e s mauthauseni és dachaui haláltáborokba. Az elfogott magyar politikusok közül nem egy rövid pár hét alatt kiszabadult, nem igy a legitimisták. Nekik végig kellett inni a szenvedések keserű poharat. Amikor az USA hadserege felszabadította a haláltáborok lakóit, két prominens királyhü férfiúnak: Sigray Antalnak és Gratz Gusztávnak már csak az adatott meg, hogy szeretteinek körében hunyhatták le szemüket. Amikor mi otthon maradt legitimisták 1945 tavaszán a független Kisgazdapárt VII-ik kerületi párt. helyiségében újra összegyűltünk, nem azért tettük azt, hogy az uj Magyarország ellen szervezkedjünk, hanem azért, hogy vállvetve segítsünk az uj ország felépítésénél. Vcjlt annyi politikai érzékünk és tudtuk, hogy az orosz szuronyok árnyékában nincs módja királyhü szervezkedésnek és épen ezért nem foglaltunk nyíltan állást a köztársasági államforma ellen. Nem gyöngeség jele volt ez nálunk, hogy mennyire nem volt azt legjobban mutatja az, hogy az orosz NKDW elhurcolásainak sorozatát a GESTAPÓHOZ hasonlóan ugyancsak a legitimistáknál kezdte meg. Horonyi Andrást, a min. elnökség tehetséges fiatal fogalmazóját, aki ifjúsági szervezetünknek volt aktiv tagja, 1945 őszén átlőtt fővel találták meg lakásán. Mellette búcsúlevele, amelyet egy pap bajtársunkhoz irt. Ebben azt irta, hogy tudatában van annak, hogy tette halálos bűn, de csak úgy tudta megmenteni számos társának életét és szabadságát. A könyörtelen kínzások hatása alatt kénytelen volt az NKDW előtt aláírni egy nyilatkozatot, 'hogy segíteni fog a legitimista tábor felgöngyölítésénél. Ő inkább a halált választott. 1946 tavaszán pedig Pálffy Géza, ifj. Pallavicini György és Lajos Iván egyetemi tanár tűntek el az NKDW sülyesztőjében — félek örökre,, Lajos Iván volt a hires Szürke Könyv szerzője — 1938-ban megjósolta a német hadsereg összeomlását — akkor, amikor Chamberlain a német fegyverek erejétől megrémülve Münchenben járt canossázni. Lajos és Pallavicini a Koncentrációs Táboroknak voltak lakói, alig szabadultak ki az egyik pokolból, a másikba kellett bevonulniuk. Ugylátszik az GESTAPO és az NKDW századunk ezen két legsötétebb rendőrszervezete jobban volt informálva az otthoni királyhü tábor erejéről, mint ma egynehányan a magyar politikusok közül. Mindszenti bíboros és Baranyay Jusztin az egyetemes magyarság vértanúi. Ők nem születtek kastélyban., Isten alázatos szolgái voltak, akik nem földi dicsőségek elnyeréséért, hanem az Egyház legmagasabb szempontjai által ve. zéreltetve, tették hazájuk érdekében azt, amit cselekedtek. Tehát senki se féltse az ország jövő demokratikus fejlődését a királyhü magyarságtól, de attól se féljen senki sem, hogyha a felszabadulás várva várt órája bekövetkeznék, a legitimisták az ország újjáépítése idején nem a nemzet egyetemes érdekeit tekintenék legelsősorban irányadónak. Nekünk nem kell politikai kaland, nem kell intrika vagy cselszövés, mert 1000 esztendős történelmi fejlődés igazolja álláspontunkat. Mi igenis bízunk a Szent Korona erejében, mely az Árpádházi királyok kihalásakor megóvta hazánkat attól, hogy a Német Birodalom hübéresésé váljék, mely a törökhódoltság alatti Csonkamagyarországot1 megkímélte attól, hogy Csehországhoz hasonlóan tartománnyá süllyedjen, mely létrehozta a 67-es kiegyezést és az utána következő kulturális s gazdasági fellendülést. Amely ha a minden ügyessége mellett vaksággal megátkozott benesi propaganda útját nem állja; egy olyan dunavölgyi rendezésnek lehetett volna forrása, amely megtudta volna akadályozni nemcsak a hit-OTTÓ TRÓNÖRÖKÖS KÉT ÖCCSÉVEL SZENTÉVI ZARÁNDOKLATON JÁRT RÓMÁBAN. (Római tudósítónktól) Ottó királyfi két öccse: Károly Lajos és Róbert főherceg, valamint gróf Dégenfeld főudvarmester kíséretében szeptember elején, mint szentévi zarándok Rómába érkezett. A királyfi inkognitóban utazott és Bar hercege néven szállt meg az ‘imperiale”-ban, amelyben annak idején Zita királyné is lakott, amikor Rómában járt. XII. Pius pápa félórás magánkihallgatáson fogadta a királyfit és testvéreit, akik ezután meglátogatták a római bazilikákat, eleget tevén ilykép a zarándoklatnak. A királyfi módját ejtette, hogy érintkezést találjon a római magyar kolónia tagjaival, azonkívül pedig meglátogatta Gallicane nel Lazióban a Villa di San Pastoret, ahol jelenleg vagy 60 magyar menekült tartózkodik. Ottó királyfi közvetlenül elbeszélgetett a magyarok, kai, akik elérzékenyülten hallgatták magyar beszédét, majd végül maguk készítette kis festett faoltárral ajándékozták meg. Az egyik délben a király ebédet adott az itteni magyar kolónia leri Birodalom terjeszkedését, hanem az orosz imperialista törekvéseket is megállíthatta volna, mindkét rém erőszakának következmé. nyeivel együtt. IV. Béla király építette fel romjaiból a tatárdulás által felperzselt országokat, a törökdulta Dunántúl és Nagyalföld, templomai, iskolái, utjai és hidjai mindazon idők dátumát viselik magukon, amikor a nemzet és király békés egyetértésben dolgoztak az évszázados romok eltakarításán. A királyhü magyar tehát csak építő lehet. Ez volt a múltban és ez lesz a jövőben is. Végül azokhoz, akik még mindig az “osztrák” befolyásától félnek: őróluk valóban el lehet mondani, hogy gondolkodásukban megállt a történelem kereke. Hol van ma a hajdani erős büszke Ausztria? Az a kis állam, mely a keleti és nyugati érdekek ütközőpontján fekszik, melynek minden hazafias polgára jól tudja, hogy egy eljövendő európai ujjárendezés esetében csakis kisebb szomszédjaival kooperálva tudja elkerülni azt, hogy újból a nagy Németország provinciája ne legyen, csak nem veszélyeztetheti a magyar érdekeket. Röviden; a királyhü magyarok tábora most a kommunizmus elleni harc idején, amikor minden kicsinyes ellentétnek el kell törpülnie a közös szent cél érdekében, férfias erővel és becsületességgel nyújtja kezét mindazon honfitárs felé, aki az eljövendő államforma kérdésében tőlünk eltérő állás— , ponton van. De elvárjuk joggal, hogy ezt a kinyújtott kezet ugyan oly magyar becsületességgel fogadják, mint amilyen tiszta hittel és meggyőződéssel mi azt nyújtjuk. Nem keressük a harcot, de a nemzet igazi érdekeit megvédjünk. egyes tagjai tiszteletére a vadászklubban. Másnap délután a Campo Santo Teuíonicoban msgr. Magyary Gyula egyetemi tanár, aki nemrégen tért vissza amerikai útjáról, amelynek során katonai kitüntetést kapott, teát adott a királyfi tiszteletére. A teán megjelent többek között báró Apor Gá. bor v. szentszéki követ, a Nemzeti Bizottmány itteni képviseletének vezetője, P. Törnek Vince, a piarista rend generálisa, dr. Mónay, a Szent Péter templom magyar gyóntatója, Juhász Vilmos egyetemi tanár és sokan mások. Az egyik meghívott kis dísztárgyat nyújtott át Ottónak, amely babérlevéllel betakartan, apja, IV. Károly király képét tartalmazta. A babérlevél pedig abból a koszorúból való volt, amelyet annak idején IV. Károly koporsóján helyeztek el. A királyfi láthatóan megindultan köszönte meg a kedves figyelmet. Ottó és kísérete vagy négy napi tartózkodás után, gépkocsin Pá. risba utazott. Fóthy Ernő. Szíveskedjék a Krónikát kiolvasása után ismerőseinek, honfitársainak, jóbarátainak továbbadni!
