Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)

1950-08-15 / 8. szám

10-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1950 augusztus. in A MAGYAR NÉP FIAI BESZÉLNEK: SZENTISTVÁNNAPI MEDITÁCIÓ. Megrázta üstökét az Idő vén fája Le is törött róla számos lombos ága. Volt idő, bogy hazánk vezér ág volt rajta. De most a bősz vihar azt is lecsavarta. •Köszönt még uj tavasz a vén csonka fára, Uj rügyeket hoz majd tépett koronája. Számunkra lesz-e rügy, lombos ágat hozva, Vagy végleg elveszünk a zugó viharba? Istenem, ne hagyd el azt az árva népet,, Aki ezer évig mindég másért vérzett. Igaz vétkezett is, de bűnhődött érte. Bár nem vétett annyit, mint sok ellensége. Ezer éve él a Duna - Tisza táján. Ezer éve Te is ott vagy a portáján, így hát láttad Uram minden zivatarba! Tudod, hogy so sem volt békéje, nyugalma. Ezer éve áll a Kelet kapujánál, Láttad Uram láttad Nándorfehérvárnál . . . Muhinál, Mohácsnál mint hullott a vére . . . Mikor a Nyugatot egymagában védte . . . Ezer éve hordja azt a szent keresztet, Amit Szent Istvánnal hivő hitben felvett. Azzal járta most is Golgotája útját, Most, hogy a Judások ismét elárulták. Keserű poharát fenékig kiitta. Utolsó csepp vérét Golgota most issza És a Pilátusok szemforgatva nézik, Hogy a megfeszített mint szenved, hogy vérzik... Poroszlók serege őrködik reája, » . . Mégis bizva gondol a feltámadásra. Addig nem lesz béke Duna-Tisza táján, Amig megcsonkitva ott függ a keresztfán. . , Ősi határait akkor sem felejti, Hogy ha száz Trianon százszor megfeszíti, Mert nem lehet soha Szent István országa Besurranó rablók, gyilkosok prédája. . . Békét csak igazság, megértés teremthet. .« A béke parancsok békét sohsem szültek. Úristen, ne tűrd hát Czézárok uralmát. Miattunk szakad meg szülő anyák szive, Miattunk hull ma is millióknak vére. . . Sújtson le rájuk haragod villáma, Hogy béke virradjon végre a világra! Remélem Őfensége Ottó király rendet fog teremteni a magyar ha­zában. Mi 'fiatalok szeretettel bí­zunk Őbenne! Indochina, 1950 julius. Tisztelettel Leg, Hauer Károly. KÉRELEM! "Mentsd meg az ifjúság lelkét!” Ha ez sikerül, Nemzetünk újra talpra áll, ha nem, elbukunk. Az ifjúság lelkének megmentése most a legszentebb kötelességünk. Szétszóródott testvéreinket ösz­­szefogjuk, népi értékeinket, nagy­­jainkat, alkotóinkat, történelmün­ket, a Szent Istváni gondolatot, ezeréves helytállásunkat, elhiva­tottságunkat, Nyugat nyugalmá­ért folytatott harcunkat ismertet­jük, barátokat szerzünk, közben az Istent ostromoljuk, hogy adjon erőt ezek véghezvitelére és -tegye szegény, sokat szenvedett Hazán» kát szabaddá», Hogy meghallgatá­sunk eredményesebb legyen, áldo­zatképpen a Szent Év alkalmával 25 cserkésztestvéremmel Dachau­­ból kerékpáron, a Szüzmáriás .lo­bogó alatt a Szent Péter sírjához zarándoklónk. Áldozatvállalással,, hittel, erő­vel és akarattal rendelkezünk, de anyagiakban szegények vagyunk. Zörgetünk Önöknél is. — Akik szintén a fajtánkért folytatnak har cot, dolgoznak, — támogassanak bennünket anyagiakkal, hogy a kerékpáros római úttal is öregbít­hessük fajtánk jó -hírnevét. (Ke­rékpárral és útlevél megszerzésé­hez szükséges anyagiakkal még nem rendelkezünk.) Mi, a Szentistváni gondolat hir­detői sok szeretettel kisérjük fi­gyelemmel a Krónika munkálko­dását és kérjük a jó Istentől, hogy Ottó trónörökös országépitő mun­káját mielőbb -megkezdhesse. Bízunk Nemzetünk küldetésé­ben, Szent István Magyarorszá­gának feltámadásában, az ezért való törekvéshez pedig kívánok A 29. sz. Gábor Áron cserkész­­csapat dachaui raja. Dachau, Reg. Dulag, tosult hazafias tábor, kik harcol­nak a magyar nép érdekeiért, és hisznek egy Szent Istváni Ma­gyarország feltámadásában. (Németország) Kékes Sándor. Tisztelt Szerkesztő Ur! Hálásan köszönöm a Krónikát. Alig volt a kezemben, már jöttek többi magyar bajtársaim s kérték az újságot. Oda is adtam nekik s ők is örömmel és reménységgel ol­vasták. Valami húsz egynéhányan vagyunk itt magyarok a 10-ik századnál, köztünk egy sergeant, volt magyar főhadnagy. Kedves Krónika! Meg fogja érteni azt, ha az ember, a messze távolban él, postára vár hazulról és nem jön, milyen fájdalom ez. Én is azt vár­tam, oda futottam a posta autóhoz, hogy nincsen*nekem egy levelem. Tégy jó Uram rendet a megbomlott földön. Add, hogy a lélekbe szeretett költözzön . ., Adj jóságot sokat az ember szivébe, Hogy azzal a Sátánt pokolba űzhesse. Megváltó Jézusom imádkozva kérünk, Vedd le a keresztről a mi mártir népünk Juttasd vissza néki Szent István országát. Királyi trónusát, ősi alkotmányát. Tégy vele uj csodát, bocsásd meg ha vétett. Addj néki uj erőt, a leikébe hitet. . . . Békességet, búzát, szabadságot, jogot. . ^ , Addig mig tehette Ö is mindig adott. . . . Vére hullásáért újabb ezer évet. . . . És vezesse utján tovább szent Kereszted. . . Közli: WERMESI JÓZSEF. Istennel, Hazáért, Királyért! Kelt Donauwörth, 1950 augusztus. »71 ! . I - ■ -1 1 : • g Ü jf v' -■* * TI '■ Tisztelt Szerkesztő Ur! A napokban olvasva lapjuk egyik példányát, igaz örömmel ta­pasztaltam, lapjuk magyaros egye­nes kiállását, harcukat a magyar népért és kiáltásukat a barbár kommunista elnyomók ellen. Öt év éve távol a hazámtól, hon talanul, idegen államokban nyo­morogni, szenvedni, csalódásokat csalódásokra halmozni s végre a sok megpróbáltatások után egy reménysugár a távolból a “Króni­ka” szerkesztői és köréje csopor-Megjelent a legegyszerűbb, de legnagyszerűbb “PAPRIKÁS” MAGYAR-ANGOL "GYORS TANÍTÓMESTER" wr ÁRA $1.50 Rendelje meg azonnal! Küldjön csekket vagy Money Order-t Kereskedők, ügynökök kérjenek NAGYBANI ÁRAJÁNLATOT. PAPRIKÁS WEISS IMPORTER 1504 SECOND AVENUE NEW YORK 21, N. Y. Nem volt. De levél helyett a ked­ves Krónika jött részemre. Kedves Krónikám! Volna egy kérelmem. Nénikém 1925-ben ki­vándorolt Amerikába. Szeretném tudni, hogy él-e még. A legutolsó levelét 1941-ben kaptuk. Cime: Miss Else Brunner, Hotel Siboney, "Habana, Cuba,” Cale de Priado, 155, U. S. A. Csak egyszerű ember vagyok és nem politikus. De egyet tudok: Hazám felszabadítására harcolni fogok, hogy a kommunizmus he­lyett megint rendes ország legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom