Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-08-15 / 8. szám
4-IK OLDAL "KRÓNIK A” 1950 augusztus. méltóságával válaszolt a moszkvai arcátlanság rekord-leisztungjára. Kérdéseket tett fel és mindjárt megadta rá a megcáfolhatatlan választ is: “Kiknek csapatai támadták meg mások földjét? Az északkoreaiak csapatai. Kiknek országát támadta íheg ellenséges haderő? A délkoreai köztársaságét. Kik segítik Délkoreát, hogy megvédje magát? Az Egyesült Nemzetek, az 59 tagország közül 53-nak támogatásával. Kinek van befolyása és hatalma, hogy az északkoreaiakat visszahívja a harctérről? A Szovjetuniónak. Ki dolgozik a békéért? Az Egyesült Nemzetek 53 országa, amelyek segítik a koreai köztársaságot. A Szovjet ez 53 ország között van? Nem. A biztonsági tanácsnak melyik tagja támogatja ekként a támadókat? A Szovjetunió”. A tényigazság keresztmetszete ez. De Malik ur tovább hazudik, rágalmaz, becsmérel, az igazság tótágasának akrobata magasiskolájával produkálja magát a régóta ismert moszkvai rendezésben. Nem meglepetés. Nem vártunk mást. Mindig tudtuk, váltottuk, hogy a bolsevizmussal nincs, nem lehet komoly, tartós megegyezés. Malik Lake Successben egyebet sem csinál, pint újból ezt igazolja. Nincs kiút: szembe kell néznünk a világtörténelem legsúlyosabb feladatával. Hitler behozta a bolsevik medvét Európába. A moszkvai terv Egyesült Eurásiai Szovjet Államok Moszkva fővárossal és utána a körülzárt Amerika szabadságának megdöntése. Ez a helyzet igazi perspektívája. A megátalkodott, fanatikus hazudozó rosszhiszeműség elszánt ármányával és hatalmas arányú, dinamikus katonai felkészülségével szemben csak az igazságnak, szabadságnak, emberi jogoknak legnagyobb fanatikus, elszánt szeretete és legnagyobb arányú dinamikus katonai felkészültség segíthet. Ha erre nem képesek a szabadság népei, Dante pokla lesz a világ, kapuin a reménytelenség, önvesztettség feliratával, “Lasciate ogni speranza”, hagyjatok fel minden reménnyel! . .. A bolsevizmus nem hagy élni senki mást. Teljes lelki és katonai erőfölényre van izzó szükség. A halállal is szembe kell néznie most annak, aki élni akar. . LEVELEKBŐL Tisztelt Szerkesztőség! örömmel figyelem meg, hogy naprólnapra növekszik táborunk Őfelsége Ottó király körül. Már látjuk, hogy mindinkább közeledik az időpont, amikor a keleti barbárság lejárja magát. Ezért még fokozottabban meg-megujuló erővel kell összefognunk. Mint kiutasított hontalant vigasztal, hogy tudom, a mindenkineg jogát megadó királynak otthon még sok-sok hive van. Fáj visszagondolni arra, amikor Károly királyt nem becsülték meg az esztelenek, akik ellen semmit sem tehettünk, tétlenségre voltunk Ítélve. Nagy csapás volt az országra, amikor Madeirán örökre lehunyta szemeit, de Istennek hála közöttünk van a mi reménycsillagunk, a fia, Ottó király és ez a csillag vezérel bennünket életünkben, csüggedés nélkül. Többször tanakodtunk, titokban összejöttünk mi egyszerű emberek, sokszor bizony igen előkelő emberekkel is, nagy politikusokkal, akik melegszivüen beszéltek velünk, mert közös volt az eszménk. Aztán jött a második világháború és jöttek a németek és elhurcolták az internáló táborba legnagyobb vezéreinket. Egyiket annyira tönkretették a fogságban, hogy utána meghalt hamar. Győrben Mindszenti hercegprímás beszentelte s ott láttuk, mennyire kívánja vissza az uralkodóházat a tömeg, amelyik eljött vezérünk temetésére. Sok volt köztünk német ajkú, mint magam is, de magyar szív dobogásával. Nem lehet félrevezetni a svábságot és aki jó közöttünk, abban megmaradt a királyhüség. Hetvenöt százalékot kiutasítottak közülünk, de a mi hazánk továbbra is Magyarország, a mi államfőnk Ottó király. Mindent el kell követnünk, hogy hazatérve, mielőbb fején legyen a Szentkorona és a rend és biztonság az elzüllesztett országban ismét helyreálljon, 'biztosítva minden réteg, felekezet és nyelv szabadságát, hogy minden alattvaló jól érezze magát az ő bölcs kormányzása alatt és a kultúrát ismét helyesen fejleszthessük tovább. Elég volt a keleti kultúrából és paradicsomból. Össze kell fognunk és bátran kiállni a porondra Ottó királyunkért. Kérjük a Mindenhatót, hogy Ottó királyunkkal hazatérhessünk szeretett magyar hazánkba. Kötelességünk, hogy a legitimista táborban egyesüljünk a törvény és a törvényes királyság visszaállítására, hogy Ottó király puritán magyar királysziwel kormányozhasson egy boldog és szép jövő felé. Tűnjenek el a válaszfalak magyar és magyar között. Amiként egy Istenben hiszünk és bízunk, úgy higyjünk és bizzunk Ottó király bölcs kormányzásában. Vesse Isten áldása fényét uralkodására, amelyért rangkülömbség nélküli kell összefognunk, mert csak úgy tudjuk helyreállítani a magyar tekintélyt, becsületet és jó világot, amit tönkre tettek a lelkiismeretlenség és felelőtlenség hordái. Az összetartásban az erő! Ha Isten velünk, ki ellenünk?! Hazatérünk Ottó királylyal és újból felépítjük az igazi magyar hazát. Éljen Ottó királyunk! Hűséggel a hazáért s királyunkért! Spenkersdorf, Németország. MAY GYÖRGY. Mi az igazság a Mindszenti perben? A “SÁRGA KÖNYV ÉS FEKETE KÖNYV" A JOGASZ SZEMÉVEL. Irta: ISTVÁN ELEK. Folytatjuk e perdöntő tanulmány leglényegesebb részének ismertetését. Az alábbiakban az óhazában élő rokonaira való tekintettel álnevet használó, kiváló büntetőjogász fejtegetéseinek egyik további kiváltkép fontos és döntő jelentőségii fejezetét adjuk és sort fogunk keríteni a vádirat más pont jaira is, hogy a szabad magyarság tisztán láthassa a perdöntő óriási külömbséget, miként festett volna a Mindszenti-per, ha mód lett volna a tárgyilagos, szabad ügyvédi védelemre. A PRÍMÁS LEVELE TRUMAN ELNÖKHÖZ A vádirat tényállásbeli része következő bekezdésében feleslegesen elbeszéli Schoenfeld amerikai követnek a vádbeli tényálláshoz ép. pen nem tartozó válaszlevelét, amelyet Mindszentihez intézett. Ezt követően, miután az itt vád tárgyává tett hűtlenség bűntettének egyetlen adatát sem közölte még, azzal folytatja, hogy Mindszenti a megkezdett hazaárulás - tói nem tántorodott el továbbra sem. Ez a mondat szintén nem tartozott a Bp. 255. §-a által megszabott keretek közé. Folytatásként hivatkozik egy újabb — sorrendben a harmadik — bizonyi-' tékra. Eszerint “1947 junius 12-iki kelettel pedig egyenesen Truman eblökhöz fordult és a demokratikus kormány intézkedéseinek eltorzításával, hazug állítások felsorakoztatásával kívánta őt reábirni arra, hogy az amerikai kormány erőszakos beavatkozásával vessen véget a magyar köztársasági rendnek”. A vádirat itt nem tesz említést arról mintha a szóbanforgó levél a bűnjelek között rendelkezésre állana. Az a körülmény azonban, hogy a levélnek egyetlen mondatát, sőt szavát sem idézi, de általában még részletes tartalmi ismertetését sem adja, jóllehet a “hazug állítások felsorakoztatásáénak kihangsulyozása ezt elengedhetetlenné tenné, mert hiszen ezek egymagukban különálló bűn cselekmény alapjait képeznék, két ségtelenné teszi, hogy a levél a vádhatóságnak nem áll rendelkezésére. * Minthogy az összes dokumentumokat tartalmazó Sárga Könyv az állítólagos levél keltének időpontját 1946. április 20-ára teszi, de szintén nem közül szöveget, de még tartalmat sem, mindezek alapján feltételezhető, hogy a vádtárgyává tett levél, vagy annak tartalma a vádhatóságnak soha rendelkezésére nem állott. Éppen ezért valótlannak kell tekinteni a vádiratban közölt tartamat és célzatot is. A CHAPIN KÖVETTEL VALÓ KAPCSOLAT. A vádbeli tényállás következő részlete szerint Chapin követtel “megérkezése után hamarosan felvette az érintkezést, többszöri találkozásuk alkalmával tájékoztatta őt a magyar helyzetről, a legitimista mozgalom állásáról és kilátásairól és kérte az amerikai bea. vatkozás mentői sürgősebb megvalósítását.” Az amerikai követtel való találkozás, érintkezés, a magyar helyzetről való tájékoztatás, miután ehelyütt maga a vádirat sem tesz említést hazug állításokról, félrevezetésről — a vád szempontjából közömbös. Az állítólagos legitimista mozgalom állásáról és kilátásairól tájékoztatása — támogatás vagy, beavatkozás igénybevétele nélkül — egymagában ugyancsak közömbös cselekmény még abban az esetben sem, -ha a legitimizmus, mint “mozgalom” valóban létezett volnav Ennek-azonban a vádiratbeli tényállásból a fentiek szerint a nyomaira sem lehet következtetni. Hogy mindezekután a befejező mondatrészben feltüntetett következő állítás “ . . . kérte az amerikai beavatkozás mentői sürgősebb megvalósítását”, a cselekmény tartalmát, célját, eszközeit illetően mire vonatkozott, arról a vádirat tovább nem nyilatkozik. Minden valószínűség szerint azért, mert ezeknek az állítólagos tárgyalásoknak és megbeszéléseknek feltétlenül hizalmas jellegénél fogva a vádhatóság rendelkezésére semmiféle bizonyíték nem áll, hanem azok tartalmát csupán a terheltek nyomozati vallomása, illetve következtetés utján igyekezett megállapítani. Miután a vádirat e tekintetben tényállásbeli részletezést nem ad, annál kevésbbé bizonyitékokat, igy teljesen hiányzik annak a megállapítása, hogy az állítólag kért “beavatkozás” a köztársasági államforma, vagy a demokratikus rend ellen irányult-e, továbbá, hogy módját és eszközeit illetőleg “ellenséges cselekmény” “kényszerintézkedés” vagy éppen “háború” alkalmazását kivánta-e. Ugyanígy hiányzik annak a megállapítása is, hogy mindezeket az eseteket, vagy ezek egyikét feltételezve, a megszálló hatalom ellen vagy annak ismeretlen módon való megkerülésével a megszállott, önálló cselekvésre képtelen magyar állam ellen irányultak volna e a kívánt és tervezett intézkedések. A vád tehát ehelyütt is nélkülözi a bűncselekmény tényáíladéki elemeit. PANASZKODÁS NEM KÉMKEDÉS! A vádirat ezután igy folytatja: "A Chapin követtel való összeköttetés betetőzést nyert azután 1948 februárjában, amidőn a követ Koczak követségi titkár kíséretében felkereste őt Esztergomban s megállapodtak, hogy Mindszenti a magyar politikai és gaz-
