Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-05-15 / 5. szám
8-IK OLDAL “K RÓNIK A" 1950 május------- — •'t MAGYAR PROBLÉMA-ESTÉK NEW YORKBAN etséggel egy nap alatt az orosz ok hajtották keresztül . Tildy Zoltán ugyanott idézett kijelentése szerint: Voroshilov marshall már lefektette a magyar földreformra vonatkozó szabályokat. Megjegyzi Nagy Ferenc ugyanabban a cikkben azt is, hogy a földreform végrehajtását “gyakran az orosz bajonettek hajtották végre, ami sok igaz ságtalansághoz és elhibázott intézkedésekhez vezetett, ami később bajokat okozott. De hogy mennyire nem a Kisgazdapárt felfogását tükrözte vissza az 1945 -ős földreform arra nézve álljon itt ismét Nagy Ferenc koronatanú nyilatkozata : A Kom munisták . . . felhasználták az úgynevezett Nemzeti Parasztpártot is, hogy megszerezzék azokat a kisgazdákat, akik nem voltak tisztában a valósággal, Az USA egyik nagyvárosában egy kicsinyke szobában három öreg magyar katona dugta össze deresedő fejét. Haditanácsot tartottak. Az egyik hozta a hirt: Az angol újságban az van, hogy pén. teken a C. Hotelben, egy amerikai Clubnak előadást tart Ottó, a magyar király. Nem sok a beszéd. Csak annyi, hogy ‘‘ott leszünk". Az egyik öreg huszár egy bútorgyárban dolgozik, a másik gépalkatrészeket pucolgat, az öreg tüzér pedig magasabb műszaki tudásánál fogva egy fényes mulató konyháját takarítja a munkanapokon. De pénteken ott voltunk mind a hárman, sor alá való fiainkkal együtt, a C. Hotel portáján. Itt megtudtuk, hogy egy Clubnak lesz egy külön teremben diner-je, hol egy előadás is lesz. Felmentünk. A fényes hotel foyerben állt a kopott, gazdátlan bujdosó ma* gyarok csoportja, mikor meglátott bennünket Őfelsége, odajött. Feszes katonai bemutatkozás, cipősarkok kattantak, öreg izmok megfeszültek. És a király azt mondta, hogy fel a fejjel magyarok, eljön az idő, mindannyian hazamegyünk. Olyan biztos, mint az életünk. Azóta más szemmel nézzük a világot, úgy érezzük, hogy* van értelme életünknek. Az a kis darab papir, a Krónika egyik régi száma, amire kérésemre ráírta nevét Őfelsége ma az egyetlen vagyonom és én gazdag ember lettem. Este lefekszem és még nem alszom, mégis álmodok. Mint egy eleven film pereg le előttem régmúlt életemnek egy-egy része. Ott állok Bécsben Őfelsége I. Ferencz József temetésén a Ludovikás diszszázad jobbszárnyán. Előttünk halad el a fekete mének által vont gyászkocsi, ami a világ első katonáját, legelső gentlemanjét viszi utolsó útjára s kapucinusok kriptájába. A bajusz helye sem rándul a csákószij alatt. Feszülő lélekkel teli élő szobor a honvéd gyerek. És a koporsó után a gyász ruhás Királyné egy kisfiút vezet kézen fogva. Aztán egy decemberi kora regmeíy szerint ez a párt csak egy ‘ front volt, melynek vezetősége kommunista ellenőrzés alatt állott. A 45-ös földreform az eloroszositás politikai eszköze volt, azt az oroszok hozták a maguk hatalmi politikája szolgálatában s most amikor nincs már rá szűk ségük, az oroszok szorítják bele a törpe birtokokon nyomorgó földnépét az államosított kolhozba. Sem az 1939 -es, sem az 1945-ös állapot, hanem a kolhoz rendszer fogja várni a felszabadító seregeket és a kolhoz rendszer eltörlésével a jövő magyar törvényhozás feladata lesz olyan uj és magyar földbirlokpolitikát kezdeményezni, mely valóban a magyar földmives nép megerősödését fogja szolgálni, önálló és életképes kisgazdaságok megteremtésével. geli órában lelket vidító, pattogó katonazene hangjai mellett csapja a bakkancsot az Üllői utón a ludovikás diszszázad. A századparancsnok vezényel és annak engedelmeskedik minden porcika. A nagylábomujja is vigyázzban áll. pedig azt nem látja senki. Nem a drill, nem a fegyelem parancsol, hanem a magyar honvéd becsület. Megyünk a koronázásra. Kordont állunk a koronázási domb körül. Piros nadrágos, kék mentés honvéd huszár diszszázad után fényes hatlovas diszhintó, benne a Király és Királyné. A puskaszij megfeszül, majd elpattan, aztán kemény, pattogó vezényszó. A puskaszij, mint a villám, lecsúsznak a fehérkeztyüs kezek és tiszteletadásra merevülve markolják a pus ka tusanyakát. És a diszhintó ablakából egy fehér magyar ruhás, szőke fürtös kisfiú integet. A trónörökössé. Ottó. Hófehér paripán a király jön. fején Szent István koronája, vállán a palástja. Kardot ránt. Észak, Felvágtázik a koronázási dombra, kelet, dél, nyugat. A négy kardvágás. Kassa, Kolozsvár, Szabadka. Aztán tovább. Vig, gondtalan kirándulók, kik a magyar tengert, a Balatont a tihanyi félszigetről nézhettük. Aztán meghatottam dobogó szívvel zarándokoltunk az apátság kis szobájában, hol magyar földön utolsó éjszakáját töl. tötte hontalan, bujdosó koronás királyunk. Pereg a film tovább. A Sátán lett úrrá, minden elveszett. És mi árva, hontalan, bujdosó magyarok ott állunk királyunk előtt. És Ő kemény katona kézszoritással azt mondja, hogy “Haza megyünk.” És egy ilyen reménytelenül sötét, csillagtalan éjszakán magukat már alig vonszolva, fáradt, testben megtört öreg magyarok érkeztek a bujdosók tábortüzeihez. Rongyos, testben megrokkant öreg magyarok. De szemükben égett a lélek, amikor suttogva mondották a hirt: "Mi beszéltünk a királlyal." ÖREG HUSZÁR. Régóta érzett hiányt kíván pótolni egy március havában megindult kezdeményezés, amelynek célja, hogy New York magyar szellemű értelmiségi körei számára az aktuális társadalmi, politikai és irodalmi kérdésekről müveit és komoly szinvonalu előadásokat nyújtson. A rendszerint vitától ki. sért előadások sorát Aradi Zsolt, az óhazai magyar irodalom és újságírás régi munkása nyitotta meg a márciusban, nt. Rácz Győző református egyházkerületi elnök vezetése alatt a Great Northern Hotel termében tartott összejövetelen. Aradi Zsolt bevezető előadása a jelen magyar gyötrelmeinek egyik legfájdalmasabb húrját pendítette meg, amikor rámutatott a magyar szellemi kultúra és irodalom immár öt esztendős hazátlan árvaságára. Az óhazában ma hallgatásra ítélt vagy a walesi bárdok módjára hallgató, valóban magyar irók s az emberi szellem más óhazai művelői helyett a szabadság országaiban élőknek kell fenntartani a magyar irodalom és kultúra életfolyamát. Aradi ennek a feladatnak mind bensőségesebb felkarolására, gyakorlati megváló, sitására serkenti a magyar diasporának a világ minden sarkába szétszórt erőit. A politikai divatoktól mentes és csak az örök erkölcsi, humanitárius értékektől ihletett magyar írás egyik hivatott művésze adott hangot a magyar írástudók kötelességének, a kor tragédiájától parancsolt hivatásának, az elfajzottak árulásával s a magyartalanitás programját is szolgáló óhazai tér. ror elnémító erőszak-dulásával szemben. Ma irodalmi temető Magyarorseág, de a szellem fáklyáját tovább kell hordoznia a szabad magyar értelmiségnek és Aradi Zsolt üdvös szerepet töltött be, amikor annak Amerikában élő része figyelmét ráirányította e misszióra; világiitani a magyar éjszakában. Az áprilisi előadást dr. Kerekes Tibor, a washingtoni Georgetown Egyetem tanára, az Amerikai Magyar Szövetség sok éven át volt igazgatójának vezetése alatt dr. Eckhardt Tibor tartotta meg. Nagyszabású és mélyreható előadását lapunk más helyén ismertetjük. Az idézetek minden kommentárnál többet mondanak. .......... / Május 8-án főtiszt. Biró Benedek, az Amerikai Magyar Lelkész egyesület elnökének bemutató beszéde után dr. Gellért Andor, ismert magyar diplomata és köziró tartott előadást “Az ötödik Középeurópa” címmel. Az előadás alig másfélórás keretében felvázolta a Dunavölgy történelmének az utolsó ötven év alatti változatait és a kisállamokra feltrancsirozott nagy dunai egység, az Osztrák Magyar Monarchia helyére a dunai népek federációs alapon való uj összefogása mellett foglalt állást. Hangoztatta, hogy a dunavölgyi népeknek a politikai, gazdasági és nemzetiségi kérdésekben meg kell találniok a kölcsönös méltányosságon épülő megértés útját. E kérdések egyes részleteit épen csak hogy érinteni volt módjában ez egyetlen szükreszabott előadás keretében s úgy tudjuk, előadása bevezetése volt egy előadás - sorozatnak, amely a kérdés - komp. lexum egyes rész-problémáival kíván majd foglalkozni az őszi idényben, hivatott szakértő elő. adók közreműködésével. Gellért előadása főként a problémának keresztmetszetszerü ismertetésére szorítkozott s igy, mondhatni túlsókat markolt fel ahhoz, hogy mindenben fején találja a szöget. Kérdéseknek ily madártávlatban való érintésénél szinte elkerülhetetlen, hogy ne forduljanak elő olyan odavetett állítások, ahol az embernek kedve volna közbeszólni, hogy "álljunk meg egy szóra!” De az előadó már rohan tovább, hogy a Dunavölgy ötven esztendős sors-viszontagságainak következő fázisaira tegyen néhány kurta megjegyzést s beszéde közben oly sűrűn torlódnak a részletesebb tárgyalást kívánó momentumok, hogy az előadást követő szerteágazó vita sem képes kimeríteni a felmerülő kérdések tömegét. Megjegyezni kívánjuk, hogy nem érheti gáncs az előadás irányának végső lényegét, a dunai népek federálódásának az előadó által támogatott gondolatát. Azért sem dobunk követ az előadóra,, hogy mint sokáig diplomata pályán mozgott ember érzelmi beállítottság helyett a meglévő vagy várható adottságok száraz alapjaira helyezkedett. Előadása nem propaganda-beszéd volt, hanem inkább tudományos politikai ismertetés, amely ekként alig érintett olyan koncepciókat, amik kivülesnek a közvetlen diplomáciai feladatokon. . . Nyilván benne is megvannak ama szubjektivitások, amelyek örökké élnek minden jó magyarnak-lelkében s ha ezekre nem tért rá, nem pakkolt ki velük, ez a diplomatára mutat, aki nem publikálja minden elérni kívánt vágyát, nem rakja ki teljes eszme, készletét, mint András gazda a portékáját a túri vásáron. . . Reálpolitikus felfogás jellemezte gondolatmenetét s ismételjük, megértjük, hogy a diplomata kevesebbet mondása nála hivatásszerű megszokottság s azon tulmenni alig is mutatott hajlamot. Voltak, akiket nem elégített ki, hogy nem beszélt a magyarság ezeréves dunavölgyi történelmi jogairól s ezek sopánkodását épp oly jogosnak tartjuk, mint Gellért higgadt, diplomatikus mivoltát. A diplomata csak egyik hasznos tagja a nemzeti célokért küzdő együttesnek s a maga hatáskörében épp oly értékes lehet, mint mások, például a katona, akinek nem az ügyes beszéd, hanem a tett, néha a villámszerűén gyors tett a mestersége. . . Nem ütközünk meg azon sem, hogy adós maradt a válasszal arra a feltett MI BESZÉLTÜNK A KIRÁLLYAL...
