Krónika, 1950 (7. évfolyam, 4-12. szám)
1950-12-15 / 12. szám
8-IK OLDAL "KRÓNIK A” zőgazdasági életben. A mind fejlettebb termelési eszközök, mind nagyobb gazdasági egységeket, ma már csak nem is országokat, de világrészeket követelnek. E fejlődés dimenzionális ereje, mint túlfűtött kazán robbantja szét a múltban még esetleg életképes, de a mában már teljesen tarthatatlan, apró kis gazdasági egységeket, határokat, országokat. A faeke 6 holdat szántott még be, a traktor 500 holdnál kifizető, mig a kombein 10.000 hóid megművelésénél rentábilis. Ki az, aki még elhiszi, hogy, a 10.000 holdat a kombeinnel szemben versenyképesen megművelheti — a maga elmaradt faekéjével?! A gazdasági élet törvényei kérlelhetetlenek és kérlelhetetlenül vonatkoznak a népek és országok gazdasági életére is. A kisnépek önállósikodásának és az aprócseprő országocskák, vámhatárok nak ideje lejárt. Csak úgy — mint a faeke ideje. Nem kell, nem szabad sajnálni egyiket sem. Nem, mert a "független” országok liliput határai mögött csak bizalmatlankodás, félelem, egymás marcangolása, késhegyig menő kenyérharc,, életképtelen egzistencia és nyomor húzódott meg csupán. A nagy polgári-gazdasági egységbe tömörült népek ezzel szemben jólétben, testi, lelki függetlenségben, biztonságban, magas kultur szintéin élhetik szabadon egyéni és nemzeti sajátosságaikat, életüket. A legragyogóbb példa erre éppen a Monarchia. Az egész világtörténelem alig tud még egy olyan nagyszerű gazdasági és politikai államegységet felmutatni, amelyben egymást kiegészítve a különféle népek, magyarok, szlovákok, horvátok, szerbek, románok, ruszinok és lengyelek, különféle gazdasági fokon állva, évszázado kon át oly tökéletes nyelvi, vallási, nemzeti és kulturális függetlenségben, jólétben, külső, belső biz. tonságban, példás egyéni és nemzeti szabadságban, becsületben és békében éltek volna — mint a Monarchia népei. Mi a magyarázata ennek a páratlan állam-egy|ségnek? A Monarchia nem a véletlen müve volt! Az Isteni Gondviselésen kívül, a gazdasági, a társadalmi,, a politikai, a kulturális erők és érdekek eredőinek közössége hozta létre, amely eredők évszázadok tapasztalatai alapján, fejlődtek, formálódtak, alakultak és csiszolódtak olyan életképes állam-remekművé, mint a Monarchia, ahol a külömböző népek, a maguk ipari, vagy mezőgazdasági elrendeltségükben egy 52 milliós biztos felvevő képességű, ha kellett: monopol piac fogyasztóinak keretén belül cserélhették ki áruikat, termelvényeiket. Ötvenkét milliós biztos fogyasztó piac őrködött az állam polgárainak gazdasági biztonsága, jóléte felett! Ez ötvenkét milliós állam külső és belső biztonsága felett pedig — egy, hét évszázadnak magábaszivó, mértéket tartani tudó, a. közéleti tisztaságra, becsületre kényesen vigyázó, hallatlan nagy világtekintélynek örvendő, Jsten-áldotta tehetségű dinasztia őrködött! És miként a népek történelmét viaszként formáló Isten-Akarat, a Szentatya Szilveszter pápán át, (Vajk), Béla fia Istvánon keresztül megalkotta a Szentistváni-kirányságot, úgy ezen törvényes királyság élére állította, a két évszázadok történelmi tapasztalataival rendelkező, a vezetni-,, uralkodni-tudás képességeivel megáldott, apostoli családot, a minden idők leg'külömb dinasztiáját: a Habsburg-házat. Az emberiség több ezeresztendős történelmének számtalan, felsorolhatatlanul sok jó királyával és bölcs császárával szemben, az örök gáncsoskodók és a zavarosban farizeus arccal halászni akarói, Néró és Calligulával, a két őrült római császárral szoktak szemforgatva érvelni. Ezeknek a szerencsétlen ókori elmezavarodott császároknak néhány] ezer sajnálni való áldozatuk volt. De ezek az ókori terhelt emberek (a Flaviuszok terhelt nemzetségéből) kifejezetten őrültek voltak és 10 ezer őrült Neró és 100 ezer őrült Calligula együtt sem követhetnének el annyi kegyetlenséget, gazságot és gyilkosságot, nem idézhetnének elő akkora nyomort, éh„ halált, morális züllöttséget és erkölcsi fertőt — mint a király és császár nélküli mai ‘‘népdemokráciák’’ bolsevik “elnökei” titkos vagy nyilt vezetői, akik -még hozzá — állítólag nem is őrültek! Nem! Testünk-lelkünk torquemádai torturás szenvedéseivel — tanultuk meg mit jelent ez az ördögi félrevezetésnek szánt szó: “népdemokrácia”. Mi, a nyugati államokban is a legjobban bevált alkotmányos, demokratikus király ságot akarunk. Elég volt örökre, a külömböző, 1918 óta folyó kísérletezésekből, amelyek természetes és történelmi törvényszerűséggel, csak a testet-lelket romboló és csak gyűlölködni, csak rombolni, gyilkolni tudó marxista-osztályharchoz vezettek. Mi, a keresztényi szeretet diktálta szociális osztály kiegyenlítést akarjuk. Hiszen a bibliai “hegyi beszéd” elhangzása óta — sem előtte az időtlen időkben, — sem utána — fenségesebben szociális kinyilatkoztatást még nem hallott ez az agyongyötört emberiség! És felül minden anyagi életnek, materialis elméleteknek,, hisszük és valljuk mi, — akiknek soraiból nem egy van, aki 1921. évben, félrevezetett tájékozatlanságában és parancsra a koronás király katonáival szemben harcolt — hisszük és valljuk szülőföldünk nagy fiának Katona Józsefnek, a Bánk- Bán ihletett költőjének váteszi sorait: Isten nem segít félként királyok ellen!” Isten a világot nem egyeseknek, hanem az emberiségnek adta, hogy rajta minden egyes ember becsületes munka által, tisztességesen megéljen. Ennek folytán nem akarunk sem az “individuális” sem a “kollektiv” termelési rendszernek rabszolgái lenni. Megfogadtuk: megtagadjuk a múlt szociális bűneit, de megtagadjuk az eddig is soha el nem ismert jelennek kollektiv őrületeit is. Nem ismerünk osztályokra tagolt, kizsákmányoló, munka, osztály és kamat-rabszolga, rendi Magyarországot. De nem isme. rünk el Istenellenes, vallást üldöző, marxi osztálygyilkos, ázsiai “kolhoz” és “norma” rabszolgává barmositott, erkölcsi fertőjü Magyarországot sem. Magyarok vagyunk, egyenjogú magyarok, akik a magunk tradíciói, évezredes szokásaik, hitük és kialakult életformáink szerint akarunk élni. Csak úgy, mint Ti: osztrák, szlovák, szerb, horvát, román, német és lengyel, valamint ruszin népei a szentistváni Dunamedencének és Monarchiának. Üzenjük ezért haza és a tengereken tulra is minden magyaroknak, mi Duna-Tiszaköziek, akiknél a társadalmi és a vagyon tagozódás és igy a társadalmi és osztály-egyensúly is aránylag még a legkielégitőbb volt a többi országrészekhez viszonyítva és akik népsűrűségűk és az ország fővárosához Budapesthez való földrajzi közelségük folytán nem egyszer döntően kényszerültünk fellépni a magyar történelem válságos korszakaiban —- üzenjük, hogy az eljövendő szentistváni Magyarországban békét, egységet, külső-belső biztonságot és szociális igazságot akarunk! Üzenjük, hogy legeslegelőször is: meghatódott lélekkel küldjük szivünk frigyládáját, a nemzeti hűség alapjáról soha le nem tévedt magyar parasztnak, az örök ős törzsnek, akikhez öröktöri fogva —■ mindörökig mindannyian tartozunk, akikből mindannyian büszkén sarjadunk és akiket mindörökké, maradéktalanul magunkénak : vallunk. ..Követelünk számukra nem csak becsületes földreformot, de elsősorban is a mindég nemzethü magyar paraszt kezébe kerüljön a magyar föld. Nem türünk semmi irányú munka uzsorát, sem kamatrabszolgaságot. A földek, ipari és kereskedelmi vállalatok, gyárak, bányák és pénzintézetek, elsősorban a testi és szellemi munkás magyar állampolgároknak és az egyetemes szentistváni Magyarország érdekeit kell hogy szolgálják. Testvéri kezünket nyújtjuk azoknak a becsületes magyar munkás felé, akik harminc éven belül kétszer is tántoríthatatlan hűséggel állták a magyar vártát és ■— azok nak is, akik ha a kétszeri megkisértés vagy kényszer melletti jóhiszeműségükben “meg is tántorgának régi hivségükben” — ha — kezük nem szennyes testvér-vértől és könnytől. De nem ismerünk el semmiféle, sem osztály, sem faji vagy vallási alapon okolt (ha kü. lömben még úgy kiérdemelt) úgynevezett népitéletet, önbíráskodást vagy tömegmészárlást — de igen is a valóban független magyar biróság elé kivétel nélküli mindenkit, akinek kezéhez gazság, könny, vagy vér tapad. Megakadályozni minden irányú kilengést, — a Nyugat “fehér terror” verdiktje mégegyszer nem hangozhat el Magyarország felett! Elégtétel adással, szeretettel és megbecsüléssel gondolunk a most “osztályidegen”-nek bélyegzett és bestiális kegyetlenséggel irtott, túlzásoktól mentes, a szó nemes értelmében vett középosztályunkra, mint közigazgatásunk, pedagógiánk, gazdasági s tudományos életünk hivatott előmozdítóira és 1950 december nemzeti kultúránk méltó hordozóira. És mélységes tisztelettel tekintünk fel vallás és osztálykülömbség nélkül arra a papságra, amely valóban az Ur szent szolgájának bizonyult, — csak úgy, mint a szerény, nem politizáló, de nemes egyszerűségében feyelmettartó s önfeláldozásra mindenkor kész — igazi és örök magyar katonára. És üzenjük haza a Dunamedence minden népének és a Monarchia minden nemzetének, hogy a pokolsötét 32 esztendő könnyben, vérben és gyalázatban eltékozolt évei után — újra virradni fog! Tárjuk fel lelkiismeretünket ennek a megújhodást hozó isteni derengésnek és a felismerés első hajnalsugarai essenek, világítsanak tévedéseinkre, hibáinkra és bűneinkre. És ismerjük fel: mindannyian hibáztunk, tévedtünk. Ismerjük fel a megigazulás, a teljes megtisz tulás fénysugarában, világos, elfogultságmentes látásában, hogy minden bajunk és tragédiánk kutforrása: mert elszakadtunk attól az egységtől, melyet a gazdasági törvényszerűségek, az isteni és emberi törvények jelöltek ki népeink számára — a szentistváni Magyarország és a nagy Monarchia védő, oltalmazó keretében. És ismerjük fel, hogy felette még minden anyagi törvényeknek is, ott áll a megdönthetetlen örök ige, az igaz memento: “Isten nem segít felkent királyok ellen!” “Vissza az Oltárt és a Trónt, az Őket megillető fenséges helyre, erköcsi magasságba!” Salzburg (Ausztria) 1950 október 29. DUNA-TISZAKÖZIEK. Szeged, Félegyháza, Kecskemét, Cegléd, Nagykörös, Szolnok, Monor, Kunszállások, Halas, Kalocsa, Dunapataj, Szabadka, Zom bor és Újvidék menekült kálvinista magyarjai tanácskozásán résztvett megbízottak. (Tizennégy teljes névaláírás.) Idő és bélyeg takarítás céljából forduljunk bevándorlási ügyekben egyenesen az Amerikai Magyar Szövetséghez, 1624 Eye St. N. W. Washington 6, D. C. Segélyügyek ben direkt az American Hungarian Relief címre írjunk: 246 Fifth Avenue, New York City. Címváltozásokat kérjük a régi cím felemlitésével azonnal bejelenteni. Kéziratokat nem adunk vissza. Beküldött okmányokért és egyéb küldeményekért nem vállalunk felelősséget s küldésük mellőzését kérjük.’ LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újságárusoknál, az, East 79-ik és 86-ik uccákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint az East S6-ik utcai Kerekes-féle könyvkereskedésben kapható. Szíveskedjék a Krónikát kiolvasása után ismerőseinek, honfitársainak, jóbarátainak: továbbadni! A TERMINUS SÜRGET! Küldött már assuranceot egy szenvedő európai magyar menekültnek?
