Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1949-10-15 / 10. szám
4-IK OLDAL "KRÓNIKA” 1949 október KALIFORNIAI MESSZELÁTÓ Irta: Dr. HERCZEGH JÓZSEF, református lelkipásztor. Moszkva természetesen mindent megtudott és hóhér kezére jutnak Rajk László és hitvány társai. A nagy tisztogatásnak sok áldozata van. Roppant jellemző, hogy éppen tiz esztendővel ezelőtt rendezte Sztálin a nagy gyilkoltatást, Visinszky volt a fővádló. És folyt a sok szerencsétlen muszkának a vére. És most Rajkékat gyilkoltatja Rákosi. De el fog jönni nemsokára az az idő, hogy a mostani gyilkoltatok is megkapják azt, amit megérdemeltek. Nemcsak szegény Magyarországon, hanem a tönkretett muszka földön is eljön a számonkérés ideje. * Az igazságnak győzni kell! Ez a mi biztos reménységünk! A MUSZKA RABSZOLGA MUNKÁSOK KESERVE. Most, hogy az Egyesült Államok elnöke bejelentette, hogy atombomba robbanás történt Oroszországban, nyilvánosságra került, hogy legalább is négy hatalmas kísérleti telepen sok száz tudós és sok ezer rabszolgamunkás végzi az atombomba kísérleteket. Egy ezek közül a tudósok közül kimenekült a muszka pokolból és beszámol arról a rabszolgasorsról, amelynek keretében dolgoznak ezek a férfiak. Mr. Dennen részletesen megírja azt a sorsot, amelyet ezek átélnek. .. Életük örök bizonytalanság és halálfélelem. Pedig sok közöttük az elrabolt, világhírű német tudós is. FORDÍTSUK MESSZELÁTÓNKAT AUSZTRIA FELÉ! Esztendők óta próbálkozik a három nagyhatalom Amerika, Anglia és Franciaország azzal, hogy Ausztria számára békeszerződést kössön. Minden eddigi törekvés azonban meghiúsult azon, hogy az oroszok nem hajlandók kitakarodni Ausztria földjéről. Az orosz medve beásta magát Ausztria földjébe és ott dörmög a Szent István templom közelében. Hiába ajánlott fel a szegény Ausztria százötven millió kárpótlást az éhes muszka medvének, — ők nem hajlandók állandó békére. Csak szipolyozzák a jobb sorsra érdemes osztrák gép vérét. A medvét szép szóval kiutasítani nem lehet. Csakis a fegyver szavát érti meg. . . De Ausztria is, éppen úgy mint a kiszipolyozott magyar nép, inkább vállalja a harmadik világháború szenvedését, mint a muszka rablást és gyilkosságot. . . A muszka medve örök éhsége és rablása kibírhatatlan. * * * Ausztria is éppen úgy várja a nagy felszabadulást, mint szegény Magyarországunk, vagy a vértanú horvát nép és az összes szenvedő testvérnépek. Most, amikor egy újabb világháború fenyeget kitöréssel a sötét Balkánon, most értjük meg a maga teljességében a Dunai Monarchia örök jelentőségét... Nem valami sötét balkánszövetségre van szükség, hanem a Dunai Monarchiára és a szentistváni Nagymagyarországra. Három átkos köztársaság, két szörnyű proletárdiktatúra örökre kigyógyitotta az igaz magyar sziveket. Elég volt ezekből az iszonyatosságokból. Nekünk a dunai népek testvéri egysége kell, Ottó Őfelségének bölcs uralma alatt. Ezért küzdünk, ezért harcolunk. És apostoli munkánknak meg lesz az eredménye! Emigiáns asszonyok vészkiáltása AMERIKA MAGYARJAIHOZ Messzelátónkat legelőször a felé a börtön felé fordítjuk, ahol Nagymagyarország hercegprímása: Mindszenty kardinális sínylődik. Imádságai és sóhajtásai elhatnak nemcsak az egek Ura felé, hanem minden krisztuskövető magyar felé is. . . Ne is legyen egyet len napunk se, amelyen meg nem emlékezünk a legnagyobb magyar mártírról ugyimádságunkban, mint elmélkedésünkben. HAJNAL ELŐTT LEGSÖTÉTEBB AZ ÉJSZAKA. Köztudomású, hogy az éjszaka sötétje hajnal előtt a legsűrűbb. Mielőtt fölkel a nap, a sötétség árnyai akkor uralkodnak legjobban. Mi, a szentistváni Nagymagyarország gondolatának apostolai, amikor könnyezve nézünk messzelátónkon a börtönbe, megvagyunk győződve, hogy a szabadulás nem késhet sokáig. Az Egyesült Nemzetek, bár fórumuk előtt elfogják ítélni a mai kormányt Rákosival és társaival egyben, de a szóbeszédnél alig tehetnek többet. . . .Itt mi egy sokkal nagyobb fordulatot várunk. Egy olyan fordulatot, mely nemcsak megnyitja a börtönök kapuit Mindszenti kardinális és millió és millió vértanú társa előtt, — hanem egyszersmind megnyitja az uj élet kapuját úgy a keresztre feszített magyar népnek, mint a szenvedő testvérnépeknek. * * * A zágrábi érseknek, a horvát nép szemefényének és egyetlen reményének: a vértanú Stepinacnak, már nyílóban van a börtön ajtaja. A véreskezü és orgyilkos Tito kormány már felajánlotta, hogy szabadon bocsátja, hogyha elhagyja szülőföldjét. Ő azonban nemesen visszautasította ezt a gálád ajánlatot. Ő együtt akar szenvedni, de egyszersmint együtt akar diadalmaskodni is szenvedő népével. Csakis akkor hagyja el martiromságának börtönét, hogyha visszamehet a zágrábi érseki székbe, mint Krisztus Urunk alázatos , de diadalmas szolgája. Minél erősebben szorul most már Tito nyakán a megérdemelt nyakkendő: a hóhérkötél, annál bizonyosabb, hogy kinyújtja segítséget esdő kezét a Nyugat felé. És hogy könyörgő szava meghallgatást találjon, teljesíteni fogja a Nyugat követelését és visszaengedi a zágrábi érseki székbe a mártír Stepanic-ot. Titót régen utoléri megérdemelt jutalma: a hóhérkötél, amikor a zágrábi érsek, mint Krisztus igaz szolgája, feltámasztja a most lelki halottnak gondolt horvát népet és visszavezeti az ezeréves szentistváni Nagymagyarországba. * * * A szenvedő Mindszenti kardinálissal szemben azonban még nagyobb a mi igaz reménységünk. Jönni fog nemsokára az a fordulat, amely visszavezeti esztergomi érseki palotájába a szentistváni Nagymagyarország leghübb fiát: Mindszenti kardinálist, ahol újjá fog ő születni, hogy necsak előkészítse, hanem meg is valósítsa minden igaz magyarnak és a testvéreknek álmát: a KORONÁZÁST a budavári Mátyás templomban. Hazatér a bujdosó korona és a bujdosó királyfi! Világraszóló örömünnepen fogja föltenni a szentistváni koronát legméltóbb örökösének: Ottó Őfelségének nemes fejére Mindszenti hercegprímás! Sursum Corda!! DE LÁSSUK MEG A GYERMEKEKET IS! Minden népnek jövendője a gyermek. Árva Magyarországunk nak mai vörös zsarnokai éppen azért akarják a hitetlen, materialista bolsevizmussal megmérgezni a magyar gyermekek lelkét, hogy megakadályozzák újjászületését és feltámadását. Marx Károly éppen ezért hirdette nagy hangon hazugságainak legnagyobbikát ezekkel a szavakkal: “A vallás opium a nép számára.” / Hitvalló mártírok vére és szenvedése az első tanítványokból Mindszenti martiromságáig élő bizonyságai annak, hogy a krisztusi tanitás és élet a léleknek legnagyobb kincse és hogy a vallást az emberi lélekből kiirtani nemcsak hogy nem szabad, de nem is lehet. Milyen nagy bizonysága ennek az a tény, hogy jóllehet a vallásoktatást a mai magyarországi vörös kényurak fakultatívvá tették, tehát a szülőkre bízták, hogy legyen-e vallásos oktatás az iskolákban vagy nem, — a szenvedő és gyermekeikért aggódó szülők, nyolcvanhattól kilencvennyolc százalékig a vallás mellett döntöttek. Kaliforniai messzelátónk tisztán látja a drága magyar gyermekeket, amint szüleiknek megértő, komoly tanácsára boldogan sietnek a vallásórára és tanulják szorgalmasan az isteni Mester örök tanítását. A BALKÁN SZÖVETSÉG CSŐDJE. Száz esztendeje van már annak, hogy a magyar történelemben újra és újra visszatér a kossuthi balkán szövetség átkos hitegetése. Eszerint áz álnok tanitás szerint szakítani kell a szentistváni Nagymagyarország gondolatával és teremteni kell valami ködös balkánszövetséget. Ez a kisantantnál is átkosabb gondolat újra és újra visszatér a szűk magyar koponyákba! * * * Most legutóbb a véreskezü hóhér: Rajk László és társai dolgoztak egy balkánszövetség érdekében. Titóval fogtak össze és azt a szörnyű hazugságot hirdették, hogy az Egyesült Államok budapesti követét nyerték meg erre az évszázados szédelgésre: a balkán szövetségei Segítség!! Hol vannak az illetékesek, kik az emigráns magyarságot napi problémáiban segítenék? Érthetetlen a megszálló hatalmak újabb rendelkezése, ami először is a magyarokat érinti. (Megszüntetett állások, szűkített munkakör) Mindég és mindenkor a magyart bocsájtják el; pedig alig pár százaléka a más nemzetiségű alkalmazottaknak; hivatal, minden állás velük van betöltve. Tele keserűséggel irom e levelem. Magam is sok hónapja eszem az emigráció nagyon keserű kenyerét, látom, hallom a sok mérhetetlen sok bajt, panaszt, sajnos minden segíteni való lehetőség nélkül. A transportok viszik százait a magyar ifjúságnak, 10—20 ezer kilométerre. Elvesznek a magyarság számára, mert a kétségbeesés és élni akarás kényszeríti őket a világ másik végére. Mindannyian haza vágyunk, haza akarunk menne,, de semmi nem történik, hogy ezt a nagyarányú kivándorlást meggátolják, sőt!! Mindég és mindenkor mióta élek csak azt látom, hogy az értékes szenved és vész el. Miért adnak ilyen lehetőségeket a rendbontóknak? Hiszen annyi a munka, mért kell éppen a magyaroknak szétszéledni? Mért oly árva a magyar? Kétségbeesve látjuk, hogy otthon onokáink, fiaink, kicsi leányaink az ő istentelen tanaikra oktatják. Meddig tarthat ez? Ügy ne járjunk mint a Hitler Jugenddel. Mindezekhez nem szól senki? Nincs egy biztató szó? Mi legyen? Mi legyen most, hogy az uj DP törvény is 947-ig szól. Mi legyen velünk, kik a kommunizmus elől menekültünk 1948és 1949-ben? Mindez nyitott kérdés, fvli történjék ezekkel. Igazában ez az antikommunista emigráció, hiszem, csak 947 után kezdődött! Itt pusztuljon éhen? vagy .önként tegyen pontot az élete után? Hol van, ki ezekkel törődne? Szeretném ha végre több tettekkel állnának ki a szerencsétlen magyar emigrációért. A salzburgi emigráció asszonyai nevében ALÁÍRÁS.
