Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1949-10-15 / 10. szám
2-IK OLDAL "KRÓNIKA” 1949 október Kis államok ma már nem állhatnak meg önállóan. De nem különösen azon a helyen, amelyet nekünk rendelt a Sors. Kikkel egyesüljünk hát, ha nem azokkal a testvérnépekkel. akikkel évszázadokon át együtt éltünk jóban, rosszban és nem annak az uralkodóháznak az összetartó abroncsai között, amelyet magának vallhat magyar, osztrák, szlovák, horvát egyaránt. Nagy tévedésben van az, aki azt hiszi, hogy az ezeréves Magyarországot a nemzetiségek önkéntes csatlakozásával felállíthatnánk. Ugyanis sok idő elmúlt már ahhoz, hogy az azóta felnőtt nemzedékek — egy szavazás esetében pl. — Magyarországhoz szavaznának. Az idősebbek pedig már biztosan kisebbségben vannak. Az emberi természet érdekes tünete, hogy inkább ragaszkodik a meglévő rosszhoz, minthogy az ismeretlent vállalja. Egy nem sikerült szavazással aztán örökre elronthatnánk mindent, még a világ közvéleményénél is. Ha a volt Monarchia népei közül csak egynek is érdeke a régi szép Monarchia újbóli létrehozása, akkor nekünk magyaroknak elsőrendű, úgyszólván elemi érdekünk. A mi ezeréves hazánkhoz biztosan tehát csak ez az eg'yetlen-egy ut vezet és semmi más. Józan magyar ember tehát nem gondolkozhat és nem cselekedhet máskép, mint odaállani a mögé Az Ember mögé, aki ennek az egyetlen és utolsó lehetőségünknek az egyedüli letéteményese. Az újjáalakuló Duna-Monarchiának úgyis csak Magyarország lehet a gerince egységes tömbjénél, központi helyzeténél és népe számerejénél fogva is. Álljon tehát minden magyar Trónörökösünk mögé, kinek homlokát már boldog emlékű utolsó királyunk koronázásakor Szent István Koronája megérintette, ö az egyetlen utódja a Honalapító Királynak s nincs egyetlen más ember e széles földön, kinek ahhoz joga volna. A kurucz-világ elmúlt, tegyük hát félre a kuruczkodást is. S ha ezt nem akarjuk végre megérteni, akkor a történelem mérlegén megmérettünk és. . . . Ne adja a Mindenható, hogy a következő történelmi Ítélkezés ugyan olyan széthúzásban találjon bennünket, mint 1919-ben és 1945-ben, mert akkor a lélekharangot meghúzzák nemcsak nemzeti nagylétünk, de még kislétünk felett is. Szerbek, románok egységesek, egyetlen fő mögé állottak és felkészülten várják az eseményeket. Az csak természetes, hogy az összeomlott, szervezetlen szomszéd lesz az első céljuk, hogy minél gyorsabban befejezett tények elé állítsák a világot, úgy, mint 1918-ban és 1945-ben. Mi meg bölcselkedtünk s talán még mosolyogtunk is, hogy “nincs itt semmi baj, hiszen nálunk van az igazság.” Persze, hogy a béketárgyalásokon mindig a befejezett tényeket hagyták jóvá jelentéktelen kiigazítással inkább, semmint, hogy a kifáradt győztes hatalmaknak újból mozgósitaniok kellett volna csak azért, hogy a békeszerződés pontjainak érvényt szerezzenek az esetleg engedetlenkedővel szemben. Az igazságunkban bizzunk tehát, mert azok nekünk igazságok, de főkép a saját erőnkben is és ezentúl nekünk kell befejezett tényeket teremteni. Ebben bizonyára mögöttünk lesz a jövő Monarchia többi népe is, ha már most határozottan erre az útra lépünk. Tehát ne azon tűnődjünk most, hogy a felszabadulás után mikor és hogyan rendezünk választási kampányokat ebben, vagy abban a kérdésben, hanem azon, hogy hogyan tudjuk az Aldunát és a Déli-Délkeleti Kárpátok szorosait villámgyorsan megszállni, az országban a belső rendet mihamarább helyreállítani és minden erőnket az ezeréves határ biztosítására bevetni. Összeomlásban soha sem szükséges nagy erő, csak gyors ?s elszánt. Ennek végrehajtásában az is segítségünkre lesz. hogy a nagy összeomlási hullám ezúttal nyugati irányból keleti irányba sodor el mindent. Szavazni majd ráérünk egy, vagy két év múlva is. Igazságtevésre senki ne számítson. Az igazságot ki jkell küzdeni. Ha alul maradunk, bizonyára nem lesz igazunk, mert szóhoz sem juthatunk. Az igazukat csak azok bizonyíthatják, akik felül maradnak. Amit ki tudunk küzdeni, az a miénk lesz, amit elpolitizálunk, azt elveszítjük mindörökre. Talán csak rövid idő választ el bennünket a négy lovas megérkezésétől. De ha — magyar testvéreim — e pillanatban nem állunk sorban István Király Koronájának egyetlen jogos Örököse mögött ... a történelem mérlegén könynyünek fogunk találtatni. Kérjük szeretett Trónörökösünket, hogy álljon élünkre nyíltan, mert a magyar nép királyhü és nem mond le őseitől reá hagyott államformájáról. Argentina, 1949 szeptember. SZENTGYÖRGYI FERENC 'm. kir. százados. SZAPPANOS ISTVÁN AMERIKÁBAN Szappanos István, a kecskeméti gazdatársadalom egyik menekült vezére, akinek talpraesett gondolatokkal teli cikkei feltűnést keltettek lapunkban, az Egyesült Államokba érkezett mint bevándorló. Örömmel köszöntjük Amerika szabad földjén, sok szerencsét kívánunk itteni munkásságához és hisszük, hogy itt is a magyar ügy kiváló harcosa marad. Itt közöljük levelét, amelyben őszinte örömünkre megígéri ezt: Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur! Tisztelettel jelentkezem, mint amerikai lakos. Hála az Úristennek és amerikai magyar testvéreim megértő segítségének sikerült a nagy vizen átjönni, hogy öt esztendős keserves s céltalan hontalanság után újra emberi életet élhessünk Amerika szabad földjén. Első kötelességemnek teszed eleget, amikor úgy a magam, mint sok-sok hontalan testvérem nevében ismételten hálás köszönetéit mondok a Krónika megküldéséért. Hosszú éveken át a Krónika volt az egyetlen biztos bázis, ami lelkűnkben hitet és bizodalmát adott, ami biztos kézzel mutatta az egyedül járható és egyedül célhoz vezető utat. Ezt az utat hittem és hirdettem akkor is, amikor ezért sokan kinevettek. Hittem fanatikusan és most, hogy búcsút mon- . dottam Európának a Krónika hatalmas és hinni tudó olvasó táborát hagytam odaát Bajor országban. Az ő kérésüket tolmácsolom, mikor kérem, hogy az eddig címemre küldött példányokat a jövőben is eljuttatni szíveskedjenek azokba a városokba, hová eddig én juttattam el. Garantálom Önöknek, hogy az általam megadott címre küldött példányok jó helyre fognak érkezni és szolgálni fogják azt a szebb magyar jövendőt, amit ott én előkészítettem. Kérésem alátámasztására idemellékelten küldök egy aláírási ivet, ami bizonyítja, hogy a Krónikának odaát olyan olvasótábora van, mint semmi másik magyar lapnak. Sajnos gyors utbaindulásom miatt ezen lista hiányos és sokan nem tudták aláírni az idő rövidsége miatt. Tisztelettel jelentem, hogy a Krónikának a jövőben előfizetője és amennyiben Önök elfogadják továbbra is önzetlen munkatársa óhajtok maradni. írásaim, mik a Krónikában megjelentek, adnak hitet nejcem, hogy a helyes utón járok. Ez a szeretet, amivel a Buják család fogadott bennünket itt, ad erőt és bizodalmát, hogy becsületes munkánkkal boldogulni fogunk. Örömmel olvasom a Krónika újabb számaiban, a Magfyar Hűség Mozgalommal kapcsolatos írásokat. Ez év februárjában bár sem mi kedvem nem volt a közszereplésre, a wolfratshauseni járás hontalan magyarsága egyhangúan körzetvezetőnek választott. Elfogadtam, mert körzetünk magyarsága ezen szervezet nélkül mint oldott kéve hullott volna szét. Azonban nem voltam hajlandó az eddig divatban volt nemzetiségi alapon való szervezkedésre. Az általam életrehivptt Hontalan Magyarok Szövetségének tagja lehetett mindenki, aki a magyar népi közösség tagjának vallja magát. Ezen tisztségemben is tovább szolgáltam a magyar Szentkoronát. Sok-sok áldatlan és céltalan torzsalkodásnak, ellenségeskedésnek és gyűlölködésnek tudtam ezzel elejét venni és hiszem, hogy olyan alapot teremtettem, amire épiteni lehet. Ehhez kérem nagyértékü segítségüket a megküldendő Krónikával. Mantua, (Ohio) SZAPPANOS ISTVÁN. MAGYAR SZENTÉVBIZOTTSÁG. Megalakult Rómában a szentév magyar fogadóbizottsága, amely a külföldön élő magyarság körében elő kívánja segíteni, hogy az 1950-ben minél nagyobb számban látogassanak el magyar zarándokok az Örök Városba. 1950 Szent István napjára nagy nemzeti zarándoklatot hirdet a Fogadóbizottság, amelyen a világ minden részében élő magyarság csoportos képviselettel, — méltó formák között, — fogja az egész magyar nemzet hódolatát tolmácsolni Szt. Péter trónjánál. A Szentév Magyar Fogadóbizottsága (Cime: Róma-Centro C. P. 334) gondoskodik a zarándoklatok megszervezéséről, az utazásik lebonyolításáról, a zarándokok elhelyezéséről, fogadásáról, vezetéséről. Akár egyéni, akár csoportos utazásokkal kapcsolatos mindennemű ügyben tanáccsal, útbaigazítással szolgál minden hozzáfordulónak. LEVELEKBŐL Úgy látom, a Krónika az az újság, mely legtöbb életerőt és reményt ad az elcsüggedt magyar testvéreinknek, a hontalanság nehéz napjaiban. Hiszem, mindezekért lesz méltó jutalom mindazoknak, kik eme nagy életmentő munkára vállalkoztak. Hazafias tisztelettel Pritz József. (Anglia)
